Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-20 / 20. szám

VASÁRNAP 1979. május 20. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 5.04, nyugszik 20.31 Közép-Szlovákia: 4.56, nyugszik 20.23 Kelet-Szlovákia: 4.48, nyugszik 20.15 órakor A HOLD kel — 2.20, nyugszik 13.50 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük BERNÁT és IVANA nevű kedves olvasóinkat 1764-ben született Johann Gottfried SCHADOW német szobrász, grnfikns, a XIX. század klasszicista szobrá­szaténak egyik kiváló kép­viselője 1+ 1850) • 1793- ben született Hooore de BALZAC nagy francia rea­lista iré, minden tdők egyik legnagyobb prózaírója (+ 1050) • 1899-ben született Alekszandr A. GYEJNYEKA szovjet-orosz festő, grafi­kus és szobrász • 1914- ben született JiFi SÓSNAK cseh iró. AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAP! SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Háború és béke pekingi módra Genrih Apaiin cikke Jól választottak Török Elemér riportja Eredmények és törekvések Egy járási székhely — Komárno — a lakossági szolgáltatások tükrében Flórián Márta és Gály Iván riportja Mementó Sarkadi Imre elbeszélése Valóságlátás és hitelesség Tölgyessy Mária cikke A CIA élő torpedói Szergej Miiin írása t Elkészült az amatőr művészeti csoport műso­ra. A jövő héten lesz a bemutató, amelyre föltét­lenül meghívják a helyi elöljárókat, akiknek cí­mére postán küldik el a meghívókat, sőt, mert ál­lítólag illik, személyesen is fölkeresik őket a mű­sorkészítők, élőszóban is közlik, hogy szeretettel várják mindnyájukat. Aztán elérkezik a be­mutató napja, lassan megtelik a terem. A rendező, a szereplők a függöny mögül lesik, he­lyet foglalt-e már min­denki, kezdődhet-e a mű­sor. Még nem, várni kell, az első sor, amelyet az elöljáróknak jelöltek ki, még üres. Nem várha­tunk tovább, a közönség türelmetlen, mondja a rendező, aki sejtette, bogy a jeles személyek, akiket oly kedvesen hív­tak, ma sem jönnek el megtekinteni sokhetes, nem kevés erőt, időt kö­vetelő munkájuk eredmé­nyét. Pedig a nemzeti bi­zottság elnöke milyen szépen mondta nemrégi­Hol járnak az elöljárók ben is: községünk vala­mennyi lakosa, mi mind­nyájan, alkossunk egy nagy családot, közösen szépítsük lakhelyünket, közösen tegyünk a kultu­rális felemelkedésért. Es lám?! Vajon merre jár­nak ilyenkor az elöljá­rók? Mi az a fontosabb számukra, ami miatt nem tudtak eljönni? Egyikő­jük sem. Nem pénzt kér­tünk a műsorhoz, hanem jelenlétet, nem anyagi tá­mogatást, hanem erköl­csit — morfondírozik a rendező. Es okkal-joggal. Bár nem az elöljáróság ked­véért készítették a mű­sort. Hanem azért, hogy műveljék, szórakoztassák a nagy családot. Aki dol­gozott amatőr művészeti együttesben, tudja, hogy milyen jelentősége van annak, ha az irányító szervek, szervezetek képviseltetik magukat az előadásokon: ezzel nem csupán elismerésüket fe­jezik ki, nem csupán ran­got adnak az esemény­nek, hanem további jó munkára ösztönzik az együttest. Valahogy úgy, mint — a ,kis család­ban' — szülő a gyerme­két, ha elmegy az óvo­dába vagy iskolába, hogy megnézze a műsort, amelyben gyermeke sze­repel. Akit előtte, már­mint a fellépés előtt, szépen fel is öltöztetett. Mert a szülő számára, a család számára f ha úgy tetszik) nem mindegy, milyen ruhában és körül­mények között és hogyan szerepel a gyermek. Y T úgy érzem, tarto­CJ zom annyival az Olvasónak, hogy be- valljam sok hibám közül a legelrettentőb- bet: nagyon szeretek vásárolni. Ha egy kis pénzmag melegszik a zsebemben, addig nincs nyugtom, amíg túl nem adok rajta. Hányszor megfogadtam, hogy soha többet ... Visszaeső bű­nös vagyok. Hanem amikor meg­nyitották szép főváro­sunkban a Prior új épü­letét, megcsillant előt­tem a remény, hogy ta­lán mégiscsak sikerűi le­szoknom az esztelen köl­tekezésről. Bizonyos je­lekből azonban már ko­rábban is arra lehettett következtetni, hogy ész­hez térek. Mert például kerek egy évig hiába ke­restem a porszívóm el­törött csöve helyett má­sikat (amely, ha kapha­tó, 5 koronába kerül). Később az a szerencsét­lenség ért, hogy porszí­vóm mindkét csöve eltö­rött, és térden kúszva meglehetősen fárasztó a takarítás. Talán nem kellene beváltanom, még­is megteszem: protekció­hoz folyamodtam. Meg­kértem üzletvezető isme­rőseimet, ha szállítmány érkezik, gondoljanak rám két cső erejéig. Vár­tam egy évig, s akkor egy jóindulatú eladó — örök hálával tartozom Elvonókúra neki! — megszánt. Ne tűrjem, hogy a bolondját járassák velem, csövet úgyse kapok, vegyek má­sik porszívót. Tanácsát megfogadtam, bár sokba került, öt korona helyett ezerötszázat adtam ki... Az első takarításnál el­törött a fej. Ojabb ezer­ötszáz korona, gondol­tam, de ezúttal szeren­csém volt, fej 120 koro­náért bármilyen mennyi­ségben kapható. Ez volt az első lépés a vásárlás-elvonókúra fe­lé. A többi könnyen ment. Valahányszor köl- tekezhetnékem támad, fo­gom magam és besétálok a bratislavai új Priorba. Nincs az a heves vásár­lási láz, amit ez a nyo­masztó környezet le ne hütene. Nemcsak azért, mert például öntapadó tapétát itt sem kapni — nincs hozzá ragasztó, vi­lágosítottak fel —, sem másfél voltos elemet, ha­nem mert menekül az ember a sok ízléstelen holmi láttán. (Aki nem hiszi, nézze meg a lám­pákat, csillárokat...) Olyan ez az áruház, mint egy lidérces álom, mintha elvarázsolt kas­télyba kerülne az ember — csak valószínű azt a mesebelit több ötlettel rendezték be. Deszkapa- lánkok sorakoznak, s nem tudni, melyik pa­lánk mögött mit nem kapni. Egy előnye azért van az áruháznak: mire az ember felfedezi, melyik osztály hol van, elfárad, nincs kedve vásárolni, a levegő fülledt — így az­tán tele pénztárcával menekül a labirintus­ból... IDŐSZERŰ GONDOLATOK Jelentős tartalékot jelent a gabonafélék nem gazdaságos felhasználása, elsősorban az állattenyésztésben. A gabonafélék több mint kétharmadát takarmányozási célokra használjak fel. Ha ebből a szempontból ér­tékeljek a gabonafélék vetésterületének mai struktúráját, látjuk, hogy fokozatosan jobban figyelembe kell venni az optimális vetésforgók szükségleteit, valamint a ter­mények minőségének és biológiai értéké­nek követelményét. Járható utat jelent a nagyhozamá ellenállóképes őszi árpafajták, valamint a zab vetésterületének lényeges bővítése. Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az árpa vetésterületének bővítése a búza vetésterületének csökkentésével lehetővé tenné az aratásban a csúcsmunkák jobb el­osztását, ezáltal a betakarítási technika jobb kihasználását, tekintet nélkül arra, hogy az aratás 14 nappal való meggyorsí­tása lehetővé teszi a köztesnövények rész­arányának növelését és a repce idejében történő vetését. A kidolgozott koncepciókkal összhang­ban támogatni fogjuk a kukoricatermesz­tést tekintettel a takarmánykeverékekben betöltött szerepére. Ehhez szükségünk van a korai hibridek vetőmagjára. A Kukoricát csak azokon a területeken fogjuk termesz­teni, ahol biztos, bogy a hektárhozamok lényegesen magasabbak lesznek, mint a többi gabonaféléé. Hasonlóan akarunk eljárni az élelmezés­hez szükséges gabonaféléknél. Ez vonatko­zik a sörárpára is. Ezen a téren fontos kö­vetelmény a minőség javítása, mivel az utóbbi években a minőség lényegesen rom­lott. Számos mezőgazdasági üzem tapaszta­latai bizonyítják, hogy a sörárpát az arra legalkalmasabb területeken kell termesz­teni és meg kell tartani az agrotechnika és a betakarítás alapelveit. Az utóbbi 20 év alatt hatalmas takar­mányipart építettünk ki, 7,5 millió tonna takarmánykeverék kapacitással. Ez az egyik jelentős útja a gabonafélék racioná­lis kihasználásának az állattenyésztésben. Még mindig sok a panasz a takarmányke­verékek hatékonyságára és minőségére. Nem akarom védelmezni a takarmányipart. Gyakran találkozunk a gondatlan feldolgo­zással, a túlságosan durva őrléssel, az op­timális összetétel megsértésével. Miben rej­lik azonban a takarmánykeverékek rossz minőségének oka? A CSKP KB Elnöksége és a kormány elvi jelentőségű intézkedé­seket foganatosított a fehérje és más kom­ponensek gyártására saját forrásainkból. Egyelőre azonban ezeket nem teljesítik megfelelően a mezőgazdasági élelmiszer- ipari komplexumban és a többi ágazatban sem. (Lubomir Strougal elvtársnak, az efsz-ek IX. (kongresszusán mondott beszédéből] Boda Pál mérnök húsz éve tanít Közép-Európa legnagyobb nemzetiségi szakközépiskolájában, a 107 éves múltra visszate­kintő „kassai ipariban“. Ti­zenegy éven át ő látta el az igazgatóhelyettesi teen­dőket, mígnem 1972-ben igazgatónak nevezték ki. Két évtizedes odaadó mun­kája elismeréseként a kö­zelmúltban Az építésben szerzett érdemekért állami kitüntetést adományozták neki. — Talán furcsa, de elő­fordul, hogy az ember sze­rencsétlensége idővel ugyanannak az embernek a javát is szolgálja — mond­ja Boda Pál, és mivel látja, hogy nem értem, mire akar célozni, így folytatja: — Négyéves voltam, amikor szülőfalumban, a Királyhel- mec melletti Véken a szom­szédunk kertjében találtam egy kidobott kefét. A kefe igen megtetszett a velem játszó barátomnak is, csak­hogy én nem akartam neki adni. A civakodás aztán az­zal ért véget, hogy jött egy harmadik fiú, aki salamoni bölcsességgel azt tanácsol­— Az egykori iparistából pedagógus lett, majd igaz­gató. — A műszaki főiskola el­végzése után a plzeiíi Sko­da Művekbe kellett volna mennem dolgozni, de felke­restek az ipariból és arra kértek, hogy menjek oda tanítani. Habozás nélkül az utóbbi mellett döntöttem. — A kassai ipariról itt és most mit tart fontosnak elmondani? — Sokat „ köszönhetünk Schultz Györgynek, aki TANULÓBÓL IGAZGATÓ ta: felezzük meg. Ö rögvest el is futott, hozott egy fej­szét, és valahogy úgy súj­tott le vele, hogy a jobb kezem középső gyűrűs ujját levitte... Öten voltunk testvérek. Gépész-kovács édesapám azt szerette vol­na, ha mindnyájan elsajátí­tunk valamilyen mestersé­get és minél előbb a ma­gunk emberei leszünk. — Ügy tudom, hogy ön a kassai ipariban tanult. — Királyhelmecen kezd­tem gimnáziumba járni, de az első évben otthagytam, mert a gépek mindennél jobban érdekeltek. igazgatósága idején min­dent megtett az iskola fej­lesztéséért. Mi az ő mun­káját folytatjuk tovább. Gé­pészeti és erősáramú elekt­rotechnikai osztályainkban 700 diák tanul a nappali tagozaton. A szaktantermi oktatást már 1973-ban be­vezettük. ötvenegy pedagó­gusunk van. A szaktanárok többsége az iskola volt ta­nulója. Mint nemzetiségi is­kola fontosnak tartjuk, hogy ne szigetelödjünk el. Több pedagógusunk például a kerületi pedagógiai to­vábbképző intézetben fejt ki aktiv tevékenységet. Al­bert Sándor a gépszerkesz­tés, Bárány János a számí­tástechnika és automatizá- ció, Furik Kálmán pedig a szlovák nyelv szekciójának a vezetője. Ezek a tanárok a kerület pedagógusainak mintaórákat tartanak isko­lánkban. Ez idő tájt a 2,7 millió korona beruházással épülő tornatermünk befeje­zése, a központi fűtés táv­fűtésre cserélése és a régi villanyvezeték kicserélése jelenti számunkra a legna­gyobb feladatot. Ha ezek megoldódnak, iskolánk ve­zetősége újfent a tanítás korszerűsítésére fogja for­dítani erejét, s talán az én időimből is futja majd, hogy mechanikából összeállítsak egy segédkönyvet, melyet már régebben tervezek. Ta­lán még kiemelném: isko­lánk azon túl, hogy szaktu­dást ad a diákoknak, kultu­rális téren is igyekszik a maximumot nyújtani. Ügy érzem, Kassa magyar kultu­rális élete az ipari nélkül elképzelhetetlen lenne. A felszabadhlás óta egyébként 3500 diák nyert szakképesí­tést iskolánkban. Jóleső ér­zés számunkra, hogy vég­zős diákjaink iránt Szlová­kia ipari üzemeiből nagy az érdeklődés. SZÁSZAK GYÖRGY 1979. V. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents