Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-20 / 20. szám

A gépkocsi kisebb-nagyobb dom­bokkal tarkított erdős vidék ka­nyargó útján fogyasztja a kilométere­ket. A távolabbi kilátást minden irányban fák rengetegje gátolja. Ég­be nyúló, örökzöld ágaikkal a kerge- tődző felhőfoszlányokat karmolásszák, és csak helyenként engednek át egy- egy napsugárcsokrot, amely meg-meg- villan kocsink ablakán. — Megérkeztünk — mutat Bohumil Antálek, a Malackyi Erdészeti Üzem igazgatója egy körülkerített területre. A bejárati kapu mellett tábla van. Jelüina faiskola, területe ötven ár, hrabovcei körzet — árulja el szöve­ge. Kiegészítéssel az igazgató szolgál: — Jelenleg még ez a jellemző. Régi, kis területű faiskolánk összetétele például mindössze 1,86 hektár, s ilyen körülmények között korszerű technika alkalmazása, valamint az egyes mun­kák gépesítése úgyszólván lehetetlen. A körülkerített területen, mint sza­lagok, széltében-'hosszában keskeny ágyások húzódnak, tíz-tizenöt centi­méternyi magas facsemetesorok zöl­dellnek bennük. Az egyik ágyás felett kilenc asz- szony hajlong. Ásóval lazítják a föl­det, kiszedik, válogatják, csomóba kötik, majd ismét elföldelik az arasz­nyi fenyőiket, hogy gyökérzetük a szállításig tartó néhány óra alatt se veszítsen nedvtartalmából. — Példásan dolgozó csoport, mél­tóan viseli a szocialista munkabrigád ezüst fokozatot. Tavaly ebből a fais­kolából 611 ezer facsemetét adtunk el, ami a területhez viszonyítva az or­szágos átlagnál ötven százalékkal jobb eredmény, de még annál is lé­nyegesebb, hogy a brigád kezei alól kikerülő facsemetéknek 96 százaléka megéled. Nem kis érdeme e csoport­nak, hogy 26 ezer hektáros üzemünk­ben nincs facsemetehiány, és folyama­tos a telepítés. Az utolsó mondatok már az asszo­nyok mellett hangzanak el, így ők is hallják az egyébként teljesen jogos és kiérdemelt dicséretet. Beszélgetés közben Pavlina Kopercovát, a brigád vezetőjét arra kérem, mondjon valamit munkájukról, hiszen eléggé ismeret­len, hogy az erdő közepén, szinte a világtól elzárva, milyen munkafelada­tok vannak egy faiskolában. — A legtöbb teendő tavasszal van, és ilyenkor bizony minden perc drága, valahogy úgy, mint a mezőgazdaság­ban az aratás idején. A munka a te­lepítésre alkalmas facsemeték kisze­désével kezdődik. Párhuzamosan meg­kezdjük a talajművelést Is, és úgy igyekszünk, hogy a gondosan előké­szített magágyakat még áprilisban be­vessük. A talajelőkészítésre és vetésre van gépünk, de a többi már mind ké­zi munka. Legkimerítöbb talán a talaj­lazítás és a gyomirtás, mivel itt a föld nagyon nehéz. A faiskola egyébként júniusban a legszebb, az akkori lát­vány és az eredmények, valamint az elismerés feledtetik a fáradtságot, erőt adnak a további munkához. A munka jellege és az asszonyok szavai szinte kikényszerítik, hogy út­ban az egyik erdőtelepítés felé a fa­csemeték nevelésének jövőjére tere­lődjön a szó. fozef DuriS mérnök tá­jékoztat, a 320 ezer hektáros Nyugat­szlovákiai Erdőgazdasági Vállalat igazgatója, tehát a legi'lletékesebbek egyike. — A nyugat-szlovákiai kerület, va­lamint a Ziar nad Hronom-i, a prie- vidzai és a zvoleni járások egy része tartozik hozzánk. Területünk erdőtele­pítésének aránya 21,7 százalék, a leg­kisebb az egyes vállalatok közül. Eb­ből is következik, hogy aránylag nagy területeket kell még erdősítenünk, s mivel évente 820 ezer köbméter fát termelünk ki, és ezt is pótolni kell, évente mintegy 18 millió facsemetére van szükségünk. Munkánkban tehát törvényszerűen fontos szerepet játszik a facsemeték nevelése, a telepítés és ezt követően a növényzet gondozása, hiszen a fiatal fák csak akkor fejlőd­nek, ha a környéküket rendszeresen gyomtalanítjuk és műveljük, a fáikat pedig védjük az egyes betegségek, il­letve kártevőik allen. Elmondja, hogy a facsemeték neve­lésében már az elkövetkező években gyökeres változás áll be. Itt, a Zá- horie vidékén korszerű faiskola léte­sül, és 120 hektáros területével Szlo­vákia legnagyobb ilyen jellegű létesít­ménye lesz. Az átadás időpontja 1981, és ezt követően évente 47 millió da­rab facsemetét fognak ott nevelni. Csak összehasonlításképp: a vállalat jelenleg az évi 21 millió facsemetét 132 hektár összterületű 136 kis fais­kolában neveli. A koncentráció lehe­tővé teszi majd a munka teljes gépe­sítését, amire már valóban nagy szük­ség van. Közben megérkezünk az egyik, újon­nan beültetett területhez, ahol Anton Misany mérnök, a Malacky-i Erdészeti Üzem termelési igazgatója a korszerű erdőtelepítés egyes mozzanatait ismer­teti. — A hatvanas évek végétől ültetvény- szerű erdőtelepítést, illetve -művelést alkalmazunk. A fatönköket a gyöke­rekkel együtt géppel kirángatjuk a földből, majd halomba túrjuk. Más megoldás hiányában várnunk kell, amíg a gyökér- és töníkhalmok elmál- lanak, ami bizony húsz-harminc év. A szabaddá vált területen hatvan cen­timéter .mélységig talajlazítást vég­zünk, egy évig pihenni hagyjuk 9 földet, majd mélyszántás után beültet­jük. Nem olcsó dolog ez, hiszen egy hektár terület ilyen módon történő betelepítése 18—22 ezer koronába ke­rül; de a gyorsan növő, nemes fajták évtizedeken keresztül kellő gondozást ás védelmet is igényelnek, és ezt megadni, korszerűen, gépek alkalma­zásával csak nagyobb, összefüggő te­rületen lehet. A földből több helyen már kibújtak a korábban kiültetett facsemeték, a szomszédos területen asszonyok cso­portja az apró, védtelen fenyőket búj­tatta a földbe. Egy további területen már azt vehettük szemügyre, hogy mi lesz az elültetett facsemetékből öt-hat év múlva, illetve éveken, évti­zedeken keresztül milyen gondosko­dást igényelnek, hogy a kiültetést kö­vető 80—100 év alatt ipari feldolgo­zásra alkalmas hatalmas szálfákká vál­janak. Mert — hangoztatták többször is kísérőim — a fa kivágása és elszál­lítása nehéz feladat ugyan, de csak egy kis töredéke az erdészek sokrétű munkájának. EGRI FERENC Az asszonyok előbb ásóval meglazítják a földet. (A szerző felvétele) erdOgrzoasagunk a tervek es az eredmények tükrében A CSKP XV. kongresszusának irányelvei értelmé­ben erdőgazdaságunk legfontosabb feladata a 6. ötéves tervben az erdők termőképességéneik és tár­sadalmi funkciójának további fokozása, valamint népgazdaságunknak fa-nyersanyaggal történő folya­matos és maradéktalan ellátása. Erdeink termőké­pességének fokozásával lehetővé válik, hogy a terv­időszak végére, vagyis 1980-ra a fakitermelést mint­egy 6—9 százalékkal növeljük. De még ennél is - jelentősebben, 9—10 százalékkal kell növelnünk a haszonfa termelésének ütemét. Az említett felada­tok további igen fontos teendőket rónak az erdő- gazdaságok dolgozóira, elsősorban a közelítés, a szállítás, valamint az osztályozás gépesítése és ésszerűsítése terén. Ennek eredményeként a leg­nehezebb erdőgazdasági munkákat, nevezetesen a fakitermelést és a szállítást 1980-ig csaknem 100 százalékra — pontosan 98,8 százalékra — tervezzük gépesíteni, ami világviszonylatban is kimagasló eredménynek számít. Nem kevésbé fontos a faki­termelésnél jelentkező veszteségek álandó csökken­tése. Ugyanakkor további erőfeszítéseket kell ten­nünk a faanyag komplex felhasználásának javítá­sa érdekében is. Az erdősítési, erőmfivelési, valamint az erdővédelmi-ápolási és felújítási eljárások töké­letesítése az említett cél minél előbbi és tökélete­sebb elérése érdekében történik. Ezzel egyidejűleg a terv a dolgozókról való szociális gondoskodás állandó fokozását is előirányozza. A dolgozókról történő szociális gondoskodás fokozása egyebek között megnyilvánul majd a munkatermelékenység, valamint az átlagkeresetek növekedésében is. Fon­tosnak tartjuk ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy a tervidőszak végére a munka termelékenysége nem kevesebb, mint 16,5 százalékkal, a dolgozók átlag- keresete pedig 13 százalékkal növekszik az erdő- gazdaságokban. A 6. ötéves terv legfontosabb feladatait az erdő- gazdaság az eltelt három esztendő folyamán ered­ményesen teljesítette. Igen jó eredmények születtek elsősorban a fakitermelés és -értékesítés, valamint az exportfeladatok és beruházások teljesítése terén. Egyidejűleg jelentősen növekedett a munkaterme­lékenység és javultak az ágazat gazdasági ered­ményed is. Ugyanakkor azonban nem hagyhatók figyelmen kívül bizonyos negatív jelenségek sem, amelyek elsősorban az osztályozás és az erdőmű­velés területén jelentkeznek. Sajnos, a fakitermelést sok esetben az erdei utak közelében levő és kiváló minőségű erdőállományokban hajtják végre, ugyan­akkor a nehezen megközelíthető és idős (ún. túl­tartott) állományok feltárása, valamint ezek kiter­melése és felújítása tovább késik. Ennek következ­tében az állományok minősége egyre romlik, s fájuk mind kevésbé alkalmas értékes választékok készí­tésére. A íaikitermei’ésnél a haSzonía egy része, elsősorban a vékonyabb anyag gyakran nem kerül feldolgozásra, ami kedvezőtlenül befolyásolja az ipari fa termelésének ütemét. Az 1979-re meghatározott fakitermelési feladat nem kevesebb, mint 1218 000 tömör köbméterrel magasabb a 6. ötéves terv által eredetileg előirány­zott mennyiségnél, s összesen mintegy 18 322 000 tömör köbmétert tesz ki. Ebből a mennyiségből Szlovákia erdeiben 5 546 000 tömör köbméter fa ke­rül kitermelésre. A fakitermelés ilyen arányú nö­vekedése elsősorban azzal indokolható, hogy 1979 folyamán lényegesen meggyorsul a már említett idős,. ún. túltartott állományok feltárása és kiter­melése, ami népgazdasági szempontból is rendkívül sürgős és fontos feladat. A fakitermelés növelésével egyidejűleg emelkedik az értékesítésre kerülő ha­szonfa mennyisége is, ami a CSSZSZK területén kitermelt összes fának 92,08 százalékát teszi ki. Még kedvezőbb ez az arány szlovákiai viszonylatban — mintegy 92,35 százalékos — s összefügg a kiterme­lésre kerülő erdőállományok jobb minőségével. Az elmondottakkal összhangban növekszik az exportra kerülő haszonfa értéke is, mind a szocialista, mind pedig a kapitalista államokba. A kapitalista orszá­gokba exportált haszonfa értéke 1979-ben eléri az 1 milliárd 200 millió koronát, ami 692 millió koro­nával magasabb a 6. ötéves terv által eredetileg előirányzott összegnél. Mindehhez természetesen jelentősen hozzájárul az a tény is, hogy a fa világ­piaci ára az utóbbi időben lényegesen emelkedett. A fa komplex felhasználása megvalósításának ér­dekében nagy jelentőséggel bír az új, illetve kor­szerűsített fafeldolgozó létesítmények tervezett üzembe helyezésének megtartása. Tekintettel ugyanis a jelenlegi energiaválság követelményeire és kiha­tásaira, a fa-nyersanyaggal is takarékoskodnunk kell. E takarékosság keretében sokkal nagyobb fi­gyelmeit kell szentelnünk a hulladékfa feldolgozá­sának. Ezt a célt szolgálja mindenekelőtt a farost- és faforgács-lemezek gyártásának jelentős kibőví­tése. A fakitermelés és a fafeldolgozás növelésével pár­huzamosan növekszik az erdőtelepítési, valamint az erdőnevelési és az erdővédelmi feladatok volumene is. Az 1979-es évben nem kevesebb, mint 46 550 hektár területet kell a CSSZSZK-ban erdősíteni. Ezek a tervfeladatok elsősorban az erdők termő- képességének növelését hivatottak elősegíteni. A magasabb termelési és exportfeladatokkal egy­idejűleg növekszik a korszerű gépek és gépi beren­dezések behpzatala is. A kapitalista államokból im­portált gépek és gépi berendezések értéke 1979-ben eléri a 98 millió koronát, míg a szocialista államok­ból nem kevesebb, mint 64 millió korona értékben vásárolunk gépeket és gépi berendezéseket. Ezek a befektetések elsősorban a munkakörülmények megjavítását kívánják szolgálni, mind a fakiterme­lés, mind pedig az erdőművelés terén. A vázolt feladatok igényesek, de tekintettel a 6. ötéves terv első három évében elért eredményekre, egyben reálisak is. Az elmondottakból egyúttal az is kitűnik, hogy az erdőgazdaságok dolgozói a 6. ötéves terv feladatait maradéktalanul teljesíthetik. KOHÁN ISTVÁN 1978. V. 20. e ÚJ szú

Next

/
Thumbnails
Contents