Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-06 / 18. szám
STRATÉGIAI IRÁNYVONALUNK: A HATÉKONYSÁG ES A MINŐSÉG / ' ; írta: RUDOLF NETÍK, AZ SZLKP KB OSZTÁLYVEZETŐJE A fejlett szocialista társadalom építése során nagymértékben fokozódik a népgazdaság pártirányításának jelentősége. Ez abból adódik, hogy a szocializmus építésének időszakában állandóan növekszik a CSKP vezető szerepe. Társadalmunk jelenlegi fejlődési időszakára a politikai irányvonalat a CSKP XV. kongresszusa határozta meg. A további fejlődés döntő tényezője tehát az, hogy miként tudjuk biztosítani e politikai irányvonal megvalósítását. A párt hatodik ötéves tervidőszakra megszabott gazdaságpolitikájának lényege az, hogy fokozott mértékben irányul a népgazdaság hatékonyságának következetes és sokoldalú növelésére, mégpedig a növekedés intenzív tényezőinek kihasználása alapján. Ezért a jelenlegi ötéves tervidőszak minden egyes évében arra törekszünk, hogy megbirkózzunk a népgazdaság építésének új feladataival, új társadalmi és anyagi forrásokat aktivizáljunk, gondoskodjunk a termelőerők magas színvonaláról a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek a szocializmus előnyeivel való összekapcsolása alapján, sokoldalúan növeljük népgazdaságunk hatékonyságát és a társadalmi munka termelékenységét. Egy éve zajlott le a CSKP KB 11. és az SZLKP KB márciusi ülése. Ezek az ülések kétségkívül jelentős helyet töltenek be pártunknak a népgazdaság fejlesztéséről való gondoskodásában. A szóban forgó üléseknek és azok konkrét Intézkedéseinek nagy mozgósító ereje abban rejlik, hogy tárgyilagosan és pozitívan értékelték a CSKP XV. kongresszusa óta elért sikereinket, s ugyanakkor bírálóan rámutattak a gyenge pontokra, a tartalékokra és a fogyatékosságokra s a problémák megoldásának hatékonyabb módjaira. A CSKP KB 12. ülése egyebek között ismételten megállapította, hogy a hatodik ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésével népgazdaságunk tovább fejlődik és erősödik, növekszik hazánk gazdasági teljesítőképessége. Amellett, hogy forradalmi optimizmussal tekintünk az elmúlt időszakra és az előttünk álló feladatokra, figyelmünket a bíráló elemzés szempontjából összpontosítjuk tevékenységünk gyenge pontjaira. E problémák megoldásának elodázása lassítaná haladásunkat. Tudjuk, hogy gazdaságunk nem fejlődik töretlenül, nehézségek nélkül, a maradiság, az elavult szokások és a környező világ kedvezőtlen hatásai ellen folytatott küzdelem nélkül. HASZNÁLJUK KI A TARTALÉKOKAT Pártunk stratégiai irányvonalának megvalósításában jelentős tartalékaink vannak. Az egyik legfontosabb feladatunk az, hogy a nemzeti jövedelmet gyorsabban növeljük, mint ahogy a termelési fogyasztás növekszik. A tudomány és a technika fejlődése sem tölti be népgazdaságunk fejlesztésében azt a szerepet, amelyet megszabtunk számára. A tudományos-műszaki fejlesztési tervfeladatok közül az alkalmazható kutatási eredményekre vonatkozó feladatokat valósítjuk meg a legrosszabbul. A tudományos-műszaki fejlesztési terv eddig még nem vált szerves részévé a népgazdasági tervnek, s az erőket és eszközöket nem összpontosítja a legfontosabb problémákra. Ennek következtében nem érvényesítjük a munkatermelékenység növelésére irányuló szándékokat főleg az építőiparban, de további ágazatokban sem; ennek következménye továbbá, hogy a gyártmányfejlesztés és a termékek minősége nem felel meg a szükségleteknek; hogy az egy egységnyi termékre jutó fajlagos tüzelőanyag-, energia- és nyersnnyagfogyasztás magasan meghaladja a világon elért átlagot. Ez az egyik oka annak is, hogy nem érjük el a szükséges termelésiköltség-megtakarítást. A gazdaságosságnak kellene jellemeznie minden munkahely tevékenységét, de sajnos, ezen a téren sem érünk el olyan eredményeket, amilyeneket szeretnénk. Sok tüzelőanyagot, energiát, nyersanyagot és anyagot pazarolunk el fölöslegesen. Nem használjuk ki megfelelően termelési kapacitásainkat. Előfordul, hogy a beruházásba fektetett eszközökből annyit sem nyerünk vissza, amennyit befektettünk. A mezőgazdaságban, kereskedelemben, iparban illetve az építőiparban keletkezett veszteségek — amelyeket szinte természetesnek veszünk — jelentősek, és olyanok, hogy szembenállnak a gazdaságosság alapelvével. Ebben rejlenek azok a milliárdok, amelyek a nemzeti jövedelem tervezett színvonalának képzéséhez hiányoznak. Jóllehet a beruházások a terv legfontosabb és legigényesebb részét képezik, megvalósításuk során szinte megismétlődnek a tervezett ütemtől való eltérések, az építési és az üzembehelye- zési határidő-módosítások. Az érdekeltek figyelmét eddig nem sikerült ráirányítani a beruházások befejező szakaszára, vagyis a kapacitások gyors üzembe helyezésére. Évről évre megismétlődik, hogy a tervezett kapacitásoknak megközelítőleg az egy negyedét nem’ adjuk át határidőre, s az is gyakori, hogy üzembe helyezésük után nem érjük el a tervezett paramétereket. Számos új termelési kapacitás nem éri el a tervezett időpontban a tervezett termelési hatékonyságot, ami végső soron népgazdaságunk akadozó anyagi és műszaki ellátásában nyilvánul meg. Az 1979-es évi terv és az 1980-as évi tervezési irányelv abból az erőfeszítésből indul ki, hogy fokozatosan le kell küzdeni az említett fogyatékosságokat. A terv alapvető célja az, hogy tovább kell szilárdítani az utóbbi három évben elért, egészében véve kedvező eredményeket, s egyúttal energikusan kell megoldani a problémákat, kifejezőbben és gyorsabban kell megvalósítani a párt stratégiai irányvonalát, vagyis a hatékonyság növelését és a minden munka minőségének javítását. Az idei évre meghatározott terv azonkívül, hogy mérsékli az ipari termelés növekedési ütemét, a figyelem középpontjába állítja az anyagi költségek csökkentését abból a célból, hogy a csökkenő anyagi fogyasztással a nemzeti jövedelem gyorsabb ütemű növekedését érjük el. A terv a munkaerő ésszerűbb kihasználásával és a munkatermelékenység további növekedésével is számol. Nagyon fontos lesz, hogy a termelés növekedése, az ipar és egyéb ágazatok száliításainak növekedése megfeleljen a célszerű felhasználás sürgető követelményeinek, mindenekelőtt a kül- és belkereskedelem, illetve a legfontosabb beruházási akciók követelményeinek. A legfontosabb idei tervfeladatok egyike a csehszlovák népgazdaság exportképességének növelése, az importra szánt eszközök ésszerű felhasználása és a külkeraskedelmi kapcsolatok hatékonyságának növelése. A beruházási tevékenységben a forrásokat a A gottwaldovi SVIT Cipőipari vállalat az új technika és technológiai eljárások alkalmazása és tökéletesítése terén sikeres együttműködést folytat a KGST-tagországokkal. A felvételen LUDMILA DUBOVA azon az automata gépsoron dolgozik, amelynek alapvető részét a Szovjetunióban fejlesztették ki, s tökéletesítésén a Szovjetunión kívül az NDK-ban és hazánkban is dolgoznak (Felvétel: CSTK — Nesvadba) döntő fontosságú építkezésekre kell összpontosítani, továbbá elő kell segíteni a tervezett szerkezeti változások megvalósítását, az épülő kapacitások befejezését és a befejezetlen beruházások számának csökkentését. A terv jelentős figyelmet szentel a népgazdaság és a lakosság tüzelőnyaggal és energiával való ellátásának és a szénbányászat fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtésének. Ezzel kapcsolatban előtérbe kerülnek többek között a közlekedés, főképpen a vasúti szállítás problémái. Az idei tervfeladatok igényességét növeli egyebek között az a tény is. hogy az évi tervfeladatok teljesítését nem a legjobban kezdtük meg. HARC AZ ÚJÉRT Az idei évben rendkívül igényesek a feladatok az irányító szervek számára is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni egyetlen irányítási szinten sem az egyre bonyolultabbá váló gazdasági feltételeket. Az akadályok leküzdése érdekében az irányítás, a tervezés és a szervezés minden fokán a maximális mértékben mozgósítani kell a tartalékokat. Olyan szervező munkára van tehát szükség, amely végső soron a hatékonyság növeléséhez, a tudományos-műszaki ismeretek széles körű alkalmazásához, az új technológiai eljárások bevezetéséhez és az előállított termékek jobb minőségéhez vezet. A termelés fejlesztése céljából az optimális és a világszínvonalon történő értékesítés lehetőségeit kell feltárnunk, s ennek alapján csökkenteni kell a termékegységre jutó tüzelőanyag- és energiafogyasztást is. E területen a fejlett ipari államokhoz viszonyítva ugyancsak van elegendő pótolnivalónk. Például az egy egységnyi villamos energia előállításához 20 százalékkal, az egy egységnyi nyersvastermék előállításához 25 százalékkal több tüzelőanyagot, illetve villamos energiát fordítunk, mint a Szovjetunióban, Franciaországban és az NSZK-ban. Az egyes kutatási eredmények bizonyítják, hogy ha az egy egységnyi termék előállításának tüzelőanyag-igényességét a világon elért átlagos színvonalra csökkentenénk, akkor a szénbányászatban 16 000—22 000 munkást és 200—250 millió korona beruházási költséget takaríthatnánk meg évente. A pártszervezeteknek arra kellene ügyelniük, hogy az új termelési, illetve technológiai eljárások javaslatainak elbírálásakor a legoptimálisabb módszert helyezzék előnybe az energia- és a nyersanyag-igényesség szempontjából. Továbbá arra is kell ügyelniük, hogy minden egyes vállalatban elfogadható és pontos tervet dolgozzanak ki a tüzelőanyag- és energiafogyasztás ésszerűsítését elősegítő intézkedések foganatosításáról is. El kell érni, hogy ezt a tervet se tegyék félre, hanem teljesítéséért következetesen harcoljanak. A műszaki-gazdasági paraméterek és a termékek használati értékeinek elemzései bizonyítják, hogy a termékek minőségével kapcsolatos problémák mindenekelőtt a termelést megelőző szakaszokban végzett nem kielégítő munkavégzés következményei. A megfelelő gyártmányfejlesztéshez ugyan adott a kellő tudományos műszaki alap, csupán az irányításban nem teszünk meg mindent annak hatékony kihasználásáért. Ugyanez a helyzet az új tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazásában is. A kommunisták kötelessége ezen a téren az, hogy állandóan a műszaki haladásért folytatott küzdelem élvonalában álljanak. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS JELENTŐSÉGE A hatékonyság növelésének jelentős forrása a szocialista gazdasági együttműködés elmélyítése. A kongresszusi dokumentum hangsúlyozza, hogy a csehszlovák népgazdaság intenzív bekapcsolása a szocialista gazdasági együttműködés folyamatába elengedhetetlen feltétele népgazdaságunk alapvető problémái megoldásának. Hazánk szoros gazdasági együttműködése a Szovjetunióval képezi az alapját népgazdaságunk szilárdságának és dinamikus fejlődésének. A külkereskedelmi feladatok teljesítésében Szlovákia a szocialista országok, s mindenekelőtt a KGST-tagországok viszonylatában kedvező eredményeket könyvelhetett el. Az eredmények elérésében nagy szerepe van a szocialista gazdasági integráció komplex programja teljesítésének. A KGST-tagcrszágok együttműködésének leghaladóbb formája a szakosítás és a termelési együttműködés. E formák gazdasági hatékonysága abban rejlik, hogy bizonyos termékek gyártását olyan nagy vállalatokban összpontosítják, amelyekben előállításukhoz a legkedvezőbbek a feltételek, vagyis ahol a leghaladóbb technológiai eljárásokat alkalmazzák és a munkaszervezés is magas színvonalú. E téren a központi gazdasági és tervező szerveknek kell a legtöbbet tenniük, de az együttműködés feltételeit már a termelési-gazdasági egységekben és a vállalatokban kell megteremteniük. TÖKÉLETESÍTSÜK AZ IRÁNYÍTÁST Népgazdaság-fejlesztésünk hatékonyságának nagyarányú növekedése az irányító munka állandó tökéletesítését követeli meg, s ugyanakkor azt is, hogy állandóan fejlesszük a dolgozók kezdeményezését. A XV'. pártkongresszuson hozott irányelvek az irányítási rendszer olyan módosítását írják elő, hogy az irányítás alapvető eszköze az ötéves terv, az önálló elszámolási szféra alapvető tényezője a termelési-gazdasági egység legyen, s hogy a gazdasági irányítás eszközei segítsék elő a hatékonyság növekedését és a minőség javulását, ne pedig fordítva. Az elmúlt évben néhány termelési-gazdasági egység keretében megkezdtük a hatékony és minőségi termelés komplex tapasztalati módszerének alkalmazását. Az idén ezt a módszert az építőiparban is bevezettük. Habár a tapasztalati módszer eddigi alkalmazásának eredményeiből még nem vonhatunk le végső következtetéseket, az eredmények kétségkívül javulásról adnak számot. A pártszerx özeteknek az irányítással kapcsolatban minden újra fel kell figyelniük a tapasztalati módszert nem alkalmazó vállalatokban is. Az új irányítási eljárásokat ugyancsak a hetedik ötéves tervidőszakban vezetjük be általánosan, de mindenütt fel kell rá készülni. Minden munkahelyen dolgoznak kommunisták. Nemcsak személyes példamutatást kell tőlük megkövetelni, hanem azt is, hogy egységesen lépjenek fel a rendetlenség, a már kitaposott utakon járás és a rossz szokások ellen, s a dolgozókkal közösen keressék a felszámolásuk lehetőségeit, módjait. Mindenekelőtt azonban a vezető dolgozóktól kell megkövetelnünk, hogy állandóan emeljék az irányítás színvonalát, s hogy küzdjenek az új módszerek és eljárások gyakorlati érvényesítéséért, amelyek nélkül igényes feladataink nem teljesíthetőek. A CSKP Alapszabályzata értelmében ebben az irányban kell tökéletesíteni és érvényesíteni a pártszervezetek ellenőrzési jogát. 1979. V. 6. 6 ÚJ SZÓ
