Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-18 / 11. szám
Paknsza Lajos efsz-elnök, 28 éve All a közös gazdaság élén Nagysaüó (Tekovské Lu2any) jellegzetes parasztfalunak számított a felszabadulás előtt. Hosszú portákkal, istállókkal, mezőgazdasági épületekkel. Ma — jóllehet a hosszú parasztporták még megvannak — az autóbusz ablakából kitekintve inkább villanegyedhez hasonlít. Az új utcasorok családi otthonai alig emlékeztetnek a régi, jól ismert falusi házakra. — S hogy mennyi a személygépkocsi — újságolja Valach János, a szövetkezett első elnöke —, az jóformán ki sem mutatható, mivel számuk állandóan változik. Nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy ez a fejlődés túlnyomórészt a szövetkezet jövedelmező gazdálkodásának köszönhető. A hetvenhat éves, korát meghazudtoló nyugdíjas elnök meglepő szellemi frisseséggel eleveníti fel a három évtized előtti eseményeket. — A szomszédos Tőrén Furinda Rudolfék már közösen szántottak-ve- tettek, mi azonban még csak a gépszövetkezetnél tartottunk. Egyszer aztán így szóltam az elvtársakhoz: „Ha mindenki nem ért is velem egyet, de a kommunistáknak alapvető kötelessége követni a IX. párt- kongresszus irányvonalát.“ Tizenki- lenced-magammal még a nyáron létrehoztuk az előkészítő bizottságot, majd 1949. október 9-én az egységes földművesszövetkezetet. Nincsenek feljegyzései Valach János bácsinak, de arra jól emlékszik, azon az őszön nyolcvanötén, zömmel kommunisták, csatlakoztak a szövetkezethez. — Az sem riasztott vissza a gazdálkodástól, hogy tagjaink csak 18 lovat és kevés szerszámot hoztak magukkal a közösbe. Gépesítésről nem is lehetett beszélni, bár a kezdet kezdetén 2 traktorunk, három cséplőgépünk volt. A hiányos felszerelést azonban pótolta a tagok hallatlan lelkesedése és akarata. Természetesen ez önmagában még nem volt elegendő ahhoz, hogy a falu egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztjai számára is vonzóvá tegyék a szövetkezetei. A pártszervezet állandóan azon fáradozott, hogy az állam mind nagyobb arányú segítsége a termelési és gazdasági eredményekben is jobban kamatozzon. A tagság csekély anyagi érdekeltsége azonban gúzsba kötötte a legjobb kezdeményezéseket is. Az sem segített, hogy a szövetkezet élére minden évben új elnököt választottak. Csak több éves tapasztalat árán jöttek rá a falu kommunistái arra, hogy javítani kell az alapszervezeti életet, s nagyobb követelményeket kell támasztani a szövetkezetben dolgozó párttagok munkájával szemben, harcolni kell az emberek megnyeréséért. — Az igényesebb új munkastílus nem váltott ki egyértelmű lelkesedést — mondotta Ján Kováöik, a pártszervezet akkori elnöke. — Ennek a következménye az volt, hogy az ötvenes évek elején egyesek még a pártból is kiléptek, nemcsak a szövetkezetből. A létszámcsökkenés azonban nem csökkentette, inkább növelte pártalapszervezetünk erejét, tekintélyét és a tömegekre gyakorolt befolyását. Ettől kezdve a kommunisták nem csupán szóval, hanem példamutató tetteikkel is hatásosan agitáltak. Így következett el a nagy fordulat éve 1953-ban, amikor a még kívülállókat is megnyertük a szövetkezeti nagyüzemi termelés számára. A vezetőségválasztó közgyűlésen — amely a megbolygatott kaptárhoz hasonlított — a tagság Pakusza Lajost bízta meg az elnöki tisztséggel. Bár székfoglaló beszédében nem sokat ígérgethetett, arra kérte a szövetkezet tagságát és a kommunistákat, hogy támogassák munkáját, mert csak a közösség ereje segítheti ki a kátyúból a szövetkezetét. Persze, ezután sem történt csoda. De amint múltak az évek, egyre javult a gazdálkodás, s a tagság jövedelme is fokozódott, a szövetkezet Kovács Ernő üzemgazdász: „Három évtized alatt 73 millió koronára futtattuk fel az évi termelési értéket“ végre egyenesbe jutott. Teljesen kiegyenlítette az államtól kapott kölcsönöket. — Mi játszotta ebben a legfőbb szerepet? — Talán az — válaszolta Pakusza Lajos —, hogy változtattunk a vetésforgón, a vetőmag és az aprómagvak termesztésével rátértünk legnagyobb tartalékunk, a helyi adottságok kihasználására. Ezek értékesítéséből busás jövedelemre tett szert a szövetkezetünk. A javulást továbbá kedvezően befolyásolta az a tény, hogy a kapásnövények területét nem az egyének, hanem a családok szerint osztottuk ki megművelésre, időszakos és célprémiumok bevezetésével jelentősen növeltük a tagság kezdeményező kedvét. Ez csak egyik része az új hozzáállásnak, mert másrészről a szövetkezet üzemi pártalapszervezete a káderek nevelésével, a kommunisták termelési ágak szerinti elosztásával az egész közös gazdálkodás területén megszilárdította vezető szerepét. — Jelenleg — vette át a szót Kovács Ernő, az efsz üzemgazdásza — hat agrármérnök és negyvenkét szakközépiskolát végzett szakember dolgozik a szövetkezetben. Ügy is mondhatnám, ők a tudományos ismeretek érvényesítésének zászlóvivői, mind nagy felelősséggel és elkötelezettséggel teljesítik pártmegbízatásaikat. — Milyen gazdasági mutatókkal lehetne jellemezni a közös gazdálkodás harmincéves fejlődésének eredményeit? — Rengeteg példát tudnék felhozni — folytatta Kovács elvtárs —, de azt hiszem, ez külön fejezetet érdemelne, azért csak a legjellemzőbbeket említem. Az első években az egységnyi területről évi 2700 koronát, 1978-ban pedig 17 500 korona értékű termelési eredményt könyvelhetünk el. A tagság ledolgozott munkaegységei arányában akkor havonta 300 koronát, tavaly viszont már 3000 korona munkabért fizettünk. Ezenkívül évente legalább 1,2 millió koronát fordítunk a szociális és kulturális alapra. Ebből egészítjük ki és pótoljuk a munkában elfáradt érdemes tagjaink nyugdíjjáradékát is, valamint támogatjuk dolgozó tagságunk üdültetését, kulturális igényeinek kielégítését. A harminc év legnagyobb eredménye az elmondottakon kívül az, hogy a tagság megtalálta számításait a szövetkezetben'. — Kétségkívül ez az igazság — mondotta Drappon Imre elvtárs, az üzemi pártalapszervezet elnöke. Ezáltal vált lehetővé az a progresszív Drappan Imre pártelnök: „A párt tekintélyéért a jövőben is meg kell küzdeniük a kommunistáknak“ lépés is, amelyet a szomszédos kis szövetkezetek egyesülésével tettünk a párt gazdaságpolitikai céljainak szellemében. A korszerű gazdálkodás, a nagy teljesítményű gépek alkalmazása, a technika és a technológia hallatlanul gyors fejlődése, a biológiai tényezők meghatározó szerepe az állattenyésztésben mind sürgetőbben követelte, hogy a csekei és a málasi szövetkezet gazdasági és politikai erejét egyesítsük. Ez az egyesülés, mint üzemgazdászunk elVálach jénoz alapító tag, a szövetkezet első elnöke: „A harminc évnek valóban lenyügözőek az eredményei, de a tanulságai is“ mondotta, jól megmutatkozik a 3500 hektárra gyarapodott szövetkezetünk termelési és politikai eredményeiben is. Az utóbbit azért szükséges hangsúlyoznom, mert az új feltételek közepette szlovákok, magyarok nagy egyetértésben és aktivitással dolgoznak közös gazdálkodásunk felvirágoztatásán. Ennek köszönhető, hogy a XV. pártkongresszus kívánta szinten teljesítjük a párthatározatokat. Sőt, ha az 1978-as évre szóló, a Győzelmes Február 30. évfordulója tiszteletére foganatosított kötelezettségvállalásaink teljesítését beleszámítjuk, jóval több terméket adtunk el a közellátás céljaira az előirányzottnál, mert 1,5 millió korona érték előállításával túlszárnyaltuk eredeti vállalásunkat. A kibővült nagysallói szövetkezet vezetői, tagjai és kommunistái járási méretben is jelentősen növelték közös gazdálkodásunk tekintélyét. És ezt azért tehették meg, mivel az utóbbi évek folyamán nemcsak a munka minőségére, hanem a hatékonysági tényezők fokozására, szilárdítására is gondot fordítottak. Az üzemi -pártszervezet tagjai, amikor mérlegelték munkájukat, nem voltak elégedettek az elért eredményekkel. S ez az egészséges elégedetlenség a kommunisták hozzáállásának, munkájának kétségkívül nagy pozitívuma. A szövetkezet tagságával ezután is azon fáradoznak majd, hogy mezőgazdasági üzemük még bőségesebben ontsa a kenyeret, a húst, a tejet, a gyümölcsöt az ország asztalára. De ez nem történik önmagától, meg kell találni a módját — és az eddiginél keményebben kell érte dolgozni. SZOMBATH AMBRUS A speciális növénytermelésben dolgozók szocialista brigádja (Pondelová Katarina és Lalo Károly felvételei) I SZICIAtISIA NUOUZUSM STIAN
