Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-20 / 20. szám
pzsrn 197*. V. 20. Muzsla (Muíla) közel háromezer lakosú nagyközség az érsekújvári (Nővé Zámky) járásban. Amikor ellátogattunk a faluba, a szövetkezet irodáját ikeresve több utcájába is betértünk, miközben jól szemügyre vettünk mindent. Takaros családi házak és korszerű középületek vonták magukra a figyelmet. Itt-ott azért nádfedeles házacskákat is láttunk. Egy letűnt világ hírmondói ezek, többnyire lakatlanok már. A Muzslai Efsz egyike a járás eredményesen gazdálkodó szövetkezeteinek. A közös gazdaság immár harminc éve fontos szerepet tölt be a falu életében. Nem tudnánk azonban teljes képet rajzolni a szövetkezetről, ha nem néznénk meg azt is, honnét indultak. Azért is érdemes visszatekinteni a kezdetre, mert magában a faluban is lassan többségbe kerülnek azok, akiknek egyáltalán nincs, vagy csak homályos gyermekkori élményeik vannak azokról az időkről, amikor megindult a mező- gazdaság szocialista átszervezése. A MEGALAPOZÁS NEHfiZ ÉVEI Faragó Imre és Szóród András is ott bábáskodott 1949-ben a helybeli szövetkezet 'megalakulásánál. A fontos feladatra hivatott kommunista nemzedék két tagjával hosszan beszélgettünk a szövetkezet megalakulásának körülményeiről. A két idős ember — mindketten közel a nyolcvan évhez — érzékletesen idézték fel annak a korszaknak „nyugtalan szépségét“. — A kezdeti lépéseket könnyen megtettük — kezdi a visszaemlékezést Faragó Imre. — A muzslai kataszterben elterülő, 1945-ben kisajátított egyházi 'birtokon s a községi földeiken kezdtük meg a gazdálkodást. Többnyire egykori nincstelen földmunkások. Ök ketten is közéjük tartoztak. A két világháború között a már említett egyházi birtokon dolgoztak mint idénymunkások, ahol látás- tól-vakulásig robotoltak a betevő falatért. Ezek a keserű tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy olyan lelkesedéssel szolgálták a szövetkezetesítés ügyét. Sulci István személyében maguk közűi választottak elnököt. Az egykori vöröskatona, a kommunista párt helyi szervezetének egyik alapító tagja és sorstárs a nincstelea- ségben, nagy népszerűségnek örvendett a szövetkezet megalapítói körében. — Miközben nappal az általunk beadott igásállatokikal, ekékkel, fogasokkal műveltük a földet, esténként a kívülállókat igyekeztünk megnyerni a belépésre — mondja Szórád András. Néhány kis- és középparaszt rövidesen csatlakozott hozzájuk. De sokan továbbra is idegenkedtek a szövetkezeti gondolattól. Pedig az volt a cél, hogy minden földműves lépjen be a szövetkezetbe, hiszen egyre nyilvánvalóbbá vált a közös gazdálkodás szükségessége, előnye. A közös gazdaságok kialakítása alapfeltétele volt a falu szocialista átalakításának. Tudták, hogy csakis így növelhető a termelés, mert a magánkézen levő gazdaságok fejlődésképtelenek. Sokan nehezen értették ezt meg, nehezen szakítottak a hagyományos termelési módszerekkel s makacsságuk hosszú ideig fékezte a fejlődést. Fokozatosan azonban mindenkit sikerült megnyerni a belépésre. — így telt el az első négy-öt esztendő — szól Faragó Imre. — Ennek ellenére gabonafélékből már akkor elértük a húszmétermázsás hektárhozamokat, ami jó eredménynek számított, hiszen azelőtt a legjobb földeken is csak 10—12 mázsát takarítottak be egy hektárról a gazdák. lEzt a felsőbb szervek is méltányolták, a tagok viszont aszerint értékelték a szövetkezetei, hogy mennyit fizetnek egy hónapban. S bizony egy Faragó Imre Nagy eredmények állnak mögöttük munkaegység értéke azokban az években csak öt-hat koronát tett ki. Ennek többek között az volt az oka, hogy azok, akiket csak nehezen tudtak megnyerni a szövetkezetesítés ügyének, nem végezték lelkiismeretesen munkájukat és sehogy sem akarták megérteni, ha jobban dolgoznának, vastagabb lenne a boríték is. Az viszont egyszer sem fordult elő, hogy ne tudtak volna fizetni. — Emlékszem, egyszer fizetés előtt megkérdeztük a könyvelőt — meséli Faragó Imre, — mennyi pénz van a szövetkezet számláján. Azt mondta, hogy harmincöt korona. Töprengtünk, mitévők 'legyünk. Aztán eszembe jutott, amit a pártiskolán hallottam: „Ha a szövetkezet megszorul, zöldhitelt vehet fel.“ Így aztán elmentünk a járásra, kijöttek az illetékesek, megnézték a vetéseket, amelyek jó termést ígértek, hát kaptunk rájuk hitelt, s így tudtunk fizetni. A másik 'hónapban a cukorrépa, a harmadikban a dohányra vettek fel zölckhitelt, míg lassan ősz lett. Leadták a sertéseket, a gyapjút, a cukorrépát, s gyűlt a pénz a szövetkezet számláján. Visszafizették a hiteleket, a bank a kamatot elengedte, s a tagoknak már a saját pénzéből fizetett a szövetkezet. — Ebben az időben már nem dolgoztam a szövetkezetben — veszi át a szót Szórád András. — Az ötvenes évek elején kineveztek a Nánai Állami Gazdaság igazgatóhelyettesévé, de azért lenne néhány szavam ahhoz, amit Imre mondott. A megalakulás után a kívülállók sokszor tettek gúnyos megjegyzéseket: „Hogyan akarnak ezek gazdálkodni, hiszen földnélküliek voltak, s nincsenek termelési, piaci ismereteik.“ De amikor egyik-másik egykor nincstelen föld- nélküli vezető beosztásba került, kiderült, hogy érti is azt, amit csinál. Itt van Imre példája, aki a szövetkezet alelnöke, zooteohnikusa, raktárosa is volt. S mindenütt megállta a helyét. Sőt képzettséget is szerzett, pártiskolára járt. Talán maga sem tudja, honnan jutott erre ás ideje, hiszen egy vezető munkaideje kétszer nyolc óra is volt, beleszámítva természetesen a társadalmi és pártimunkát is. Az 1956-os év szintén viharos esztendő volt. 63 tag kilépett a szövetkezetből. Távozásukat sem sínylette meg a közös gazdaság, csakis ők maguk. Nem tudtak lépést tartani a korszerű nagyüzemi termeléssel. Ugyanakkora területen kevesebb gabonát termeltek, mint a szövetkezet, s állataik termelékenysége is jóval alacsonyabb volt s így nem tudtak eleget tenni beadási kötelezettségeiknek. így aztán egymásután kérték Az 580 férőhelyes tehénistálló építői között (Gyökeres György felvételei) újrafelvételüket az efsz-be. Az ötvenes évek végéig befejeződött a szövetkezetesítés a faluban. Tíz hosszú esztendő telt el közben. S amellett, hogy legyőzték a visszahúzó erőiket, a szövetkezet is megszilárdult. Gépeket vásároltak, gazdasági épületeket építettek stb. 5 mire mindez végbement, két beszélgetőtársam már hatossal kezdődő számjegyet írt a kérdőívek életkorrovatába. Faragó Imre 1960-ban, Szórád András 1964-ben ment nyugdíjba. Átadták a stafétabotot Persze, azóta is figyelemmel kísérik a szövetkezet életét. A szövetkezet azután is egyre gyarapodott, hogy az alapító tagok fokozatosan nyugalomba vonultak, mert azok, akik átvették a stafétabotot, szintén jő gazda módjára sáfárkodtak a közös vagyonnal. A megalapozás éveit a hatvanas években az általános fellendülés évei követték. Nőttek a hektárhozamok, egyre több tejet, húst adott a szövetkezet az ország asztalára. A szövetkezeti tagok élet- körülményei állandóan javultak, s ahogy gyarapodott a közös, úgy gyarapodott a falu. 1967-ben a muzslai szövetkezethez csatlakozott az Ebedi (Obid) Efsz, s így a Béke Egységes Földművesszövetkezet földterülete 3460 hektárra nőtt. Ekkora területen gazdálkodnak ma is. Főleg gabonaneműeket termesztenek, szarvasmarhát és sertést tenyésztenek. Hogy mekkora lépést tett előre a szövetkezet a fejlődés útján, azt legjobban számokkal lehet érzékeltetni. Zalaba Andrástól e tekintetben alapos tájékoztatást kaptunk. Nem csoda, hiszen 1953 óta üzemgazdásza a szövetkezetnek. Elmondja, hogy a szövetkezet vagyona 1956-ban 16 millió 223 ezer koronát, 1978-ban 53 millió 657 ezer koronát tett ki. A búza hektárhozama huszonhárom év alatt. 22,7 métermázsáról 51,5 métermázsára emelkedett. Marhahúsból 1956-ban 632, 1978-ban 2700 métermázsát adtak el. A két dátum között a tehenek termelékenysége is nőtt, mégpedig 1924 literről 3023 literre. Egy kocától akkor 8,7, tavaly 20,5 malacot választottak el. A szövetkezeti tagok átlagjövedelme tavaly 2048 koronát tett ki. Figyelemreméltó a szövetkezet társadalmi tevékenysége is. Erre különösen a hetvenes évek eleje óta helyeznek nagy súlyt. Ennek keretében hozzájárultak a művelődési ház építéséhez, 64 tagnak adtak stabilizációs kölcsönt, 20 lakást építettek, aszfaltozták a telepeken az istálók közötti utakat, szociális épületeket létesítettek a gazdasági udvarok bejáratához stb. A szövetkezet vezetőire nagy feladatok várnak az elkövetkező időszakban is. Ezek közé tartozik az 580 férőhelyes tahénistálló felépítése, majd ezt követően a korszerűtlen istállók rekonstrukciója. A fejlődés tehát újabb és újabb erőpróba elé állítja a szövetkézét vezetőit és tagjait. De ami eddig történt, azért is elismerést érdemelnek. Nagy eredmények állnak mögöttük. S mindebben sok ember munkája van. Köztük annak a két alapító tagnak is, akikkel beszélgettünk. Mert bizony sokat dolgoztak. Tudják ezt a szövetkezet vezetői is, ezért minden ünnepségre meghívják őket, amelyre a szövetkezetben sor kerül, hogy így is kifejezzék hálájukat az elindítóknak. Sokszor maguk az idős emberek is felszólalnak, szívesen beszélnek azokról az időkről, amikor a szövetkezet megalakult a faluban, s kezdő lépésein az irányításban ök is részt vettek. Meggyőződésük volt, hogy tartoznak vele a közösségnek. Vágyaik, mint közösségi embereknek teljesültek, szebb, gazdagabb lett a falu, az ország. KOVÁCS ELVIRA V Szórád András
