Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-01 / 13. szám
'f AUTÓSOK L_J MOTOROSOK A tanfolyam hallgatóinak egy csoportja TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAM A Párkányi (Stúrovo) Járási Építőipari Vállalat és a malom gépjárművezetői számára — mint minden évben — az idén is megszervezték a továbbképző tanfolyaméi. Az volt a cél, hogy a gépjárművezetők felfrissítsék 'közlekedési ismereteiket, 'kötelességeiket. Az erre irányuló előadásokat Severin Marcel elvtárs tartotta, akii részletezte a „nehezebb“ közúti közlekedési szabályokat, illetőleg ismertette azok könnyebb megtanulási formáit. Erre azért is szükség volt — eltekintve attól, bogy a vizsgatesztek fondorlatosaik —, mert a közúti közlekedés gyorsan fejlődik, s egyre nagyobb felelősséget ró a gépkocsivezetőkre. Milyen kötelességek hárulnak a gépjárművezetőkre az esetleges közúti baleset színhelyén, arról Bogdányi Terézia, a Párkányi Egészségügyi Központ dolgozója tájékoztatott bennünket. Ismertette a szakszerű elsősegélynyújtás szabályait. Elmondta, mik a teendőik baleset esetén, hangsúlyozva a szakszerűséget, amely életet menthet, míg a hozzá nem értés még nagyobb bajokat okozhat. Figyelmeztetett a szeszes ital fogyasztásának káros hatására, az ittas vezetés veszélyeire, súlyos következményeire. Az előadás színvonalát emelte, hogy az elsősegélynyújtás — a mesterséges 'légzés, a sérülések ápolása — különböző formáit a gyakorlatban is szemléltette. A tanfolyamon részit vevő gépjárművezetők eredményes tesztekkel hálálták meg az előadók fáradozását. Remélhető, hogy gyarapodik azoknak a számla, akik baleset nélkül 'közlekednek. SINKOVICS ISTVÁN Szakszerű fejkötés — balról: Bogdányi Terézia, Hiros Zoltán és Engel Ervin 18 HÖNAPIG KORLÁTOZOTT FORGALOM A PETÖFI-HÍDON VAN-E JÖVŐJE? A villanyautó jövőjéről különböző jóslatok keringenek. Bár szerte a nagyvilágban elég sok villanyautó tesz értékes szolgálatokat és — ami a legfontosabb — járul hozzá a környezet védelméhez, mégis oly vélemény alakult ki, hogy a járműnek nincs jövője. Főleg azért nincs, mert csak rövid távon használható, s akkumulátorait gyakran fel kell tölteni. Éppen ezért volt meglepő, amit a villanyautók Philadelphiában megrendezett nemzetközi kiállításán a Puerto Rico-i Electric Auto Corp. cég szóvivője mondott. Közölte: új prototípust fejlesztettek ki, s az új villanyautó akkumulátora ugyanolyan teljesítményt nyújt, mint a benzinmotoros gépkocsiké. Az eddigi villanyautóktól eltérően, amelyek felszerelése nem kielégítő, és lassúságuk miatt csak rövid távolságokra használhatók, a Silver Volt típusú gépkocsi ötülőhelyes. a 112 km/óra sebességet is eléri, nyílászáró szerkezetei elektronikus módon csukódnak, ezenkívül légkondicionáló berendezése is van. Energiaforrása egy szabadalmazott ólomkobalt akkumulátor, amely az éjszaka folyamán feltölthető a hálózati áramról, vagy pedig egy óra alatt egy különleges berendezés segítségével, amely az üzemanyagtöltő állomásokon tárolható. A terv szerint a cég az idén 300 ilyen gépkocsit gyárt, főként prototípusokat kipróbálás céljából. A sorozatgyártást jövőre kezdik el. (r) Ez év május elején megkezdik a budapesti nagy forgalmú Petőfi-híd és a csatlakozó útvonalak átépítését. Ezért a hídon megszűnik az eddigi forgalmi rend és reggel 5 órától este 21 óráig csak a 3,5 tonnásnál nagyobb teherautók, kamionok és autóbuszok közlekedhetnek. Személyautók csak éjjel vehetik igénybe a hidat és a villamosközlekedés 18 hónapig, az átépítés teljes ideje alatt szünetel. A hídon csak egy sávban haladhatnak a teherautók, ezért állandó forgalmi torlódások várhatók a többi budapesti hídon is. A Petö- fi-hídon eddig nagy nemzetközi forgalom bonyolódott le, és rajta haladt keresztül az E-5-ös út tranzit forgalma. A torlódások, időveszteségek elkerülésére terelő útvonalakat jelölték ki, amelyek elkerülik Budapestet. Rajkáról Győrön keresztül a 81-es úton érhetjük el Székes- fehérvárt, majd Dunaföldvárt, innen az 53-as út vezet Tompára, az egyik jugoszláviai határátkelő helyre. Dunaföldvárről Kecskeméten 'keresztül érhetjük el az 5-ös úton a másik jugoszláviai határátkelő helyet, Röszkét. Röszke előtt Szegedről ágazik el a 43-as út, ez vezet Nagylakra, az egyik romániai határátkelő helyre. Kecskemétről a 44-es út vezet a gyulai határátkelő helyre. Sokan Komáromnál lépik át a határt, azok Kisbérnél érik el a Székesfehérvárra vezető 81-es utat. A fenti kijelölt terelő útvonalakon sárga-fekete színű táblák adnak útmutatást az autósoknak. Ezért javasoljuk, hogy akik a jugoszláv, román vagy bolgár tengerparton kívánják tölteni szabadságukat, és saját kocsival mennek, vegyék igénybe a terelő útvonalakat, mert használatukkal sok-sok órát és benzint takaríthatnak mee. TAMÁS GYÖRGY Többször volt már arról sző, hogy a gépkocsiveza tőket a közlekedés során különböző meglepetések érhetik. Ezek lehetnek kellemesek és kellemetlenek. Sajnos, az utóbbiak túlsúlyban vannak. Ezért kell szüntelenül ismételni a 'közúti közlekedési szabályokban foglalt kötelességeket. A 4. § 1. bekezdésének b) pontja többek között kimondja, hogy „a járművezető köteles a figyelmét teljes mértékben a jármű vezetésére összpontosítani, és alkalmazkodni a forgalmi helyzethez.“ Kellemetlen meglepetésről szól a következő eset. Egy kora tavaszi napon K. József buszvezető, a lévai (Levice) Agrostav üzemi autóbuszán körülbelül 25 munkást szállított a munFURCSA BALESET kahelyre. Menet közben a gépkocsivezető arra lett figyelmes, hogy az autóbuszban az utasok között egér szaladgál. K. József felkérte az utasokat, hogy az egeret fogják meg. Ez azonban nem sikerült, az egér tovább futkározott az autóbuszban, majd felfutott a buszvezető lábán és a szvet- tere alatt bújt meg. A gépkocsivezető igyekezett az egeret megfogni. Közben megfeledkezett a kormányról. Természetesen letért az útról, és nekiment egy tele- fonoszlopnak. A következmény: egy személy súlyosan, öt személy pedig könnyebben megsérült. Az autóbusz sem úszta meg kár nélkül. A tanulság: az adott esetben a buszvezetőnek meg (kellett volna állnia. Megelőzhette volna a balesetet. Dr. ALEXANDER PETRAS 1978. IV. 1. F eleslegesnek tűnhet a kérdés, de nem az. A hivatásos gépkocsivezetők esetében ugyan egyértelmű lehet a válasz: számúkra a járművezetés munka, foglalkozás, s ha történetesen tehergépkocsit vezetnek nehéz munkakörülmények között — nem irigylésre méltó és nem is könnyű. Ezt valószínűleg senki sem vonja kétségbe, s így nincs is szükség további magyarázatra. Annál inkább helyénvaló a kérdés a ma- gánjármű-vezetők esetében. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy a magánvezetők nagy többsége — akik általában munkaidejükön kívül ülnek a volán mögé — a gépkocsivezetést nem munkának, hanem a kikapcsolódás, a pihenés, a szórakozás egy bizonyos formájának tekinti. Sokakban fel sem vetődik a kérdés, így el sem gondolkodnak fölötte, pedig tisztázása, tudatosítása korántsem öncélú. Azért nem, mert komoly következtetések vonhatók le belőle. A közúti közlekedés, szabályaiból idézzük: „A járművezető köteles figyelmét teljes mértékben a jármű vezetésére összpontosítani és alkalmazkodni a forgalmi helyzethez.“ Mint az idézetből is ‘kiderül, a rendelkezés nem tesz különbséget hivatásos és magánvezető között, vagyis az említett kötelesség minden járművezetőre egyformán vonatkozik. S nyomban megjegyezhetjük, hogy ahol a figyelem ilyen összpontosítása kötelező, nem lehet szó kikapcsolódásról s még kevésbé szórakozásról. A gépkocsivezetés ugyanis a kockázatos foglalkozások közé tartozik — még akkor is, ha a magánautósok esetében nem beszélhetünk foglalkozásról — így egyforma kockázattal jár mind a hivatásosak, mind a ma- gánosak számára. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy a magánvezetők — különböző foglalkozásúak — munkahelyükön intenzív munkát végeznek, aminek következtében szervezetük, idegrendszerük elfárad, és így — például a munkaidő letelte után — bizonyos fokú fáradtsággal ülnek a volán mögé, és a szükséges figyelemösszpontosítás újabb megterhelést jelent számukra. Ha mindezt így elfogadjuk, akkor nyilvánvaló az is, hogy a gépkocsivezetés a magánvezetők számára — bár foglalkozásuktól eltér — sem lehet más, mint olyan munka, amely különösen csúcsforgalom idején nagy megterhelést, figyelemösszpontosítást, körültekintést igényel. A gépkocsivezetés általában kimerítő, fárasztó, s mint mindennemű munka, ez is ép embert feltételez. A közúti közlekedési szabályzat ezzel összefüggő rendelkezése a következő feltételt szabja meg: „járművezető csak megfelelő testi és szellemi képességű személy lehet.“ Ha ezt a követelményt az eddig elmondottak alapján értelmezzük, azt a helyes következtetést kell levonnunk, hogy az olyan betegállományban levő személy például, akinek — éppen betegsége következtében — testi és szellemi képessége csökkent, nem vezethet gépjárművet. És milyen a gyakorlat? Ha a hivatásos gépkocsivezető megbetegszik, az orvos kiírja, munkaképtelenné nyilvánítja. Ilyen esetben ugyanilyen „sorsra“ jut a magánautó tulajdonos is. A betegállomány viszont nem valamiféle szabadság, hanem arra szolgál, hogy a beteg, a gyengélkedő felépüljön, új erőt gyűjtsön. Ám a hivatásos és a magánvezetőknek gyakran jelentkezik egy közös vonásuk: mint magánautósok akkor is a volán mögé ülnek — hacsak nincsenek ágyhoz kötve —, amikor betegállományban vannak, amikor egészségi állapotuk nem teszi őket a vezetésre alkalmassá. Kísértésbe esnek, nem tudnak lemondani a hétvégi víkendről, és egyéb olyan tevékenységről, amihez az autó igénybevétele szükséges. Ez pedig nem nevezhető másnak, mint felelőtlen magatartásnak, és nem csupán önmagával, hanem a közúti közlekedés többi résztvevőjével szemben is. A túlzott önbizalom, mondván „nem történhet semmi“ ilyenkor sem helyénvaló, hisz a testi vagy szellemi képességek bármilyen kis mértékű csökkenésének lebecsülése sok esetben teremt a közúti forgalomban veszélyhelyzetet, s gyakran tragikus következményekkel jár. A gépkocsivezetés a teljesen egészséges személyt is alaposan igénybe veszi, próbára teszi. Az olyan ember számára pedig, akinek képessége bizonyos okból amúgy is csökkent, a közúti forgalom még nagyobb megterhelést jelent, s akkor 'tanúsít megfelelő magatartást, ha ilyenkor lemond a vezetésről. Nem csak az előírások, a szabályok megtartása kívánja ezt így, hanem a közúti közlekedés biztonsága is. Biztonságosan vezetni pedig annyit jelent, mint jó, kifogástalan munkát végezni, arait viszont csakis jó egészségi állapotban, megfelelő testi és szellemi képességgel, felkészülten és pihenten lehet. így válik élvezetté, örömtelivé a munka — tehát az autóvezetés is. KEREKES ISTVÁN MUNKA-E AZ AUTÓVEZETÉS? 17
