Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-25 / 12. szám
A múltból örökölt súlyos probléma, a cigány lakosság helyzetének megoldása a jelen egyik fontos feladata, hogy életkörülményeiket a többi állampolgár életmódjának átlagos szintjére emeljük. A szocialista társadalom e céljának elérésében döntő jelentőségű a nemzeti bizottságok tevékenysége, céltudatos, tervszerű, kitartó és türelmes munkája. Évszázadok során megrögződött életformának, az egykori társadalmi elszigeteltség következményeinek, a cigányokkal szemben itt-ott még ma is megnyilvánuló káros előítéleteknek a megváltozását nem várhatjuk egyik napról a másikra. A fokozatos átalakulás, a fejlődés biztató eredményei mindenütt egyre inkább megmutatkoznak. JÖKA [Jelka) egyik takaros utcájában a 323-as számú ház sem külsejében, sem belsejében nem különbözik a többi, szépen rendben tartott családi otthontól. Az itt lakó család tagjainak csak az arcvonása, nem pedig életmódja utal származásukra. A házigazda, Mezei Mihály, ottjártunkkor távol volt, kedvenc időtöltésének, a horgászásnak hódolt. Mezei elvtárs az Elektrovod vállalat megbecsült dolgozója. Felesége mutatja meg az ízlésesen, korszerűen berendezett, nemrég épült három- szobás, fürdőszobás, központi fütéses lakást. A rend, a tisztaság kifogástalan, pedig váratlanul kopogtattam be hozzájuk Görföl Józsefnek, a hnb elnökének, a cigány lakosság ügyeit intéző bizottság elnökének kíséretében, miután az iskola igazgatónőjétől megtudtuk, hogy a legkisebb Mezei lány egyike azoknak a cigányfiataloknak, akik tovább akarnak tanulni. A tágas konyhában beszélgetünk a népes család tagjaival. A háziasszony — a szövetkezet kertészetének dolgozója — kávéfőzés közben elmondja, hogy öt gyereket nevelt fel, illetve nevel, mert a legkisebb fiú még csak 13 éves. — Jófejű gyerek, csupa egyes a bizonyítványa — jellemzi a fiút az anyja. Tanító szeretne lenni! — egészíti ki szavait. Bemutatja a konyhába belépő szép szál fiatalembert, egyik felnőtt fiát. Nemrég jött haza a katonaságtól, tizedesként szerelt le. Most a Prefmontá- ban dolgozik. Gépészeti középiskolában érettségizett. Családos ember már, itt élnek a szülőkkel. A fiatalember kihasználja az alkalmat, s megkéri a helyi nemzeti bizottság elnökét, ha megfelelő házat kínálnak eladásra a községben, feltétlenül gondoljon rá, mert megvásárolná. A helyi nemzeti bizottság ugyanis arra törekszik, hogy az eladásra kerülő házakat elsősorban cigány családoknak juttassa. Ez is egyik módja annak, hogy megfelelő életkörülmények közé kerüljenek. A Mezei család másik felnőtt fia katonatiszt. Családjával az ország más részében él. — A harmadik fiam regruta, nemsokára bevonul. Ráfér a katonaság! — mondja a háziasszony. Kiegészítésképpen hozzáteszi: Sok a haverja, jól tanult, mégis abbahagyta a tanulást — ipari tanuló volt az Elektrovod vállalatnál. Azt mondta a gyerek, hogy nem akar iskolába járni, pénzt akar keresni. Kissé könnyelműen veszi az életet! A HNB-ELNÖK jelentősen rám vetett pillantása arra figyelmeztet: „Lám, már itt is jelentkezik az a probléma, amellyel előző beszélgetésünk alkalmával oly sokat foglalkoztunk.“ Ez pedig serdülő korú és fiatal cigányok helytelen, nemegyszer megbotránkoztató viselkedése. Aläbeta Kocisová iskolaigazgatónő ezt nagyon mértéktartóan így jellemezte: — Szerintem egyes 18—19 éves cigányfiatalok viselkedése igen tiszteletlen. Társadalmunk nem azt érdemli, hogy így viselkedjenek vele szemben. Hiszen a szocialista társadalom nagy lehetőséget nyújt nekik, ezeket azonban korántsem használják ki. Nem törődnek azzal, hogy rendesen éljenek, dolgozzanak. Görföl József példákkal szemlélteti, hogy fiatal cigányok gyakran megszakítják a munkaviszonyt, - sokszor változtatnak munkahelyet, vagyis kerülik a tisztességes munkát. Előfordultak a személyazonossági igazolvány megsemmisítésének esetéi is, amit azzal a céllal követtek el, hogy ne ellenőiíz- hessék a munkaviszony bejegyzését. Nemegyszer nyugdíjból élő szülők nyakán élősködnek fiatal, erőteljes emberek. Élősködés és egyéb bűntettek miatt az utóbbi időben 3 cigányfiatal állt bíróság előtt. Nemrégen egy 16 éves fiút, aki 11 tagú családja nyakán élősködött, és szüleit is bántalmazta, a hnb javaslatára intézetben helyeztek el. A helyi nemzeti bizottság elnöke ezzel összefüggésben egy nagyon fontos tényezőre, a munkahely nevelő hatásának jelentőségére hívta fel a figyelmet. — Észrevehető az. — hangsúlyozta —, hogy az üzemek miképpen törődnek az ott dolgozó cigányfiatalokkal. Tapasztalataink szerint egyes bratisla- vai vállalatok, pl. az Ipari Epítőválla- lat, a Vízi Építkezési Vállalat és több más üzem nagy gondot fordít a cigányszármazású dolgozók nevelésére, s családi ház építésében és más téren is segítik őket. A RÉGEBBI HAZAK eladásán kívül — ilyen házat már 181 cigánycsalád vásárolt — az új családi házak építésének lehetővé tételével igyekszik a helyi nemzeti bizottság a jókai cigánytelep fokozatos felszámolására. A terv szerint ezt a célt 1985-ig érik el. Eddig már 9 család építette fel új otthonát. Ök már a Mezeiékéihez hasonló körülmények között élnek. Hét cigánycsalád a járási székhelyre, Galán- tára (Galanta) költözött. Egyre foghíjasabbá válik a péró, habár a jókai 425 cigányszármazású lakos jelentős része ma még ott él. A helyi nemzeti bizottság a cigányok ügyeit intéző bizottsággal karöltve következetesen munkálkodik azon, hogy a cigány lakosságot meggyőzéssel, jő példával a helyes életmódra vezesse. A fiatalokra gyakorolt pozitív hatás érdekében egyebek között kihasználja az idősebb, jól dolgozó, rendezett családi életet élő cigányok példamutatását. A cigánytelepi kunyhókat, mihelyst tulajdonosuktól megvásárolják, azonnal lebontják. Nem késedelmeskedhetnek, mert előfordult, hogy a kiköltöző még el sem hagyta a lakásnak semmiképpen nem nevezhető épületet, s valamelyik hozzátartozója máris behurcolko- dott népes családjával. Természetes, hogy ilyen esetekben a társadalomnak a cigányok egészséges életkörülményeinek megteremtésére irányuló anyagi áldozata hiábavaló lenne. Jelenleg is több ilyen lebontott viskó maradványának vályog- és szeméthalomja vár elszállításra. A felszabadult területeket idén tavasszal a helyi nemzeti bizottság felszántatja és kertként megművelésre kiosztja az ott lakóknak, hogy a gyomos szemétdombok helyén kultúrnövényeket termesszenek. Remélhetőleg a hasznos szándék kellő megértésre talál. A TELEP egyik szélső, az utca felőli házának udvarán, Sárközi Lajoséknál pelenkákat lenget a szél, odabent gyereksírás fogad, és a háziasszony szája is sírásra görbül, amikor belépünk a konyhába. — Látja elnök elvtárs, mit csináltak velünk — mutat a gyerekkocsiban síró apróságra, meg a kocsi mellé búvó, riadt fekete szemmel ránk tekintő másik apróságra. — Elkergette a lányomat az a ..., most itt vannak nálunk ... Azt se tudom, mihez fogjak, nem elég nekem a magam baja, az ő gondjukat is a nyakamba vegyem ... Hát élet ez így? Az elnök. már tudott az esetről. Az egyik Sárközi lány 18 éves korában „összeállt“, vagyis élettársi viszonyba lépett egy cigányfiúval. A lány most 20-éves, időközben két gyereket szült. Élettársa ■ megunta a házaséletet és az asszonyt a két gyerekkel elkergette. Sárközi Lajos, a Vízi Építési Vállalat dolgozója — habár 9 élő gyereke közül 6 még idehaza van a kis lakásban — befogadta az elűzötteket. Az elnök megígéri, hogy haladéktalanul intézkedik az ügyben és az ifjúságvédelmi osztályhoz fordul a gyerekek érdekében. Az ideges mozgású, sovány házi asszonyon látszik, hogy valami még nyomja a szívét. Az elnökhöz intézi a szavakat. — Elnök elvtárs, tegnap botrányt csináltam... Nem bírtam magammal ... Amikor láttam, hogy nővel szórakozik a kocsmában a vöm, odamentem és megvertem ... A KÖZELI VENDÉGLŐBEN, melyet cigánykocsmának is neveznek, ottjártunkkor — szombat délelőtt — nem volt sok vendég. Néhány ember álldogált a kocsma előtt, s bent az asztalok mellett sem töltötték többen idejüket. Sajnos, nincs ez mindig így. Gyakorta — kiváltképpen fizetési napokon — túlon-túl mozgalmas itt az élet. Tankó Imre, cigány férfi, aki jól benne jár már a nyugdíjaskorban, így summázta erről a véleményét: — Vannak olyan cigányok, akik megkapják a fizetést, s ahelyett, hogy hazamennének és odaadnák a pénzt az asz- szonynak, inkább a kocsma felé veszik az irányt. Berúgnak, megtörténik, hogy összetörnek mindent, ami a kezük ügyébe kerül, s ha az asszony értük megy, eldöngetik. Sokan elkártyázzák a pénzüket. A fiatalok néha c feleségükkel, gyerekeikkel mennek a kocsmába, az asszonyok ott szoptat nak. Vannak olyan családok, hogy egy-két napig, amíg a pénzük tart, nagy lábon élnek, azután még ennivalóra sem telik nekik ...“ A máról holnapra élés életformája, a kocsmázás szóba került a Sárközi Imre családtagjaival folytatott beszélgetés alkalmával is. Az 52 éves kőműves 1963-ban fejezte be családi házának építését. Az időközben 10 tagúra — három családra — szaporodott házbeliek számára szűknek bizonyult az épület, ezért a vő új családi ház építésébe fogott. Négytagú családjával idén ősszel már oda költöznek. — Én a Priemstavban dolgozom, a feleségem pedig a Teslában — mondja a fiatalember. — Ketten megkeressük a havi hatezret, ősszé tudtunk spórolni az építkezésre. — Mégis azzal gúnyoltak bennünket egyesek — szólt közbe a felesége —, hogy egy tojáson élek majd, a férjemnek meg csak tejet adhatok, mert az építkezés miatt másra nem jut majd pénzünk. — Nem a kocsmába kell hordani a pénzt, hanem haza, akkor jut mindenre, meg marad ts, és az ember rendesen felnevelheti a gyerekeit — jelenti ki nyomatékosan a házigazda. Sárközi Imre fia is építési engedélyt kért és kapott a helyi nemzeti bizottságtól. Nemsokára új ház építésébe fog a család. A házigazda ölében másfél éves unokát babusgat, a ház legkisebb lakóját. — A nagyobbik óvodába jár — mutatja be a nagymama az idősebbik unokát. — 'Én hordom oda mindennap. Nagyon jól érzi magát ott a gyerek. Nekünk is nagy segítséget jelent az óvoda. A KÖZSÉGBEN néhány éve óvodát létesítettek az óvodáskorú cigánygyerekek részére. Huszonöt gyereket tudnak itt elhelyezni. Kezdetben egyesek nehezményezték, hogy miért van külön óvoda az ő gyerekeik számára. A tapasztalatok azonban őket is meggyőzték, hogy szükség volt erre az intézkedésre. Sok családban ugyanis odahaza cigány nyelven beszélnek, s az iskolába lépő gyerekek se szlovákul, se magyarul nem tudtak. Ezen a helyzeten segít az óvodai oktatás. Ezenkívül nagy jelentőségű az itt töltött idő nevelési szempontból is. Alzbeta Kocisová, az iskola igazgatónője a tapasztalatokat így foglalja ösz- sze: — Az utóbbi két-három évben — amióta az óvoda működik —- az iskolába járás, főképpen a fiatalabb tanulóknál, nagyon megjavult. Jelentős a változás a tisztaság és az öltözködés tekintetében is. A mostani óvodások jövőre diákok, aztán fiatalok és felnőttek lesznek. Ök biztosítják az életforma kedvező változásának folyamatosságát. GÄL LÁSZLÓ GYÖKERES GYÖRGY FELVÉTELE oMh lad
