Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-08 / 14. szám
ma. IV. 8. FALU A LÁP HELYÉN B allag a szürke ló a Vág menti töltés közelében húzódó kanyargós úton, valahol 'Negyed meg Gúta között. A bakon a 'kocsis el-el- bóbiskol, s ha fölnéz, azt kémleli, mennyivel van már közelebb a délebbre szabálytalanul vonuló másik füzes, amely a Kis-Dunát kiséri kanyargós medrében, s azon túl már ott a végcél: Gúta, az ország legnagyobb faluja. Már egészen közel van a töltés is, amikor hangokra lesz figyelmes ... Az út bal oldalán néhány fiatalember ’mászkál a földeken, látszólag céltalanul. „Ezek meg mi a csudának gyúrják a földet?!“ — morfondírozik magában, majd megrántja a gyeplőt, hogy szaporább ügetésre fogja a szürkét. „Bolondok ezek!“ — teszi talán még hozzá, majd rájuk se hederít. Nem tudja a ló, sem a kocsisa, hogy a fiatalok között két testvér is van, az egyik valamivel túl a harmincon, a másik meg egy 'híján annyi... Azt meg éppenséggel álmában sem gondolná, hogy az iménti kettő közül az idősebb így szól az öccséhez: — Azt hiszem, hogy valahol itt kéne fölépíteni a falut...! Harminc évvel később: Szürke kocsi száguld az aszfalton, a volánnál ülő „kocsis“ haját be- ezüstözte az idő. Az órájára pillant: „Még tíz perc, és ott leszek“ — gondolja magában, és beletapos a gázpedálba. „Megnőttek a fák — gondolja —, no, igen, ezek a jegenyék itt huszonöt év alatt többet nőnek, mint a hegyekben a jegenyefenyő száz év alatt.“ Az út délnek fordul... „Amaz a jegenyés sem volt harminc évvel ezelőtt ... de az a falu sem... Kissé arrébb az út jobboldalán tábla: Dedina MládeZe... Szó se róla, kissé idegenül hat ilyen falunév. ízlelgetem én is: az ifjúság faluja; ifjúsági falu; vagy talán: Ifjúságfalva?! Egy biztos: találóbb falunév kevés akad. A térképet is kiegészítették ... Falu született A hnb épületében senkit sem találok, de már az első járókelő útbaigazít. Az elnök a művelődési ház épületében van, ott is a könyvtárban, de nem egyedül, mert a falu és a szövetkezet ünnepre készül, és az előkészítő bizottság éppen ülésezik. A bizottságban három generáció is jelen van. Jozef Turcina, aki már húsz éve a helyi nemzeti bizottság eilnöke, 1949. április 4-én érkezett a „faluba“, pontosabban a helyszínre, itizenkilencedmagával, azzal az eltökélt szándékkal, hogy a semmiből falut és hozzá tartozó, korszerű nagyüzemi gazdaságot hoznak létre. „Nagybirtokot — nagybirtokosok nélkül“ — ahogy ezt ők annak idején hangoztatták. Akkor csak egy pásztortanya volt ott a Vág és a Kis- Duna összefolyásánál. Negyvenkilenc tavaszán 72 hektár földet műveltek meg, ólak, tyúkólak létesültek, meg négy fabarakk, ahol laktak az új telepesek és az ifjúsági brigádok tagjai. A következő évben pedig családi házakat is építenek. Hogy miből?! A saját maguk égette téglából. Elkészült az artézi kút, őszre a villanyt is bevezették. Megköttettek az első házasságok, megszületett az első gyermek. Ötvenegyben már két utcája is volt a falunak. Óvodát, iskolát, művelődési házat kezdenek építeni. Később üzlet, vendéglő létesül. Ma már több mint kétszáz ház van a faluban, több mint hétszáz lakóval. Az évfordulóra a művelődési házban a forradalmi hagyományok emlékszobáját is el akarják készíteni, amely majd híven őrzi a falu és a közös gazdaság alapításának, fejlődésének történetét. Az anyaghoz akár „használati utasítást“ is mellékelhetnének ezzel a szöveggel: Mindez megtekinthető helyben! Történelem, amelynek tárgyi bizonyítékai hiánytalanul megvannak... Elnökválasztás a gyepen Mikor kilépünk a művelődési ház ajtaján, olyan kép fogad, amilyen bármely más faluban is előfordulhatna: nyugdíjasok söprögetik az utcát, a járdamelléki virágágyakat rendezgetik. „Szebb lesz a falu, mint új korában ..." — tréfálkoznak kísérőmmel, Ján Misecka agronómussal, aki most 49 éves és szintén tagja volt a harminc évvel ezelőtti tizenkilenc tagú „különítménynek“, s elnök is volt 71-től 75-ig. — Furcsa helyzetben vagyunk mi „régiek“ — mondja Ján Misecka —, hiszen minden falunak megvannak a maga „vénjei“, akik őrzői — továbbadói a településekhez fűződő történeteknek, legendáknak. Itt meg mi vagyunk a „falu vénjei“, mi, akik mindezt létrehoztuk, ami itt látható. Ok is — tekint vissza a szorgoskodó öregekre —, mikor ide jöttek, erejük teljében levő fiatalok voltak ... Az agronómus 1952-ig volt a szövetkezet kocsisa, pedig eredetileg traktoros akart lenni, el is végezte az elsők között a tanfolyamot. A helyzet azonban úgy kívánta, hogy ő tartsa a szövetkezet egyetlen lovának a gyeplőjét a kezdeti időben. — Az a ló volt a kedvenc — emlékezik vissza —, nem „átallott“ ötven januárjában „eléggé el nem ítélhető módon“ — 15 fokos hidegben — egy csikót elleni, amelyik aztán a falu első gyermeklakosának lett a kedvence... Olyan, mintha most történt volna. Sokszor idézgetjük mosolyogva az elmúlt három évtized eseményeit, pedig mindegyikünk ismeri. Például azt, amikor idejöttünk 1949. április 4-én, kiültünk a juhásztanya előtti gyepre, és megválasztottuk az ©fsz előkészítő bizottságát... Statisztika Persze, a teljesség igénye nélkül. Az „irattárban“ egy jegyzőkönyvre akadok, amelyben rögzítik a szövetkezet vagyoni helyzetét 1949. IX. 15- ével. Ilyeneket lehet benne olvasni: 6 fejőstehén, 31 üsző, 12 borjú, 1 bika, 35 liter tej naponta, 4 ló, 261 juh, 22 kacsa, 52 pulyka (2 tojás), 346 csirke, 43 tyúk (2 tojás) ... és, persze, volt 8 traktor, 1 aratógép, 3 utánfutó, 8 eke... Abban az évben 72 hektár földet műveltek meg, ma 1169 hektár tartozik a szövetkezet tulajdonába, meg 37 hektár gyümölcsös, 9 Hektár szőlő. Szó ami szó, „felcseperedett“ a szövetkezet. Közben persze történt egy és más. Például az hogy a szövetkezet már a gazdálkodás hatodik évében — 1955- ben — 39 mázsás átlaghozamot ért el búzából, sőt termeltek egy évvel korábban 59 mázsát kukoricából, de csúcs — eddig is — a hatvanhármas, 595 mázsás hektárhonkénti átlaghozam cukorrépából és az 1386 méter- mázsás hektárhozam takarmányrépából 1972-ben. A gabonafélékből ma már természetesen nagyobbak a hozamok ebben a közös gazdaságban is, amely újabban a gútai szövetkezethez tartozik: tavalyelőtt például 69 métermázsa búzát csépeltek ki hektáronként. Mindehhez csupán any- nyit, hogy a határ jó része az alakulás idején láp és mocsár volt. Azt lecsapolták, ma már több mint 850 hektárt öntöznek. Erre nagy szükség van, mert — mint Őri György zoo- technikus a képzeletbeli határszemlén elmondotta — a Csóványosban csak 40—45 centiméter termőréteg van, alatta pedig homok. De ennél nincs több a Derokdűlőben sem, egyedül a Dögösben váltakozik a feketeföld vastagsága egy-két méter között. Miközben jegyezgetek, Ján Miáecka újabb dokumentumot tesz elém — egy jegyzőkönyvet —, amely rögzíti az 1949. november 16-án megtartott alakuló taggyűlésen megválasztott szövetkezeti „vezérkart“: elnök: Stefan Zafko; alelnök: Juhász György; titkár Jozef Turcina ... A miniszter diplomamunkája Ha arrafelé az útszéli fák beszélni tudnának, tanúsíthatnák, hogy különösen gyakran jár erre egy zöld Zsiguli, volánjánál egy dereshalántékú, valódi koránál jóval fiatalabbnak látszó „pilótával“. S ezek a fák azt is megfigyelhették, hogy minden alkalommal a végcél felé közeledve a gyakori vendég szigorú vonásai egyre inkább ellágyulnak. Amikor kiszáll a kocsiból, mindenkit ismerősként üdvözöl, aki kezet szorít vele, annak egy pillanatra a péklapát is eszébe jut. De vajon vendég ő valójában? Ugyanis ő nem más, mint a szövetkezet első elnöke, Stefan Zatko. Nemcsak első elnöke volt a szövetkezetnek, hanem ő álmodta papírra a falut és a szövetkezetét. Mit sem csorbítja érdemeit, hogy azóta nagyot változott itt minden, de akkor, amikor másoknak még sejtelmük sem volt arról, milyenek is lesznek a jövő közös gazdaságai, ő már eltervezte ... Innen a közös gazdálkodás szószólói kerültek ki, olyanok, akik elsajátították annak ábécéjét, ezen felül több mint két és fél ezer fiatal fiú és leány tette le a traktorosvizsgát. Öccse Ján Zafko — aki most 59 évesen a javítóműhely vezetője — említette, hogy olyanok is voltak, akiket, úgy tűnt, nem sikerült meggyőzniük a közös gazdálkodás előnyeiről, mégis röviddel távozásuk után szövetkezeteket alakítottak Szlovákia-szerte. Olyan „műhely“ volt a szövetkezet, ahol maguk is tanultak. Például a Szovjetunióban tanuló diákok is odajártak előadni. Köztük Ján Janovic, aki a faluról írta annak idején a diplomamunkáját... A falu a fiatalok faluja lett, és maradt is. Azonban ebben a faluban is van egy olyan hely, ahová halkan szokás belépni — ez a temető. A jubileumot ünneplők szava is elhalkul néhány percre, amikor odamennek leróni kegyeletüket azok sírjánál, akik az elsők között érkeztek ide, és nem érhették meg, hogy művük születésnapját ünnepelhessék. Nehéz lenne kitalálni, hogy az ide érkezőknek külön-külön mi jut az eszébe. Talán az, amit az ott nyugvó — a leghosszabb ideig elnökösködő — Eudovít Túron mondott tíz évvel ezelőtt: ',,... az itt leélt húsz év alatt bebizonyosodtam róla, hogy fiatal éveimet helyesen éltem le“ MÉSZÁROS JÁNOS Téglagyártás 1950 tavaszán Foto: Gyökeres György és archív A SZOCIALISTA MEZŰGAZDASAG UTJÁN Stefan Zafko Ján Misefka Józef TurCina
