Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-08 / 14. szám
Takáts Ernőd rendezés közben Gyökeres György felvétele — Az ön személyében március 12- én új igazgatót kapott a Magyar Területi Színház. A kinevezés nem érte meglepetésszerűen? 0 Kinevezésem egy átgondolt káderpolitika megvalósult ténye. Ismerve a színház kádergondjait, nem ért meglepetésként. — Olyan ember vette át a színház vezetését, aki korábban is itt dolgozott, tehát ismeri az itteni állapotokat, álláspontokat, a színház profilját. Ebből eredően hadd kérdezzem, vajon az ön igazgatása alatt a folyamatosságra kerül a hangsúly, vagy új vonásokkal gazdagodik a színház? 0 Székfoglaló beszédemben szóltam örömökről, gondokról, s megemlítettem, hogy a tradíció éltetése, amely eddigi működésünket fémjelzi, tulajdonképpen egyenlő a folytonosság biztosításával. Itt főként arról van szó, hogy dramaturgiai tervünk eszmei és művészi tartalmával továbbra is hozzájárulhassunk az egyetemes színházkultúrához, továbbra is mindent elkövessünk, hogy közönségünk jó szórakozzon, ugyanakkor erkölcsi bátorítást kapjon a mindennapi életben előforduló problémák megoldásához. — Mindenben a folyamatosságra, illetve a folytonosságra teszi a hangsúlyt az eddigi színházhoz képest, vagy várhalók módosulások is? 0 Színházi gyakorlatunkból el kell távolítani mindazt, ami bomlasztólag hatott, s ha ez a folyamatosságban módosulást jelent, hát jelentsen. Itt főleg azokra az anyagi-technikai feltételekre gondolok, amelyek estéről estére új gondokat támasztanak elénk. Játékhelyeink, sajnos, sokszor nem a kulturáltságról tanúskodnak, hanem majdnem az ellentétéről, s bizony ilyen körülmények között nehéz művészi munkát kifejtenünk. E gondok megoldásában nem csupán a színház a felelős, mi több, elsősorban a művelődési otthonok vezető dolgozói, gondnokai. Emlegetjük, hogy a színház közügy, ha azonban jobban körülnézünk, más derül ki róla. Hogy valóban közügy lehessen, ne csak várjunk tőle, de adjunk is neki. A tájoló színháznak például emberséges fogadtatást, kulturált körülményeket. Persze, aztán itt vannak az ún. belső problémák, amelyek színházunk 25 éves léte alatt kifejlődtek, s amelyek adott lehetőségeinken belül is fékezően hatnak. Ezeket is el kell távolítani, de ezek olyan dolgok, amelyeket könnyebb elrontani, mint helyrehozni. Szerencsém, hogy nem kell a színház alapjait most tanulnom, tizenöt éves gyakorlatom van, a legutóbb művészeti vezető voltam, rendezek, így hát van áttekintésem, ami jó feltételül szolgál ahhoz, hogy a problémákat is könnyebben oldjam meg. — Mennyire adottak a színház rendezői, színészi és technikai feltételei? 0 Kinevezésemmel tulajdonképpen egy rendező maradt a színháznál, Konrád József személyében, aki egyben a komáromi társulat művészeti vezetője, s aki, bizony, nem rendezheti meg valamennyi bemutatónkat. Vendégrendezőket kell fölkérnünk együttműködésre. Ebből a szempontból már több éves jó együttműködés alakult ki a Győri Kisfaludy Színházzal, amit a jövőben is szeretnénk kamatoztatni. A legutóbbi bemutatónk, a Szilveszter bizonyítja, érdemes szlovák színházak rendezőivel is együtt dolgoznunk. S mi tagadás, az újonnan előállt helyzet arra kényszerít bennünket, hogy több vendégrendezőt alkalmazzunk. Ami a színészi feltételeket illeti: két társulatunkban 38 színművész dolgozik. Segítségükkel az állami tervből ránk háruló feladatot, az évi 327 előadást teljesíteni tudjuk. Elsősorban tehát nem létszámgondjaink vannak — bár jobb volna nagyobb létszámú színészgárdákkal dolgozni —, hanem a társulatok természetes fiatalításának kérdését kell megoldanunk. Egyszerűbben: az elkövetkező években nyugdíjba vonuló kollégáink helyett fiatalokat biztosítani. Nehezebb a ren- dezöutánpótlás biztosításának kérdése. Tény, hogy tehetséges fiatal rendezőjelöltek nem tolakodnak az ajtónk előtt. — Az utóbbi években több fiatal amatőr rendező bizonyította tehetségét különféle hazai és külföldi fesztiválokon. Rájuk nem gondoltak, amikor e kérdés megoldásával foglalkoztak? 0 De igen. Keresünk. A Népművelési Intézettel karöltve aktívan részt veszünk az amatőr színházi életben is. így aztán több fiatallal kapcsolatot tartunk, színészként többen bekerültek állományunkba, és még többen vannak, akiket talonban tartunk. Jóval kevesebben jelentkeznek azzal a tudattal, hogy legyen bármi, ők rendezők lesznek. Akik pedig jelentkeztek, s akikkel számolunk is, szinte valamennyien sajátos magánéleti és egyéb gondokkal küszködnek. Ezért feltételeket sorolnak, amelyeket nem tudunk teljesíteni. Remélem azonban, a jövő megoldja ezeket a gondjainkat is. De visszatérve a színház technikai feltételeihez, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy két társulatunk technikai felszerelésének modernizálásában még nem tettünk meg mindent. Díszlet- és jelmeztervezéskor nem élünk megfelelően az új, korszerű anyagok felhasználásával, s társadalmunk technikai fejlettségéhez mérten eléggé fejletlen a tájoló világosító parkunk. Sokat kell még javítanunk a kísérő hang és zeneeffektusok reprodukcióján, de sorolhatnám ... — A Magyar Területi Színházzal kapcsolatban gyakran hallhatjuk, olvashatjuk a sajátos profil kifejezést. Milyen tartalmat és célt jelent ez tulajdonképpen, s nem érzi-e hogy e kifejezéssel a színház esetleges hullámvölgyeit, egyenetlenségeit (is) szeretnék menteni. 0 Erre néhány példát: Liberecben működik az Y Stúdió, Brnóban a Di- vadlo na Provázku, Budapesten a Huszonötödik színház. Kettő a cseh, egy pedig a magyar színházi életben rendelkezik sajátos színházi poétikával. Ezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy egy viszonylag nagy színházi kultúrában egy-egy színház megengedheti magának, hogy a közönség egy bizonyos rétegéhez szóljon. A mi társulatainknak az a feladata, hogy egy nemzetiséghez szóljanak, ezen belül a társadalom minden rétegéhez. Feladatunk tehát megtalálni azt a színházi kifejezési formát, amely egyszerre szól mindenkihez. Persze, ez csak a kérdés egyik oldala. A másik része tájoló jellegünkből adódik. Estéről estére másmilyen színházban játszunk, másmilyen közönség előtt. Amióta dolgozunk, azóta keressük a megfelelő 'kifejezési formát, s erről a keresésről-kutatásról ezentúl sem mondunk le. A modern színházi világban sokféle próbálkozás élt hosz- szabb-kevesebb ideig, s a mi feladatunk. kamatoztatni elődeink jó gyakorlatát, s persze, gazdagítanunk is kell önnön látásmódunkkal, sajátos, nemzetiségi helyzetünkből adódó felelősségtudatunkkal. Ogy érezzük, küldetésünk teljesítéséhez az epikus színházi forma felel meg a leginkább. Előfeltételeink adottak, hiszen nagyon jó színészgárdákkal rendelkezünk, ám többet kell tennünk a dramaturgiai terv összeállításánál és a dramaturgiai munkában, de legfőbb feladatunk létrehozni egy olyan rendezői teamet, amely egyéniségekből tevődik össze. Ami a kérdés másik részét illeti: nem hiszem, hogy a színház vezetősége akkor huzakodott volna elő a sajátos profil kifejezéssel, amikor valamit el akart takarni. Abban igaza van, hogy nehéz levetkezni a huszonöt éves beidegződéseket, de meg kell próbálni. — A színjátszás minőségi javításának egyik alapkérdése, hogy a színházi munka intenzívebb legyen. Hogyan kívánja fokozni ezt az intenzitást? 0 Már említettem a dramaturgiai munka hatékonyságának növelését, a vendégrendezőket, a rendezői team létrehozását, s nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy egyre több fiatal színészt kívánunk alkalmazni. — Kérem, beszéljen a színházi alkalmazottak bérezéséről, lakásgondjairól és egyéb közösségi jellegű problémáiról, mert, gondolom, igazgatóként ezen a téren is segíteni kívánja a két társulat tagjait. S mivel a gondok megoldása nem csupán a színház vezetésétől függ, kérem, szóljon arról is, milyen anyagi és erkölcsi támogatást kapnak Kassa és Komárom városok nemzeti bizottságától? 0 Függetlenül attól, hogy magyar színház vagyunk, szerves része vagyunk a szlovákiai színházi kultúrának. Minőikét társulatunk otthon van székhelyén, azaz Komáromban és Kassán, s persze ezzel az otthon- tudattal és működésünkkel ezeknek a a városoknak rangot is adunk, örömmel mondhatom, hogy a városban tevékenykedő párt és állami szervek büszkék ránk. Az együttműködés a városi szervekkel jónak mondható, társulataink, erejükhöz mérten, mindig segítőkészek, aktívan részt vesznek a két város kulturális életében. Komárom városa a legmesszebbmenőkig támogatja és segíti az új színház építését, az átmeneti időszakra a színház elhelyezésének kérdését felelősségteljesen kezeli. A lakáskérdés, a nagymértékű városrendezési tervek végett megoldásra vár Komáromban, Kassán azonban átmeneti raktár- és garázsgcndjaink vannak. Persze, ezeket majd közös erőfeszítéssel megoldjuk. Ami a béreket illeti, különösebb problémáink nincsenek, hiszen mindenkit a megfelelő bérezési norma szerint fizetünk. Remélem, közönségünk ezentúl is a nekünk legkedvesebb módon fizet: tapssal. SZIGETI LASZLÚ VOLT ES mi IS MIT TENNI... Beszélgetés Takáts Ernőddel, a MATESZ Igazgatójával Színházi ünnep Kolozsvárott „Az a drámairodalom és az a színházművészet, amely három ilyen művet tud egyídőben felmutatni, egy közösség értékteremtő ■ képességeiről, lehetőségeiről, törekvéseiről vall“ — írta Gálfalvi Zsolt a Romániában megjelenő A hét című lap vezéroldalán. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy a Kolozsvári Magyar Állami Színházban három egymást követő estén mutatták be Sütő Andrásnak, a Herder-díjas romániai magyar írónak, Az anyám könnyű álmot ígér című gyönyörű és méltán népszerű könyv szerzőjének három történelmi drámáját, mely eddig is több színpadon aratott sikert: Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel. Kitűnik a híradásokból is, hogy a három nap valóságos színházi ünnep volt Kolozsvárott; jelentőségét növelte, hogy ekkor adták át Harag Györgynek, az európai rangú romániai magyar rendezőnek, a román Színházi és Zenei Alkotók Szövetségének 1978-as díját, a Tarelkin halála marosvásárhelyi és a Káin és Ábel kolozsvári előadásának rendezéséért. Ez a díj egyben azt jelenti, hogy tavaly — országos viszonylatban — Harag György hozta létre a legjobb színielőadásokat, a trilógiában például olyan színészek közreműködésével, mint Héjjá Sándor, aki Kolhaas Mihály, Szervét Mihály és Ábel szerepében nyújtott 'kiemelkedő teljesítményt a három estén (is). Híradásunk végén idézzük Harag Györgyöt, aki a Káin és Ábel olvasópróbáján egyebek között ezt mondta: „Az az igazi színház, ahol szerző, együttes és rendező egymásra talál, s ha sokszor nehézségekkel küzdve is, de együtt alakít ki közös nyelvet, stílust, közös gondolkodásmódot, közös mondanivalót __“ jbr) Az előadás végén vastapssal köszöntötték a szerzőt, a rendezőt és a szereplőket, a képen látható Sebők Klárát, Sütő Andrást, Harag Györgyöt és Héjjá Sándort (Csomafáy Ferenc felvétele) i«7a. IV. 8.
