Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-29 / 17. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI Bl ZOTTSÁQÁN AK NAPILAPJA 1979. ÁPRILIS 29. VASÁRNAP BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM 17. SZÁM ÄRA I KORONA K öszöntünk, május elseje, szívet dobbantó, gondolatnak szárnyat adó legszebb ünnepünk. Jöt- tödre a 'természet is felöltötte virághímes köntösét. Tiszteletedre öltöztünk mi is ünneplőbe, bontottunk zászlót, lángszínűt. Szép jelképünk, szép ünnepünkön milyen büszkén lobogsz! Vajon ki tudná hamarjában megmondani, hogy a történelem folyamán hányszor akartak eltiporni, meggyalázni. De ki vehet erőt a haragvó tenger hullámain, a milliónyi gyökérből fakadó, táplálkozó életen? Nincs náladnál rangosabb napja az évnek. Napja vagy a munkástenger győzelmének, a szabad, kiteljesedett életnek. Ott viszont, ahol még ma is a tőke béklyója mar a munkásember eleven húsába, napja a reménységnek, a hajnalvárásnak, az órának, amikor felkél a „vörös nap“, hogy a földgolyó legtávolabbi zugából is száműzze a dideregtető árnyékot. Zászlót hajtunk a munkásmozgalom mártírjai, az elesett harcosok emléke előtt. Tisztelettel adózunk a bősöknek, akik életük árán is védték és megvédték a zászlót. S ha mégis ... Ezernyi kéz nyúlt érte, még magasabbra emelte, egészen a felhőkkel pajtáskodó gyárkémények füstös torkáig, ahol ártó kéz, tajtékzó gyűlölet, alattomos ármány már nem illethette. Hősökre, proletárokra emlékezünk: apáinkra, nagyapáinkra. És mi vállaljuk: vagyunk fiaitok, • unokáitok. Számunkra szent a zászló, amelyet magasra emeltetek, az ünnep, amelyen a ti véretek csordult a meggyalázott anyaföldre. SZARKA ISTVÁN / (CSTK-f elvételek)
