Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-08 / 14. szám
sm csökkent. Mind a ceztek a meredek fonókor feljutottak a is még egy kicsit fu- í lassítottak, mintha volna egymásról, nem is menekült vol- s a róka nem üldözte t: embergyűrü közBle- ebben a gyűrűben még t ide-oda. annyira összpontosí- rból kiűzött nyulakra, pillanatban senki sem í a menekülőt, sem az >r aztán meglátták ek a szemüknek. Még íyolc vadász vlllamos- a városból, reggeltől nyolc vadász barangolt szakadékokban, remél- rül valamit elejteniük, alatt nem volt szeren- :on kívül semmi sem gre. Nem akadt addig g a szakadékból nem tót nyul'at. Ezeket most ággal kerítették be. s ;yre reménytelenebbül il'álos .körben. De abban nikor a vadászok egy tk, észrevették a nyu- :olérő rókát, a kör szétvadászok előretörtek, ínyatt-homlok menekült körből a meredek fo- adászdk észre sem vet- egyetlen lövés nélkül a tapsifüleseket. ;a meg a mi nyúlunk be. Ez olyan váratlan tdetben semmit sem ér- ízből, s mikor megértet- eredtek egymás után, b érezve a veszély leelőretörtek, attól tart- |ák a zsákmányt. Lövé- ;. A róka azonnal elte- , meg se moccant többé, kábulton futott egy fél hirtelen ugrás közben levegőben a teste, és esztve a hóra zuhant, itottok, a feje körül kis ilott. Ideje volt hazatérek fogták a rókát meg nagy zsivajjal mentek í vitatkoztak, ki találta ! ki a nyulat. Mivelhogy közös nevezőre jutni, ibban kiabáltok. Egyesek hogy a rókát az a villamoskalauz lőtte le, szánalmasan lekonyuló [dások szerint az angol i 'terítette le, aki ala- férfi volt, s csak azt hogy otthagyta a felelek meg azt harsogták, t ők, a többiek maguk \zon, hogy ki találta el r nem vitatkoztak: minta a szürke tapsifülest, )gy a róka elől mene- káik elé futott, és meg- levegőben, olyan pana- iltott vagy felsírt, mint k már kiértek az útra, ulat vivő férfinak földbe a lába: a füles kirántot- esett, de azonnal felug- mielőtt valaki is észhez i, már száguldott a mert futott, mintha semmi volna vele. A vadászok k, valaki felemelte a r rálőjön, de kár a goim találja már el. Vala- után kiáltottak, lármáz- ilaki elnevette magát, az- ;i hahotázni kezdett. Va- megkönnyebbültek, el- bűntudatuk. nyuszi! — kiáltották, teg! Fogd meg! farkára! Sót! ;ak nyuszi, ne hagyd ma)ldog hangok szálltak a »ziikráztak a nevetéstől, tisztán csengtek, a fagy i a vadászok könnyebben Mindenki el akarta mon- knak, hogyan szabadította nyúl, hogyan futott el, rrsabb az volt, akinek a tapsifüles megszökött, milyen okos, milyen ra- lyen bárkinek túljár az asaik a rókának, hanem a i is! S a férfiak őszintén ;y a nyúlnak sikerült ki- , s még ki tudja, meddig lozni ezen a mezőn, ahol rnbot ismer, és örülni a águldásnak a fehér vidé- ték, hogy még sokáig fogás szeretni ezt a szörnyű, ly édes életet... N egyvenedik évemet taposom, a fiam meg ötéves és három hónapos. A fürdőszobában vagyunk, a tus zuhog, ő sir, valami eszébe jutott. Édesanyja odakint vacsorát készít, én meg a saját dolgaimon töröm a fejem — egy sikerületlen negyvenéves ember dolgain. Magaimhbz szorítom a mezítelen kis testet, beszappanozom fejecskéjét, a bőgés hangosabb lesz; — Azt akarom, hogy az emberek újra szülessenek! Hm... Egy francia filmre emlékszem. Az őrült atyais- tenmek képzeli magát. A haldokló asszony fölé hajol s megkérdezi, akarja-e, hogy visszaadja a fiatalságát, hogy újra végigélje az életét. „Nem! — kiált fel az öregasszony. — Nem, istenem!“ A vízsügár alá tartom a fejecskéjét és megdörzsölöm az ujjammal. Ragyog az arca. haja fénylik, mint a .kiscsikó sörénye. — Apa, miért nem születnek újra az emberek? Tovább fürdünk, a refrén ugyanaz marad, én saját dolgaimon töröm a fejem: hallottad a mesét a három fiútestvérről meg az arany almáról, elmerültél a csodák világában, de váratlanul algebrából nehéz feladatot kell megoldanod, félrelépsz és tönkremegy az életed. Reggelenként megint találkozom a rövid nadrágszárú, kopasz fiatal férfival, a sárga kendős asszony — tíz éve bólint már nekem és rám mosolyog —, a komor bekecses emberrel, akinek én szeretném végezni a munkáját, és ő meg yaz envémet. — Apa, te is meg fogsz halni? — Igen ... — Nem akarom, hogy meghalj! — Ezen nem segíthetek. — Azt akarom, hogy újra szüless! Felvesszük köpenyünket és kimegyünk a fürdőszobából. A feleségem megmagyarázza nekem, hogy az asszony a temetőbe vitte el. Tömjénnel füstöltek, elhantolták a halottat, és a fiunk nézte. Az asszony felvilágosította, hogy az emberek megszületnek, felnőnek, megöregszenek és meghalnak. A halottakat eltemetik a földbe. Ezt az asszonyt nagynehezen találtuk. Házról házra jártunk és kérdezősködtünk: nem isaz asszony pedig a gyerekkel — a temetőben, elhantolták a halottat. Reggeledik, kinyitom bosszúsan a szemem: három őrá. Korán van felkelni, megint elaludni meg — késő. Fekszem és töröm a fejemet: „Ügyes fickó vagy, trionnal vágsz, és kalapáccsal ütsz, de ha véletlenül egy kitűnő színészt hallasz, az éter meg a fedek szaga megüti az orrod, félrelépsz és Marin Halacsev* * Mai bolgár novellista. Jelen írása díiat nyert a szófiai Ve- cserni Novini napilap 1978 áprilisában rendezett elbeszélés-pályázaton mernek-e valakit, aki vigyázna a gyermekre? Elmentünk még a parkokba is, megszólítottuk a gyermekkocsival sétáló nőkét: valakit keresünk, hogy vigyázzon a gyerekre, kisgyerek, csecsemő. Hirdettünk az újságban. Eljött egy szikár asszony, és azt mondta: „Hatvan leva meg ellátás.“ Azután jött egy másik asszony: „Negyven leva meg ellátás.“ De a gyerek derekára kötelet köt, és a kötél végét fogja majd, mert nem bír járni, fáj a lába. Végre ránk mosolygott a szerencse: egy gondos, rendes asszony, negyven levát kért, ellátás nélkül. Feltétel: hetenként egyszer eljár temetésre, és havonként kétszer — kultúrkörbe. Amikor mi mem vagyunk otthon, masával viszi a gyereket. „Jól van“ — mondtuk. — Nem tudtad, hogy ma temetésre megy? Tudta, de rendezvényen volt. S én is rendezvényen voltam. tönkreteszed az életedet.“ Bevilágítanak a nap első sugarai, a gyerek felébred, felkel, és az első szava: — Apa, az emberek nem születnek újra? Azután napokon át hangosan okoskodik, a legkülönfélébb megoldásokat találja ki velem kapcsolatban: majd porokat fogok szedni és mem öregszem meg; porokat szedek és újra csecsemővé válók, lefekszem fehér hajjal és fekete hajjal ■ébredek. Odáig fajul a dolog, hogy megdarálnak a húsdarálón, fasírozcttat csinálnak belőlem, az édesanyja pedig fáz ő édesanyja) megeszi a fasíro- zottat, és újra szül engem. Beszélgetünk. — Apa, te meg fogsz halni? — Igen ... — Nem akarom, hogy meghalj! — Nincs más megoldás. — Azt akarom, hogy újra szüless! — Ezt nem tehetem. — De teheted. Majd én orvos leszek, kitalálok egy orvosságot —, hogy az emberek ne öregedjenek meg, és ha véletlenül meghalnak, újra szülessenek. Pontosan így mondta: „Ha véletlenül meghalnak, újra szülessenek.“ Ötéves emberke! (Amikor én hatéves voltam, olyasmit csináltam, amit egy gyerektől várni lehetett.) Elmúlt egy hőnap és a fiam végül is — elfeledkezett az egészről. Hogy ne menjen el az asszonnyal újra a temetőbe, magunkkal vittük a rendezvényekre. Reggelenként elindulok az utamra — ott találom a rövid nadrágszárú, kopasz fiatalembert, az asszonyt a sárgás fejkendőben, aki már tíz éve mosolyog rám, a bekecses komor férfit — azt, akinek szeretném a munkáját megkapni, ő meg — az enyémet. De már késő van hozzá — a negyvenedik évünket tapossuk. Az írást hobbynak nevezem, javítgatom az oldalakat, megmegnézem, és .kihúzom — ez semmit sem jelent, nvúlok az új papírlap után. A fiam műanyag kockákból házat épít. Haillom a morgást, ledönti a házat, fölépíti és újra szétrombolja. — Mi történt? Miért építed föl a házat és rombolod szét? Föláltak. A ház felépült, csak egyetlen kocka nincs a helyén, az alapjaiban, ferdén áll, figyelmesen meg kell nézned, ha látni akarod. A fiam rámutat a kockára, legyint, és lerombolja a házat. És újra kezdi fölépíteni. — Te... építész leszel? — Nem .. % — Hanem mi? — Orvos. — Miért? — Kitalálok egy orvosságot: amikor öreg leszel és meghatsz. hogy újra szüless! Leguggolok mellé, karomba veszem, a szemébe nézek — az én tekintetemmel néz rám. — De hiszen én már úfra születtem ... Te vagy az! Érted? — Megszorítom a kezét, npna töröm a fejem a saját dolgomon. és megismétlem: — Megértetted? Én már újra születtem. Te vagy az. KARIG SARA fordítása Fiatalok versei Hizsnyoi Zoltán D A L Megjött megint az éjszaka és beköpött az ablakon poharam részegen morog sarokba dobva vigyorog kerted alján a kis gödör dadog esküszöm jó fiú vagyok s ha majd a szívem odaér teérted esdekel dohog Horváth László T É L Csendesen jöttél Lépted hatalmas hideg ítéletes a hó temet múltat jövőt kertet a léptemet Nekivágok a téli éjnek késsel jár a fagy engem keres életet a hó alatt vagy csak a léptemet megállók a fehér éjszakában hallgatom mint köszobor havas talapzaton valaki sir Környékez a fagy hópelyhek egyre hullanak ó hol von az izzó Csallóközi Nap / csak állok mint kőszobor havas talapzaton sir valaki valahol itt valahol - e havas tájakon Mázik István VÉRFOLTOS A RÉT Véríoltos a rét: pipacsok ütköztek a hajnallal. Aj, szép leány, úgy jár - kész kismama, aj, úgy jár-kél a leány bőven könnyes szemmel. Kit keres? Mit keres? Meg-megáll, támolyog, tova mag Felé int egy pipacs: „Törj le engem, megörül ma;d szeretőd, ho meglát kebleden." A leány, szőke konttya harmatos szoknyában, piros cipőben, de virág neki nem kell, aj. úgy jár-kél bőven könnyes szemmel, aj, mert nincs szeretője. És vérfoltos o rét. . . GYURÁK ÉVA: VÁZLAT P. OLEXO ANNA fordítása
