Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-01 / 13. szám
ozsrn ~ M-< » • > B evezetőül néhány elképesztő és óva intő adat. Manapság világviszonylatban évente több mint ötvenmillió tonna különféle szénhidrogénfajta, mintegy 146 millió tonna kéndioxid, 50—50 millió tonna széndioxid, illetve nitrogénpen- toxid és csak áz energetikai berendezések üzemeltetése folytán 200 millió tonna égéstermék szeny- nyezi a levegőt. A világ üzemei évente 250 millió tonna porral és 70 millió tonna mérges gázzal tetézik ezt a mennyiséget. S a víz sinos kevesebb ártalomnak kitéve. Elég megjegyeznünk, hogy csak az ipari létesítmények évente több mint 30 milliárd köbméter szennyvizet engednek ki a folyamokba. Nem rendelkezünk összegező hazai adatokkal, de számos, mindannyiunk által érzékelhető tény tanúskodik róla, hogy a tudományos-technikai forradalom korában a víz és a levegő szennyezettségének kérdése a jövő szempontjából minden túlzás nélkül hazánkban is létkérdés lett. Ezzel magyarázható, hogy a környezet védelme és az ezzel kapcsolatos szerteágazó tennivalók évek óta és mind nagyobb mértékben figyelmünk homlokterébe kerültek és kerülnek. ökológiai vonatkozásban meghatározó tényező az, hogy tervgazdaságban élünk. Más szóval: a szocialista államokban ma már a termelőerők továbbfejlesztésének feladatait a környezetvédelem igényeivel összhangban igyekszünk teljesíteni. Emellett azonban ösztönző szerepük van a jogszabályoknak is. Számos törvényünk egyértelmű küldetése meggátolni a környezeti feltételek további romlását, sőt, az adott anyagi lehetőségek és gazdaságpolitikai meggondolások határai között javítani azokon. A Szlovák Szocialista Köztársaság Főügyészsége tavaly egy érdekes felmérést készített. Elemezte a környezetvédelmi törvények megtartását, mégpedig hosszabb távon, 1976 elejétől 1978 márciusáig. A levegő szennyezésével kapcsolatban megállapította, a „tettesek“ nemcsak az ipari és mezőgazdasági üzemek, hanem növekvő mértékben a sűrű városi közlekedés, a motorizmus, továbbá a közüzemi energia- és tüzelőanyag-források. Az okok közé tartozik egyes műszaki kérdések megoldatlansága, a tisztító berendezések elhanyagoltsága, beruházási eszközök hiánya, de nemkülönben szubjektív körülmények is, elsősorban a nemtörődömség. Szlovákiában 1977 végén csaknem ezer olyan szervezet volt, amely szennyezte a levegőt. Közülük — köztudottan — a „legludasabbak“ a bratislavai Slovnaft és a Dimitrov gyár, a Salai Duslo, a seredi*nikkelkohó, az érsekújvári (Nővé Zámky) és a vajáni (Vojany) erőmű, a Ziar nad Hronom-i SZNF üzem és a stráískei Chemko. Az elemzés kimutatta, hogy vizeink védelmében sem különb a helyzet. Ez főként a városokra vonatkozik, ahol a költséges vízderítő állomások, továbbá a csatornahálózat építése nem tart lépést a lakásépítéssel. Arról már nem is beszélünk, hogy az ilyen víztisztító berendezések tervező- és kivitelező kapacitásai főleg az iparban nem felelnek meg az igényeknek, és viszonylag kevés a szükséges technológiai berendezés is. Az illetékes szervek ezért kénytelenek egyes üzemeknek kivételesen engedélyezni a szennyvíz folyóvízbe történő elvezetését, ami hosszabb távon természetesen tarthatatlan helyzet. Megoldásának kulcsa az, hogy anyagi lehetőségeinkhez mérten, fokozatosan megteremtsük a vízügyi törvény következetes alkalmazásának gazdasági feltételeit. Persze, szólni kell arról is, amire a Főügyészség nyomatékosan rámutatott, hogy sok bajt okoz egyes dolgozók fegyelmezetlensége és felelőtlensége is. Például a tisztító berendezések gondatlan kezelése, a termelési technológia meg nem tartása, a mező- gazdaságban a siilógödrök környezetvédelmi szempontok fölött elsikló kiürítésének módja, a víz szeny- nyezése különféle vegyszerekkel és olajszármazé(Gyökeres György felvétele) A KÖRNYEZET, VÉDELMÉBEN kokkal, s végül a vízgazdasági szervek rendelkezéseinek félvállról kezelése. Teljesen helyénvaló az ilyen és az ehhez hasonló, nemegyszer súlyos ökológiai következményekkel és nagy károkkal járó magatartás társadalmi elmarasztalása büntetések formájában. Esetenként jelentős összegekről van szó. A Ladcei Cementgyár ezen a címen több mint másfél millió koronát volt kénytelen megfizetni. A víz szennyezéséért a szlovákiai szervezetek 1976—1977-ben csaknem 13 millió korona bírságot fizettek. Megállapítást nyert viszont az az örvendetes körülmény, hogy a bírságok többnyire olyan intézkedésekre késztetik az érintett szervezeteket, amelyekkel megszüntetik vagy csökkentik a levegő és a víz szennyezettségét — amennyiben köny- nyebben életbe léptethető intézkedésekről van szó. Ezzel szemben a bírságok nem vagy alig gyakorolnak befolyást a tisztító berendezések műszaki színvonalának emelésére. Sajnos, tény az is, hogy a szankciók zömmel nem sújtanak vagy csak elhanyagolható mértékben egyéneiket, felelős vezető dolgozókat. A főügyészség elemzését összegezve, fontos körülményként kiemelte, jóllehet a levegő és a víz szeny- nyezésének vannak objektív okai is, elfogadhatatlan dolog, hogy a szervezetek felelős dolgozói kizárólag ilyen okokra hivatkoznak még akkor is, amikor bizonyítható a személyi kötelességmulasztás. Az összkép nem valamilyen rózsás. Nyilvánvalóan tanúskodik róla, hogy ezen a fontos területen nem mindenütt és nem minden esetben igazodnak a törvényes előírásokhoz, a jogszabályokhoz. Az illetékes szervek fokozatosan, céltudatosan és perspektivikusan törekednek az olyan helyzet kialakítására, amelyben már senki sem hivatkozhatna tőle nem befolyásolható ikülső okokra. Viszont kívánatos a levegő és a viz szennyezéséért felelős személyekkel szemben az olyan bírságolási rendszer megteremtése, amely lehetővé tenné, hogy ne az üzem fizessen „ga- valléros módon“, lényegében a köz pénztárcájából, hanem a joggal elmarasztalható egyén vagy egyének érezzék meg a saját zsebükön, mégpedig érzékenyen: társadalmunk számára semmiképp sem közömbös, milyen ma és milyen lesz a jövőben környezetünk. GÄLY IVAN 1978. IV. 1. A szövetkezet is épített egy 12 lakásos házat, amely 1971- ben készült el. Azt gondolták, hogy nem lesz, aki benne lakjon. Ma már az a helyzet, hogy egy másik építését is tervezik. Épül már a Május 9-Efsz székháza, amelyben a szociális létesítmények is helyet kapnak. Ott lesz a szövetkezet üzemi konyhája. Tehát a szövetkezet Is teljesíti azokat a feladatokat, amelyet a választási programban rögzítettek. — Ebben a megbízatási időszakban nemcsak állami beruházással épült létesítményekkel gyarapodtunk. Z-akció keretében is több intézmény készül. A választási tervben például szerepelt egy lövölde építése. Ez már nagyjából el is készült — mondja Ihring elvtárs. — Megvitattuk a dolgokat, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy a lövölde mellett honvédelmi létesítményt is építünk. Előkerülnek a tervrajzok. Hogy jobban megértsem, az elnök rögtönzött vázlatot készít. Lesz két garázs, két kabinet, egy előadói terem, s mindez többek között kiképző központnak is alkalmas lesz. Rövid időn belül számolnak akadály- pálya, közlekedési játszótér felépítésével is. Közelében szabadtéri színpadot állítanak fel. Tavasszal fákat és díszcserjéket ültetnek ki és füvesítik a környéket. Szórakozást, testedzést és honvédelmi célokat is szolgál majd az új létesítmény. Falunézésre indulunk. Kanyargós, szűk utcák, szűkre szabott porták, régi házak, amelyek fölé emeletes, új családi házak magasodnak. Készül Ihring Jóuet a művelődési ház alapja, amelyhez az előregyártott elemiek már a helyszínen vannak. A Járási Építőipari Vállalat az idén összeszereli, a többi pedig már az almágyiak dolga. Sietnek ezzel is, mert tudják, hogy még sok mindenre szükségük volna, például megfelelő szolgáltatásokra, egészségügyi központra. — Az egyik nyilvános gyűlésen néhány idősebb ember felvetette, hogy minden munkaképes lakos 30 óra társadalmi munkát végezzen. Varga János, Molnár Vilmos, Tóth Gyula, Molnár István, Agócs Kajsza Gyula és Molnár Géza nem maradtak csak a kezdeményezésnél. Elsők voltak a munkában is. A fiatalok is szorgoskodtak, így akarták meghálálni azt, hogy ifjúsági klubot kaptak. Átépítették a közvilágítást, kivezették a vizet a temetőbe, új futballpályát létesítettek, utakat tettek rendbe. Tavaly 19 045 órát dolgoztak társadalmi munkában, vagyis 39 százalékkal túlteljesítették eredeti kötelezettségvállalásukat. De továbbra sem tétlenkednek. A régi iskolát kiürülése után óvodává alakítják át, a jelenlegi óvodát pedig bölcsődévé. Ez lesz a legszebb ajándék a nemzetközi gyermekévben a dolgozó anyáknak. A lakosok, a tömegszervezetek tagjai két kezük munkájával, a szövetkezet pedig gépekkel, szállítóeszközzel járult hozzá a község fejlesztéséhez. Bármikor fordulnak segítségért az efsz-hez, mindig megértésre találnak. Útközben találkozunk Agócs Gézánéval, a szövetkezet főkönyvelőjével, a hnb és a knb képviselőjével. Mellénk szegődik. Egy ideig hallgatja beszélgetésünket, majd a következőket mondja: — Lesz iskolánk, ennek örülünk. Csak azt nem értem, hogy akik tervezték, miért nem gondoltak arra, hogy ha már fedett uszoda nem is, de legalább egy szabadtéri medence elkellene a gyermekeknek. A Agócs Gézé né medvesalji gyerekek is szeretnének megtanulni úszni, de erre itt nincs lehetőségük. Szerintem a falvakban ugyanolyan lehetőségeket kell teremteni a fiatalok számára, mint a városban. A jövő nemzedékéről van szó és ez senki számára sem lehet közömbös. Amikor visszatérünk a hnb irodájába, előkerül a tavaly elkészült községfejlesztési távlati terv. A következő ötéves tervidőszakban például a hnb tanácsa egészségügyi központ, ravatalozó, eszpresszó, sporttelep, szolgáltatőház, vízvezeték és csatornahálózat építését javasolja. Tudják, hogy mindent egyszerre nem valósíthatnak meg, mégis bizakodók. — Dobfenéken megszűnt az iskola. Az efsz veztősége az iskolaépületben melléküzemágrészleget rendez be a Tesla nemzeti vállalattal kötött egyezség alapján. A termelés mintegy 30 személlyel még az idén megindul — újságolja Ihring József. A község fejlődését, a lakosok számának növekedését, a jövőben az említettek is minden bizonnyal elősegítik, valamint az, hogy egyéni építkezés céljaira 35 telket készítenek elő. Erre az évre nyolc építkezési engedélyt már ki is adtak. S ha végre szabályozzák a Gortva-patakot, s a szövetkezet befejezi a szőlőtelepítést, sokan megcsodálják majd ezt a medvesalji kis községet, amely már ma is nagyot lépett előre a fejlődés útján. Amikor magam mögött hagyom a községet, Agócsné szavai jutnak az eszembe. Sokak nevében mondta el, hogy a világ minden kincséért sem költözne máshová. Bár a városban kényelmesebben élhetnének, el- téphetetlen szálak fűzik őket falujukhoz. NÉMETH JANOS 9 [NUR
