Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-04-29 / 17. szám

A proletár internacionalizmus

Bővített terjedelemben újra megjelent A nemzetközi kommunista mozgalom című kötet. A szovjet szerzői kollektíva által írt művet Gallyas Ferenc fordította magyarra és a budapesti Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. Alább a kötet egyik fejezetét közöljük.

A proletár internacionalizmus elvei a munkásosztály, a különböző országok dolgozói és forradalmi erői között objektivem létező, fejlődő és meggyökeresedő kölcsönös tapasztalatokat fejezik ki. Mindezek az elvek szoros kapcsolatban vannak egymással, s a forradalmi folyamat során fejlődnek tovább és öltenek konkrét formát.

A proletár internacionalizmus alapelvei a következők: 1. a világ munkásosztályának nemzetközi proletár szolidaritása, együttműködése és ösz- szefogása; 2. a kommunista pártok és a forradalmi erők nemzeti és nemzetközi feladatainak egysége; 3. az országoknak és népeknek, a munkás- osztály és pártjai nemzeti osztagainak egyenlősége és szuverenitása.

A NEMZETKÖZI PROLETÁR SZOLIDARITÄS

A proletár internacionalizmus alapja a különböző országok munkásosztályának szolidaritása és együttműködése. A forradalmi munkásmozgalom történetét az jellemzi, hogy a munkások a pemzetközi küzdőtéren közös akciókat, közös megmozdulásokat hajtanak végre gazdasági, politikai és társadalmi jogaik védelmében.

A felszabadító harc mostani szakaszában a nemzetközi proletár szolidaritás a szocialista közösség országainak összeforrottságában fejeződik ki a legteljesebben. Az e közösséghez tartozó országok helyes politikája megnyitja az utat ahhoz, hogy leküzdjék a szocialista országok egyenlőt- j len fejlődéséből, a szocialista forradalom megvalósításának módjában, a nemzeti hagyományokban jelentkező különbségekből és más okokból származó nehézségeket. A szoros együttműködés előmozdítja a szocialista országok sokoldalú előrehaladását. A szocialista országok közötti új típusú kölcsönös kapcsolatoknak hatékonyságáról tanúskodik az az óriási ;

tapasztalat, amelyet a gazdasági j

együttműködésben és a kölcsönös segítségnyújtásban, valamint politikai és katonai jellegű akciók egybehangolásában szereztek.

A szolidaritás és az együttműködés ,

a világforradalmi mozgalom három fő osztagának — a szocialista világ- rendszernek, a tőkésországok munkásmozgalmának és a nemzeti felszabadító mozgalomnak — kölcsönös kapcsolataiban fontos jellemzővé vált. Ezeket az osztagokat a nemzetközi munkásosztály egyesíti, élcsapata, a szocialista világrendszer révén.

kz egyes országok dolgozói a népek internacionalista szolidaritásában találják meg azt a forrást, amelyből lelkesedést és támogatást merítenek a „saját“ kizsákmányoló osztályaikkal vívott harcukhoz. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának programja megállapítja:

„A többi néppel való szolidaritásunk a függetlenségért, szabadságért és társadalmi haladásért vívott harcukban gyengíti az egyesült államokbeli imperializmust, egyúttal biztosítja e népek szolidaritását az amerikaiakkal abban a harcban, amelyet Földünknek a monopoltőke uralmától való megszabadításáért folytatnak.“ (SZSA — ekonomika, polityika, igyeo- logija, 1971. 2. sz. 104. old.)

Amikor a munkásosztály forradalmi pártjai síkraszállnak a tőkésországok munkásainak nemzetközi szolidaritásáért, egyúttal állást foglalnak az elnyomott és függő országok népeivel való szövetség mellett. Nem felejtik el Engels szavait: nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom.

A nem szocialista világban a munkásosztály különféle osztagai a fejlődés különböző szakaszában vannak, szakszervezeti és politikai tekintetben egyaránt megoszlanak. Ez megnehezíti a munkások nemzetközi méretű együttműködését, különösképpen pedig azt, hogy a fejlett tőkésországok és a fejlődő országok munkás- osztálya között szorosabb kapcsolatok alakuljanak ki. Mindazonáltal fejlődik a munkások internacionalista együttműködése, főleg a szakszervezeti munkában, beleértve a fejlődő országok szakszervezeteit is. Az internacionalizmus eszmélnek befolyása kiterjed a fejlődő országok haladó politikai pártjaira és szervezeteire is. Sok ilyen párt és szervezet szoros kapcsolatot tart fenn a kommunista pártokkal.

A nemzetközi proletár szolidaritás elvének legnagyobb kifejeződése a kommunista világmozgalom összefor- rottsága, a kommunista pártok akarat- és akcióegysége. A nemzetközi munkásosztály és valamennyi forradalmi erő egysége a kommunista mozgalom egységében ölt testet.

A NEMZETI ÉS NEMZETKÖZI FELADATOK EGYSÉGE

A marxista-leninisták a forradalmi mozgalom nemzeti és nemzetközi érdekeit alapjában véve egységesnek tekintik. Engels ezt írta:

„A munkásosztály mozgalmában az igazi nemzeti eszmék egyúttal min- . denkor az igazi nemzetközi eszmék is.“ (Marx—Engels Művei, 35. köt. 428. old.)

A kommunista pártok — mint a nemzeti érdekek legkövetkezetesebb t képviselői — a munkásosztály és a dolgozó tömegek harcát az egyes or- *

szagok nemzeti talaján szervezik meg. Űk állnak annak az osztálynak i az élén, amely a társadalmi termelésben elfoglalt helyzeténél és természeténél fogva a leghaladóbb, s a nemzet többségének érdekeit fejezi ki és védelmezi. A munkásosztály pártja — megőrizve proletár osztályjellegét — a legkövetkezetesebb, valóban nemzeti erő. A kommunista pártok kiállnak a nemzet többségének legfontosabb érdekeiért: a dolgozók életszínvonalának emelése, a demokratikus szabadságjogok megóvása és kiterjesztése, országuk függetlenségének biztosítása, a közoktatás, az egészségügy és a társadalombiztosítás kérdéseinek megoldása mellett.

A kommunistáktól idegen a nemzeti nihilizmus. A hazaszeretet legszebb példáit — kivált országuk nehéz napjaiban — éppen ők mutatják.

A kommunisták tiszteletben tartják népük nemzeti hagyományait, ápolják a múlt örökségéből azt, ami a társadalom forradalmi átalakításában gyümölcsöztethető. A kommunista pártok nemzeti jellege kifejeződik a békéért, demokráciáért és a szocializmusért, azaz a dolgozók legfőbb céljaiért folytatott harcban. S ezek a célok az egész forradalmi mozgalom számára közös, azaz nemzetközi célok. Az FKP XIX. kongresszusán elfogadott tézisekben olvasható:

„A Francia Kommunista Párt a nemzeti érdekek képviselője. A proletariátus nemcsak saját osztályérdekát védi, amikor a monopóliumok hatalma ellen, a mélyreható demokratikus átalakításokért, a szocializmusért harcol, hanem kifejezi a nemzeti fejlődés követelményeit is, formába ön- < ti az ország jövőjét, megtestesíti azt a törekvést, hogy biztosítsák Francia- ország szabadságát, nagyságát és felvirágzását. A kommunista párt a francia nemzet pártja: tagjai olyan «- hazafiak, akik hűséggel szolgálják népünk érdekelt. Országunk munkás- osztályának és a munkásosztály kommunista pártjának harca egyszersmind elválaszthatatlan része annak a világméretű küzdelemnek, ame» lyet a népek kizsákmányolás, az eb nyomás és a háború ellen vívnak.“ (Cahiers du communisme, 1970. 2—3. sz. 445. old.)

A HARCI TAPASZTALATOK

A kommunista pártok tevékenységében a nemzeti és a nemzetközi elemek helyes összekapcsolásának egyik legfontosabb feltétele az, hogy a marxizmus—leninizmus általános elveit a sajátos nemzeti elem figye- j lembevételével, vagyis minden ország konkrét sajátosságaival összhangban | alkalmazzák. Az általános és a különös helyes összekapcsolása révén a kommunista pártok a legeredményesebben tudják előrevinni a forradalom ügyét, s tudnak szembeszállni egyfelől a nemzeti nihilizmussal, másfelől a nemzeti korlátoltsággal.

Azt, ami a forradalmi mozgalomban közös — egyebek között azt is, ami a kommunista pártok stratégiájában és taktikájában mindnyájuk számára fontos —, a harci tapasztalatok tanulmányozása, a saját nemzeti tapasztalatokkal való egybevetése segíti a kommunista pártokat abban, hogy >

meghatározzák, milyen mértékben vegyék figyelembe a nemzeti sajátosságokat, s mi legyen ezek helyes viszonya a mozgalom általános törvényszerűségeihez. A felszabadító és a kommunista világmozgalom tapasztalatának lebecsülése vagy figyelmen kívül hagyása következtében az adott osztag és a nemzetközi kommunista mozgalom kapcsolatai meggyengülnek, ez az osztag eltávolodik és elkülönül a nemzetközi mozgalomtól. A nemzetközi tapasztalat nem ismerése és lebecsülése más következményekkel is járhat: az adott ország saját tapasztalatainak túlértékelésével, önhittséggel és azzal, hogy saját tapasztalatait rá akarja erőltetni másokra. A felszabadító és a kommunista vi- lágmozgalom tapasztalatainak tanulmányozása és alkotó feldolgozása nagy jelentőségű a szocializmus építésének gyakorlati iránytását végző pártok számára.

A forradalmi mozgalom nemzeti osztagai elsősorban azzal teljesítik nemzetközi kötelességüket, bogy a saját országukban a lehető legtöbbet teszik a tőke uralmának megdöntéséért, a dolgozók hatalmának megteremtéséért és az új társadalom fölépítéséért, mert ezzel világszerte elősegítik a forradalom és a szocializmus ügyét. Ebben azonban még nem merülnek ki a forradalmi harc nemzeti osztagainak nemzetközi kötelességei. Nemzeti tevékenységük sikere attól függ, hogy a világ küzdőterén milyen eredménnyel jár a szocializmus és az imperializmus közötti általános harc, milyen eredményeket ér el a többi forradalmi erő. Ezért — harcuk követelményeinek megfelelően — kötelességük, hogy elősegítsék a forradalom és a szocializmus erőinek növekedését, össze- forródását és megszilárdulását az egész világon. Lenin föltárta a nemzeti és a nemzetközi kölcsönhatását ezen a területen:

„Valójában csak egyetlenegy nemzetköziség van: önfeláldozó munka a forradalmi mozgalom és a forradalmi harc fejlesztése érdekében a saját országunkban, s ugyanennek a harcnak, ugyanennek az irányvonalnak és csakis ennek a támogatása (propagandával, együttérzéssel, anyagi eszközökkel) kivétel nélkül minden országban.“ (Lenin összes Művei. 31. köt. 168—169. old.)

A kommunisták, a forradalmi mozgalom nemzeti és nemzetközi érdekeinek alapjában véve az egységét látva: ebben a nemzetközi elemnek adják az elsőbbséget, a prioritást. A szocialista világforradalom győzelméért és a valóságos szocializmus védelméért vívott harcot tekintik a legjobb feladatuknak, s bizton állítható, hogy ez nem mond ellent a munkás- osztály következetes, igazi nemzeti érdekeinek, hanem egybevág velük. Lenin kifejtette, hogy

„az egy országban folyó proletár- harc érdekeit“ alá kell rendelni „a világméretekben folyó proletárharc érdekeinek.“ (Lenin összes Művei.

41. köt. 161. old.)

Ez azt jelenti, hogy a közös üggyel való törődésnek, a világforradalom érdekeinek kell az első helyen állniuk a forradalmi harc minden nemzeti osztagának a harcában.

1979. IV. 29i

„A CSKP Központi Bizottságának 1969 májusi plénuma megtárgyalta és jóváhagyta a végrehajtási irányelveket, melyek leszögezték a legközelebbi időszak programfeladatait. Célunk az volt, hogy:

eszmeileg és szervezetileg legyőzzük a jobboldalt, a marxizmus és a leninizmus alapján megújítsuk a pártegységet és a társadalomban teljes mértékben felszámoljuk a szocialistaellenes erők pozícióit;

— felújítsuk és megszilárdítsuk internacionalista kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal és a CSKP újból tekintélyt szerezzen a nemzetközi kommunista mozgalomban;

— tovább fejlesszük a szocialista állam szerepét s megszilárdítsuk szerveit;

— a Nemzeti Front politikai rendszerében biztosítsuk a párt vezető szerepét és visszaadjuk a rendszer szocialista jellegét,

— megállítsuk az inflációt és fokozatosan konszolidáljuk a népgazdaságot.

E célok biztosítása érdekében helyes taktikát kellett választani, mely lehetővé tette a fölösleges óvatosság és a radikális hangulatok mellőzését. Csakis ez eredményezte a marxista—leninista baloldal megszilárdítását és befolyásának fokozását."

(Részlet a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentumból.)

3