Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-29 / 17. szám
VASÁRNAP 1979. április 29. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 4.36, nyugszik 19.02 Közép-Szlovákja: 4.28, nyugszik 18.54 Kelet-Szlovákia: 4.20, nyugszik 18.46 órakor A HOLD kel — 6.45, nyugszik 21.57 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük’ PÉTER és LEA nevű kedves olvasóinkat lB54-ben született Henri POINCARÉ francia matematikus, az analízis, a topológia és a valószínűségszámítás területén végzett jelentős kutatást ( + 1912). AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Nyitott szemmel járni... Fülöp Imre riportja A párt mutatta úton Gál László riportja Közös célokért — közösen Kovács Ilona írása Tartozni valakihez Zolczer János írása A barátság és az együttműködés útján Molnár Angéla írása A kisfiú és a háború Vojtech Kondrót novellája Törökországi hétköznapok Gárdos Miklós írása emrég PieSíanyban voltam gyógykezelésen. Csak dicsérhetem a gyógyfürdői elszállásolást, űz ellátást, az orvosi gondoskodást. S mégis hiányérzetem támadt. Nap nap után — csaknem kivétel nélkül hasztalan — igyekeztem „felhajtani“ lapomat, az Of Szót. Még a főpostáról is üres kézzel távoztam. A Postai Hírlapszolgálatnak egyetlen, főutcai boltja volt a kivétel — három hét alatt itt háromszor mégsem jártam sikertelenül. Tudakozódtam a PNS főpostai kirendeltségén, az új fürdőkomplexum művelődési felelősénél és az egyes újságárusoknál is. A válaszok lényege — a megengedettnél (3 százalék) nagyobb volt a remittenda, vagyis az eladatlan példányok száma. Furcsa dolog, gondoltam magamban. Azzal persze tisztában vagyok, hogy a világhírű fürdőváros kifejezetten szlovák lakosságú. /A Postai Hírlapszolgáló adatai szerint az Oj Szónak például itt csak 20 állandó előfizetője van.) Viszont az sem titok előttem, hogy nem kevesen keresnek itt gyógyulást Magyarországról és nyilván még többen Szlovákia Szellemi táplálék magyar lakosai közül. S ha már kapható itt — így van az rendjén — néhány nyugati ország kommunista napilapja, talán nem túlzott igény: gond nélkül vehessiik meg az Oj Szót is. Hadd fűzzem hozzá, engem cseppet sem győzött meg a remittendára való hivatkozás. Ugyanis éppen a PNS helybeli illetékeseitől hallottam, hogy amikor rendeltek Oj Szót — mert ilyesmi is van — főleg nyáron —, az újságárusok által elővigyázatosan igényelt egykét példány ugyan vasúttal idejében megérkezett a nyomdánktól alig 85 kilométernyire fekvő váróiba, de esetenként egy egy ilyen küldemény elkallódott, vagy csak másnap került rém deltetési helyére. Gondoljuk csak meg. Ha, teszem azt, kettesével, összesen húsz példányt rendelnek, és abból naponta csak egy küldemény „eltűnik“, vagy egynapos késéssel eladhatatlanul érkezik a boltba, akkor az már havi átlagban 10 százalékos remittenda. A megoldás kézenfekvő. Vagy intézményesen biztosítják az úfság rendes kikézbesítését, vagy a Postai Hírlapszolgálat bratislavai központja ilyen esetben és nemcsak itt, hiszen elenyésző számú példány számról van szó, nem kezeli mereven a remittenda kérdését, megfeledkezve a dolog politikai, ideológiai vonatkozásairól. A kommunista napilap ugyanis nemcsak és nem elsősorban áru. Szellemi termék és szellemi táplálék is. / Legalább a gyermekévben Naponta ismétlődik ugyanaz a helyzet, ám ennek ellenére sehogy sem tudom megszokni, nem állom meg mély sóhaj és fejcsóválás nélkül. Télen, nyáron, hóban, szélben, napsütésben a kora reggeli órákban álmos, kisírt szemű gyerkőcöket noszogatnak az anyukák, apukák, nagymamik bölcsődébe vagy óvodába. A gyerek úgy érzi, korán van, főleg most, a nyári időszámítás hónapjaiban, jó lenne még egy picit szundizni, vagy szép lassan, komótosan reggelizni, öltözködni, aztán legalább egy kis ideig elbámészkodni az utcán az autókon, a kutyuson. De nem lehet, mert az apu meg az anyu ideges. Sűrűn ismételgetik, hogy siessünk, mert rögtön indul az autóbusz, a vonat vagy a villamos, szinte lélegzetvételre sincs idő, rohanjunk az oviba, nehogy az apu vagy az anyu elkéssen a munkából. Ahogy múlnak a percek, úgy fokozódik az izgalom. A szülők idegesek lesznek, nemegyszer lemaflázzák gyermeküket, s bizony, sokszor pofon is elcsattan, mert Pistike vagy Anikó lassan húzza föl a pulóverét, rosszul gombolta be a kabátját és még mindig nem fűzte be a cipőjét. A kis emberpalánták nem értik a reggeli idegesség okát. Csak tekintetükkel érzékeltetik, milyen jó lenne, ha apu és anyu korábban kelne föl, reggelente valamivel többet törődne velük, lenne türelme mosolyogva, viccelődve biztatni őket, bátorítani őket, s néha segítene is befűzni azt a fránya cipőfűzőt. Nem telne el több idő és mindenki vidáman mehetne oviba, iskolába, munkába. Holnap reggel, amikor rákiáltanánk gyermekünkre, nézzünk a szemébe, lássuk be, nem is olyan egyszerű, korán kelni, felöltözni, elindulni, hiszen mi is hányszor dünnyögtünk emiatt. Le- ayen erőnk türelmesnek lenni, mosolyogni, segíteni. Legalább most, a nemzetközi gyermekévben. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Egyre jobban bebizonyosodik, hogy kulcsfontosságú szerepe van annak, amit szubjektív tényezőnek nevezünk. Ezért szüntelenül nagy gondot kell fordítanánk az irányító munkára a központi szervektől kezdve a termelési-gazdasági egységeken keresztül egészen a vállalatokig és az üzemekig. Nem először beszélünk most erről, de újra meg újra vissza kell rá térnünk. Annál is inkább, mert sok példa mutatja a felelőtlenség előfordulását különféle munkaterületeken, miközben a felelős szervek szemet hunynak fölötte. Azonban nemcsak a központi apparátusokról van szó, amelyeknek az eddiginél hatékonyabban kell dolgozniuk, hanem egészében véve a fegyelemről, minden dolgozó fegyelmezett munkájáról. Nem tűrhetjük meg a fegyelmezetlenség megnyilvánulásait az üzemekben és a dolgozók többi csoportja körében, nem odázhatjuk el e problémák megoldását. Minden munkahelyen harcot kell vívni a feladatok következetes teljesítéséért, a fegyelem növeléséért, a becsületes és felelős munkáért. Természetesen érvényes az az elv, hogy minél fontosabb tisztséget tölt be valaki, annál nagyobb felelősséget várunk el tőle, annál nagyobb igényeket támasztunk vele szemben. Sok a kiváló ember minden munkaterületen, de egyes helyeken a vezetők különféle okokból nem tudnak megbirkózni feladataikkal. Az emberek elhelyezése terén érvényes az az elv, hogy nem szabad engedni a politikai és a szakmai követelményekből. A döntő szempont mindig a feladatok sikeres teljesítése. Ellenkező esetben a társadalmat éri károsodás, vagy legalábbis a munka menete nem halad előre a szükséges ütemben. Érvényesíteni akarjak a káderek stabilitásának elvét is, de nem kerüljük meg a szükséges káderváltoztatásokat. Annál kevésbé lehet megtűrni a tisztséggel való visszaélésnek, az alapszabályok és a törvények megsértésének az eseteit. A káder- munka problémáival sokkal intenzívebben kell foglalkoznunk, még nagyobb súlyt kell helyeznünk a káderek kiválasztása és elhelyezése során tanúsított igényességre. Szintén fokozott gondot kell fordítani a tömegpolitikai munka hatékonyságára. Vonzóbban kell megmagyaráznunk az embereknek a jelenlegi problémák jellegét, okait és leküzdésük módját, hangsúlyoznunk kell, bogy népgazdaságunk minden láncszeme és minden dolgozó felelős a gazdálkodási eredményekért. Egyes emberek magától értetődőnek tartják azt a szociális biztonságot, amelyet szocialista társadalmunk nyújt, s nem kapcsolják egybe saját munkájukkal a szociális biztonság megőrzését és továbbfejlesztését. Ogy viselkednek, mintha azok az óriási eszközök, amelyeket szociális célokra, az egészségügy fejlesztésére és társadalmi fogyasztásra fordítunk, nem a mindennapi közös munka eredményei lennének. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP KB 13. ülésén elhangzott zárszavából) Tipikus tavaszi időjárás. Hol süt a nap, hol esik az eső. Amikor fél tizenegykor Angyal Erzsébet aznap már másodszor munkába indul, akkor zuhog a legjobban. Hiába kérleljük, üljön be az autóba, kivisszük a telepre, hajthatatlan, 'kerékpárra ül. mondván, nem ez az első eset, amikor esőben teszi meg az utat a telepig. A fejőmunka velejárója az is, hogy mindennap, szombat, vasárnap éppúgy, mint karácsonykor és húsvétkor, esik vagy havazik, hajnali négykor munkába kell állni. A fejés többek között emiatt tartozik a legnehezebb mezőgazdasági munkák közé. Ezért csak kevesen bírják olyan hosszú ideig egyfolytában végezni, mint Angyal Erzsébet. De erről beszéljen ő maga: — 1955-ben gondoltam először arra, hogy megpróbálkozom a fejéssel. Kezdetben nem hittem benne, hogy sokáig bírom ezt a munkát, hiszen otthon, mire megfejtem á tehenet, bizony elfáradt a kezem. A szövetkezetben meg 16—20 állatot fejt, etetett egy gona szövetkezetben a fejési átlag 3231 liter volt, addig ő 4416 liter tejet fejt egy tehéntől. Az ezt követő években is ehhez hasonló sikereket ért el a munkában. Annak ellenére, hogy ő sem etetett jobb takarmányt a gondjaira bízott állatokkal. E jó eredmények egyetlen magyarázata; a munkáját az átlagosnál jobban végezte. Jelenleg az elletöben dolgozik, ahol már nemcsak AZ ÁTLAGOSNÁL JOBBAN dozó. S lám, már 24 éve csinálom. Az első években nyilván azért bírtam a munkát, mért fiatal voltam, később meg fejőgépeket kaptunk, könnyebb lett a fejés. Angyalné egyike az eke- csi (Okoő) földművesszövetkezet legrégibb fejőinek. Az is figyelemre és elismerésre méltó, ha valaki ilyen hosszú időn át hűséges marad a foglalkozásához, de Angyalné legnagyobb érdeme az, hogy jó eredményeket ér el a munkában. Ez az állítás számokkal is alátámasztható. Amíg 1974-ben a fejés és takarmányozás a feladata. Az istállókba — amelyek egyikében most dolgozik — pár nappal az ellés előtt hozzák át a teheneket. Miután az anyaállat világra hozza a kisbor- jút, az itt dolgozók legfőbb teendője az újszülött állat gondozása. Mégpedig azért, mert a munka megítélésekor itt már nemcsak azt veszik figyelembe, hogy a megborjazott tehéntől mennyi tejet fej a gondozó, hanem azt is, hogy egészségesek-e a borjak. Angyal Erzsébet persze itt is lelkiismeretes munkát végez, az ő hibájából, mulasztásából eddig még nem hullott el egyetlen borjú sem. Azonnal észreveszi, ha valamelyik állat nem teljesen egészséges. Ezt ottjártunk- 'kor is tapasztaltuk. Vele együtt léptünk be az istállóba, amikor déli szolgálatát megkezdte. Végigjáratta tekintetét a reá bízott 35 tehénen, aztán az istálló végében levő „óvodában“— ahol kisborjúk vannak — is körülnézett. Nekünk nem szólt semmit, de amikor megjelent a zootechnikus, azonnal jelentette, hogy az egyik kisborjúnál légcsőhurutot észlelt. Az állat injekciót kapott, s nyilván meg is gyógyult azóta. A szövetkezet vezetői is csak az elismerés hangján beszélnek Angyalné munkájáról. Sőt, a felsőbb szervek is métányolják sokévi, mindig lelkiismeretesen, becsületesen végzett tevékenységét. Tavaly november 17-én a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági Élelmezésügyi Minisztériuma „A kiváló munkáért“ kitüntetésben részesítette. KOVÁCS ELVIRA * 1973. IV. 29.
