Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-15 / 15. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A TAKAßtKOSABS UfZJiASZNQStTAS DIJAI A SZOVETUNIQ MEZOGAZDASAGABAN A Szovjetunióban jelenleg évente több mint 300 km3 vizet vesznek iki a vízforrásokból a lakosság érfft a népgazdaság szükségleteire. A visszatérülés nélküli vízfelhasználás több mint 50 százalékot tesz iki. A legnagyobb vízfogyasztó a mezőgazdaság, amelyre az összes kivett víznek több mint 50 százaléka esik, s ennek több mint 80 százalékát visszatérülés nélkül használják fel. A mezőgazdaságban felhasznált víz 90 százalékát a növények öntözésére fordítják. A Szovjetunióban 78 százalék az olyan mezőgazdasági terület, amely az elégtelen csapadékú zónákban van. Eredményes gazdálkodást itt csak öntözéssel lehet folytatni, ami lehetővé teszi, hogy az időjárási viszonyoktól függetlenül is biztonságos legyen a növénytermesztés. Az öntözésnek különösen az aszályos években van nagy hatása, Ukrajnában például az 1972-es és 1975-ös száraz években minden hektár öntözött területen 3,6- szor nagyobb termést értek el, mint az öntözetlenen. Az öntözött területek növelését azonban összhangba kell hozni az egyes tájak vízmérlegével, különösen ott, ahol már most is jelentős a vízhiány. A vízkészletek hasznosításának a foka az öntözésnél számos tényezőtől. függ, amelyek között fontos szerepet játszik az öntözőrendszerek műszaki színvonala. Az öntözésre használt vízkészlet hasznosítási fokának javítása érdekében a Szovjetunió a vízgazdálkodási építkezésekre óriási beruházási eszközöket fordít. Az 1970—1975- ős években például a burkolt főcsatornák hossza 66 százalékkal, a szilárd burkolatú gazdaságon belüli vezetékek hosz- sza több mint 2,5-szeresére, az esőztetett terület pedig 2,6- szorosára nőtt. Az öntözésben olyan gyors a műszaki haladás üteme, hogy amíg 10—15 évvel ezelőtt az összes csatornák 98 százaléka nyílt földmederrel épült, addig jelenleg ezeknek több mint a felét betonburkolattal, vasbeton héjcsatornákkal vagy csővezetékként építik. A vízkészletek operatív vezérlése és a vízadagolás szabályozása céljából az öntözőberendezéseket, különösen a nagy főcsatornákat és a rajtuk levő műtrágyákat automatizálási és távirányítási eszközökkel szerelik fel. Mindez elősegíti a vízkészlet eredményesebb hasznosulását az öntözéses gazdálkodásban, melynek mutatója az 1966—1970-es években elért 64 rubelről az 1971—1975-ös években 75 rubelre nőtt. Ez a mutató az 1000 m3 öntözővíz által nyert össztermékértéket fejezi ki. Az öntözővíz minden egyes köbméterének ésszerű hasznosításában és gazdaságosabb adagolásában még jelentős tartalékok vannak. A legsürgősebb feladat a régi öntözőrendszerek rekonstrukciója, amelyek nyílt földcsatornáiban a szivárgási veszteség a vízkészlet 50 —60 százalékát éri el. A Türkmén Hidrotechnikai és Meliorációs Kutatóintézet adatai szerint a beton- és vasbetonburkolás alkalmazása hat év alatt kb. 6,4 km3 víz megtakarítását tette lehetővé. A számítások szerint csak az öntözőrendszerek átalakításával évente legalább 20 km3 vizet lehetne megtakarítani Közép- Azsiában. A zárt öntözőrendszerek építésével nyílt földcsatornák helyett 100 hektárra számítva annyi víz takarítható meg, amely további 28 hektár öntözésére elegendő. E további öntözött területek révén 2—3 év alatt megtérülhetnek az öntözőrendszerek műszaki tökéletesítésével kapcsolatos költségek. Az öntözővíz veszteségeit a korszerű öntözési technika is jelentősen csökkentheti. Különösen eredményesek a nagy teljesítményű és nagy munka- szélességű Volzsanka és Fregat öntözőaggregátok. Az öntözővíz takarékosabb felhasználását segíti elő az is, hogy az ország több táján olyan öntözőrendszereket építenek, amelyek a helyi lefolyó vizeket (tavak, víztárolók) hasznosítják. A vízkészlet ésszerű hasznosításában nagy szerepe van a tartalékoló öntözésnek. A talajban összegyűlt hasznos vízkészlet elősegíti az egyenletes kelést, csökkenti a tenyészidei öntözések számát, s egyenletesebbé teszi az egész öntöző- rendszer üzemeltetését. Nagy tartalékot jelent továbbá a levezető hálózatban összegyűjtött víz másodlagos felhasználása. A Szovjetunió mezőgazdaságában a vízfelhasználás javítására irányuló intézkedések jelentős vízmegtakarítást tesznek lehetővé, ami kedvezően hat a fogyasztók vízellátására. A számítások azt mutatják, hogy az öntözésre felhasznált víz teljes mennyiségéből 1 százalékos megtakarítás több mint 120 ezer ha új terület öntözését teszi lehetővé. A vízzel való takarékos bánás, a gazdaságos öntözések számát, s egyenlete- gia széles körű bevezetése a Szovjetunió vízgazdálkodási és mezőgazdasági dolgozóinak egyik legfontosabb feladata. B. KAREV—E. ALIEV A felvételen a ünyeszter folyónál létesített ribnyicai szivattyúállomás vízkiemelő részlege látható. A szivattyúállomás öt kolhozt és egy kolhozközi gyümölcsöst lát el öntözővízzel. Az ilyen nagy teljesítményű berendezések érezhetően csökkentik a folyók vízhozamát (Makrai Miklós felvétele) A SZÁMÍTÁSTECHNIKA SZEREPE A NAGYÜZEMI MEZŐGAZDASÁGBAN II. RÉSZ Az elmúlt időszakban a kutatók megoldották, a szakemberek pedig részben már meg is valósították a mezőgazda- sági vállalatok automatizált információs rendszerét, ami egyúttal egy nagyobb feladat, az automatizált irányítási rendszer részét képezi. A kutatók munkája jelenleg a további részletek megoldására irányul. Már bizonyos elképzelések is vannak arról, hogy milyen lesz a jövőben a mezőgazdasági vállalatok irányítása. Ugorjunk képzeletben körülbelül 10 évet előre, s látogassunk meg egy ilyen vállalatot. EGY KÉP A JÖVÖBÖL A vállalat „agyát“ az irányítóközpont képezi. Az egész vállalat munkáját innen irányítja a diszpécser, aki történetesen éppen most vette át a műszakot. Leül a karosszékbe egy nagy képernyő elé, megnyom egy gombot és megjelenik a ... természetesen nem a legújabb slágerfesztivál díjnyertes együttese, hanem a számítógép helyzetjelentése. A gép jelenti a napi munkaterv szerinti feladatokat, valamint az előző nap feladatainak a teljesítését. Végül megkérdezi a diszpécsert, nincs-e aznapra valamilyen rendkívüli feladat, nem alakult-e ki valamilyen új helyzet a munkaelosztásban. A diszpécser válasza, hogy igen, mégpedig két jármű, amelyeknek a rendszámát is megadja, nem állnak rendelkezésre, mert a szomszédos vállalatnak mentek segíteni. A képernyőn máris megjelennek a javaslatok a napi feladatok elvégzésének módosítására. A diszpécser közli a számítógéppel, hogy a lehetőségek közül melyiket választotta, mire a gép tudomására hozza, melyik munkahelyen milyen új utasítást kell kiadni. A diszpécser telefonon vagy rádió által kiadja az utasításokat, amelyek átvételét nyugtázzák a munkahelyek. Aztán egy ideig csend van. Mintha semmi sem történne. Pedig valami történik, éspedig az, hogy az egyes munkahelyek folyamatosan teljesítik a feladataikat, ezt párhuzamosan jelentik, s közben újabb feladatokat is kapnak. Mivel minden a terv szerint halad, a jelentéseket közvetlenül a számítógép veszi át, s ugyancsak a számítógép közli a további terv szerinti feladatokat. A diszpécser csak az esetleges eltérésekkel foglalkozik. Molnár Ferenc, az érsekújvári (Nővé Zámky) számítóközpont dolgozója a képernyős egységet készíti elő használatra SOK MUNKA VAN MEG HÁTRA E szép látomás után térjünk vissza a jelenbe, s mérlegeljük, mire van még szükség ahhoz, hogy ez az elképzelés valósággá váljon. Szinte magától kínálkozik az első válasz: elsősorban megfelelő számítógépre. A számítógép azonban önmagában még nem elégséges, munkájához még sok minden másról is gondoskodni kell. Pontosan ismernünk kell például azokat a döntési folyamatokat, amelyek végén kiadunk egy utasítást. A megismert döntési folyamatot egészében véve és részleteiben is tudományos szempontok szerint kell elemezni. Meg kell tanítani a számítógépet a döntési folyamatok elvégzésére, vagyis olyan programokat kell készíteni, amelyek A trnavai számítóközpontban három járás mezőgazdaságának az adatait dolgozzák fel, amihez többek között az NDK-ban gyártott KRS 4200-as számítógépet használják segítségével a számítógép képes lesz ilyen feladatok végrehajtására. Nélkülözhetetlen feltétel, hogy a szükséges adatok elérhetők legyenek a számítógép számára, ami azt jelenti, hogy képesek legyenek rendkívül sok adat tárolására, s a megfelelőek gyors kiválasztására. Mivel a számítógép már olyan programokkal dolgozik, amelyek „mesterséges intelligenciát“ kölcsönöznek neki, meg kell találni azokat a módszereket is, amelyekkel „ellenőrizni tudjuk viselkedésének helyességét“. Ahhoz, hogy amit itt röviden felvázoltunk, valóra válhasson, rengeteg munkára van még szükség. De ha mindez megvalósul, akkor a befektetett munka többszörösen is megtérül, hiszen a mezőgazdasági vállalatokban ki lehet majd küszöbölni minden célszerűtlen tevékenységet, mindenki mindig azt fogja tenni, ami a legésszerűbb s a legnagyobb hatékonyságot eredményezi. Akik a számítógépek bevezetését_ké- telkedve fogadják, általában két kérdést szoktak feltenni. Az egyik kérdésük arra vonatkozik, hogy valóra vál- hat-e minden elképzelés. Igen. Gondoljunk arra, hogy a mai valóság is csak szép álomnak tűnt néhány évtizeddel ezelőtt. Az egyes részletek talán majd másképp valósulnak meg, mint ahogy ma gondoljuk, a fejlődés alapelve iránya azonban nem fog változni. A másik kérdésük az, hogy a számítógép nem válik-e a mi „urunkká“, mi pedig a számítógép „szolgáivá“. Ennek a kérdésnek a kulcsa mindig a mi kezünkben marad. Ez ugyanolyan egyszerű eset, mint a gépkocsi vezetése. Az autó a megfontoltan cselekvő gépkocsi- vezetőnek örömet szerez azzal, hogy gyorsan és kényelmesen elszállítja oda, ahová el akar jutni. Számos meggondolatlan és felelőtlen vezető azonban az egészségével, vagy az életével fizetett azért, mert nem megfelelően vezette a járművét. * SÁRKÖZI DfiNES 1979. IV. 15. 16
