Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-25 / 12. szám
ÚJ SZÓ i * 1878. HÁZASSÁGKÖTÉSEK és VAlASOK nagyító alatt A legtöbb bontóper a házastársak meggondolatlanságára, elhamarkodottságára vezethető vissza — utalt dr. Vlasta Brablcová a CSSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériumának főosztályvezetője a válófélben lévő fiatalok gyakori válaszaira: Azért kötöttünk házasságot, mert a férjemnek be kellett vonulnia s nem akartunk várni, míg leszerel, gyermeket vártam, nem bírtam az otthoni légkört, az örökös veszekedéseket, a nagyanyám bejelentett a lakásába, hogy én örökölhessem utána. Sajnálatra méltó, ha a házastársak — megfeledkezve gyermekeik érdekéről, túlbecsülik saját problémáikat és az egyetlen kivezető utat házasságuk felbontásában látják. Másrészt azonban — bizonyos esetekben — ésszerű ez a megoldás, mert a napirenden lévő stresszhelyzetek, gyakori konfliktusok, károsan befolyásolják a gyermekek szellemi fejlődését, jellemét. Mindkét szülőre szükségük van A helyzet komolyságát tükrözi, hogy a CSSZSZK-ban a válófélben lévő szülők 65 százalékának kiskorú gyermekei vannak. Negyven százalékuk egy, 24 százalékuk két- és 5 százalékuk 3 vagy ennél több gyermekről köteles gondoskodni. A nem teljes családok száma ma az országban 80 ezerre, az elvált egyéneké pedig 400 ezerre becsülhető. Az elvált férfiak 60 százaléka, a nők 52 százaléka ismét családot alapit és általában egy gyermeknél többet visz magával új otthonába. A tapasztalatok szerint a gyermekeknek az új apához, vagy anyához és új testvérekhez fűződő reményei nem mindig válnak be. De azoknak a gyerekeknek a helyzete sem örömteljes, akiknek a szülei partner nélkül élnek. A társadalom elsősorban a gyermekek érdekeit védi. A Munka- és Szociálisügyi Minisztérium Kutatóintézetének adatai szerint a felbontott házasságok 90 százalékában a bíróság a gyermekek nevelését az anyára bízza. Az egyik szülőt nélkülöző több mint 160 ezer család 90 százalékában tehát az anya a családfő. Az elhagyott férfiak gondjai Míg az elhagyott anyák és a leányanyák szociális helyzetét gyakran veszi nagyító alá a kutatóintézet, az elhagyott apákkal eddig még nem foglalkozott. Dolgozói — dr. Véra Schimmeringová vezetésével — ezúttal először világítottak rá az apa irányította nem teljes családok életére. Mivel volt magyarázható az érdeklődésnek ez a hiánya? Azzal talán, hogy a gyermekükről egyedül gondoskodó apáknak nincsenek oly égető problémáik mind az anyáknak? A kutatások eredményei meggyőzően cáfolják ezt a feltevést. A szülők házasságának felbontása esetén az apjukkal maradt gyermekek egyharmada csak időnként találkozik az anyjukkal. Az anyák egyrésze pedig a válás után — feltéve, hogy ismét férjhez mennek és további gyermekeknek adnak életet — egyáltalán nem mutat érdeklődést előző házasságukból származó, az apjukkal élő gyermekeik iránt. A kutatások alapján az is kiderült, hogy az apjukkal élő gyermekek anyagi helyzete lényegesen jobb, mint azoké, akiket az anyjuk nevel. Nemcsak azért, mert az apák rendszerint többet keresnek, hanem mert többnyire csak egy vagy két gyermekről kell gondoskodniuk, tehát az egy főre eső jövedelem nagyobb. Ezzel a tartásdíj fizetésére kötelezett anyák szempontjából előnyös ténnyel sok nő visszaél. Ezt bizonyítja, hogy noha a férfiak 40 százaléka rendszertelenül kapja elvált feleségétől a tartásdíjat, az apák 50 százaléka úgy véli, hogy anélkül is megél, s ezért nem is igyekszik behajtani azt. Az olyan csonka családoknak, melyeknek élén az apa áll, háromszor gyakrabban van víkendházuk, ötször gyakrabban rendelkeznek gépkocsival s ezért gyermekeik többször tölthetik a hétvégét és hosszabb időn át a szünidőt a szabadban. Háztartási gondok Az apák a családjukat eltartó anyákkal szemben anyagilag kedvezőbb helyzetben vannak, de a háztartással és a gyermekneveléssel kapcsolatos gondokat nem kerülik el. A legtöbb magára maradt, vagy elhagyott férfi a szüleinél él. Minden negyediknek az anyja, minden hetediknek pedig az élettársa segít, de sokan közülük volt feleségük szüleinek a segítségét és igénybe veszik. Az apák 52 százaléka személyesen gondoskodik megbetegedett gyermekeiről, egyötödük pedig gyermekeik nevelése érdekében a munkaidő módosítását kéri. Igaz ugyan, hogy az apák 13 százaléka ezen a téren a munkaadó és a társadalmi szervezetek gyakori segítségét is élvezi, a legtöbben mégis nehezebben birkóznak meg a hivatalos tisztségeik és családi, háztartási kötelességeik ellátásával kapcsolatos problémákkal, mint a családjukkal egyedül maradt anyák. Ehhez járul az a tény, hogy bármilyen lelkiismeretesen törődnek az apák gyermekeikkel, az anyák körültekintőbb gondoskodásával nem vehetik fel velük a versenyt. Ezt bizonyítja, hogy minden hetedik családban komoly társadalmi-nevelési problémáknak lehetünk tanúi, amelyek kb. 33 százalékkal gyakoribbak, mint az anyjukkal élő gyermekek esetében. Lakásproblémák Ezek az elgondolkodtató tények természetesen cselekvésre késztetik a szakembereket. Az általános vélemény szerint például nem elegendő, hogy a nemzeti bizottságok szociális osztályai a családokról való gondoskodásuk keretében csak felszólításra tájékoztatják a bíróságot a családok helyzetéről. A gyermek- és családvédelmi osztályoknak is következetesebben kell a jövőben a hibák és fogyatékosságok kiküszöbölésére törekedniük. Fontos követelmény az is, hogy a különböző tanácsadók, az iskolák, a szakszervezetek stb. többet, behatóbban foglalkozzanak az érintett családok problémáival. Az elvált, de közös fedél alatt élő szülők lakásproblémáinak kedvező megoldása sem tűr halasztást. Jó gondolatnak tekinthető az is, hogy a házassági tanácsadók mellett megalapítsák az elvált szülők klubjait. A kutatóintézet munkája alapján szerzett adatok kétségtelenül értékesek és ha az érdekeltek a gyakorlatban is érvényesítenék az így nyert tapasztalatokat, akkor lényegesen enyhülnének a válásoknak — elsősorban a gyermekek lelki életére és szociális helyzetére károsan ható következményei. Tapasztalatból tudjuk, hogy a gyermekeknek mindkét szülőre szükségük van. Nem tehetnek szüleik hibáiról, nem felelnek értük. Joguk van a gondtalan, kiegyensúlyozott életre, arra, hogy az apjuk és az anyjuk szeretetét, gondoskodását élvezzék. A legfontosabb tehát, hogy a férfiak és a nők felelősségük teljes tudatában válasszák ki jövendőbeli gyermekeik apját, illetve anyját. Ez ugyanis a boldog házasság, valamint a gyermekeik egészséges fizikai és szellemi fejlődésének legfőbb feltétele. KARDOS MARTA mmm EGY Í(ÍSFEJET... Lassan kiürülnek a kakaóspoharak, az utolsó kenyérfalatok is eltűnnek a tányérokról. A gyerekek kézbe veszik a kis- székeket, mindenki tudja a helyét. Szépen, csendben kialakul a már megszokott félkör, az óvónénire kíváncsi, várakozó szempárok szegeződnek: vajon mi következik most? — Figyeljetek rám, gyerekek. Mit játszottatok reggel? Záporoznak a válaszok: én gyöngyöt fűztem, én rendőr bácsit játszottam, én építettem ... — Mit építettetek gyerekek? — Várat, tornyot, utat, hidat, óvodát. — Juliska, miből építettetek? — Téglából. — A felnőttek építenek téglából. De a gyerekek miből építenek? Egy kisfiú mondaná is, nem is, félénk. Az óvónéni megfogja kezét, megsimítja a haját, erre megbátorodik: — Játékkockából. És a játéksarokból már elő is gördül egy kockákkal megrakott teherautó, me lyek négyzetalakját, téglaalakját mind nyáján hiba nélkül felismerik. Előgurul egy újabb kisautó tele háromszög alakú építőkockával — ezeket is meghatározzák a gyerkőcök. Egyszerre válaszolnak a kérdésre, mert mindnyájan hibátlanul tudják a választ. Üjabb dobozok kerülnek elő: Az építőkockák papírmásai a gyerekek segítségével már fenn is vannak a mágneses táblán: téglalap, négyzet, háromszög, kör. — Mik ezek, gyerekek? — Játékkockák. — Ezek egy csoportba tartoznak, ugye? — Igen. — Van ezek között baba, vagy babakocsi? — Nincs. És a négy-öt éves lurkók tudatába így kerül egy új fogalom — a halmaz fogalma. Petrik Gizella mosolygó, kiegyensúlyozott, a gyerekekhez mindig barátságos pedagógus. Ügy is mondják a növendékei: a mosolygó tanító néni. Amikor 1955-ben Komáromban elvégezte az óvónőképzőt, úgy érezte, beteljesült gyermekkori álma, taníthatja a jóra, oktathatja a szépre a kis emberpalántákat. Azóta sok iskolaév végén búcsúztatta a hatéveseket. Huszonnegyedik éve tanít Nagykapo- son (Veiké Kapusany). Szívesen emlékezik a kezdeti időszakra, amikor két osztályban oktattak kilencven gyermeket. — Nagyon sok szeretetet kaptam azoktól a gyerekektől. Türelmesebbek voltak — és kitartóbbak is talán — mint a mai négy-öt évesek. Igaz, az óvoda szerepe is megváltozott, az akkori szociális célt felváltotta az oktató cél. Régen az óvónő feladata csak az volt, hogy a dolgozni kívánó anyák gyermekeit második anyaként óvja, nevelje. Akkor szinte naponta érdeklődtek a szülők: aludtak-e, ettek-e, s jók voltak-e a gyerekek. A mai óvoda arculata más. Előkészíti a gyerekeket az iskolára. A szülők számára szinte természetes, hogy gyermekük evett, aludt, inkább mi szólunk, ha adódik valami probléma. Rohannak a szülők reggel, délután Este maradna csak idő a gyereknevelésre. De akkor kell gyorsan elvégezni a háztartásbeli munkákat: az anyák vásárolnak, vacsorát készítenek, mosogatnak, az apák számonkérik a feladatokat a nagyobbaktól. Aztán uzsgyi az ágyba. Mikor jut idő a beszélgetésre, a játszásra? Majd a hét végén. Amikor a bevásárlás, takarítás, sütés-főzés, mosás-vasalás, vendégvárás után esetleg marad idő. —■ Türelmetlenek, agresszívak a gyerekek. Igénylik ugyan a szeretetet, de ők nem tudják szeretetüket kimutatni. Talán hiányzik a nagymama nyugodtsága a családból és hiányzik a nagycsalád. — Az a tapasztalatom, hogy hozzászoktak gyermekeink a veréshez. Sok esetben kérem a szülőket, ne üssenek. Legtöbbször csak annyit mondanak: de ha utána már jó. Persze, ha soká sír és belefárad. Sok esetben hiába kérem ... Felcsillan a szeme: — De egyben egyformák a gyerekek: régen is szerették a mesét, most is. Gyakran nézzük meg a bábosok előadásait, hogy felébresszük a színház iránti érdeklődésüket. Utána mi a saját bábjainkkal reprodukáljuk a mesét. Ezt nagyon szeretik. Az óvónők sok szemléltető eszközt használnak. Ezeket maguk készítik, kivéve az audiovizuális készülékeket. — Nagyon okosak a mai óvodások. Otthon állandóan hallgatják, nézik a rádiót, illetve a tévét, s így anélkül, hogy tudatosítanák, új ismeretekre tesznek szert. Sokszor meglepnek a hozzászólásaikkal. Ebből indul ki az új tanterv is. Nálunk a matematika a logikára épül. Tárgyak manipulációjával értetjük meg a számok értelmét, de a felismerését csak közvetlenül az iskolába való átlépés előtt tanítjuk. Az óvoda vezetősége az óvoda és a szülők közötti kapcsolatteremtésben új módszert vezetett be az idén: bemutató tanítással egybekötött szülői értekezletet. — Kolléganőmmel, Tancsák Andrásné- val közösen megrendeztük az első ilyen bemutató órát, a testnevelést. A gyerekek nagyon készültek rá, örültek, hogy megmutathatják szüleiknek, mit tudnak. Mi viszont annak örültünk, hogy felhívhatjuk a szülők figyelmét gyermekeik ismereteire, ügyességére. * * * Az utolsó gyermekért is eljött a mamája. Az osztály lámpái kialszanak, Petrik Gizellát várja otthon a család. Férje, Petrik Barnabás, aki szintén pedagógus, Bar- nuci, a kilencéves kisfia és lányainak a levelei. Lívia most készül az érettségire a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Köz- gazdasági Szakközépiskolában, Mónika pedig elsős az óvónőképzőben Őgyallán (Hurbanovo). Ű is ezt, a nehézségeivel is csodálatos hivatást választotta. — Megsimogatni egy kis fejet, ilyenkor felcsillan egy szempár, ez a legnagyobb öröm, amit egy pedagóus kaphat. Csodálatos érzés, amikor tátotf szájjal, átszellemülve figyelnek ... M. SANTA ÉVA
