Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-29 / 17. szám
1379. IV. 29. szélön közölte az új tagok névsorát. Köztük volt Rácz István neve is. Jöttek az emberek utánam — csoportosan. Pista bácsi belépési nyilatkozatára voltak kíváncsiak. Aztán ők is aláírták. Három éven át „motorozott“ Matyi János egyik községből a másikba. Mindig oda irányították, ahol segíteni, szervezni kellett. 1957-ben saját községének szövetkezetében is nehézségek voltak a takarmányozás körül. Hazaengedték, egy évig az állattenyésztést irányította, majd 1958 őszén a tagság újból elnökké választotta. Azóta látja el. ezt a tisztséget. így nem nehéz számára megvonni az Arany Kalász fejlődésének mérlegét. Az 1953-as évű és a jelenlegi helyzetet hasonlítja össze. — Szövetkezetünk közös vagyonának értéke 1953-ban körülbelül 2,5 millió korona volt, jelenleg pedig 36 millió koronát tesz ki. Annak idején volt háromszáz szarvasmarhánk, 290 sertésünk, ma pedig van 2200 sertésünk, 400 tehenünk és 100 növendékmarhánk. A tejhozam 25 évvel ezelőtt tehenenként 1700 liter volt, tavaly elértük a 3194 litert. A közellátásra 1953-ban 60 ezer liter tejet adtunk, tavaly már majdnem 1,1 millió litert Szabó Károly: A magamfajta ember még 76 évesen is kikívánkozik a határba, alig várom, hogy leakaszthassam a szögről a kapát __ ér tékesítettünk ... Annak idején 38— 40 vagonra való búzát adtunk át az állami raktárba, tavaly több mint 200 vagonra valót. Jobban élnek az emberek is. A faluban annyi az autó, hogy cukorrépa-kapáláskor alig férnek el a mezei utakon. — Elkészült az elmúlt gazdasági év mérlege, milyen eredménnyel? — A legnagyobb örömmel mondhatom, hogy a mi közös gazdaságunkat a terebesi járásban a jól gazdálkodó szövetkezetek között tartják nyilván. A számadatokból talán elég, ha any- nyit közlök: a tervezett 1,5 millió korona tiszta nyereséget 160 ezer koronával túlszárnyaltuk. Öt évvel ezelőtt egyesültünk a szolnocskai szövetkezettel, túl vagyunk az egyesüléssel járó, kezdeti nehézségeken. Kölcsönösen megértjük egymást, hiszen közös céljaink vannak. Igyekszünk mindkét községben a párt irányvonalának szellemében dolgozni. Csaknem három évtizedes áldozatos, gyümölcsöző munka áll Matyi János mögött. Kíváncsiságunk arra készteti, hogy elmondja, életében mi jelentette számára a legnagyobb örömet: — Mindig azt mondtam embertársaimnak, akikkel egy közösségben éltem, vagy beszélgettem: ha becsületesen dolgozunk, a mi társadalmunkban mindent meg tudunk valósítani, amit célul tűztünk ki. Ügy érzem és tudom — s ennek örülök a legjobban —, hogy nem mondtam valótlant az embereknek, amikor a közösbe toboroztam és azzal biztattam őKet, jobb, boldogabb élet áll előttünk ... Amit ígértünk, megvalósult. Az élet bizonyítja. A mi szövetkezetünk esetében is. Azt tartom ma is, igazat kell mondani az embereknek — még ha fáj is —-, akkor becsületes munkát és megbecsülést várhat minden tisztség- viselő. Én érzem ezt a megbecsülést, ezért merem már túl a 62. évemen is vállalni tovább a szövetkezet irányítását. KOLIK GELLERT fizetéssel járó állást otthagyta, és hazament a falujába. Miért? — Ügy éreztem, azt kell tennem — emlékezik vissza. — A szomszédos Lelesz községben gyakran elbeszélgettem a negyvenes évek végén Cap István barátommal és társaival, akik elmondták, hogy gépszővetkezetet alakítottak, és 1949-től közösen gazdálkodnak. Gondoltam, ha náluk lehet, akkor a mi falunkban sem lehet akadálya. Az elhatározást tett követte, 1951- ben megalakult Pólyánban a tizennyolc tagú előkészítő bizottság: elnöke Matyi János, tagjai többnyire föld nélküli mezőgazdasági munkások voltak. A legaktívabbak közé tartozott: Bálint János, Kocsis József, Ragány Gellért, Puskár János. A 130 hektárt kitevő volt papi birtokon kezdtek gazdálkodni. — 1951 őszén a gépállomás segítségével 60 hektáron vetettünk búzát — emlékezik a szövetkezeti elnök. — Egy év múlva egyre több követőre találtunk a faluban, és 1952-ben községi szövetkezet lettünk. Eltérnék azonban az igazságtól, ha azt állítanám, hogy ez egy csapásra ment. Voltak a falunkban olyan gazdák is, akiket nehéz volt meggyőzni. De őszintén mondhatom, hogy ezek a kezdetben tamáskodók később szövetkezetünk példás dolgozóivá váltak. A ma 65 éves Simon Barna feleségével együtt ma is a fejők csoportjában maradunk mi is, visszavonjuk a kilépési nyilatkozatot — jelentették be mások is. így szövetkezetünkből senki sem lépett ki. A volt királyhelmeci (Královsk? Chlmec) járás vezetői 1954-ben megbízták Matyi Jánost a mezőgazdasági osztály főzootechnikusi tisztségével. Ez abban az időben nem irodai munkát jelentett. — Kaptam egy 125-ös „Zbrojovkát“, csizmát húztam, s naponta jártam a községeket — idézi a múltat Matyi elvtárs. — Nehéz idők voltak, de annak idején talán senki sem gondolt arra, hogy kényelemből vagy más okból, nem teljesíti, amivel megbízták. Éreztük, tudtuk, egy új korszak küszöbén állunk. A különböző emberek különböző nézeteivel találkoztunk mindenütt. Ezeket kellett közös nevezőre hozni. Minden politikai tudást, szervezőkészséget, s — nem tagadom — sokszor ravaszságot is latba kellett vetni, hogy eredményt érjünk el. Minden faluban azokat igyekeztünk beszervezni a közösbe, akik után „ment“ a falu. Kérésünkre Matyi elvtárs a sok-sok eset közül felelevenít egyet. — Kisgéresen történt, az ötvenes évek elején. Nem tudom, hányadszor látogattam meg Rácz István bácsit, hogy beszervezzem a szövetkezetbe. Nem akart kötélnek állni. Minden alkalommal így fogadott: „Igyunk egy kicsit ebből a jó borból, meg beszélAz idei évzáró taggyűlésen a példás dolgozóknak oklevelet és jutalmat adott át az elnök (Katócs Gyula felvételei) Részlet egy újsághírből: „Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köz- társasági elnök, a földművesszövetkezetek IX. kongresszusának és a szövetkezetesítés megkezdésének 30. évfordulója alkalmából a Munkaérdemrendet adományozta: ... Matyi Jánosnakr a pólyáni {Pola- ny) Arany Kalász Efsz elnökének...“ A faluvégi szövetkezeti telep korszerű irodaházában Urbán Gyula főállattenyésztő és néhány más vezető társaságában találjuk a pólyáni Arany Kalász Efsz elnökét, Matyi Jánost. — Ezt szeretem, ha pontos a látogató — fogad az elnök-, és az irodába invitál. Látogatásunk fő célja, hogy a szocialista mezőgazdaság három évtizedes fejlődéséről, fontosabb állomásairól és az 1470 hektáros közös gazdaságuk eredményeiről beszélgessünk. Több mint húsz esztendeje megszakítás nélkül elnöke a pólyáni földművesszövetkezetnek. — Talán azért hagytak meg eddig elnöknek, mert nem tudják, hogy lassan hatvanhárom éves leszek — jegyzi meg tréfásan. Jól tudja — és mi is tudjuk —, hogy nem ezért áll ennek az egyik legjobb bodrogközi szövetkezetnek az élén. Hanem azért, mert csaknem 30 esztendőn át elkötelezett híve, fejlesztője a szocialista nagyüzemi gazdálkodásnak, egyik úttörője a szövetkezeti mozgalomnak, s áldozatos munkája nyomán eredmények születnek. A fiatal kommunista 1948 és 50 között az egészségügynél dolgozott, a mentőknél szolgált. A biztos, havi dolgozik. Szabó Károly 76 éves, de még minden évben részt vesz a cukorrépa-kapálásban. Ezerkilencszázötvenháromban, mint ismeretes, több helyen megingott a közös gazdaságok egysége, sokan kiléptek a szövetkezetekből. — Nálunk is beadtak néhány kilépési nyilatkozatot — emlékezik Matyi elvtárs —, de senki sem hagyta el a szövetkezetét. Tudtuk, egy tanító szervezte a kilépéseket. Megtaláltuk ennek is az ellenszerét. Ügy határoztunk, néhány „hangoskodó“ tagot a szövetkezet vezetősége javasol kizárásra. Elérkezett a tagsági gyűlés napja. Az elnök, Matyi János, felolvasta a kizárásra javasolt 6—7 tag nevét. Simon Gyula rögtön felállt és ezt mondta: — Engem ne zárjanak ki, ott akarok dolgozni a többiekkel... Ha már egyszer beléptünk a szövetkezetbe. „ ... Nem mondtam valótlant, megvalósult, amit Ígértünk ...“ gessünk,... de ne a szövetkezetről ...“ Egyszer aztán rátapintottam a „lényegre“. Pista bácsi, mondtam, a lánya orvosnak készül, a szocialista társadalomban fog érvényesülni, maga pedig ... Nem kellett tovább folytatnom, a házigazda aláírta a belépési nyilatkozatot, csak arra kért, 1—2 napig ne szóljak erről senkinek. Egy napig vártunk, majd a helyi nem zeti bizottság elnöke a hangosanb'eErzen, hogy megbecsülnek A SZOCIALISTA MEZŐGAZDASAS ÚTJÁN Simon Barna: A feleségemmel együtt dolgozom a fejők csoportjában, megtaláljuk számításunkat, egyáltalán nem gondolok arra, hogy nyugdíjba menjek ...
