Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 2. szám
y c 1979. I. 14. A folyók sokasága, s a partvidék mély tagoltsága miatt a vietnamiak sok időt töltenek el az átkelőhelyeken, a kompállomásokon. A gyalogosok, kerékpárosok türelmesen várják, amíg a szemközti oldalról érkező hét-három tehergépkocsi, kis- aútóbusz „partraszáll“, s a várakozó járművek a helyükre sorakozhatnak. Közben az alkalmi lángossütőnek is akad néhány vevője, s a közeli teaházban is nagy a forgalom. A járművek elhelyezése után a kompos jelt ad a gyalogosok bevonulására, s a kerékpárosok, kosárvivők sokasága beözönlik az ormótlan csónakba. Néha tehenekkel vontatott kordákkal telik meg a komp, mint például a csodálatos sziklaszigeteiről ismert Ha Long-i öböl szélén, amikor Hong Gai bányászvárosba igyekeztünk. A legtöbb jármű itt antracitért megy a túlsó oldalra, s a közeledő kompon is, amelyre vártunk, szénnel jól megrakott teherautók, tehénvontatta kordák és targoncák érkeztek. Kikötés után a gyalogosok gyorsan elhagyták a kompot, a teherautók is a partra emelkedtek. Az egyik tehénke azonban nem tudott megbirkózni súlyos terhével, csúszott a körme a bordázott vaslemezből készült meredek feljárón. Egyik hazai társammal — jól megtermett csallóközi fiú. — megsajnáltuk a tehénkét, nyomban nekirugaszkodtunk, s partra segítettük a szénnel színültig rakott járművet. A vietnamiak barátságos, elismerő pillantásokat vetettek felénk. Ennek a kis epizódnak köszönhettük, hogy a komp utazóközönsége a bizalmába fogadott, s érdeklődésünkre azt is megmutatták, hogy mi rejlik a kerékpárokra akasztott, vagy a mérlegrudakon hordott gyékénykosarakban. Jókora halak, kerekded, zöld rákok kerültek elő a kosarak mélyéből. Otitársaink szinte versenyre keltek egymással, hogy melyikük tud nagyobb rákot felmutatni. A legszebbeket kirakták a komp padlójára, hogy lencsevégre kaphassuk őket. Kísérőink elmagyarázták, hogy a Ha Long-i öböl rendkívül gazdag kiváló minőségű halakban, szépen fejlett rákokban, s a halászok mindig gazdag zsákmánnyal térnek vissza. Ennek egy részét Hong Gai piacán értékesítik, a többi pedig szervezett felvásárlás útján kerül a kereskedelmi forgalomba. Közben a padlóra helyezett rákok szorgalmasan hátráltak, s ijesztő ollóikkal szabdalták a levegőt. Négy-öt kilós példányok is lehettek közöttük, de ezt nem mertük volna kézben megsaccolni. Gazdáik azonban ügyesen „fülöncsípték“ őket, s visszahup- pantották valamennyit a jól zárt kosarakba. Megérkeztünk a túlsó oldalra, s a kerékpáros, kosaras sokaság elhagyta a kompot. A kétpólusú ország Hong Gai kikötőjében távoli országokból érkezett szénszállító hajók horgonyoztak, s szénnel megrakott motoros uszályok indultak útnak Hanoi és Da Nang irányába, valamint a déli országrész kikötőibe. Az ásványi anyagokban, főleg kiváló minőségű kőszénben gazdag északi vidék látja el ugyanis tüzelőanyaggal a déli területeket, főleg a Mekong deltáját, ahol helyi forrásból csak fát és faszenet használhatnak. A tüzelőanyagra pedig nagy szükség van Vietnamban, s nemcsak a hőerőművek, valamint a kisebb-nagyobb téglaégetők üzemeltetéséhez, hanem főleg az ivóvíz forralásához, mert a síkságokon sehol sem található egészséges kútvíz. Ezzel magyarázható, hogy a vietnamiak ivóvíz helyett úton útfélen csak keserű zöld teát szürcsölgetnek. A tüzelőanyag hiánya tehát súlyos bélfertőzéseket okozna. Ojabban a gyorsan fejlődő ipar is egyre jobban igényli a szenet. Amíg tehát a tüzelőanyagot északról szállítják, délről főleg rizzsel látják el az iparilag fejlettebb északi országrészt. E termékcserének — normális feltételek között — alapvető jelentősége van Vietnam gazdasági életében. Mostanában azonban a minimális mennyiségű rizsről is északról kell gondoskodni a déli területek megsegítésére, hiszen a Mekong deltájában dúló árvíz több mint százezer hektár rizsültetvényt tett tönkre, s még sokáig eltart, amíg a víz alá került területek új termést adnak. Az árvízben 50 ezer szarvasmarha és 168 ezer sertés pusztult el.. A Hanoit Ho Si Minh várossal összekötő vasútvonal egy része szintén tönkrement, ami tovább növeli a tengeri-folyami szállítások szerepét az ország két pólusa közötti forgalom lebonyolításában. Az előbbiekkel összefüggésben érdemes megemlíteni a vietnami nők mérlegrudas kosarai, s az ország földraj„Ne a halászbárkákat fényképezze, hanem engem örökítsen meg“ — mondta a komp szélén ülő szabadsá- gos katona, tgy is történt zi fekvése, alakja közötti hasonlóságot. Ha a térképre nézünk, északon a Vörös-folyó deltája, délen pedig a Mekong deltája egy-egy kosárhoz hasonlítható s ezt a két „kosarat“ mér- legrúdként köti össze az a keskeny földsáv, melynek szélessége helyenként mindössze 60 kilométer. Ez a két pólus az ország újraegyesítése óta a természeti csapások ellenére is megbonthatatlan, kiegyensúlyozott egészet képez. A fejlődés távlatai Az ország 50 milliós lakossága körülbelül fele-fele arányban oszlik meg a déli és az északi területek között, a 11 millió hektárnyi mezőgazdasági területnek ugyanakkor több mint a kétharmada van délen (6,5 — 7 millió hektár), ebből azonban a háború ismert következményei miatt mindössze 3,5 millió hektár művelhető. Az egyik legsürgősebb feladat te hát az elhagyott mezőgazdasági területek benépesítése és megművelése. Említettük már, hogy az északi részek hegyvidéke igen gazdag ásványi anyagokban. A kőszénen kívül elsősorban vas-, mangán- és titánércekről, cin-, cink-, ólom-, ezüst-, réz-, bauxit-, apatit- és grafitlelőhelyekről van szó. A tengerpart közelében kőolaj- és földgázforrásokat is találtak. Bizonyára hasonló a helyzet a déli országrész hegyvidékén is, de itt a geológiai kutatás eredményei még nagyon hiányosak. Jelentős továbbá az északi folyók hasznosítható vízenergia-képlete, ami a tervezett és épülő hőerőművekkel együtt távlatilag is fedezheti az ország ez irányú szükségleteit. Vietnamnak tehát jó nyersanyagalapja van a szürke- és a színesfém- kohászat, a vegyipar, a fa- és a papíripar iejlesztéséhez, ez azonban egyelőre jelentős akadályokba ütközik. Elsősorban az okozza a legnagyobb problémát, hogy a 20 millió hektárnyi hegyvidék, amely az ország területének háromnegyed részét képezi, rendkívül gyéren lakott, s mező- gazdasága is fejletlen. Egyes iparfejlesztésre alkalmas területeken mindössze 15 lakos jut egy km2-re, amíg a síkvidéken, a nagy folyók deltájában 900—1000 lakos él ugyanilyen nagyságú területen. Az ilyen kirívó aránytalanságok megszüntetése a vietnami népgazdaság fejlesztésének egyik alapvető feladata. Az ásványi anyagokban gazdag területek iparosításához hiányoznak tehát a helyi munkaerő-források, ha viszont más területekről telepítenek ide dolgozókat, aikkor az élelmiszer- ellátásban mutatkoznak nehézségek. A Cam Duong-i apatitüzem 6000 dolgozója közül például csupán 200 származik a helyi tartományból, s az üzem 4 millió dongot elérő évi béralapja aránytalanul megnövelte itt a fogyasztási cikkek, főleg az élelmiszerek iránti keresletet. Az úthálózat fejletlensége miatt rendkívül körülményes erről más tartományokból gondoskodni. Mindez azt jelenti, Hogy az ipart csak a mezőgazdasággal, az úthálózattal és a szolgáltatásokkal párhuzamosan lehet fejleszteni. A hegyvidék iparosítása tehát — annak ellenére, hogy. az ásványi kincsekben és faanyagban gazdag vidék szinte korlátlan lehetőségeket rejt magában —, csak igen lassú ütemben haladhat előre, arról nem is beszélve, hogy az új fejlesztési körzetek tervszerű betelepítése társadalmi vonatkozású feladatot jelent. A kormány elsősorban a házasulandó fiatalokra számít az új mezőgazdasági és ipari települések létrehozásában, akik viszont többnyire még a katonaság kötelékeihez tartoznak, s tömegesebb leszerelésüket akadályozzák a Kambodzsa és Ktna részéről elkövetett sorozatos határinciden* sek. Honfoglalók A kormány jelentős anyagi támogatásban részesíti a kijelölt perspektív területekre költöző fiatalokat. A vidékre költözés országszerte társadalmi mozgalommá vált. Az új területek meghódítása erdőirtással kezdődik, s miután részben az így nyert faanyagból megépítették a lakóházakat, megművelik a mezőgazdasági termelésre alkalmas területeket. Ezekhez a munkálatokhoz a katonaság is jelentős segítséget nyújt. Az első termés betakarítása után, legyen az teraszosan termesztett rizs, kukorica, édesburgonya, köles, vagy pedig mahióka, megalapozhatják az állatenyésztést, s a körzetben elkezdődhet az ásványi kincsek feltárása, az iparosítás. Ezzel a gazdaságpolitikával egyszerre két problémát old meg a kormány. Egyrészt fokozatosan bevonja a hasznosítható területeket az ország gazdasági vérkeringésébe, másrészt pedig a lakosság egy részének átköltöztetésével csökkennek a rendkívül sűrűn lakott területek élelmiszer-ellátásával járó problémák. Amíg azonban az északi területeken valóságos új honfoglalásról van szó, a déli tartományokban először a városokba özönlött vidéki lakosság visz- szatelepítését kell megoldani. Mint ismeretes, Saigon lakossága a háború évei alatt másfél millióról csaknem négymillióra duzzadt. A betelepültek többsége külvárosi szükséglakásokban él, s a munkanélküliek fokozatosan csökkenő táborát képezi. A kormány Ho Si Minh-város _ lakosságát két és fél millió körül akarja állandósítani, ami azt jelenti, hogy mintegy másfél millió ember költözik vissza elhagyott otthonába. Az elmondottakból is láthatjuk, milyen nehéz feladatokkal kell megbirkóznia a megpróbáltatott vietnami népnek. Ilyen körülmények között aranyat ér minden külföldről nyújtott segítség. Vietnam távlatilag igen hasznos partnert jelenthet a vele együttműködő országok számára, mind természeti kincseinek közös kihasználásában, mind pedig a trópusi mezőgazdasági termékek, főleg a déli gyümölcsök behozatala szempontjából. Nagy lehetőségek, nehéz feladatok Vietnam jelenleg a nagy lehetőségek és a nehéz feladatok országa. Az európai KGST-országok, főleg a Szovjetunió, nagy segítséget nyújtanak a gazdaság fejlesztési programjának megvalósításához. Mint ismeretes, 1978 június végén, a KGST 32. ülésszakán a Vietnami Szocialista Köztársaságot is felvették a tagországok közé. A KGST-országok együttműködése Vietnammal immár hagyományos, ennek első szakasza a hatvanas években csúcsosodott ki, az amerikai barbár bombázások azonban félbeszakították a békés építőmunkát, s számos új üzem, felszerelés ment tönkre, amelyek felújítása most van folyamatban. Az NDK főleg a kohászat és az acélipar, Lengyelország és Románia a mozdony- és a vagongyártás fejlesztéséhez, Csehszlovákia többek között egy korszerű golyóscsapágygyár építéséhez, Magyarország iskolák, élelmiszeripari üzemek, közöttük egy tojásgyár építéséhez, a Szovjetunió a geológiai kutatásokhoz, a megrongált vasúti hálózat és a hidak újjáépítéséhez, valamint a Vörös-folyón épülő új betonhíd befejezéséhez nyújt segítséget. A Vietnami Szocialista Köztársaság ugyanakkor az egyenrangúság, a kölcsönös előnyösség és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás jegyében a fejlett tőkésországokkal is folytat gazdasági tárgyalásokat, tőke- befektetéseket tesz lehetővé számukra az acélipar és más fontos ágazatok fejlesztéséhez, valamint a Mekong deltájának gazdasági kihasználásához. Elsősorban francia és japán cégek érdekeltek ebben az együttműködésben, a határincidensek által előidézett feszült helyzet azonban nem kedvez a jelentősebb távlati szerződések aláírásához. A vietnami nép ennek ellenére fokozatosan megoldja gazdasági fejlődésének óriási problémáit, s szocialista társadalma a délkelet-ázsiai térségben a béke szilárd bástyáját fogja képezni. MAKRAI MIKLÖS Következik: 6. Vietnam mezőgazdasága Kikötőben veszteglő halászbárkák a Do Son-i öbölben (A szerző felvételei) kt, országában 5. Az újjáépítés feladatai
