Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 2. szám
mm Kombis • A szovjet televízió Száz nap című dokumentumfilmje azt a Szovjetunió hőse címmel kitüntetett három pilótanőt mutatja be, aki 1939-ben a Moszkva—Amur szakaszon távolsági világrekordot ért el. Közülük Valentyina Sztyepanovna Grizodubova a Nagy Honvédő Háborúban egy repülő-gárdaezred élén a legsúlyosabb harci feladatokat végezte el. * * * • A csehszlovák televízió modern közvetítőkocsit ajándékozott Vietnamnak. * * * • Fennállásának 20. évfordulóját egész sor rendezvénnyel, műsorral ünnepelte a Belgrádi Televízió. * * * • Világ-ősbemutató: nemrégiben vetítették a BBC-ben a készülő 37 Shakespeare-tévé- film első darabját, a Rómeó és Júliát. • * * • Makariosz érsekelnök nevét viseli a Cipruson épülő űr- távközlési állomás. * * * • Nagy viharokat keltett a norvég televízió dohányzás elleni harcának egyik adása: egy bonyolult tüdőrák-műtét képernyőn való bemutatása. A tiltakozók túl drasztikusnak találták a propaganda ilyen módját. * * * • A japán Macusita cég kétcsatornás képmagnójának újítása: az egyik csatornán egy mozifilm eredeti szövege megy, a másik csatornán pedig a kívánt nyelvű szinkronszöveg. • * * • Nagy-Britanniában hamarosan ismét emelik a tévéelőfizetés díját. * • • • 26 adásból áll az újvidéki televízió Tanuljunk magyarul! című nyelvtanfolyamának első ciklusa. A ljubljanai tévé megkezdte magyar nyelvű adásainak rendszeres sugárzását. Vizsgáljuk meg a színház kapcsolatát a tévével. A színházművészet szintetikus művészet; az előadás több művészeti ág vegyítéséből jön létre. Kollektív művészeti ág, amelyben irodalmi, zenei, vizuális elemek, valamint az emberi cselekvés mimézise alkotja a színjáték közegét. Érdemes még felhívni a figyelmet a közönség szerepére. A nézők egyáltalában nemcsak a néma befogadó szerepét játsszák, hanem reagálásaikkal aktív részesei a produkciónak. Nézzük először újra azt a szituációt, amikor közvetlen színházi élményben van részünk. A néző mint a közönség tagja — jó esetben — a közösség részese, teljes személyiségével részt vesz az előadás átélésében. A rendező a néző figyelmét tudatosan irányítja a szereplők elhelyezésével, mozgatásával, fényhatásokkal és zenei hangzásokkal. Ha megpróbáljuk megfigyelni, észrevehetjük, hogy szemünk nem egy helyzetből figyeli a színpadi eseményeket. Különböző képkivágásokat készítünk szemünkkel, és igyekszünk mindig azt a képet megtalálni, amely számunkra a legfontosabb. Szemünk, figyelmünk annál biztosabban találja meg a színpadi látnivaló legfontosabb elemeit, minél jártasabb a színházi jelrendszer ismeretében, és minél jobban ismeri a darabot, a szereplőket. A néző koncentrációját, élményét nagy mértékben szabályozza a jelenlevő közönség reagálása, részvétele az aktivitás foka. Megfigyelték, hogy különösen a vidámság, nevetés nem nélkülözheti a közönség egy-egy tagjának másokat is magával ragadó hangos példáját. A tragikum átéléséhez pedig a feszült csend Nélkülözhetetlen. A színházi közvetítés egyszerű reprodukálása — amelyet a nézőtér közepetáján felállított fix kamera totál képe biztosítana — a készülék előtt ülő nézőnek nem jelentene különös élményt. A közvetítést vezető rendezőnek alkotó hozzájárulásával kell megalkotni azokat a képsorokat, amelyek a színházi produkció adaptálását jelentik. A rendező tulajdonképpen azt a munkát végzi el, amelyet a jelenlevő közönség aktív, hozzáértő egyedei végeznek. A kamerák munkája tehát különböző gépállásokból készített képekkel és különböző képkivágáTévéfilm készült Csehov színművéből CSERESZNYESKERT Május volt, amikor Ljubov Andrejevna Ranyev- szkaja és Anya hazatértek Párizsból. A kertben már virágoztak a cseresznyefák, de a hőmérő még mindig mínusz három fokot mutatott. És ősszel is ugyanannyit mutatott, amikor a mély csöndbe fejszék tompa zulhogása csapott bele. Ami a kettő között történt, nem is annyira érdekes, mint izgalmas. De ahhoz, hogy az izgalmat átérezzük, ismernünk kell az előzményeket. Ljubov Andrejevna. Saját bevallása szerint mindig úgy szórta a pénzt, mint egy őrült. Első férje adósságból adósságba keverte, aztán agyonitta magát. A másik sem volt sokkal különb ... Hétéves kisfia halála jelentette számára az első büntetést. Párizsba menekült, hogy sokkal a cselekménynek és a hangsúlyozandóknak megfelelően történik. Már a színpad legfontosabb pontjainak megtalálása és közvetítése is segít a darab jobb értelmezésében, átélésében. A montázs pedig fölerősítheti azokat a gondolatokat, amelyeket a színházi előadás különösen fontosnak tart. így jöhet létre azután az a helyzet, hogy az értéssel vezetett kamerák kiemelik a színdarab mélyebb értékeit, aláhúzzák a rendezés művészi megoldását. De így jöhet létre avatatlan beavatkozás esetén a darab félreértelmezése, hatásának alapos lerontása is. Érdemes még fölfigyelni arra a tényre, hogy a rendszerint nem fényképezett, de hallásunkkal érzékelt közönség részvétele ugyancsak milyen fontos tényező a televíziós közvetítésben. Akkor igazán jó a közvetítés, ha az otthon ülő néző úgy érzi, mintha ő maga is a színházban levő közönséghez tartozna. Ez a legfontosabb érv abban a vitában, amely a közönség előtti, ill. közönség nélküli színházi közvetítések hívei és ellenzői között folyik. Mert kétségtelen tény az, hogy a közönség nélküli felvétel, amely nem föltétlenül egy előadáshoz, hanem több napi munkához kapcsolódhat, szinte stúdió értékű képi feldolgozást tud biztosítani a színpadi játékról. Elveszti azonban az ilyen felvétel azt a hatást, amelyet a jelenlevő közönség gyakorol a nézőre. S ennek a nehezen meghatározható, a mikrofonok közvetítésével továbbított hatásnak a hiánya az esetek többségében meghatározó jelentőségű veszteség. Ezt a veszteséget csak az ellensúlyozhatja, ha a darabot stúdióban tudják áttelepíteni. Ebben az esetben, a tévéjátékoknál alkalmazott megoldásokkal, hatástényezőkkel éri el a rendező a bevonásnak azt a fokát, amelyet a színházi közvetítések esetén a közönség aktív reagálása biztosít a néző élményének kialakításában. S ez a vélemény még inkább indokoltnak tűnik, ha úgynevezett „élő“, tehát egyidejűleg történő helyszíni közvetítésről van szó. Az „itt“ és „most“ szituáció a maga visz- szavonhatatlanságával, egysze- riségével mind az előadók, mind pedig a befogadók részére sajátos feszültséget jelent. És ez a termékeny feszültség messze kárpótol az esetleges pontatlanságokért. A színház egynemű közege különböző auditív és vizuális elemekből tevődik össze. Ilyen értelemben nagyon közel áll a televízió közegéhez. A színház képes katartikus élményt kiváltani a közönségből. A tévé közegén átbocsátott színházi előadás ritka és szerencsés helyzetben ugyancsak átviheti ezt az élményt. Az esetek többségében azonban a hatás nem ilyen mély. A közvetlen jelenlét számos velejárója: a művészi befogadásra való felkészülés, az előadás légkörének alakításában való aktív részvétel, a közvetlen kontaktus a színpadon levőkkel, az élmény meghatározott egyszerisége a közvetítők és a technika számára nehezen átvihető. Viszont a technikának köszönhetjük, hogy a színházi előadásról szóló legérzékletesebb tudósítást elviszi az ország legeldugottabb tájaira, és lehetővé teszi, hogy azok is részesei legyenek a színházi életnek, akiknek körülményei nem teszik lehetővé a színházba járást. sAndor györgy ne lássa többé a folyót, amely elrabolta a gyermekét. A másik férje ott is felkereste. Se éjjele, se nappala nem volt 'mellette. Aztán egyszerre felébredt benne a vágyódás ... haza .. Oroszországba, s lányával együtt vonatra szálltak. Amikor megérkezteik, mindent úgy találtak, ahogy emlékezetük megőrizte. A lakás ugyanúgy várt rájuk, mint a cseresznyéskert. Mintha ott se hagyták volna ... Aztán Lopahintól, a kereskedőtől megtudják: a cseresznyéskertet rövid időn belül elárverezik. „Szeretem ezt a házat, a cseresznyéskert nélkül nincs számomra értelme az életnek... és ha már eladják, akár enge- met is mindjárt eladhatnak vele..." — mondja zokogva Ljubov Andrejevna. Már hallani lehetett a távolból a fejszecsapásokat, amint fákat döntöttek ki, amikor Anya így vigasztalta anyját: „A cseresznyéskertet eladták ..., de mégis, minek sírni? Hiszen nézd ... az életünk még megmaradt..., menjünk el innen ... majd ültetünk mi magunknak egy új cseresznyéskertet, amelyik még szebb lesz, mint ez a régi volt... és meg fogod szeretni...“ Csehov, a színmű írója többször is kijelentet-, te, hogy darabját komédiának, sőt bohózatnak tekinti, nem pedig drámának. Ezt Gorkij jól megértette, sőt meg is írta: „Anton Pavlovics — úgy vélem — teljesen újfajta darabot teremtett: a lírai komédiát. Amikor elegáns darabjait drámának játsszák, ettől elnehezednek és megrongálódnak.“ Csehov egyik legtöbbet játszott színművének Esztergályos Károly készítette el a tévéfilmváltozatát. Ljubov Andrejevnát Törőcsik Mari, Anyát Papp Vera kelti életre. További szereplők: Peremartoni Krisztina, Mensáros László, Kozák András, Esztergályos Cecília, Gálffy László. (g. szabó) Bár vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor boldogan lennénk újra gyermekek, meg ellágyulunk, feszengünk, mint a gyermekek, butaságokat művelünk, szemtelenek vagyunk, meg hajlamosak vagyunk csodát látni természetesebben, mint a gyermekek, de amikor a tévé előtt ülünk, általában felnőtt embernek érez- zünk magunkat, aki azért valamicskét látott, hallott, tapasztalt és meg is tanult ebből a világból. Éppen ezért bosszantó, hogy még a nevesebb bemondó riporter, műJ sorvezető, kommentátor is sokszor gyermeknek nézi a nézőt. Már az első két-há- rom mondatából tudjuk, miről van szó, mit akar közölni, de azért ő csak magyaráz tovább, nagy lendülettel, mint aki példásan elsajátította a szájba rágó módszer minden csínját-bín- ját. Néhány arcvonásából aztán az jut eszünkbe, hogy 'ez az ember mindenkinél okosabbnak akar látszani. Hofival szólva: fitogtatja magát. És már a magukért beszélő képeket sem látjuk, mert elhomályosítja, ellepi azokat a fölöslegesen és idegesítőn hömpölygő szóáradat. Annak idején, amikor még gyermekként örvendeztünk a megvásárolt tévének, és műsorkezdéstől műsorzárásig ültünk a képernyő előtt, végignéztük az operaelőadást is, pedig korábban ki sem állhatuk ezt a műfajt, szóval, amikor még mi, nézők is kezdők voltunk, tájékozatlanabbak, akkor mitsem törődtünk ilyesmivel, bevettük az ócska poénokat, erőltetett nyelvi fogásokat is; elnéztük a bizonytalankodást, amelynek nemcsak a lámpaláz lehetett az oka, hanem a fölkészületlen< ség is. Ma már szigorúbbak vagyunk a televíziós személyiségekkel szemben, rangsoroljuk a bemondókat, riportereket, műsorvezetőket, kommentátorokat. Tudjuk, melyik az, akiben megbízhatunk, aki nem untat, ha gyakrabban is jelenik meg a képernyőn. Sőt, mindig szíve- lg7g sen látjuk otthonunkban, mert nem a nagyosok gesztusával I. 14. „jön be“. Szeretjük, mert otthonosan és magabiztosan mozog közöttünk — pedig milliók látják. Nem beszél lyukat a hasunkba, tudja, mennyi szó szükséges a lényeg megfogalmazásához, tudja, hogy nemcsak ő, hanem a közönsége is látott, hallott, tapasztalt és meg is tanult valamicskét ebből a világból. Vagyis: felnőttek, mi több, partnernek nézi a nézőt. (br) ÚJ SZÚ — Kedves nézőink, most pedig ízlést fogunk diktálni ö? fi > 3 tí yg > c/j p-i aj a p« (9 fi Pj 2 '03 1 (9 h C
