Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-04-29 / 17. szám

1979. IV. 29.

A városok levegőjéhez szokott ember, amint kilép a gépkocsiból Stősztürdőn (Stos Kúpele), szinte fizikai fájdalmat érez, amint tüdejébe áramlik a tiszta, friss levegő. Szemét elva- kitja az ezüstösen csillogó márciusi hó. Egy-két mozdulat s fiatalabbnak, fürgébbnek, vidámabbnak érzi magát az ember. A fenyők mozdulatlanul állnak őrt a tájba illő épületek körül.

Aki először jár Stőszfür- dőn s nem ismeri történetét, az sem csodálkozik azon, hogy éppen ezen a helyen létesített egy Kom- porday nevezetű, gazdag, tüdőbeteg késgyáros tüdőszanatóriumot 1882-ben. Az orvosok rájöttek arra is, hogy a vidék klímája nemcsak a tüdőbeteg számára hoz enyhülést, kitűnően gyógyulnak itt a légúti és asztmatikus betegségben szenvedők is.

Dr. Juhász György, a gyermekosztály főorvosa mutatja be az intézményt.

— 1938-ban alapították a gyermekosztályt. Tüdőbeteg bányászgyermekeket kezeltek itt. Természetesen nem volt annyi hely, ahány tüdőbeteg gyermek volt akkoriban az országban. Tudjuk, hogy a tbc a szegények betegsége volt, s az a kor, a fasizmus rémuralma még jobban megnyitotta az utat a betegség terjedéséhez. Az intézet bővítésére, technikai felszerelésére csak a felszabadulás után nyílt lehetőség.

Háromtól hatéves korig részesítjük itt a kis pácienseket utókezelésben — mondja a főorvos. — Ezek a csöppségek különféle légúti betegségekben, mi úgy nevezzük, -s sajnos nemcsak tréfából, hogy civilizációs betegségben sz3n- vednek. Legelső és legfontosabb feladatunk kiiktatni, vagy legalább a minimálisra csökkenteni a külső ártalmakat. Mindnyájan, de különösen a gyerekek a légszennyeződés útján ki vagyunk téve a fertőzésnek. Hadd közöljek egy nem szakember számára meglepő adatot. Egy általunk kezelt, 3—6 éves gyermek tüdeje —, ha hajszálnál vékonyabb lebenyre bontanánk — kb. huszonötezer négyzetméter. A felnőtt ember tüdeje eléri a nyolcvanezer négyzetmétert. Ennek tudatában nem nehéz

felmérni, milyen, nagy területre rakódik le szervezetünkben a belélegzett szennyeződés, a cigarettafüst. A mindnyájunkat fenyegető veszély ellen okos életmóddal, helyes táplálkozással, s testmozgással védekezhetünk a leghatásosabban.

Megdöbbenve nézünk egymásra, akaratlanul is összegyűröm zsebemben a doboz cigarettát.

— A mi feladatunk, hogy fokozzuk a szervezet ellenállóképességét, kitisztítsuk a légutakat, vagyis a légzésrehabilitáció. Egyszerre 120 gyereket kezelünk, két hónapig vannak nálunk, évente mintegy 7—800 gyermek tér vissza egészségesen szüleihez. Most megint meglepőt mondok — mondja mosolyogva Juhász György. — Az új pácienseket először is , megtanítjuk köhögni. A köhögést elfojtani nagyon egyszerű, nehezebb a köhögés okának megszüntetése. A köhögéssel 'kitisztulnak a légutak, nincsenek kitéve újabb fertőzésnek, sem megfázásnak. Ez a titka a stőszi klímának, nincsenek nagy hőingadozások, a levegő tiszta, köd nincs, a szél fújását is csak szemmel észleljük, látjuk, hogy az óriásfenyők csúcsa táncot jár. Ilyenkor tudjuk, hogy lenn a völgyekben viharos erejű a szél. Mi ezektől a gyors légáramlásoktól északról a hegyek jóvoltából el vagyunk zárva. Sportolásra, testmozgásra minden lehetőségünk megvan, természetesen tornatermi gyakorlatokat is végzünk, eddzük, erősítjük a szervezetet.

— Hallottuk, hogy a szauna az egyik kezelési módnak számít.

— Igen. Egyik kollégám vezette be nálunk a szaunát 1962-ben, s kitűnő eredményeket ért el a felnőttek kezelésében. Felnőtt pácienseink főképpen bányászok, a légutak és légzőszervek kezelésére nekik van legnagyobb szükségük. Ekkor határoztam el, hogy alkalmazom kis pácienseimnél én is. Ez be is vált. Amellett, hogy élvezik nagyon a gyerekek, fokozza ellenállóképességüket. Aki rendszeresen szaunázik, edzi testét, az szellemileg is friss marad, s még a nátha is elkerüli.

Közeledik a rendelés ideje. Megköszönve a beszélgetést, elköszönünk Juhász György főorvostól további eredményes munkát kívánva. Teleszívjuk tüdőnket búcsúzóul friss levegővel. A fenyők komoran néznek utánunk, míg gépkoncsink- ból pipálva száll a gáz ...

FECSÖ PÁL

Az észak-csehországi kerületben az elmúlt öt év alatt több mint 4 ezrelékkel csökkent a csecsemő- halandóság. Különösen nagy figyelmet szentelnek a koraszülötteknek, a szülészeteken intenzív osztályokat létesítettek, amelyeken a legkorszerűbb orvosi technika segíti a szakemberek munkáját. Képünk az Gstí nad Labem-i korház újszülöttosztályán készült (CSTK —

0. Holan felvétele)

JOBBAK MINT TEGNAP

A régi városnegyed egyik házán alig észrevehető tábla jelzi, hogy ott székel az érsekújvári (Nővé Zámky) Novodev ipari szövetkezet vezetősége. Stefan Srapec mérnökkel, a szövetkezet elnökével az ajtóban találkoztam. Üzemnézésre indult, javasolta, hogy tartsak vele. Amíg gépkocsin az utat megtettük, az elnök a szövetkezet több mint negyvenéves múltját ismertette. Jelenleg az ipari tanulókkal együtt több mint ötszáz alkalmazottjuk van, tizenkilenc kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért. Az elnök azonban leginkább arra büszke, hogy a szövetkezet termelésének 47 százalékét a szolgáltatások teszik ki. Amellett, hogy az ország postáinak hűéz éve itt varrják az egyenruhát, a nyugatszlovákiai kerület hét városában felvett ruhavarrási rendelések is itt készülnek el.

A megrendelésre készülő ruhák részlegén mintegy százan dolgoznak. Közvetlenül az ajtó mellett a 11-es számú bronz fokozatú szocialista munkabrigád tagjai szorgoskodnak. Egyikük női felöltőt, a másik férfi zakót varr. Ezen a részlegen végzik el a megrendelt ruhákon az utolsó műveleteket, majd a kész ruha két próbálás után visszakerül a rendelést felvevő üzletbe, illetve a megrendelőhöz.

— Tizenegy éve dolgozom itt — szólal meg az egyik varrógép mögül Ipoly Sándorné. — A szakmunkás vizsgát a munka mellett tettem le. A mi kollektívánk 1972-ben az elsők között kelt versenyre a büszke címért. A kezdeti időben én voltam a brigádvezetö. Ha valami közbe nem jön, az idén megkapjuk az ezüst fokozatot.

Fiatal lányok, asszonyok dolgoznak ebben a kollektívában. Férjhez menés, szülési szabadságok miatt gyakran változik az összetétel. Ezért csak tízen mondhatják magukénak a bronz fokozatot. A többiek akkor 'kapják majd meg, amikor a régi tagok az ezüstjelvényt. A mester, a részlegvezető szavai szerint, ezek az asszonyok ennek ellenére félszóból is megértik egymást.

— A brigád egyik tagja más kollektívába ment dolgozni

— folytatja Ipolyné. — Ö vezette a brigádkrónikát, most mást kell helyette választanunk.

— Itt van helyette Anna Sádovská harmadéves ipari tanuló

— veszi át a szót Tóth Tibor mester és brigádvezető. — Négy munkaműveletet,már el tud végezni. Igazán büszkék lehetünk rá, hogy a kerületi politikai akadémián és az if júsági műszak: alkotóversenyen ő képviseli majd szövetkezetünk fiataljait.

Anna, aki a huszonnégy 'kilométerre levő Kmefovóról jár be Érsekújvárba, pirulva hallgatja a dicséretet. Hirtelenében nem tudja, mit válaszoljon, de aztán feltalálja magát. *

— Igazán jó közösségbe kerültem — mondja. — Mindenben segítenek, örülök, hogy közöttük lehetek. Igyekszep^ezt jó munkával meghálálni.

— Így igaz — erősíti meg Bencze Lászlóné. — Ügyetlen megrovás sincs még beírva a jüzetecskéjébe.

Észreveszi, nem értem milyen füzetről van szó.

— Hát nem tudta? Nálunk mindenkinek van füzete. A mester ebbe írja bele a dicséretet és a megrovást. Negyedévenként összegezik a feljegyzéseket, és figyelembe veszik a jutalmazáskor. Az igyekvő, a rendszerető így biztosan többet kap, mint az, aki rosszul dolgozik.

Sorban belenézek a mester által elém tett füzetekbe. Bla- zena Rosembergová eddig háromszor kapott dicséretet. Matilda Bariková kétgyermekes édesanya négyórás munkaerő.1 A füzet és a mester szavai arról tanúskodnak, hogy jól dolgozik. Fél műszak alatt csaknem annyit dolgozik, mint más egész műszak alatt. Vagy például Stefánia Wolfová, az egykori brigádvezető. Sokszor jár orvoshoz, de teljesítményén ez nem látszik meg. Ha mindez nem volna a füzetbe beleírva, a jutalom, illetve a prémium elosztásakor könnyen megfeledkeznének róla.

— Kétszer voltam szülési szabadságon, de mindig visszavágytam a kis kollektívánkba — mondja Benczéné. — Jól érezzük a szövetkezetben magunkat. Hát ha még az óvodánk és a szövetkezet székháza is felépül, akkor már mindenünk meglesz, megnagyobbodik a műhelyünk, korszerű szociális épületünk és üzemi konyhánk lesz. A mostani, amely csak néhány hete üzemel, szűkös és csak egyfajta ételt főzhetnek benne, de így is jólesik, hogy főtt ételt ehetünk.

Az ide; kötelezettségvállalásukban a 11. munkabrigád minden egyes tagja arra kötelezte magát, hogy a januári termelési kiesés pótlására 40 órát dolgoznak. Hogy ígéretüket komolyan veszik, bizonyítja az is, hogy április 7-ig már 28 órát ledolgoztak. Megvan a feltétele annak, hogy a tarvtel- jesífésben mutatkozó lemaradásukat az első félév végéig behozzák. Arra is kötelezték magukat, hogy a választási program teljesítéséhez 6, munkahelyük szebbé tételéhez 4 óra társadalmi munkával járulnak hozzá.

Nézelődésemből a mester szavai zökkentenek vissza a valóságba.

— Ismerkedjen meg Lydia Mázikovával — mutat egy csinos fiatal lányra.

Itt tanulta a szakmát az üzemben. Példás ipari tanuló volt, négy éve szakmunkás, a SZISZ-alapszervezet vezetőségének aktív tagja. Jutalomként a Szovjetunióban is járt. Azt mondják róla, ég a keze alatt a munka.

— Nincs ebben semmi különös — mondja szerényen. — A jó munka kötelesség, ezért szerintem nem jár külön dicséret. Az embernek meg kell tanulnia beosztani munka- és szabadidejét. így aztán mindenre jut ideje, még a társadalmi munkára is.

Munka után ritkán jönnek össze. Délután fél négyig dolgoznak. Bevásárlás, főzés következik, a második műszakban is helyt kell állniuk. Egy-egy jelentősebb kulturális eseményre azonban közösen járnak. Ipolyné hetente ott van a CSE- MADOK énekkari próbáin, Máziková pedig a SZISZ-tagok ideológiai és politikai nevelését irányítja. Ha a kis közösség valamelyik tagja nem jöhet munkába, közösen döntenek arról, hogy munkáját hogyan osszák el egymás közt.

— Szeretünk varrni — jelenti ki sokak nevében Máziková.

— Magunk és ismerőseink részére mindent meg tudunk varrni. Tavaly munkaidő után az egyik alapiskola tánccsoportjának is mi varrtunk népviseletet.

Véget ért a műszak, mindenki rendet csinál. Mivel most már nem zúgnak, zakatolnak a varrógépek, vidáman csevegnek. Szóba kerül, hogyan öltöznek fel a május elsejei felvonulásra, mit írnak a transzparensükre. Egy bizonyos: emelt fővel menetelhetnek majd a dísztribün előtt, mert jó végzett munka áll mögöttük. NÉMETH JÁNOS

Itt még

a levegő is gyógyít

Dr. Juhász György főorvos (Bartók László felvétele)