Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-04-29 / 17. szám

Helytálltak, helytállnak A jó pártmunka eredménye • Érvényesül a szövetkezeti demokrácia • Teljesítik a CSKP KB 13. ülésének határozatát Három év telt el azóta, hogy a környező falvak hat kis kö­zös gazdaságát egyesítve 5400 hektárra gyarapodott a vicsáp- apáti '(vyőap-Opatovce) Zobor nevet viselő szövetkezet. Ez az aránylag rövid idő elegendő volt ahhoz, hogy a nagy szö­vetkezet a megváltozott üzemi méretekhez igazítsa gazdálko­dását és biztosítsa 830 létszá­mú tagságnak gondtalan meg­élhetését. Knna Pál, a pártalapgzerve- zet elnöke Kuna Pál, az efsz üzemi pártalapszervezetének elnöke megjegyezte: „Hogy a három év alatt mennyit fejlődtünk, azt néhány szóval nem lehet pontosan elmondani. A fejlő­dés eredményeit csak úgy le­het érzékelni, ha azokat látja is az ember.“ A szavaiban rejtőző felhívást szíves-örömest elfogadtam, és mondhatom, az efsz kék La­dájával óriási területet kellett bejárnunk, míg megtekinthet­tük üzemegységeit és a 15 ki­lométeres körzetben terjeszke­dő határát. Útközben a pártelnök meg­győző érveket sorakoztatott fel arról, hogy a 106 tagot szám­láló üzemi pártalapszervezet minden egyes kommunistája fontos pártmegbízatást teljesít a nagy gazdaságban. Bárhol jártunk, a zord idő­járás ellenére mindenütt lázas ütemben folyt a tavaszi mun­ka. — Ha azt akarjuk, .hogy ne késsttk le az agrotechnikai ha­táridőket, és a tavalyihoz ha­sonlóan gazdag legyen a ter­més — mondotta tréfálkozva az egerszegi részlegen Jozef Pavlovié fiatal mérnök, a nö­vénytermesztési ágazat veze­tője —, akkor nem vehetjük figyelembe az időjárás rakon­cátlankodását, álltuk és áll­nunk kell a sarat. Ezután arról beszélt lelke­sen a kommunista mérnök, hogy ez idén 600 hektáros te­rületre terjesztik ki az öntö­zéses gazdálkodást, s az öntö­zőrendszert még ez évben át­adják rendeltetésének. Ennél­fogva lehetőségük nyílik arra, hogy olyan növények termesz­tését iktassák be a vetésforgó­ba, amelyek az adott feltéte­lek mellett, és befektetéssel, a legnagyobb termést nyújtják. Vagyis: szántóterületük 50,6 %- án a gabonának, 16,4-en az ipari növényeknek, 1,2-őn a zöldségeknek, 30,3-on a takar­mánynövényeknek és 1,5 szá­zalékán a hüvelyeseknek biz­tosítsanak helyet, kiszorítva ezzel a gazdaságtalan, ráfize­téses növények termelését. A CSKP KB 13. ülésén elfogadott határozatnak érvényt szerez­nek a gyakorlatban. — Fokozatosan rátérünk a termelés koncentrálására és Jozef Pavlovié mérnök, a növénytermesztési ágazat vezetője szakosítására, amit 100 hektá­ron, a paradicsom termesztésé­vel már meg is honosítottunk. A cukorrépa-termelést illető­leg hagyományosan jó eredmé­nyekkel dicsekedhet a vicsáp- apáti szövetkezet, hiszen 400 mázsánál csak tavaly takarí­tottak be kevesebbet, mivel ha­tárukat 'is érzékenyen sújtotta a hosszan tartó szárazság. De voltak olyan évek is — 1959- ben és 1968-ban — amikor 539,7, illetve 537 mázsát szál­lítottak a cukorgyárba hektá­ronként. A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemei­nek versenyében ezen a téren sokszor elhódították az elsősé­get. — Az ágazatban dolgozó efsz-tagok tudják-e, hogy mi­ből mennyit kell termelniük? Egyáltalán ismerik-e a CSKP KB 13. ülésének határozatait? — Tudom, mire céloz — vet­te át a szít ismét Pavlovié elvtárs. — Arra, hogy a kis szövetkezetben könnyebb volt átfogni a területet, tájékoztat­ni a tagokat. Most ugyan bo­nyolultabb ez a folyamat, de mi kommunisták a megnagyob­bodott gazdálkodási méretek között sem mondhatunk le er­ről a kötelességünkről, a szö­vetkezeti demokráciát az új feltételek közepette is istápol- nunk kell. Éppen ezért ezzel kapcsolatosan elmondom, hogy a szövetkezeti tagok tájékoz­tatását több csatornán át vé­gezzük. Elsősorban a lakhe­lyük és munkabeosztásuk ille­tékes pártcsoportjainak, kom­munistáinak közvetítésével, másrészt az üzemrészlegek ve­zetőin keresztül tájékozódhat­nak a gazdálkodás részleteit érintő kérdésekről. — Ez azonban az éremnek csak egyik oldala — érvelt Mi­lan faneöka mérnök, amikor a határszemle tapasztalatait leszűrtük a szövetkezet Irodá­jában. — Ei kell mondjam azt is, hogy az alapszervezett pártbizottságunk mellett aktív tevékenységet fejt ki a gazda­sági propaganda és agitáció fejlesztésére létesült albizott­ság, amely több ízben és sok­fajta módon, írásos jelentés­ben is közöl aktuális híreket a gazdálkodás minden egyes mozzanatáról. S a tájékoztatásból, az okos szóból értenek a szövetkezet tagjai, akik szellemileg, értel­mileg szinte együtt fejlődtek a gazdálkodással. Tudják te­hát, mit követel tőlük a párt és a társadalom. A pártalap­szervezet gondoskodott arról is, hogy a CSKP KB 13. ülése határozatait mind a kommu­nisták, mind pedig a szövet­kezet tagjai közkinccsé te­gyék, és már a tavaszi mun­kák végzésé' során kamatoztas­sák. — Mi nyújt kezességet ah­hoz, hogy a szövetkezet ez idei feladatait is a társadalmi kö­vetelmények szintjén teljesít­se? — Elsősorban az — mon­dotta Janeíka elvtárs —, hogy a szövetkezet kommunistái egységesek, ami nagy . erőt képvisel. Továbbá az, hogy ezentúl mindjobban érvényesít­hetjük a tudományos-kísérleti eredményeket a termelésben. Az efsz tagjai közül 23-an főiskolai, 85-en szakközépisko­lai végzettséggel, több mint 250-en pedig szakmunkás-iga­zolvánnyal, és ami nagyon fon­tos, hallatlan becsvággyal ren­delkeznek. Nemcsak ázt tud­ják, hogy mit, hanem azt is, hogy. miért tesznek valamit. A vicsápapáti Zobor Efsz minden tagja kis csavar a nagy gépezetben. Ismeri az egész gépezetet, tudja, hogy ami történik, az ő érte van, s az ő részvétele is számít a gazdaságban. Ezért tett 620 900 korona értékű szocialista fel­ajánlást az idei tervek teljesí­tésére. De a pártalapszerve­zet kommunistái azt is tudják, hogy a műszaki fejlődés által sarkallt koncentrációs igénye­ket ágazatonként a tevékeny­ségek szakosításával, koope­Milan Janefika mérnök, az efsz elnöke rációk útján lehet a legkedve-» zőbben kielégíteni oly módon, ahogy a Központi Bizottság legutóbbi ülésének határozatai sugallják. SZOMBATH AMBRUS HARCUK NEM VOLT HIÁBAVALÓ Munkásmozgalom-történeti emlékszobák • A múltról a jelennek • Összetartás, szolidaritás a gyakorlatban A nagymegyeri (Calovo) iskolák pártalapszerveze- te nagy súlyt fektet a szemléltető agitáció és pro- pagáció elmélyítésére. A helybeli kilencéves alapisko­la jól berendezett történelmi emlékszobával rendel­kezik, melynek anyaga felöleli a regionális munkás- mozgalom és a párt helyi szervezetének harcos tör­ténetét. Rendszeresen gondoskodnak az emlékszoba anyagának bővítéséről, valamint annak kihasználá­sáról az oktató-nevelő munkában, az iskolán kívüli nevelésben. Az anyaggyűjtésben jó példával jártak elöl az iskola kommunista pedagógusai, míg az el­rendezésbe és annak feldolgozásába a pártszervezet irányításával minden pedagógus bekapcsolódott. So­kat segített az iskola píonírcsapata is, mely orosz­lánrészt vállalt az emlékszoba díszítésében. A HALADÓ ESZMÉK TERJESZTŐI Az ízlésesen berendezett képanyag, a hiteles doku­mentációk és a kísérőszöveg alapján valóban kereszt- metszetét kapjuk a pártalapszervezet és a helyi mun­kásmozgalom történetének. Az 1920-as évek elején Nagymegyer és környéke a Csallóköz legelmaradot­tabb vidékei közé tartozott. A munkásosztály egye­düli képviselői a mezőgazdasági munkások voltak, de ők sem álltak oly magas politikai szinten, mint a köztársaság más részeiben élő ipari munkások. A haladó eszmék terjesztői a hazatért vöröskatonák voltak, akik az orosz proletariátus oldalán harcoltak. A városban 1919-ben alakult meg a szociáldemokrata párt, mely a városkörnyéki nagybirtokon 1920-ban sztrájkot szervezett. 1921-ben Patason került sor hasonló megmozdulásra, melynek vezetőit Bratislavá- ba akarták internálni. Ez ellen a megyeri munkásság tiltakozott. A munkások vezetőit: Árvái Józsefet, Hor­váth Mihályt, Buzgó Vendelt, Buzgó Vincét, Fehér Kálmánt és Mikolai Vincét letartóztatták. Miután be­bizonyosodott, hogy a szociáldemokrata párt nem tartja be ígéretét, napirendre került az új típusú párt megalakítása. Az elszegényedett mezőgazdasági munkások példa­képüknek a bolsevik pártot tekintették, mely győze­lemre vitte az orosz proletariátus ügyét. így került sor 1923 augusztusában a CSKP helyi szervezetének megalakítására. Csallóköz mezőgazdasági munkásai közé eljött Mező István elvtárs a szomszédos komá­romi járásból, továbbá Nagy Gyula és Major István, akik az osztályharc lényegét magyarázták és lelep­lezték a szociáldemokrata pártvezetőség áruló politi­i* il r i‘ )' r í* i' i* i* é i' ? r i' i' i‘ (' r «' i' 1 > i » » * • * é t , i i i i i , i , , káját. Az új párt nagy figyelmet fordított tagjai esz­mei-politikai nevelésére, egyre több fiatal munkás kapcsolódott be a pártmunkába. 1926-ban az ifjúmun­kások részére tanfolyamot szerveztek, melynek 26 hallgatója volt, köztük többen Gútáról. A csendőrség még az év decemberében szétoszlatta a tanfolyamot azzal a megindokolással, hogy ott lázítókat nevelnek. Nemcsak a mezőgazdasági dolgozóknak, a kisparasz- toknak is sorozatos csalódást okozott a burzsoá kor­mány politikája. " MÁJUS ELSEJÉN AZONOS CÉLÉRT MENETELTEK A pártszervezet fokozta tömegpolitikai munkáját, s 1926-ban Sárkánypusztán kitört a mezőgazdasági munkások sztrájkja, melynek vezetői Komjáthy Mi­hály és Horváth János voltak. A városban röpirato- kat terjesztettek, a falakon osztályharcra serkentő feliratok jelentek meg. A kommunisták szervezte nyil­vános gyűléseken a pártonkívüliek széles tömegei is részt vettek. A cél a mezőgazdasági munkások és a kisparasztok egységes frontjának kialakítása volt. Ily módon a május elsejei felvonulásokon egységes célokért manifesztáltak a párt vezetésével a dolgo­zók. A gazdasági válság évei érzékenyen érintették a zselléreket, földmunkásokat és kisparasztokat egy­aránt. Kiéleződött az osztályharc, a párt sorai egyre gyarapodtak. 1930-ban került a pártszervezet élére Árvái József elvtárs, akinek nagy érdemei vannak a pártmunka hatékonyságának fellendítésében. A párt­tagok számának növekedésével az ottani munkásság aktivitása is fokozódott. Az előző évekhez képest gyakrabban hívtak össze közgyűléseket. 1931. május 6-án Steiner Gábor részvételével a városban nagy­gyűlést rendeztek, melyen elítélték a kormány nép­ellenes politikáját. Követelték a kommunista képvi­selő Major István szabadon bocsátását. A városban és környékén sok volt a munkanélküli. A CSKP helyi szervezetének közbenjárására 1931 őszén ideiglenesen 250 ember jutott munkához. Ezekben a válságos évek­ben egyedül a kommunista párt állt ki a dolgozók érdekeiért, harcolt, agitált. Aranybetűkkel íródott a helybeli munkásmozgalom és a párttörténet króniká­jába 1932. február 10-e. Erre. a napra a pártszervezet éhségmenetet szervezett a városban, melyre meghív­ták a környező községek: Patas, Csilizradvány, Ekecs és Nemesócsa nincstelenjeit is. A karhatalmi szervek a menetet nem engedélyezték, de a párt- szervezet úgy döntött, hogy tekintettel súlyos hely­zetükre, a felvonulást megtartják. Az elkeseredett tömeg Árvái József vezetésével hősiesen helytállt, s a karmatalmi erőknek csak erősítés után sikerült a tüntetőket szétkergetni. A városban 249-en voltak munka nélkül, akik alamizsnán éltek. A HALADÁS JELKÉPE: A VÖRÖS ZÄSZLÖ A kommunista párt a hatóságok egyre szigorúbb korlátozásai ellenére, sokáig megőrizte pozícióit a városi tanácsban, ahol a párt tagjai többségben vol­tak. A kommunista pártra gyakorolt nagy nyomás következtében fokozatosan elveszítették ezeket a po­zícióikat. A kommunisták tudatosították, hogy nehéz, kegyetlen időszak vár rájuk, hiszen a Horthy-féle fehérterror a sötétség és elnyomás korszakát jelen­tette. Elszántságukra jellemző, hogy a megszállás előtti éjjel a kommunisták tiltakozó plakátokat ra­gasztottak a falakra. Illegális pártsejtet hoztak létre. Síkraszálltak a köztársaság felújítása és a Szovjet­unióval való szövetség mellett. A haladás jelképe a vörös zászló, a sarló és kalapács volt, ezért külön­böző alkalmakkor ezeket festegették, vagy tűzték ki. A FELEMELKEDÉS ÚTJÁN A felszabadulás után a város elindult a gazdasági, szociális és kulturális felemelkedés útján. A kommu­nisták úttörő szerepet töltöttek be a szocialista ter­melési viszonyok kialakításában, a dolgozók életszín­vonalának emelésében. Az egykori elmaradott sajá­tos csallóközi mezőváros ma korszerű lakótelepek kel, ipari üzemekkel és jól működő mezőgazdasági nagyüzemekkel rendelkezik. A szocialista országépí­tés 30 éve lényeges változásokat hozott a lakosság közművelődésében is. A városnak művelődési háza, művészeti iskplája, két gimnáziuma és egy szakkö­zépiskolája van. A nagymegyeri iskolák pártszervezetének kezdemé­nyezése a történelmi emlékszoba létrehozására több szempontból is követésre méltó: egyrészt maradandó emléket állítottak a fennállásának 55. évfordulóját ünneplő pártszervezet munkájának, másrészt a regio­nális múlt haladó hagyományainak felhasználásával pozitív eszményképekkel gazdagítják az ifjú nemze­deket‘ SVINGER ISTVÁN 1979. IV. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents