Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-29 / 17. szám
ÚJ szú Sz ám ítások szerint a Szovjetunióban a lakosság évi szabad ideje körülbelül egyenlő nagyságú a munkaidővel. A munkaidőn túl ki-ki saját belátása szerint foglalatoskodik, fontos azonban, hogy az emberek ne csak „agyonüssék“ az idejüket, hanem használják fel pihenésre, önmaguk fejlesztésére és közérdekű tevékenységre. Tudósításunk Kosztroma város és az azonos nevű kerület zenerajongóiról szól, akik szabad idejüket a muzsikának, a zene népszerűsítésének szentelik. A tízmillió gyermeken kívül tizenötmillió felnőtt vesz részt a Szovjetunióban az öntevékeny művészeti mozgalomban. Az Állami Filharmónia, ez a hivatásos művészeket összefogó hangversenyszervezet, Kosztroma kerületben is létezik, mint a Szovjetunióban mindenütt. 15 évvel ezelőtt az Oroszországi Énekkari Társaság helyi tagozatának kezdeményezésére megalakult itt a műkedvelő művészek hangversenyszervezete, melyet a népi filharmóniának neveztek el. A szó eredetileg a harmónia, a muzsika szeretetét jelenti. Erre az önzetlen szeretetre, a zenebarátok lelkesedésére épít a népi filharmónia. Szervezői társadalmi munkában dolgoznak. Művészeti vezetője, Karin Gercenzon, a Leningrádi Zeneművészeti Főiskolán végzett hegedűművész és zenetanár, immár 16 évadon át szinte minden szabad idejét erre áldozza. Sok időt és erőt szentel a filharmóniának „Főügyintézője“, Tatjana Balakireva is, aki egyben az Énekkari Társaság helyi tagozatának titkára. Mit ad tagjainak a népi filharmónia? Ami a legfontosabb: tekintélyes közönséget. Egy tehetséges amatőrnek sem kell már megelégednie az üzemi vagy kolhozklubbal. És jóval nagyobb már a műkedvelő művészet társadalmi visszhangja is. Az utazások költségeit az Énekkari Társaság és a szakszervezetek viselik. A hangversenyeken természetesen nincs belépti díj. A népi filharmónia művésze vagy együttese címet a legjobbak kapják, és nem könnyű azt kiérdemelni. De ha valaki megszerzi, annak van fedezete. Ha például „egész -Kosztroma“ szeretne jegyet szerezni Marija Kononova két részből álló dalestjére az Állami Filharmónia hangversenytermében, ez azt bizonyítja, hogy az amatőr énekművésznő — aki egyébként Nyerehta járási székhelyen tanítónő — rászolgált a sikerre. A népi filharmónia gazdagabbá tette a város és a kerület művészeti életét. Jelentős szerepe van a zenei ismeretterjesztésben és a közízlés fejlesztésében. Itt az a szokás, hogy a hangversenyeket zenei előadás egészíti ki: 15 évad során mintegy 4000 előadással összekötött hangversenyt tartottak, ennek felét falun. A zeneiskolák és a Tanárképző Főiskola zenei tanszékének tanárai az amatőrökkel együtt részt vesznek a filharmónia hangversenyein, nemcsak mint előadók, hanem mint zenekari tagok, kísérők, sőt szólisták is. Műsoraikat hivatásos zeneművészek is megirigyelhetnék: falusi klubok színpadáról Vivaldi, Csajkovszkij, Bizet, Glinka és Szkrjabin művei csendülnek fel, nem szólva.a népi muzsikáról és a mai szerzők alkotásairól. Aligha akad még egy helyi hangversenyszervezet, amelynek ekkora előadógárdája lenne: 100 együttes és 867 szólista. A kerületszerte népszerű szót listák között, akik nem kevésbé ismertek, mint a Kosztromában kezdődött könnyűzene kedvelt csillagai, fejőnők és építőmunkások, tanárok és agronómusok, pékek és lakatosok vannak. Az együttesek sokféleségét példázza Búj város vasutasklubjának fúvószenekara, a szakszervezetek kamarazenekara és az ősi orosz város, Szoligalics népi zenekara. A szakszervezeti énekkar műsorán 160 kórusmű szerepel, népdaloktól a nehéz operakórusokig. A népi együttesek, így a minszkojei csoport régi népszokásokat visznek a színpadra. Néha olyan panaszt hallhatunk, hogy manapság csökken az érdeklődés a karének iránt, és az énekkarokat kiszorítják a divatos vokális és hangszeres együttesek. Kosztromában nem fenyeget ilyen veszély, mert régi és erős hagyományai vannak a közös éneklésnek. Szamety faluban például ötvennégy éve működik a helyi kórus, és tagjai közé tartozik a kolhoz elnöke, Praszkovja Malinyina is. A kosztromai népi filharmónia már nem az egyetlen ilyen szervezet az országban. De az elsők a kosztomaiak voltak. Miért éppen ők? Talán ennek az ősi Volga menti városnak régmúltban nyúló kulturális hagyományai magyarázzák ezt (Kosztroma tavalyelőtt ünnepelte fennállásának 825. évfordulóját). Kosztroma egyebek közt nevezetes élénk kulturális és zenei életéről. Több hivatásos zeneszerző dolgozik itt, és a város tiszteletére pályázatokat írnak ki. A kosztromai zenei hagyományok közé tartoznak a dalosünnepek és a színpompás folklórfesztiválok is. A kosztromai népi filharmónia példát mutat arra, hogyan egyeztetheti össze szabad idejében sok-sok ember az egyéni szórakozást a közérdekű tevékenységgel. VERA SZEVERJANOVA Munkában a hangversenyek szervezői 1979. IV. 29. Egy CSEMADOK- szervezetről, az elnökkel Van igazság abban, amit Bajusz Barnabás, a CSEMADOK leleszi helyi szervezetének az elnöke mondott. Azt mondta, ha az elnök lazsál, mindenki lazsál. Majd hozzátette: falun hullámzó a 'kulturális munka, egyszer fent, máskor lent. Rengeteget kell dolgozni azért, hogy legyen valami, egy ember nem bírhatja, belefárad. Nagyobb szervezettségre lenne szükség, folytatta az elnök, még több öntudatos emberre, aki nemcsak a tévét és a kényelmet szereti. Elavult szemléletű emberekkel nem lehet haladni sehol, van még mit alakítani a gondolkozáson is. Sajnos, éppen azok nem olvasnak még újságot sem, akiknek elsősorban kellene. Akik nem tájékozódnak, nem láthatják tisztán a helyzetüket, régi vagy helytelen felfogások szerint élnek, cselekednek. Itt van .például a CSEMADOK. Nem sok embernek tetszik. Pedig ha többeknek tetszene, ha többen jelentkeznének, hogy próbára tegyék a képességüket, tehetségüket, egészséges alkotó közösségben, légkörben, nemzetiségi kulturális életünkben is többet hallatna magáról Lelesz, a híres „Kis Párizs“, ahol — régóta tudom, hisz gyakran megfordultam a „históriai múltban gazdag“ faluban — mindig adtak magukra az emberek, mindig megnézték, milyen ruhát öltse- nek fel, milyen minta szerint építsenek házat. Meg aztán a Bodrogköz munkásmozgalmának egyik szép fejezetét éppen Leleszen írták, újságcikkek, könyvek szólnak róla. Derék emberek születtek itt, nem gumigerinccel. Ezek az utóbbi mondatok nem hangzottak el beszélgetésünkben, mi főként a CSEMADOK-szervezetet jártuk körül Bajusz Barnabással, a mozgékony, fürge szójárású elnökkel, aki másodikosok képesített tanítója a helybéli iskola magyar osztályában. Másfél évtizede tagja a kommunista pártnak. A mezőgazdasági szakkör zépiskola befejezése után lépett a pályára, szereti hivatását. Meg a zenét, hegedűn és harmonikán játszik; nagy barátja a természetnek, vitte magával a gyerekeket is, nevezetes helyekre, várakba, múzeumokba, elmentek nagy nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc sírjához. Gyanítom, Bajusz Barnabás ötlete az a kirándulás is, amely a szervezet hetvenkílences tervében szerepel, Utazzunk együtt címmel. Hogy mi van még ebben a tervben? Előadások a hagyományápolásról, a békés egymás mellett élésről, az anyanyelv műveléséről és oktatásának jelentőségéről; továbbá író—olvasó találkozók, műsoros estek, színielőadások; megrendezik egyebek között a hagyományos szüreti ünnepséget, a nőszövetség helyi szervezetével közösen pedig egy néprajzi kiállítást szerveznek; részt vesznek a falu szépítésében és segítenek a szövetkezetnek; előfizetőket toboroznak a Hét-re; mintegy harminc tagot a szervezetbe. — Az utóbbi két esztendőben majdnem száz taggal gyarapodtunk — mondta Bajusz Barnabás. — Nagyobb részük fiatal, és ez öröm a számunkra. Jelenleg körülbelül kétszázan vagyunk, de úgy, hogy Kaponya is hozzánk tartozik. Egyik legnagyobb gondunk, hogy kevés Hét jár Leleszre, a további meg az, hogy nem nagyon várhatunk támogatást, legtöbbet a szövetkezet segít. Manapság egy fellépéshez legalább egy mikrofon és egy hangszóró kell. Nincs rá pénzünk. Volt egy .jó műsoros estünk, negy- venöt-ötven szereplővel, akik bizonyos fokig elcsüggedtek, mert nem kaptunk nagyobb támogatást, amelyre érezzük mindnyájan, szükségünk lenne. Eddig helyiségünk sem volt, most már a moziban dolgozhatunk. És jő lenne, ha újra használhatnánk, az ifjúság is meg hát az egész falu, a szabadtéri színpadot. A hnb megígérte, hogy az idén rendbe teszik. Szeretnénk több fiatalt bevonni, hogy például három év után ismét bemutathassunk egy színdarabot. Éneklőcsoportunk, amelynek nemrégiben vásároltunk ruhát. Dobos Jánosné vezetésével dolgozik. Az irodalmi kört Jakab Béláné szervezi, a tánccsoportot, amely sikeresen szerepelt a menyecsketánccal, Török Imréné és Papp Ferencné vezeti. Van egy törzsgárda, amely szeret dolgozni. Nincs tehát egyedül Bajusz Barnabás, aki bizonyára jóval több nevet is említhetett volna a törzsgárdából. De hát nem a név a fontos, hanem a tett, amelyből jó, egy egész közösséget előremozdító erő sugárzik. Nem hangzottak el a honismereti körben tevékenykedők nevei sem. A lényeg: hogy ez e kör fel akarja dolgozni Lelesz történetét. — Saját erőnkből nem tudnánk megvalósítani e tervünket, ezért fölvettük a kapcsolatot Tamás Gellért- tel, a leleszi születésű szepsi tanítóval, aki régóta foglalkozik Lelesz múltjával. És még egy terv: — Eredményesebben akarunk együttműködni a helyi könyvtárral. Ha az elnök lazsál, mindenki lazsál, mondta beszélgetésünk elején Bajusz Barnabás. Fordítsunk a mondaton: hiába dolgozik az elnök, ha mások nem dolgoznak. És még egyet: hiába dolgoznak mások, ha az elnök nem dolgozik, sőt, nemtörődömséggel fékezi a munkát. Leleszen, úgy érzem beszélgetésünkből, egyszerre többen fogták meg a dolog végét. És ha valóban így van, akkor jól tették, mert abban a mondásban is van igazság, nem kevés, hogy együtt köny- nyebben és eredményeseben lehet haladni. BODNÁR gyula 11
