Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-06 / 18. szám
— Hány éves vagy? — Négy — nyújtotta ki sorban négy ujját, és rövid töprengés után hozzátette: — és fél. — Hát ez a fél hol van? — Itt ni — mutatta meggörbített kis- ujját. — Egy évvel fiatalabb, mint a háború — sóhajtott föl a mama. Apjával egymás közt gyakran emlegették a háborút, de csak halkan és valami furcsa, idegen nyelven, amit a kisfiú nem beszélt. Mintha dugdos- nák előle azt a háborút. Mintha zár alatt tartanák valahol. Biztos a pincében van, gondolta a nagy szénrakás mögött. A pince nappal is sötét, hát még éjjel! Ha a SevCík gyerekek átjöttek, és velük bújócskázott, bárhol meg mert lapulni. A farakás mögött, ahonnan apa szedte a gömbfát, hogy a kecskelábon fölfűrészelje, a tünkön tűzifának és gyújtósnak fölhasogassa. A cseresznyefa mögött. A fészerben is. Csak a pincébe nem ment volna le semmi pénzért. Még a mamával sem. Apával igen. Amikor a sziréna másodszor vijjogott, fölmentek. Este apa megkérdezte: — Na, hogyan vigyáztál mamára? — Jól. — A kisfiú szégyellte bevallani, hogy félt a pincében. A sötétben semmit sem látott, de érezte, hogy rajtuk kívül ott van még valaki. Talán mégis a háború? Nem volt benne biztos. De apának nem akarta bevallani: mit is gondolna róla? Egy délután valaki megverte a kaput. — Apa? Apának kulcsa van — torpant meg a mama. — Ugyan ki lehet?? Mama óvatosan kilesett a szoba ablakán. A kisfiú odahúzta a zsámolyt, ráállt, és ő is kinézett az utcára. A katonának sárga kiálló fogai voltak. Más, teljességgel idegen nyelven beszélt, amelyiken minden szót kiáltva mondanak. A mama egyre csak magára és a fiúra mutogatott. Ingatta a fejét, így suttogta: — Nem, nem! — Mama, mit akar ez a rossz katona? — Nem tudom, nem értem. — Ha jönne már apa! A katona kezében megjelent valami: pisztoly ... Apa vadul fékezett, lehuppant a kerékpárról, s hagyta, hogy a gép elzuhanjon. Am apát napközben ritkán látta. Apa munkába járt, kerékpáron. A kerékpár nagy volt, fekete volt, férfikerékpár vázzal. Peter SevCík már ilyenen is tudott, váz alatt. A kisfiú csak farolleren közlekedhetett, azt is csak az udvaron, a cseresznye- fa körül, vagy a ház előtti betonjárdán, ha a mama ügyelt rá. Ha apa egy picivel korábban jött meg a munkából, ráültette őt a vázra, és fordultak egyet a sarokig. Utána ebédeltek. Azt a pár kanálnyit apa tányérjából, bármennyire jóllakott már, le kellett nyelnie. Arról a tányérról kapta a férfierőt. Közben el nem mulasztotta a kérdést: — Apa, mikor viszel magaddal munkába? Apa mindig ugyanazt felelte: — Majd ha megettél ezer karaj zsíroskenyeret és ezer tányér levest. — Paradicsomlevest is? — Azt is. Ezt a kisfiú nem szerette. Sem a kelkáposztát. — Ogyis vigyáznia kell valakinek a mamára, amíg te odajársz, nem igaz? — Perszehogy. Ha pedig megszületik Bo- Zenka, őrá is vigyázni fogsz. — Mikor fog megszületni? Ha ennyit alszom — emelte mindkét nyitott ujjú tenyerét a szeme elé. — Annyit és még egyszer annyit. — Majd megengedem neki, hogy hintázzon. Én is meghtntáztatom. Minden játékok között a hintát szerette legjobban. Ott függött a hinta a legerősebb cseresznyefaágon. Petráé bácsi, az asztalosmester készítette. A bácsi egy zsámolyt is összeütött. Fönt sárga volt, oldalt krémszínű. A boltban nem árultak ilyet. Nemcsak ülésre volt jó! Ha az ablakhoz tolta és ráállt, mindent látott, ami az utcán történik. Varázszsámoly! Petráé bácsinál, a szomszédnál, csupa varázslatot talált. Zöldre festett galambházat pléhtetővel, s ezen rézpatina ült. A kéményen pléh szélkakast, amely rozsdásan és görbén is ide-oda forgott. Az udvaron meg a trágyadombon hol egy, hol két vagy több tyúk kíséretében egy valódi kakas, egy eleven gyönyörűség lépdelt komolyan. Verekedésben páratlan volt. Lába ráncos, fél lábán pléhkarika. A fiút a karika a nagymama gyűrűjére emlékeztette. Fehér, frissen fűrészelt deszkarakások illatoztak ott. Ügy illatoztak, mint az erdő, ahova a kisfiú a papával gombázni járt, vagy kerülni egyet, amíg a mama megfőzi a vasárnapi ebédet. II SevCíkék udvarában állt egy homokdomb Palóval folyosókat és alagutakat vájtak bele, hidakat, tornyokat, várakat építettek. Peter szélesre tárt karral keringett a domb körül. Zümmögött: z-z-z ... Homokbombákka! rombolta, amit fölépítettek. Bombavetőre játszott. A repülőgépek szinte naponként megjelentek a városka fölött. Magasan, magasan szálltak: fényes acélmadarak. Kis repülők. Amikor először vijjogott föl a sziréna, mama fölkiáltott: — Pincébe! Fussunk! — A kisfiú úgy rácsodálkozott; a furcsa hangra, hogy nem volt ideje megijedni. Mintha valaki a szomszédék padlásán a lehető legnagyobb hangerőre állította volna a rádiót. De hiszen járt odafönn Petráé bácsival, és nem látott rádiót! Szembeállt a katonával. Mozdulatokkal, meg azon az idegen, kiabálás nyelven is igyekezett meggyőzni valamiről — közben mamára és a kisfiúra mutogatott. A katona hirtelen apára dőlt. Apa haragosan fölkiáltott, és eltaszította magától. A szomszéd lépett elő: — Nem félt tőle? — Részeg volt — magyarázta apa elváltozott, fáradt hangon. — Azt mondtam neki, ha nem szedi a sátorfáját, följelentem. Tudom, hogy tilos nskik az ivás, úgy félnek a parancsnokságtól, mint ördög a szentelt víztől. Csöndesebb hangon hozzáfűzte: — Még egy-két nap, és úgy futnak majd, akár a patkányok. Fölemelte a kerékpárt, kinyitotta a kaput, és belépett az udvarba. Amikor este valaki megkocogtatta az utcai ablakot, mama megijedt: — Megint az a német! — Szóval mégis kaptunk albérlőt! — mordult föl dühösen apa. De nem hosszú időre! Ez a katona másféle volt. Nagyon fiatal volt még, egészséges fehér fogsorral. Látni lehetett rajta, hogy fél. — Jó estét — szabadkozott cseh nyelven. — Bocsássanak meg, hogy alkalmatlankodom. Én bécsi vagyok. A mama szappant és törülközőt küldött neki a kisfiúval. A katona azt mondta: — Köszönöm. Megsimította a kisfiú haját, két szem cukorkát adott neki. Aztán a mama tányéron hagymás-zsíros kenyérszeleteket küldött a katonának. Rögtön rá égy csésze teát. A katona egész zacskó cukorkát adott cserébe, s a kisfiú úgy látta, hogy sír. Reggel be akarta vinni a reggelijét. — Már nincs itt. Menekülnek. — Ű is? ________ — Ö Is, minden német menekül. Délután megdördült az ég. De az ég felhőtlen volt. — A katyusák! — derült föl apa. Ma otthon maradt. A gyár leállt. Lehurcolkodtak a pincébe. Ott tértek nyugovóra is: szalmazsákokon. Egész éjjel petróleumlámpa világított nekik. Varázslámpa! Apa az ujjait mozgatta. A falon hol egy nyúl, hol egy farkas, hol egy denevér jelent meg. Korán reggel a pince megrázkódott. A két kis ablak üvege vadul zörgött. — A híd! — A németek levegőbe röpítették a hidat! A kisfiú abban a szempillantásban ébren volt. Tudta, hol van a híd. Többször is járt ott apával. A híd fehér volt, betonhíd, mintha mindig új volna. — Apa, hogyan röpítik levegőbe a hidat? — Az olyan, mintha homokban alagutat építesz, és valaki szándékosan szétrombolja. Aludj! Ili — Már Itt vannak! — Megjöttek! — A mieink! Az oroszok! Apa fölszaladt, és pillanatokon belül egy bajszos, poros férfit vezetett le a pincébe. A férfi sapkáján kis piros csillag volt, vállán furcsa puska lógott. A kisfiú nem győzte eleget bámulni. Apa egy ládikába nyúlt, és óvatosan üveget emelt ki belőle. Két csészét teletöltött, a katonának is, magának is. Ittak, kezet ráztak és megölelték egymást: amúgy férfiasán! Az utcán izzadt és fáradt lovak súlyos szekereket vontattak. A szekerek mögött és a szekerek után porlepte férfiak vonultak, sapkáján mind apró piros csillagot viselt, vállán mindnek ugyanaz a furcsa puska lógott. Az emberek a járdán álltak és integettek. Mindenki ott volt. Petráé bácsi, a SevCík család, a kisfiú, mama és apa, az egész utca. Némelyik ló ágyút vontatott, s az ágyúkat is por lepte, mintha az imént húzták volna őket elő a fészerből. Délután apa és a kisfiú mindent visszahurcolt a lakásba. Estére a bajszos katona visszajött. Amíg a mama főzte a vacsorát, a férfiak asztalnál ültek. A katona térdére ültette a kisfiút, hintáztatta, és mindig ezt hajtogatta: — Kak moj Ivan! — Ako mőj Ivan! — gondolta a kisfiú. — Mint az én Ivánom! Alighogy reggel magához tért, meg akarta mutatni a játékait. Este nem volt rá idő. — Mama, hol az a jó bácsi? — Mennie kellett, sietett, a németeket kergetni. — Ezt a csillagocskát hagyta itt neked emlékül. Hogy a sapkádra tűzd — mosolygott apa. Éjjel apa egy idegen nénit hívott a házba. A kisfiúhoz is beszélt: — Mama beteg, egyedül kell aludnia a szobában. Mi majd ketten a konyhában alszunk. A kisfiú megmutatta a kockákból épített hidat: — Ugye, szép? — Szép. — Ha nagy leszek, mindig a sapkámon lesz az a csillagocska. Ugye, igazi hidakat fogok építeni? Reggel az idegen néni pólyába csomagolt kisbabát mutatott neki. A kisfiú főikiáltott: — BoäSenka! Milyen csúf! — ámult el rajta. Ű Ivan, az öcsikéd — szólt halkan a mama. — Szép lesz, ne félj. Fogod-e szeretni? — Fogom. A kisfiú földerült. Neki is lesz öccse, mint Peter tevéiknek. Megengedi neki, hogy hintázzék, sőt meg is hintáztatja, ha ő még nem tud. Mama éppen a kis Ivánt pakolta át, amikor a sziréna fölvijjogott. Rémítő hangjába hirtelen belezengtek a harangok is, bár messze volt még a dél. — Mama, fussunk a pincébe! Mama az ablakhoz lépett, homlokát az üveghez támasztotta, és lassan, alig hallhatóan ezt mondta: — Szaladj játszani. Vége a háborúnak! — Vége a háborúnak! — A kisfiú már biztos volt a dolgában. Lement a pincébe, csak úgy, egy-két pillanatig álldogált, és fölszaladt az udvarra. Elkápráztatta a napfény. Ügy érezte, hogy minden más lett, hogy a galambház Petrás bácsi udvarán még zöldebb, hogy a fehér deszkarakásök illata még áthatóbb, hogy a verekedős kakas még győzelemittasabban kukorékol. Megnyikordult a kiskapu. A SevCík fiúk jöttek. — Gyere át hozzánk! Építünk valamit a homokban — hívta őt Palkó. — Mit építünk először? — Hidat — döntött a kisfiú —, de ne merd lerombolni — fenyegette meg Pétért. — Ha akarod építhetsz velünk. — Akarom. — Semmit se fogsz már lerombolni. Mondd: bizonyisten! — Bizonyisten! — esküdött meg Peter. Kezet fogtak és megölelték egymást: amúgy férfiasán. KONCSOL LÁSZLÓ fordítása
