Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-29 / 17. szám
ŐRZIK A MÚLTAT - GAZDAGÍTJÁK A JELENT Látogatóban egy jól működő nőszövetsági szervezetben Egy cseppet sem lepődött meg, amikor megmondtam látogatásom célját. — Még jó hogy délben jött, különben nem talált volna itthon — mondja mosolybgva és leültet. — Épp most értem haza a hnb plenáris üléséről, délután pedig a fiatalok színes műsorösszeállítását szeretném megnézni. Még be sem fejezte a mondatot, amikor csengett a telefon. — Ne haragudj elnök elvtárs, most nem tudok menni, vendégem van. Később természetesen ott leszek — hallom válaszát. — Így van ez szinte minden nap — magyarázza Anna Matejková. — Akinek sok a tisztsége és becsületesen akarja munkáját végezni, nem sok ideje van a pihenésre. Ö sohasem tétlenkedik. Lelkesen szervez, maga is bekapcsolódik a munkába. S ennek a tenni akarásnak meg is van az eredménye: a Szlovákiai Nőszövetség hruáovi alapszervezete, amelynek ő az elnöke, a nagykürtösi (VeTky Krtíü) járásban a legjobbak közé tartozik. » Az elnököt nem kell sokat kérdeznem tevékenységükről. Elmondta, hogy kivették részüket a Nemzeti Front választási programjának teljesítéséből. Nem kis részük van a környezetszépítésben, a járdák és a vízvezeték építésében, az iskola udvarának rendezésében. — Nemcsak a község szebbé tételén fáradozunk. Egyre nagyobb az érdeklődés a különböző előadások iránt, melyeket rendszeresen szervezünk, és a járási bizottsággal együttműködve hívupk előadókat — magyarázza. A környező községek lakói tudják, hogy a hruäo- vi asszonyok, lányok nagyon szeretnek énekelni. A közönség tapsolhatott nekik az ipolysági (Sahyj folklőrünnepségen, a különböző járási rendezvényeken, s az otthoni művelődési házban is számtalanszor felléptek. Gondosan őrzött fényképek kerülnek elő. — Ez a felvétel egy nagy sikerű kézimunka kiállításunkat örökíti meg, melyet hétszázan tekintettek meg. Az volt a célunk, hogy az idősebbeknek felidézzük a múltat, a fiataloknak pedig meg akartuk mutatni, milyen gyönyörűen kézimunkáztak azelőtt községünkben a nők. — Azelőtt? — nézek meglepődve Anna asszonyra, hisz ő is a tipikus hrusevi népviseletben jár. (Nehéz leírni, milyen sok színben pompázik fejkötője, hányféle apró virág és finom csipke díszíti. A széles ujjú hímzett blúzt csak ünnepi alkalmakkor és nyáron hordja, széles rakott szoknyáját is számtalan tűzés, sujtás díszíti. A hruäovi asszonyok büszkék népviseletükre. Az idősebbek közül ma is sokan járnak benne, nemcsak kivételes alkalmakkor veszik föl.) — A fiatalok már nem hordanak ilyen ruhát — mutat magára — s így nem is igen tudják, hogyan készül, s mennyi munka van vele. Ojább felvételeket mutat. Ezek a nőszövetség szervezte kirándulásokon készültek. Jártak Budapesten, Banská Bystricán, Brnóban, Zilinán, Stráznice nad Moravouban és Bratislavában is. — Ezekre a kirándulásokra minket férfiakat is elvittek magukkal — jegyzi meg férje, aki mosolyogva hallgatja, amikor felesége a közös munkáról beszél. A kirándulások költségeit a Kékkői (Modry Ka- mefí) Állami Erdészetben végzett kisegítő munkáért kapott pénzből fedezték. — Amikor Bratislavában jártunk, meglátogattuk Elena hitvajová elvtársnőt, — folytatta Anna asz- szony. — Nagyon örültünk a találkozásnak, s annak, hogy elbeszélgethettünk vele örömeinkről, gondjainkról. — Ez a felvétel a handlovái gyermekotthonban készült, melyet rendszeresen látogatunk — mutatja a következő képet. — Rendszerint gyümölccsel, játékokkal, s ami a legkedvesebb a gyermekeknek, hazai fonott kaláccsal és édességekkel kedveskedünk nekik. Kapcsolatunk rendszeres, egész évben gondoltunk rájuk, itt-ott csomagot is küldtünk nekik. Az első látogatás alkalmából a gyermekotthon nevelőivel sok mindenről beszélgettünk. Többek között arról is, hogy az itt fölnövő lányok egyszer férjhez mennek. S lesz-e hozományuk, kérdeztem. Igen, felelte a nevelőnő, a legszükségesebb holmit megkapják. Ekkor határoztuk el, hogy a legidősebb lakónak, Janka Skovrágovának egy dunyhát ajándékozunk. Azóta további hat párnát küldtünk a handlovái gyermekotthonba. A közös tollfosztásnak már hagyománya van a községben. Először összegyűjtik a tollat, ami nem kis munkát jelent, ugyanis a falu központjától több mint 10 kilométerre is vannak tanyák és azokat is bejárják ilyenkor. Aztán a művelődési házba jönnek össze esténként tollat fosztani, néha több mint százan. — Helenka Velebnának az anyja szintén a nőszövetség tagja volt. Meghalt, öt gyermeke közül Helenka a legidősebb. Amikor férjhez ment, neki is négy párnát ajándékoztunk. A lakodalomra pedig a nőszövetség tagjai kilenc doboz süteményt és tortát sütöttek — mondotta. A hrusovi asszonyok a nagykürtösi kórháznak is gyűjtöttek már- tollat. A zlatovcei gyermekvárosba pedig 46 kilogrammot küldtek. Ahány felvétel, annyi emlék, közös akció. S ezek mögött mennyi munka, szervezés, önfeláldozás! Sorolhatnám még, hogy milyen tevékenységet fejtenek ki az olvasómozgalomban, mely nagyon népszerű a község asszonyainak körében, hogyan kapcsolódnak be a gyógynövények gyűjtésébe. Attól sem idegenkednek, hogy a lakosságot érintő problémákat az illetékes helyeken tolmácsolják. A több mint 1200 lakosú, tanyákkal körülvett község életében ez az év nagy változást hoz: megalakítják a földművesszövetkezetet és a szomszédos ipolynyéki (Vinica) gazdasággal közösen művelik majd az eddig feldarabolt parcellákat. Ez a változás a nők mindennapi életében is változást jelent majd. Munkalehetőséget és új kollektívákba való beilleszkedést. S hogy a nőszövetség alapszervezetének életében megnyilvánul-e ez, az a jövő titka. — Szeretném már átadni a fiatalabbaknak a nőszövetség vezetését — mondja búcsúzáskor Anna Matejková. — Ha kell segítek, de most már rajtuk a sor, hogy az elkezdett úton tovább haladjanak. Anna asszony példát mutatott nekik, hogyan kell szervezni és dolgozni. DEÄK TERÉZ A vranovi járásban levő Giraltov- cei Bőrfeldolgozó Üzemnek már évek óta nagyon jó hírneve van. Az itt készülő iskolatáskák, utazótáskák, sporttáskák, női re- tikülök, munkakesztyűk nemcsak hazánkban, de a Szovjetunióban, Magyarországon, a Német Demokratikus Köztársaságban is keresettek. Az üzem össztermelésének valamivel több mint az egynegyedét exportálja. Külföldön főleg az iskolatáskák iránt lenne nagyobb kereslet, de ezekből a giraltovceieknek elsősorban a hazai piac ellátására kell elegendő meny- nyiséget készíteniük. Kelet-Szlovákiá- ban a Giraltovcei Bőrfeldolgozó Üzemet a példásak között emlegetik, s enn;k a minőségi munkán kívül még más oka is van! Olga MajdiSová, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke e szavak hallatán elmosolyodik, majd így szól: — No azért azt a más okot a minőségi munkától nem lehet ejválasztani. Sőt, az eredményezi a jó munkát! Ugyanis arról van szó, hogy nálunk az üzem vezetősége már tizenöt évvel ezelőtt — a termelés elkezdésekor — világosan látta: ahhoz, hogy a dolgozók munkateljesítménye kiváló legyen, a jó munkafeltételek megteremtése a legfontosabb. Figyelmünket ezért mi három alapvető gond: a lakáskérdés, a bölcsőde és óvoda, valamint az üzemi étkeztetés megoldására fordítottuk. Nos, ma már elmondhatom, hogy a hatszázötvenhat dolgozónk közül több mint négyszázan rendszeresen az üzemi étkezdében kosztolnak. Dolgozóink egyébként minden nap kétféle ebéd közül választhatnak. Azt, hogy a szakácsok jól értik szakmájukat, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy főztjük- re eddig még nem érkezett panasz. — Sikeresen oldottuk meg dolgozóink gyermekeinek elhelyezését a gyermekintézményekben. A gyerekek nagyobb része a városban levő bölcsődékben és óvodákban kapott helyet, de húsz gyereket már csak az egyik közeli faluban, Lúőkán tudtuk elhelyezni. Ide üzemünk autóbusza a munkakezdés előtt — szüleik kíséretével — minden reggel kihozza a kicsiket, s a napi műszak után haza is viszi őket. Éltünk a mikrobölcsődék létesítésének lehetőségével is. Tíz kisgyermeknek ilyen létesítményben viselik gondjukat, míg a szüleik dolgoznak. — A lakáskérdést még nem említette, ezzel talán itt is vannak problémák? — Nálunk sokkal jobb a helyzet, mint a nagyvárosokban. Azt mondhatom, hogy nincs lakásproblémánk. Aki dolgozóink közül igényli, kaphat üzemi lakást, vagy anyagi hozzájárulást szövetkezeti lakás vásárlásához. Eddig harminchat üzemi lakásunk van, s az idén hatvannégy dolgozónk költözik új lakásba. Majdisová elvtársnő arcáról elégedettség sugárzik, mikor felsorolja - ezeket az eredményeket, s gondolom ez azért van, mert ő tudja, hogy az üzem vezetőinek, a kommunistáknak sokat kellett tenniük azért, hogy a nők ebben a gyárban minden erejüket, figyelmüket a termelésre tudják összpontosítani. — Szeretném még azt is hozzáfűzni — jegyzi meg Olga Majdisová —, hogy a szociális gondoskodás nem tekinthető olyan feladatnak, amely egyszerre megoldható. A szociális gondoskodásnak a gyár fejlődésével párhuzamosan kell tökéletesednie. Nálunk például a munkavégzés után korszerűen berendezett öltözők, mosdóhelyiségek állnak a dolgozók rendelkezésére, s amint már mondottam, megoldott a lakáskérdés, a gyermekek óvodai elhelyezése, jó az üzemi étkeztetés is — vagyis mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mintha ez irányú kötelességünknek mi százszázalékosan eleget tettünk volna! Nos, nem vagyunk elégedettek. A tervrajz elkészült és rövidesen egy korszerű üzemi bölcsőde és óvoda építését kezdjük el. Mivel tudjuk, hogy dolgozóink széles körű támogatására is számíthatunk, bízunk benne, hogy jövőre már száz gyermeket itt helyezhetünk majd el. Aki már többször megfordult a Giraltovcei Bőrfeldolgozó Üzemben, az biztosan észrevette azt a jó hangulatot, azt az optimizmust, amely ott szinte természetes, s talán kiérződött Olga Majdisovának e rövid nyilatkozatából is. Ha pedig ennek az okát akarnánk kutatni, akkor alighanem az eredményes munkában találnánk meg a magyarázatot. A gyár dolgozói tizenöt évvel ezelőtt ugyanis 10 millió korona értékű árutermelést ér-^ tek el, s ebben az évben a terv már 136 millió koronás árutermelést irányoz elő, vagyis 126 millió koronával többet, mint 1964-ben! Nem sok ez — kérdezhetnénk? Nos, fán Simonok, az üzem igazgatójának szavai szerint nem. Ezt az értéket már tavaly is megközelítették, s az idén már minden bizonnyal el is érik, mert egyrészt jó szakembereik vannak, s úgymond a gárda is jól össze- kovácsdlódott. Másrészt figyelemre méltó, hogy ebben a.gyárban a fluktuáció szinte elenyésző. Ennek titka pedig azzal magyarázható, hogy itt a korszerűség valóban nem papírforma! SZÁSZAK GYÖRGY A JÓ MUNKA FELTÉTELE GONDOSKODÁS A DOLGOZÓKRÓL 1979. IV. 29. * Tollfosztás a művelődési otthonban
