Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-01 / 13. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A mezőgazdaság tudományos-műszaki fejlődése elsősorban a termőtalaj, a gépek és berendezések, a takarmányfélék s a termelési folyamat további tényezőinek hatékonyabb kihasználására irányul. A növénytermesztés hatékonyságának növelésében döntő szerepet játszik a betakarítási és a raktározási veszteségek csökkentése, különösen a takarmánynövényeknél. Nagyon sok függ a betakarítás technológiájától. Amíg a hagyományos, földön történő szénaszárításnál általában az emészthető nitrogéntartalmú anyagoknak a fele ment tönkre, a gyorsszárításnál ez a veszteség 5—8 százalékra csökken. Habár a nemes tüzelőanyagok szállításában eléggé bonyolult a helyzet, ennek ellenére továbbra is szükség van a gyorsszárítás fejlesztésére, mert így a takarmánykeverékhez szükséges nehezen beszerezhető fetoérjekoncentrátu- mokat nem csekély mértékben lucerna- és hereliszttel pótolhatjuk. Szlovákiában 1977-ben negyedmillió tonna szárítmányt készítettek szálas takarmányokból, ennek csaknem a felét lucernából, 14,7 százalékát lóheréből, 23,2 százalékát pedig kukoricából. E mennyiségnek több mint háromnegyed részét a nyugat-szlovákiai kerületben, 15,6 százalékát a kelet-szlovákiai kerületben állították elő. Az egy szárítóra eső évi teljesítmény szlovákiai viszonylatban 1381 tonna volt, ami 8,4 százalékkal több az országos átlagnál. A szárítókapacitások hatékony kihasználása érdekében 6400 tonna kapásnövény-szárít- mányt is készítettek, s más anyagokat is szárítottak nagyobb mennyiségekben, például baromfimélyalmot és a ketreces tartásnál nyert baromfiürüléket. A sokcélú dobszárítókat aratás idején gabonaszárításra, ősszel pedig a szemes kukorica szárítására is kihasználták. 1977-ben 231000 tonna szemes terményt szárítottak, ennek több mint háromnegyed részét a nyugat-szlovákiai kerületben. Az egy szárítóra eső teljesítmény szlovákiai átlagban 1205 tonna szemestermény volt. A közép-szlovákiai kerületben 507 tonna, a kelet-szlovákiai kerületben ennek kétszerese, a nyugat-szlovákiai kerületben pedig háromszorosa volt az egy szárítóra eső átlagos teljesítmény. Szlovákiában 1977-ben 192 több célú gyorsszárító üzemelt, ebből 126 a szövetkezetekben, 34 pedig az állami gazdaságokban. A szárítókapacitások 63 százaléka a nyugat-szlovákiái kerületben, 22,4 százaléka a kelet-szlovákiai kerületben, a többi a közép-szlovákiai kerületben van. A gyorsszárítók energiaszükséglete A mezőgazdaságban a termelési folyamatok iparosítása gyors ütemben növeli az energiafogyasztást. A gyorsszárítók főleg fűtőolajat, villamos energiát és földgázt fogyasztanak. Szlovákiai viszonylatban a szárítókapacitások üzemeltetéséhez 1977-ben több mint 53 000 tonna fűtőolajra, 20,6 millió m3 földgázra, továbbá nagy meny- nyiségű elektromos energiára volt szükség. Egy tonna szá- rítmány előállítása átlagban 198 kg egyezményes tüzelőanyagot igényelt. Az egy tonnára eső tüzelőanyagfogyasztás legmagasabb volt a közép-szlovákiai kerületben, éspedig 311 kg, legalacsonyabb a kelet-szlovákiai kerületben, ahol 180 kg-ot tett ki. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a gazdaságosság kérdése is a nemes tüzelőanyagok fagyasztásában, s a szárítmá- nyok költségeinek alakulásában. A megelőző, 1976-os évhez viszonyítva 1977-ben további szárítók üzembe helyezése következtében az abszolút fűtőolajfogyasztás tlzedrésznyivel, a többi energiaforrás fogyasztása ötödrésznyivel nőtt. Az 1 tonna szárítmány készítéséhez szükséges fajlagos tüzelőanyagfogyasztás azonban 48 kg egyezményes tüzelőanyaggal csökkent, ami szlovákiai viszonylatban csaknem 13 000 tonna egyezményes tüzelőanyag megtakarítását jelentette. Az 1 tonna szárítmányra eső áramfogyasztás 1976-hoz viszonyítva nőtt ugyan 2 kilowattórával, a fűtőolajfogyasztás azonban 5 kilogrammal, a földgázfogyasztás pedig ötödrésznyivel csökkent. További fontos kérdés a szárítás gazdaságossága. A termékegységre számított költség 1977-ben 100 kg szénalisztnél 77 korona, 100 kg kapásnö- vény-szárítmánynái 120 korona, a többi szárítmány esetében átlagosan 57 korona volt. 100 kg gabona megszárltása átlagosan 14 koronába került. Különbségek az üzemeltetés gazdaságosságában A tapasztalatok azt mutatják, hogy az efsz-ek 1977-ben jobban kihasználták a több célú dobos szárítókat, mint az állami gazdaságok. Az efsz-ekben 2375 volt az átlagos üzemeltetési órák száma, ami tizedrész- nyivel több, mint az egész mezőgazdasági szektorban. Ezzel összefüggésben az efsz-ekben a fajlagos tüzelőanyagfogyasztás kisebb, a szárítás pedig gazdaságosabb. Amíg például az állami gazdaságokban 100 kg szénalíszt készítése átlagosan 96 koronába került, hz efsz-ek ezt 17 koronával olcsóbban készítették. Hasonló különbségek voltak a kapásnövények és más termékek szárításánál. Az egyes kerületek szerint vizsgálva a szénaliszt-készítés a nyugat-szlovákiai kerületben volt a leggazdaságosabb, nemcsak szlovákiai, hanem országos viszonylatban is. Itt 100 kg szénaliszt készítése 75 koronába került. Különbségek vannak a gabonaszárítás költségeiben is, bár ez a betakarított gabona nedvességtartalmától is jelentős mértékben függ. A közép-szlovákiai kerületben például 100 kg gabonára számítva 23 koronát mutattak ld, míg a másik két kerületben, ahol a legtöbb kukoricát termesztik, az átlagos költség körülbalül megfelelt a 14 koronás szlovákiai szintnek. Tartalékok a kapacitások kihasználásában A gyorsszárítók építése meglehetősen költséges, ezért az irányító szervek jogosan várják el ezek maximális kihasználását szinte az egész év folyamán. Az üzemeltetés első éveiben tapasztalt fogyatékosságok megszüntetése után lényeges mértékben javult a helyzet, az átlagos üzemeltetési idő szlovákiai viszonylatban 1977-ben .elérte a 2149 órát. Az értékelt időszakban csaknem százezer óra, relatíve pedig 19,4 százalékos volt a veszteségi idő, ebből 4,4 százalékot idézett elő a kedvezőtlen időjárás, 6,3 százalékot a szárítók műszaki meghibásodása, 6,9 százalékot pedig a zöldanyag egyenlőtlen szállítása. A kapacitások kihasználását kerületek szerint értékelve megállapíthatjuk, hogy legmagasabb arányú, 23,5 százalékos volt a veszteségidő a keletszlovákiai kerületben, 20 százalékos a közép-szlovákiai, 18,1 százalékos a nyugat-szlovákiai kerületben. A nyugat-szlovákiai kerületben a több célú dobos szárítók májustól decemberig üzemeltek. A trnavai járásban a legnagyobb teljesítményt a Vrbovéi Efsz BS 18-as kooperációs gyorsszárítója érte el, amely 3000 üzemóra alatt 5800 tonna szárítmányt készített, s 1 tonna szárítmány előállítása 660 koronába került. Az egyes szárítók üzemeltetésénél jelentős veszteségi időt okoz a zöldanyag hiánya, mint például a Voderadyi Efsz-ben, ahol 1252 óra volt a veszteségi idő, az előirányzott üzemeltetési időnek csaknem a fele. A Hloho- veci Állami Gazdaságban ugyanilyen okból az üzemeltetési idő egyharmadát nem használták ki, így 2099 óra alatt 2803 tonna szárítmányt készítettek. Ebben a járásban legkevesebb szárítmányt a Ma- dunioei Efsz-ben készítettek, ahol ugyanolyan, MG FOB típusú szárítóval dolgoznak, mint a Voderadyi Efsz-ben. Május közepétől december elejéig csupán 1500 tonna szárítmányt gyártottak, főleg szálas takarmányokból. Itt 669 óra volt a veszteségidő, a feltételezett üzemeltetési időnek körülbelül az egyharmada. Ezzel összefüggésben az üzemeltetés is igen költséges lett, 1 mázsa szárítmány készítése itt 114 koronába került, ami körülbelül 50 koronával több az átlagosnál. A Bratislava-vidéki járásban a Chorvátsky Grob-i Haladás Efsz-ben érték el a legnagyobb üzemeltetési időt, 5036 órát, s a veszteségidő mindössze 4 százalékot tett ki. 100 kg szárítmány elkészítése Itt 102 koronába, azonos mennyiségű gabona megszárltása 7,20 koronába került. A hidasi (Most pri Bra- tislave) Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz-ben 3200 üzemórát mutattak ki, 9,3 százalékos veszteségidő mellett. Egy mázsa szárítmány készítésének a költsége 65 korona, a gabonaszárításé mázsánként 3,10 korona volt. A szénaliszt készítésénél a Vajnoryi Efsz-ben érték el a legalacsonyabb termelési költségeket, mázsánként 31 koronát, bár itt is nagy volt a veszteségi idő aránya. Ezzel szemben legmagasabb volt a szárítás termelési költsége a Bratislavai Baromfitenyésztő Állami Gazdaságban, ahol 2035 tonna szárítmányt készítettek, itt 1 mázsa szárítmány készítése 133 kortmába, 1 mázsa gabona szárítása pedig 14 koronába került. Az egyes műszakok szerint a legegyenletesebben használták ki a szárítókat a nyugat-szlovákiai kerületben, ahol a teljesítmény 61,8 százaléka jutott a második és a harmadik műszakra. Ez az arány a közép- szlovákiai kerületben 55,6 százalékos, a kelet-szlovákiai kerületben 54,1 százalékos volt. Az itt felsorolt adatok azt bizonyítják, hogy a szárítók hatékonyabb kihasználása céljából a mezőgazdasági üzemekben nagyobb figyelmet kell szentelni a szervezési kérdéseknek, főleg a zöldanyag folyamatos szállításának, a jó minőségű karbantartásnak és az idejében elvégzett javításoknak, amivel jelentős mértékben csökkenthetők a veszteség- idők. ING. STEFAN KOCIÁN A GYORSSZARITOK ÜZEMELTETÉSE SZLOVÁKIA MEZÍÍGAZDASAGABAN « . . A veszteség nélkül tárolható, a szükséges tápanyagokat megfelelő arányban tartalmazó takarmánypogácsa a korszerű állattartás és takarmányozás nélkülözhetetlen kelléke / HASZNÁLT GÉPKOCSIABRONCSOKBÓL TÜZELŐ A kiselejtezett gépkocsiabroncsok tárolása világszerte problémákat jelent. Csak kisebb hányadukat használják fel gumimorzsalékká feldolgozva sportszerek alapanyagaként, vagy lábbeli komponenseként. Angliában pl. évente 20 millió használt gépkocsiabroncs, azaz 150 000 tonna hulladék elhelyezésére kell lehetőséget biztosítani. Ezért a Warren Spring laboratórium egyik kísérleti telepén egy olyan pirolízis eljárás ki- fejlesztésén dolgoznak, amellyel a felaprított abroncsok oxigénmentes tüzelésével olaj, növényi szén és acél nyerhető ki. 1979-ben már 50 000 tonna abroncsterméket szándékoznak feldolgozni. A használt abroncsok feldolgozására kifejlesztett pirolízis-eljárást sajátos rendeltetésének ki- hangsúlyozására tirolízisnek nevezték el. A 20 cm-es darabokra aprított abroncsokat egy függőleges reaktor tetején adagolják be, amelyeket konstans hőmérsékleten tartott égő gázokkal közvetlenül hevítenek fel. A szilárd szenesitett anyagot és az acél merevítő huzaldarabokat a reaktor fenekén egy garatrendszeren keresztül fávolítják el, amely légmentesen akadályozza meg a levegő beáramlását. Az olaj kifolyik és a keletkezett kis mennyiségű gázt a tetőn áramoltatják ki. A rendszerbe nincs költséges hőcserélő beépítve, amire egyébkeni anyag visszanyerésénél szükség van. A pirolízis, mint olyan nem új eljárás, de ami a szóban forgó eljárásnál újnak tűnik fel, az kereskedelmi életképessége. Mivel a rendszert kizárólag abroncsok feldolgozására fejlesztették ki, egyszerűbb és gazdaságosabb, mint különböző fajtájú anyagok ismételten felhasználhatóvá tevő rendszerei. A végtermék 50 százaléka 10 000 kcal/kg fűtő- értékű olaj, amely kitűnően felhasználható kazánokban, továbbá a 40 százalékot kitevő 7220 kcal/kg fűtőértékű növényi szén, amely ugyancsak jó tüzelőanyagnak bizonyult. Bár az eljárás még kísérleti méretekben folyik, máris számos módosítást végeztek és mind nagyobb mennyiséget dolgoznak fel. Egyszerű kézi adagolással kezdték a kísérleteket, naponta 6 tonna abroncsot feldolgozva, majd az égés- kamra kivitelét módosítva és rozsdamentes acélköpennyel ellátva sokkal hatékonyabban tudják kivonni az olajat. A jelenlegi termelés napi 12 tonna és automatikus adagolóval, valamint más fejlesztésekkel megközelítőleg folyamatos működést tudnak biztosítani. Technika * 1979. IV. 1. 6
