Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-13 / 19. szám
GONDOLATOK AZ IGÉNYESSÉGRŐL ÉS AZ EMBERI MAGATARTÁSRÓL A közelmúltban felkeltette érdeklődésemet egy hír, amely szerint egy baromfifarmon 8900 darab fél kilogrammos csirke megfulladt és a kár 102 000 korona volt. A csirkék megfulladását az okozta, hogy az őr kikapcsolta az automatikus szellőztető berendezést, attól való félelmében, hogy a csirkék megfáznak. A csarnokban azonban oxigénhiány keletkezett és ez okozta a felesleges, ám jelentős gazdasági kárt. Az ember tehát jót akarva okozott ilyen nagy veszteséget. A lelkiismeretesség és a felelősségtudat vezérelte, ha mégis olyat cselekedett, ami nem az ő kötelessége volt. Többet akart tenni, mint amit tőle szakmai felkészültségére való tekintettel követeltek. A túlbuzgóság tehát megártott. Mert valamit önkéntesen, a kellő felkészültség, szakismeret nélkül, tehát a következmények felismerése nélkül cselekedett, így a jó szándék balul ütött ki. Kedves olvasók, gondolkodjunk el ezen, természetesen nem jogi, sem erkölcsi szemszögből nézve, hogy milyen is a helyzet mindennapi életünkben a kötelesség, a lelkiismeretesség és a felelősség betartása terén? Vívódás" „—' Az embernek élete minden szakaszán döntenie, cselekednie kell. Sokszor bizony akkor is, amikor nincs idő a gondolkodásra. A kötelesség parancsol, a lelkiismeretesség pedig — természetesen, ha becsületes állampolgárról van szó — éberen kiértékeli, vajon döntésünk és cselekedeteink helyesek-e, vajon felelősséget vállalhatunk-e. Mert azután az ember már hiába szabadkozik: „En csak a legjobbat akartam,“ amikor már rosszat tett, meggondolatlanul járt el, és bizony válaszolnia kell a kellemetlen kérdésre: „Hogy tehetted ezt?“ Az életben bizony nem elég csak akarni, hanem a dolgokat ismerni, érzékelni kell, megfontolni. Mindig összhangban kell lennie a kötelességnek, a lelkismeretességnek és a felelősségnek. Szándékunkat erkölcsileg csak akkor igazolhatjuk, ha a lehető legjobbat nemcsak a saját érdekünkkel, hanem a társadalom érdekeivel összhangban cselekedjük. A kötelesség, ,a lelkiismeretesség és a felelősség a mai, bonyolult világban a bonyolult emberi kapcsolatokban, igényes tevékenységben rendkívül fontos. Az ember lépten-nyomon összetett erkölcsi, jogi, lélektani, szociális és politikai kérdésekbe ütközik, és ezekkel szemben ki kell ala kítania a saját erkölcsi állásfoglalását. Mindig és újra döntenie kell, milyen eszközöket válasszon ahhoz, hogy becsületes úton jusson e! a célhoz. Ezért merül fel olyan követeiden a megállapítás, hog^ „nem csupán akarni kell, hanem gondolkodni is“. Ha az ember valamiről anélkül dönt, hogy megértette, és alaposa» megismerte volna, akkor véleménye ellentmondhat nem csupán a társadalmi, hanem saját maga erkölcsi el veinek is. Ha az ember valamit a kellő ismeretek nélkül cselekszik, nem biztos, hogy eléri a várt ered ményt, és ami még ennél is rosszabb, helytelenül cselekszik, rosszat tesz, aminek senki sem örül és aminek semmi haszna sincs. Erkölcsi felelősség Azok az emberek, akik a dolgok ismerete, a szükséges szakmai felkészültség nélkül adnak utasításokat, vagy olyan dolgokba avatkoznak be, amelyekhez nem értenek, noha szubjektív elgondolásaik a legjobbak is, mégis nemegyszer nagy károkat, komplikációkat idéznex f lő. Objektiven az erkölcsi felelőtlenség pozícióin találják magukat. így tesz például az a mester, aki nem birkózott meg a termelési problémával és mégis parancsokat osztogat vagy az a nevelő, aki nem igyekezett behatolni a nevelt gyermek vagy stemély lelkületébe. Felelősségünk valahol ott kezdődik, ahol az ember tudatosítja saját életét, a társadalomban elfoglalt helyét. Az a felelősség, amelyet a kötelesség serkent és amelyet a lelkiismeretesség ellenőriz. A lelkiismeretességet ugyanis jogosan a kötelesség másik oldalának nevezhetjük. Természetesen a kötelesség olyan teljesítését, amikor az ember bármikor és bátran más emberek szemébe nézhet. Az ember a lelkiismeretességet helyesen meg tudja különböztetni a rossztól és az erkölcstelentől, a lelkiismeretesség a nemes tettek ösztönzője, az állhatatosságé, feléleszti bennünk a felelősségtudatot. A marxisták Ilyen módon fogtak hozzá az új, szocialista erkölcs kiépítéséhez. A „két csodá” Kant német filozófus számára az ember csak egy erkölcstelen majom volt, akibe be lehetett oltani a kötelesség eszméjét. Kant kijelentette, hogy a világon két csoda »an — a csillagos ég felettem, a lelkiismcret bennem. A lelkiismeretet állítólag az isten helyezte el az emberben, mert valószínűtlen, hogy saját magától keletkezett volna. És mégi keletkezett. Természetesen nem saját magától, hanem a hosszadalmas fejlődés és az éles küzdelmek folyamatában. Évezredeken keresztül formálódott és formálódik tovább. Ezért manapság is, noha az emberi haladás élére a munkásosztály állt és vele együtt az új erkölcsi eszmék is, ennek az osztálynak az új lelkiismerete sem egy egész, befejezett dolog. A munkás- osztálynak nem egy tagjában még ma is ott lappang a kispolgár, az önző lény néha csak egész kis mértékben, néha azonban a belegyökerezett, ugyanakkor benne formálódik és alakul az osztályöntudattal rendelkező ember is. Az új társadalmi erkölcs szempontjából az a fontos, hogy ez az erkölcsileg magasabb színvonalon álló ember végül győzelmet arasson a kispolgár felett. Közös úgy A kötelességek teljesítésekor a régi és az új küzdelmében közülünk mindenki erkölcsileg felelőssé válik mindazért, ami a falunkban, munkahelyünkön és szocialista társadalmunkban történik. Mindenkire közülünk felelősség hárul a termelésért, a gazdálkodásért, ugyanakkor felelősek vagyunk a jő légkör és az emberi kapcsolatok kialakításáért is. A hozzájárulás mértéke nem mindig egyforma és világos, ezért lelkiismeretünk néha elernyed, elalszik és nem érzi bűnösnek magát, noha éppen akkor riadót kellene fújnia. Olyan jelenséggel is találkozunk, hogy a komoly hibák és fogyatékosságok bírálásakor a felelős dolgozók a következőképpen érvelnek: „Miért bíráltok engem, hiszen ti is felelősek vagytok, ha másként nem, legalább morálisan.“ Ez természetesen szépen kiagyalt demagógia, mert amiként fokozatos a jogi felelősségérzet, az életben olyan módon megkülönböztethető a morális felelősség is. Hiszen közülünk nem mindenki hatolhat be bizonyos kérdések lényegébe, nem avatkozhat be egy bizonyos probléma megoldásába. Ezért érvényes az az elv, hogy minél felelősségteljesebb funkciót töltesz be, minél fontosabb munkahelyen dolgozol, annál nagyobb az erkölcsi felelősséged, természetesen, azzal a feltétellel, hogy aktívan beavatkozhatsz a dolgok és a viszonyok fejlődésébe. A kötelesség, a lelkiismeretesség és a felelősség ezáltal a marxista etika alapvető kategóriájába tartozik. Ezért az ember ne csupán teljesítse, minden gondolkodás nélkül a vele szemben támasztott követelményeket, hanem meg kell értenie személyes és társadalmi cselekvésének szociális forrását, egyben következményeit. Az új erkölcs A kommunista erkölcs egyik állandó követelménye ez, melynek alapján az ember az egész emberiség és a történelem öntudatos szolgálatába áll. Ez összhangban van a lenini erkölcsi elvekkel, amelyek szerint minden akkor erkölcsös, ha a haladást, a proletariátus győzelmét, az igazságos szocialista társadalmi rendet szolgálja. Hogyan neveljünk azonban olyan embereket, akik készségesen feláldozzák saját érdekeit a proletariátus győzelme érdekében? Milyen módon nyerjük meg az embereket? Utasításokkal? Természetes, hogy nem. A készséget mindenkinek önkéntesen, öntudatosan kell kifejlesztenie. Csak szavakkal fogunk hivatkozni az olyan fogalmakra, mintamilyen a lelkiismeretesség, a becsület, a kötelesség, a felelősség, amint azt a metafizikusok tették? Nem. A szavak csupán moralizálásként hatnak. A szocializmus már kialakította a reális feltételeket az új erkölcs győzelemre jutásához, amelyben a kötelesség, a lelkiismeretesség és a felelősség nem ellentétes fogalmak. Semmilyen társadalmi rendszer, a szocializmus sem mentheti fel az embert kötelességeinek teljesítésekor a társadalommal szembeni felelősség, a saját magával szembeni felelősség alól. Az ember kötelességeinek teljesítésekor lelkiismeretével összhangban bátran vállalja magára a felelősséget. Mert ezt követeli a szocialista erkölcs. Felelni valamiért annyit jelent, hogy tetteinkért felelünk. Kötelességünk teljesítésekor megszerezni és megtartani az emberek bizalmát, ez lelkiismeretünk legnagyobb támasza, biztonsága, a felelősségvállalás legnagyobb jutalma. IAn podhradskí A Doprastav vállalat hatos sxámá üzemének dolgozói a Báb—Kynek pri Nitre-i útszakaszon több mint 242 méter hosszú hidat építenek. A híd magassága 25 méter, építéséhez előre gyártott hídelemeket használnak. Az új hidat ez év november végén av&tják fel (Felvétel: S. Petráá _ CSTKj KÖTELESSÉG, LELKIISMERETESSÉG, FELELŐSSÉG ÚJ HÍD ÉPÜL
