Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-25 / 12. szám
A I TUDOMÁNY TECHNIKA RAHOAkUTfiR MŰHOLDAK AZ ŰRBEN Az elmúlt év őszén, október 26-án olyan eseményre került sor, melyhez hasonló még nem fordult elő az űrhajózás történetében — első alkalommal lőttek fel olyan műholdakat, amelyeket nem az erre hivatott szakemberek szerkesztettek meg, hanem a szovjet DOSZAAF szervezet amatőr rádiósai és főiskolai diákok készítették el. A „Rádió-l“ és a „Rádió-2“ műholdakról van szó, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy nagyobb távolságú rádiókapcsolatokat tegyenek lehetővé az amatőr rádiósok szervezetei között, s egyúttal elősegítsék a tudományos-műszaki kutatást is ezen a téren a műszaki főiskolákon és a szakközépiskolákban. A „Rádió“ sorozathoz tartozó műholdak méretei szerények, súlyuk mindössze 20—50 kilogramm. Az ilyen kis műholdakat általában nem önállóan lövik ifel, hanem valamilyen más, alapvető űrobjektum tartozékaként, amelytől a keringési pályán válnak el. A „Rádió“ műholdak külső tartozékai a felületre erősített antennák, amelyek a keringési pályán nyílnak szét, továbbá a napelemek, valamint az „anyaterjednek, s az amatőr URH összeköttetés műholdak nélkül csak néhányszor tíz kilométeres távolságig terjedhet.) A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy az említett nagy távolságoktól függetlenül a kapcsolatot a legkisebb teljesítményű amatőr rádióállomások is felvehetik. A „Rádió“ műhold valamivel több mint két óra, összesen 120,4 perc alatt kerüli meg a Földet, tehát egy nap alatt tizenkét fordulatot tesz meg. Természetes, hogy a rádióamatőr csak akkor veheti igénybe a műholdat, ha annak „látókörében“ van, vagyis mintha a műholdról látható lenne. Annak köszönhetően, hogy a „Rádió“ műhold aránylag magas pályán kering, ez a „látókör“ eléggé nagy kiterjedésű. Attól függően, hogy a beszélgető felek hol tartózkodnak, a retranszlátor maximálisan 25 perces kapcsolatot tesz lehetővé. A „Rádió“ műholdak nemcsak rádióamatőr öszeköttetést tesznek lehetővé, hanem különböző telemetrikus adatok közlésére is felhasználhatók. Az egyik műszer például állandóan továbbítja a műhold A „Rádió 2“ műhold Európát, valamint a Földközi-tenger tértégét behatároló „látóköre“. műholdtól“ való elkülönülés berendezése. Belül vannak a fedélzeti műszerek, elsősorban a retranszlátor, amely az amatőr rádiósok által használt URH adás vetőiére, átformálására, felerősítésére és a Földre való továbbítására szolgál. A jelek vételére a „Rádió“ műholdak a 145, 880-145 és a 920 megahertzes frekvenciasávot (kétméteres hullámsáv), továbbításukra a 29,360-29,400 megahertzes frekvenciasávot (tízméteres hullámsáv) használják. Ez a hullámsáv egyszerre húsz csatorna használatát teszi lehetővé, vagyis ugyanabban az időpontban egyszerre negyven rádióamatőr tarthat fenn rádió- kapcsolatot a műhold segítségével. A „Rádió“ műholdak körülbelül 1700 kilométeres magasságban nagyjából kör alakú pályán keringnek, ami azt jelenti, hogy az általa kapcsolatban levő két rádióamatőr maximálisan 8—9 ezer kilométer távolságra lehet egymástól. (Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy az ultrarövid hullámok csak egyenes vonalban hőmérsékletére vonatkozó adatokat, ismerteti az áramforrás feszültségét, valamint a napelemekre ható fény erősségét. Ezek a telemetrikus adatok Morze-jelrendszerben érkeznek a Földre, s a kulcs segítségével bármelyik rádióamatőr megfejtheti azokat. De vajon kik és hogyan irányítják a rádióamatőr műholdak tevékenységét? Moszkvában a Cskalov utcában, nem messze a Kurszki Pályaudvartól, egy tízemeletes épület tetején nemrég új rádióamatőr antennák jelentek meg. Itt van a DOSZAAF szervezethez tartozó Rádióamatőr Műholdak Irányító Központja, innen továbbítják az utasításokat az űrbe, az amatőr műholdak fedélzetére. Itt lehet be- és kikapcsolni a retranszlátort, a napelemeket, itt fogadják és itt dolgozzák fel a különböző telemetrikus információkat, itt hajtják végre a műholdak tevékenységével ösz- szefüggő egyéb feladatokat. Az egyik műholdon például előfordult, hogy a retranszlátor blokkjának hőmérséklete ötven fok fölé emelkedett. A következő fordulatban tovább emelkedett ez a hőmérséklet, amely már a berendezések épségét is fenyegette. Ekkor kikapcsolták a retranszlátor működését, s amikor a hőmérséklete biztonságos szintre csökkent, újból bekapcsolták, s az amatőr összeköttetések ismét megvalósulhattak. A „Rádió“ műholdak fedélzeti műszereit és a földi berendezéseket úgyszintén ebben az épületben szerkesztették meg. Itt működik ugyanis a DOSZAAF zsdanovi városkerületi amatőr rádióklubja, amely egy űrtechnikai laboratóriummal is rendelkezik. Ennek műszaki vezetője Leonyid Mihajlovics Labu- tyin, államdíjas, érdemes rádióamatőr, aki munkatársaival, B. L. Dobrozsanszkij, B. M. Lebe- gyev, V. B. Ribkin, V. I. Csi- pizsenko éc A. P. Papkov tapasztalt rádióamatőrökkel az érdeklődők széles táborát bevonva alkotta meg ezt az amatőr műholdas távösszeköttetési rendszert. Aktívan bekapcsolódtak ebbe a munkába az egyes főiskolákon működő szakkörök, valamint a „Rádió“ ifjúsági szakfolyóirat mellett működő rádióamatőr csoport tagjai. Az űrretranszlátor közvetítésével már a rádiókapcsolatok ezrei valósultak meg. A legérdekesebbek voltak a moszkvai és a londoni, a moszkvai és a vlagyivosztoki, az omszki és a prágai rádióamatőrök között megvalósított beszélgetések. Az angliai rádióamatőrök rendszeresen létesítenek kapcsolatokat amerikai és kanadai partnereikkel a szovjet műholdak segítségével, s az ausztráliai és az újzélandi amatőrök is jelentették már, hogy sikeresen felhasználták az „orosz műholdakat“. A „Rádió 1“ és a „Rádió 2“ műholdak segítségével már igen értékes tudományos-műszaki kísérletekei is végeztek. Az egyik például a műholdak berendezéseinek félautomata hősza'bályozási rendszerére vonatkozott, a másik pedig a telemetrikus adatközlés gyorsaságát növelte. A rádióamatőr műholdak minden tekintetben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, s ami a legfontosabb, új távlatokat nyitott meg a rádióamatőrök előtt, akik újabb érdekes terveket, kísérleteket dolgozhatnak ki és valósíthatnak meg az amatőr műholdak segítségével. (Nanka I zsixny) Serény mnnka folyik a Rádióamatőr Műholdak Irányító Központjában A Svözarm prágai vároai bizottsága mellett működő rádióskiképző központ mór a katonai szolgálat előtt széles körű ismereteket nyújt az érdeklődő fiataloknak. A felvételén Karel Titéra, a központ vezetője az R 105-ös rádióállomás kezelésére tanítja Viktor Dudát (A CSTK felvétele) A Landsat műholdak felvételei Az amerikai Landsat műholdak közül még kettő kering a világűrben és végzi méréseit a földi erőforrások felderítésére. A felvételeket és mérési eredményeket ma már 200 országban hasznosítják. Brazíliában például 300 vállalat és magántársaság foglalkozik a Landsat felvételek gyakorlati alkalmazásával. 1 A legtöbb esetben a NASA bocsátja az illető ország rendelkezésére a felvételeket. Néhány állam saját állomásokat szerelt fel a Landsat holdak felvételeinek vételére. Kanadában, Olaszországban, Brazíliában már működnek ilyen állomások, Iránban, Indiában most szerelik fel őket. Ausztriában, Japánban és Svédországban még csak mérlegelik a vevőállomások kiépítésének lehetőségét, de további országok, így Argentína, Chile, Zaire és Mexikó már döntöttek az állomások kiépítéséről. Landsat műholdak felvételeit egy-egy ország saját természeti erőforrásainak felmérése, majd a továbbiakban annak kiaknázása érdekében hasznosítja. A mező- és erdő- gazdasági, a hidrológiai, geológiai, halászati stb. erőforrások hasznosításáról van szó. Újabban a mezőgazdasági termésbecslés társul a Landsat programtervéhez. Az Egyesült Államokban 1975—78 között 54 millió dollárt áldoztak a LACIÉ (Large Aerea Crop Inventory Experiment) programra. Lényege: mezőgazdasági termésbecslés a világűrből a földi megfigyelések kiegészítésére. Kanadában és az USA-ban kezdték meg a kísérleteket, amelyek eleinte nem sok jóval biztattak. 1977-től azonban a becslési módszerek finomításával sikerült leszorítani a tévedési százalékarányokat. A Landsat hold segítségével a NASA a Szovjetunió számára is végzett termésbecslést. Ebben az esetben már pontosabbak voltak az eredmények: az előrejelzés —5 %-kal tért el a téli és +4°/o-kal a tavaszi gabonáknál. A tervek szerint 1981 végén állítják pályára a Landsat család negyedik tagját, a Landsat D-t Thor-Delta hordozó- rakétával lövik fel a vanderbergi bázisról. A műholdat a General Electric gyártja. A műszerezés lelke két radio- méter berendezés. Az egyik egy multi-spektrális scanner, amely 80 méter feloldással dolgozik, a másik a távérzékelő berendezések új generációjából kerül a műhold fedélzetére. Ez a Thematic Mapper, amely 30 méteres feloldással dolgozik hat látható és egy infra spektrum-tartományban. Az infravörös tartomány optikájának feloldása 120 méter. A két nagy teljesítményű radiométert a Hughes Aircraft gyárban készítik el. (Air et Cosmos) Talajnedvességmérés repülőgépről A Szovjetunió rádiótechnikai intézetében különleges fizikai berendezést fejlesztettek ki a talaj nedvességtartalmának meghatározására repülőgépről. A készülék működése arra épül, hogy minden test a hőmérsékletének és összetételének megfelelő rádiósugárzást bocsát ki. Megállapították, hogy a talaj sugárzása annál intenzívebb, minél szárazabb, és annál gyengébb, minél nedvesebb a talaj. A repülőgép antennájával felfogott rádióhullámok a készülékbe kerülnek, ez villamos jelekké alakítja át és írószerkezetével regisztrálja az információkat. Repülés közben a repülőgép száz méter széles talajcsíkokat „tapogat le“. Óránként ezer hektárnyi terület nedvességtartalmát lehet meghatározni vele. Most olyan újfajta antenna- rendszer kialakításán dolgoznak, amellyel 500 méter széles talajcsíkot lehet majd „letapogatni“, ez repülőóránként ötezer hektárra növelné a mérés teljesítményét. A mérés a legfelső 5—20 centiméteres talajréteg nedvességtartalmát határozza meg. Most olyan készülék kialakításán is dolgoznak, amely 30—50 cm-re növelné a mérés mélységét. (delta) 1979. III. 25. 16
