Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-22 / 16. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A tavaszi árpa Csehszlovákiában a búza után a második legelterjedtebb gabonanövény, amely, ugyanakkora, vagy legfeljebb valamiivei kisebb termést ad, mint az őszi búza. Figyelmet érdemei az is, hogy az árpa viszonylag rövid tenyészidő alatt hozza nagy termését. Kedvező feltételek között, három év átlagában, 500 hia-nál nagyobb területeken, 60 q/ha feletti terméshozamot értek el. Például a Haná területén 1976-ban, amikor az árpa vegetációs ideje 15—20 nappal rövidebb volt, mint az előző évben, nagy területeken volt 80 q/ha feletti termés, az ezermagsúly jelentős csökkenésével. E magas terméshozam döntő tényezője volt az 1 m2-en található kalászok nagy száma, vagyis a területegységenkénti szemtermés. Gazdaságossági szempontból Csehszlovákia számára rendkívüli jelentőségű a sörárpa termesztése, amely a csehszlovák gabonatermesztés egyetlen exportterméke: évente több mint 40 országba mintegy 200 000 tonna malátát és valamivel kevesebb sörárpát szállítunk. Míg az őszi termesztés fokozásában meghatározó jelentőségű a külföldi és mindenekelőtt a szovjet fajták termesztése, addig az ország árpatermesztő területét csaknem teljes egészében hazai fajták foglalják el. Az árpanemesítésnek Csehszlovákiában több mint százéves hagyománya van. E területen elsőként E. Prosikowetz kezdte meg a rendszeres munkát, 1872—1875 között. A nemesítés első módszere a tömeges, majd az egyéni kiválasztás volt. A keresztezés módszerét csak századunk húszas éveiben kezdték alkalmazni. Keresztezéssel előállított első csehszlovák fajta a Zidlochovická Alfa fajta volt (1928). Azóta az árpa nemesítésében sok változás történt, különösen 1945 után. A nemesítésben új módszereket alkalmaztak, a fajták kialakításához a tudományos eredmények magasabb szintjéről közelítettek. A korszerű csehszlovák nemesítés eredményeit vitathatatlanul elősegítette a szakemberek koncentrációja, a nemesítő állomások szakosítása (1963), valamiint az állami és a pántszerveknek a nemesítés iránt tanúsított rendikívüli figyelme. Az utóbbi időben Csehszlovákiában sok alacsony növésű fajtát nemesítettek és körzetesí- tettek: Ametiszt (1972), Favorit (1973), Haná (1973), Rapid (1976), Atlasz (1976), Spartan, Diabas (1977), Korái, Zafír szem és a szalma arányának javulásában mutatkozott meg a szár jelentős megrövidülésével (20 százalékig) a Valticky vagy Dvorna típusú fajtákhoz viszonyítva. A nemesítési intézményekben nagy erőfeszítéseket tesznek a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium által az 1985-ig terjedő időszakra kitűzött feladat teljesítése céljából. Olyan fajták előállításáról van szó, amelyek terméshozama 15 százalékkal haladja meg az 1971-es év legtermékenyebb fajtájának hozamát, amelyek ellenállók a megdőléssel és a szártöréssel szemben kellő figyelmet szentelnek. E problémák megoldása során sok nehézséget kell leküzdeni. A szár hosszának rövidülése esetén jelentősen csökken a kalász termőképessége. Kezdetben feltételezték, hogy ez génhatás következménye, és így nem is várható végleges siker. Csak az utóbbi években bizonyosodott be, hogy ezek a negatív összefüggések leküzdhetők. A Hruböicei Nemesítőállomáson 1966 óta foglalkoznak ezzel a problémával. Röntgen- sugarak segítségével a Valticky x Kneifl hibridből sikerült egy rövidszárú mutációt előállítani. Erre a mutánsra jellemző, hogy a szár 60 cm hosszú, vagyis 15—20 centiméterrel rövidebb, mint az Ametiszt fajtáé. Emellett a mutáns nagy, és stabil bokrosodási képességgel rendelkezett. Kedvezőtlen tulajdonsága volt azonban az ala(1978). Mindegyiket a Diamant fajtából (1965) állították elő, amelyet a Valticky fajta röntgensugárral történő kezelésével nyertek, ezek a fajták nagy terméshozam-potenciáljukkal és jó minőségükkel tűnnek ki, ellenállóak a megdőléssel és a legújabb fajták a lisztharmattal szemben is. A tavaszi árpa nemesítésében az utóbbi 15 év alatt elért eredmények elemzése azt mutatja, hogy a belterjesítés tényezőinek tartós hatása révén (új fajták, trágyák és a kemi- zálás más eszközei, géj>esítés stb.) a növények produktív bökrosodását 83 százalékkal, a terméshozam indexét 43 százalékkal, a terméshozamot pedig 85 százalékkal emelték. Ugyanakkor a nemesítés sikere mindenekelőtt a termő kalászok számának növekedésében, a a teljes érettség állapotában, ellenállók a levélbetegségekkel szemben, s megőrzik a sörgyártáshoz szükséges jó minőséget. A nagy termőképesség mindenekelőtt attól függ, hogy mennyi kalász fejlődik ki területegységként, s hogy mennyi és milyen tömegű szem van a kalászokban. A már elért 93 mázsás hektárhozam elemzése azt mutatta, hogy a szokásos vetőmagmennyiség (4 millió csíraiképes mag egy hektáron) esetén szemenként el kell érni a 0,8—1,0 g-os tömeget. A megdőléssel szembeni ellenállóságot a nemesítők mindenekelőtt a szár további 15—20 cm-es rövidítésével akarják fokozni. A szár rugalmasságára Is gondot fordítanak, különösen a kalász alatti irrte rnődiumtoan, valamint a gyöikérrendszer nagyságának is csony ezermagsúly, a kevés számú szem a kalászban és az erős szempergés. Visszakeresz- tezéssel a szár hosszának megőrzésével sikerült jelentősen javítani a mutáns terméshozam-potenciálját. A stabil terméshozam fontos feltétele a betegségekkel szembeni ellenállóság. A nem eléggé ellenálló-fajták jelentős hozamcsökkenéssel reagálnak a járványokra. Csehszlovákiában a lisztharmat és a fekete gabonarozsda a legelterjedtebb, amelyek nagy^ alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. Nagyobb jelentőségű a liszthar- mattal szembeni ellenállóképes- ség. Az új fajtákban megtalálhatók a rezisztencia azon génjei, amelyek az ellenállóképesség hordozói a lisztharmat legtöbb ismert válfajával szemben. A nagy terméshozamok megőrzéséhez azonban foltozni kell a fajták ellenállóképességét, ezért megkezdődött a lisztharmattal szembeni rezisztencia összetettebb genetikai rendszereinek a szelekciója, amely nagyobb számú génen alapszik. A csehszlovák árpafajták a jó sörárpák csoportjához tartoznak. jellemzőjük az alacsony nitrogén- és magas exí- raktívanyag-tartalmuk. A legjobb sörárpákhoz tartozik a Zafír, a Haná és a Diabas, de a többi csehszlovák fajta is eléri a malátaipar követelményeinek a színvonalát, megfelelő tailajfel'tételek és éghajlati viszonyok között, és a szükséges technológia érvényesítésével. A növénytermesztés belterje- sítése és közvetlenül az árpa alá adott nagy adagú nitrogén- műtrágyázás miatt azonban minden fajta minősége csökken sörgyártási szempontból. Érvényesül az az általános szabály, hogy minél több nitrogént használnak fel a termés kialakításához, annál kevesebb nitrogéntartalmú anyag halmozódik fel vele a szemben, és ezáltal romlik az árpa minősége, és megfordítva. Ezért intenzíven tanulmányozzák olyan kiindulási anyag nemesítését, amelyben kevés lenne a nitrogéntartalmú anyag nagy adagú vagy késői nitrogén-műtrágyázás esetén is. A maximálisain megengedhető fehérjetartalom a szemben 11,5 százalék, az ennél nagyobb mennyiség kedvezőtlenül hat az extraktiv anyagok hozamára. Igen sok kísérlet bizonyította, hogy belterjes mezőgazda- sági termesztés esetén az árpa alá adott nagy nitrogénadagok nemcsak hatástalanok, de jelentősen rontják a maláta minőségét is. A megfelelő elővetemé- nyek után termesztett korszerű fajták optimális nitrogénadagja 50 kg hatóanyag 1 ha-ra, rosz- szabb elővetemények (gabonafélék) után pedig 80 kg/ha. Legalkalmasabbak a nehezen, lassan oldódó nitrogénformák, amelyeket szántás vagy vetés előtt kell a talajba kijuttatni. A niitrogén-fejtrágyázás, különösen belterjes termesztés esetén, kevésbé célszerű. FRANTlSEK MINAftlK, mérnök A szocialista gazdasági integráció Komplex Programjából eredő feladatoknak megfelelően 1971-ben Csehszlovákiában, az Ivánkái Baromfitenyésztési és Szelekciós Tudományos Kutatóintézetre alapozva, az érdekelt KGST-országok megszervezték a Nemzetközi Baromfiellenőrző és Vizsgáló Állomást az iparszerű módszerekkel történő tojás- és hústermelésre szánt baromfi összehasonlító vizsgálatainak végzése céljából. Az állomás feladatai a következők: — a tojás- és hústípusú baromfi összehasonlító teljesítményvizsgálatának az elvégzése, — a vizsgált termelési mutatók komplex elbírálása, — javaslatok kidolgozása a barom- íi-génalapak ésszerű felhasználására a KGST-országokban, — tudományos értekezletek szervezése a baromfitenyésztésről, konzultációk és más intézkedések az állomás tevékenységével kapcsolatban, — segítségnyújtás a nemzeti baromfitenyésztő állomásoknak a szakemberek továbbképzésében, — a fejlett baromfitenyésztéssel rendelkező más országok tapasztalatainak ismertetése, tudományos-műszaki Információcsere és javaslatok kidolgozása. Az állomás tudományos-metodikai vezetésére tanács létesült, amelybe imindegyi'k szerződő fél elküldi képviselőjét. A tanács fő feladata a vizsgálati módszerek jóváhagyása és megtartásuk ellenőrzése, a munka- tervek kidolgozása, az állomás vizsgálati eredményeinek jóváhagyása stb. A tanács évente egyszer ülésezik. Tevékenysége arra irányul, hogy az állomás teljesítse a KGST Mező- gazdasági Állandó Bizottságának tevékenységére vonatkozó ajánlásait. A baromfiellenőrző vizsgálatok végrehajtásában érdekelt KGST-országok kötelesek az állomásnak ez irányú kérelmüket legkésőbb a folyó év december 31-ig elküldeni. Az állomás a következő év január 31-ig közli a folyamodó országgal, hogy tervbe vette a munkát, s megjelöli a minták beküldésének pontos idejét. A baromfiminták kiválogatását az illető ország állami tenyésztési szervezete illetékes képviselőjének részvételével végzik. Az ellenőrző állomásra küldött minden mintát kiválogatási jegyzőkönyvnek és állatorvosi bizonyítványnak kell kísérnie. A tojástermelő típusú tyúkok vizsgálása a következő módon történik: a keltetésre szánt tojásmintákat (1080 darabot) 9 hónapnál idősebb tenyésztőiktől gyűjtilk össze. Kikelésük után a csibéket az állomáson ivar szerint osztályozzák, és kiválogatnak 340 jércét. A tojásrakási időszakban 240 tojót vesznek használatba. A tyúkok vizsgálati időszaka 500 napig tart. A termelőképesség kipróbálása során a következőket határozzák meg és bírálják el: a keltetőtojások súlya, kelési arány, a naposcsibéik súlya, a csirkék súlya 140 napos korban, ta- karmányfelbasználás egy nap, 140 nap és az egész időszak alatt, ugyanez átszámítva 1 tojásra és 1 kg tojásra; az életben maradt csirkék száma 49 és 140 napos korig, egy tyúk tojáshozama 360 napos ellenőrzés alatt, havonta és az ellenőrzés utolsó 10 napja alatt; a 10 hónapos tojóktól kapott tojások átlagos súlya, a tojás minősége, a tojók súlya a vizsgálatok végén. A hústípusú tyúkok szülőpárjainak és hibrid szaporulataik termelőképességének ellenőrző vizsgálatát a következő módon végzik: a kipróbálásra 340, ivar szerint kiválogatott naposcsibét vesznek az anyai vonalból és 90 csibét az apai vonalból, 9 hónaposnál idősebb tyúkoktól származtatva. A termelőképességi ellenőrzésre 200 tojót (4 csoport 50—50 állattal) és 20 kakast állítanak be, 10 kakast pedig tartalékul hagynak. Az ellenőrzés a baromfi 450 napos koráig tart. A végtermék bízótulajdonságait minden szülómintában 4 teszttel végzik [200 állatonként). A keltetéshez a tojást a második havi tojásrakásból, majd a tojásrakás kezdetétől számított 76 nap múlva válogatják ki. A broilerek vizsgálatánál [közvetlenül a megrendelő által küldött végtermék) a keltetéshez 720 darab tojást vesznek, legalább 270 napos tyúktól. A kikelés után 400 csibét állítanak be a hizlalásba, belőlük két csoportot alakítanak ki az ivar szerint. Alapjában véve hasonló eljárás érvényesül a pulykák, a kacsák és a lu- dak termelőiképességének ellenőrző vizsgálatainál. A hústípusú baromfit (szülőpárokat) a következő mutatók szerint bírálják el: # a naposcsibék és a 154 napos tyúkok élősúlya, a pulykáké 84, 168 és 224 napos, a 'kacsáké 49 és 180 napos, a ludaiké 56 és 210 napos korban; # a takarmányfelhasználás állatonként egy napra, állatonként meghatározott 'időszakra és az egész hizlalást időszakra; A NEMZETKÖZI BAMMHEUENŰRZŰ ES VIZSGÁLÓ ÁLLOMÁS TEUBIENVSEGENEK IRÁNYZATAI A további mutatók közé tartozik a tojáshozam tojónként, átszámítva a kezdeti és az átlagos tyúkállományra 296 nap, a pulykáknál 154, a kacsáknál 224, a ludaknál 210 nap alatt; a tojások átlagos súlya; a kelési arány; a vágási hozam a hizlalás végén stb. Az ellenőrző vizsgálati módszereket a tanács ülésén fogadták el. A nemzetközi együttműködés területén az állomás további fontos feladata a katalógusok összeállítása a nemzeti baramfi-génalapokTÓl. Az első katalógus 1973-ban jelent meg, az utolsó pedig az 1975/76-ban elért eredmények alapján került összeállításra. A katalógus rendszeres kiadásával az állomás teljesítette azt a feladatát, amely lehetővé tette a szocialista országok baromfi-génalapjalnak tárgyilagos minőségi elbírálását. Az egyes baromfifajok vizsgálata során megállapított eredményekből arra következtethetünk, hogy jó minőségű baromfi-génalapok állnak a KGST-országok rendelkezésére, amelyek a szelekció területén hatékony együttműködést tesznek lehetővé. A Nemzetközi Baromfiellenőrző és Vizsgáló Állomás lényegében a KGST- országok első közös szervezete a mezőgazdaság területén. Az összes baromfifaj nemzetközi vizsgálata és a nemzeti génalapok közös felhasználása igen nehéz feladat a KGST-orszá- gokban. Az a tény, hogy ezzel a tevékenységgel Csehszlovákiát bízták meg, baromfitenyésztésünk nagy jelentőségét tanúsítja. Ezen a területen az együttműködés távlati célja a tényleges munkamegosztás a nemesítésben, s a tenyésztett baromfi kölcsönös szállításainak az elérése. Erre reális lehetőségeik vannak a nemzetközi gazdasági integrációban, ezért a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területére vonatkozó hosszútávú együttműködési célprogramnak megfelelően a meglevő állomást a jövőben Nemzetközi Baromfitenyésztési Központtá alakítják át. 1979. IV. 22. F. RYDLOVÁ mérnök, a tudományok kandidátusa .. ■ ' ‘ *.*Z % - ' / ■- :: •' & V. HAZAI NEMESÍTÉSBEN
