Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-18 / 11. szám
VASÁRNAP 1979. március 18. A NAP kel - Nyugat-Szlovákia: 5.59, nyugszik 18.00 Közép-Szlovákia: 5.51, nyugszik 17.52 Kelet-Szlovákia: 5.43, nyugszik 17.44 órakor A HOLD kel — 22.44, nyugszik 8.12 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÚNTJOK SÁNDOR, EDE nevű kedves olvasóinkat 1754-ben halt meg Germain BOFFRAND francia építési (szül. 16871 • 1844-ben született Nyikolaf Andre- jevics RIMSZKIJ FORSZA KOV orosz zeneszerző, a XIX. század orosz zenéjének egyik legnagyobb alakja, az új-orosz nemzeti művészet képviselője (t 19081 • 1934-ben balt meg BO- ZENA VIKOVA KUNÉT1CKÁ cseh írónő (szül. 1862) • 1964-ben halt meg Norbert WIENER kiváló amerikai matematikus, a kibernetika megteremtője (szül. 1894). AZ ÚJ SZŐ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Jó alkalom a kommunisták munkájának értékelésére Dr. Jón Machyniak cikke Állandó folyamat Tankina István írása Az étet előrehalad Gál László riportja Megsimojjatni egy kis tejet... M. Sánta Éva riportja Házasságkötések és válások nagyító alatt Kardos Márta cikke Táj és festő Látogatóban Csemiczky László festőművésznél A repülő szőnyeg Zalabai Zsigmond írása Mi a pletyka? A Magyar értelmező kéziszótár szerint: bizalmas, tapintatlan, felelőtlen hír- -(észt elés). Persze, nem mind pletyka, ami hírlik, hiszen ha ketten beszélnek, óhatatlanul is szóba kerül egy harmadik, negyedik, vagy sokadik személy is. Az ilyenkor elhangzottak a szóba hozott harmadik szemszögéből nézve lehet pletyka, sőt előfordul, hogy kifejezetten annak szeretné feltüntetni... Persze, akadnak másfajta, eleve gyanúsan induló közlések is, ha ketten beszélnek. Például, ha így kezdődik egy beszélgetés: „Öregem, neked megmondom, de nehogy elmondd valahol ...“, akkor az már gyanús. Gyanús, mert a bizalmas közlés a tétlen felet is kötelezi, s ha erről megfeledkezik, hoppon marad; az eredeti tényközlő ugyanis — tanúk híján — szemrebbenés nélkül letagadhatja, hogy ö valaha egyáltalán szóba állt volna emezzel az illetővel. így aztán előfordult, hogy becsületben meg- öszült, javulást akaró munkás kénytelen volt megszégyenülni az üzemi vezérkar előtt, mert a vádat ugyancsak — Ha elmondod, letagadom I de négyszemközt — szóba hozó társa inkább le- ' tagadta a munkahelyi „kényúr“ hibáiról nyilvánított véleményét. Fiatalabb társa hasonló helyzetben jobbnak látta visszavonni kijelentését, mert mielőtt terítékre került volna az ügy, a szóba jöhetők siettek közölni vele, hogy: „márpedig rám ne hivatkozz!“. Az is megtörténik, hogy a munkahelyi sérelmet a szakszervezeti közgyűlés elé vinni szándékozók eme ötletéről a „bizalmas“ azonnal tájékoztatta érintett főnökét. ö állítólag így reagált a munkahelyt de mokrácia megsértésének emlegetésére: „Majd adok én nekik Olyat, hogy belekékülnek!“ A munkahelyi „bizalmas“ ezt is, persze, azonnal továbbadta visszafele is, nem felejtve el hozzáfűzni: „...de hiába hivatkoznál rám, én úgyis letagadom...!“ Pletyka ez vagy valami más?! Egy biztos: enyhén szólva sem kellemes. Hogyan lehet ellene védekezni? Az az érzésem, hogy a munkahelyi demokrácia szabályainak tiszteletben tartása, a nyíltság jótékonyan hatna olyan helyen, ahol az említett esetek előfordulhatnak. Az talán kizárná, de legalábbis lényegesen korlátozná a mindenáron a felszínen maradni akaró bizalmas- kodók életterét, akiknek létszükségletük e kétku- lacsosság, és ha nincs „termőtalaj“, akkor fölöslegessé válik a toldalék is,... „ha elmondod, letagadom!“ Futó találkozás közben egyik ismerősöm a következő kijelentéssel lepett meg: — Végre megértem ezt a napot is. Tudtam, hogy el kell jönnie, mégis nagyon örülök neki. Elvi kérdésről van szó, és bebizonyosodott, hogy nekem lett igazam. Kíváncsi tekintetemet látva részletesebb magyarázattal szolgált. — Ismered B .. .-éket, ügye? Azokat, akik az ...-1 utcában laknak. Szóval, amikor megszületett a kislányuk — idestova tizenhat esztendeje ennek — nagy tanakodás kezdődött a családban, hogy megke- reszteltessék-e a kicsit a templomban, vagy sem. A szülők ingadoztak, ők maguk nem voltak vallásosak, bár az ateizmusig még nem értek el. A nagyszülők két pártra szakadtak, az egyik ragaszkodott a kereszteléshez, a másik határozottan ellenezte. A kérdést végül a vidéki nagynéni döntötte el, aki a szülés EIDÜNTŰTTE utáni hetekben segített a fiatal anyának. Egyik reggel díszpólyába rakta a gyereket és a szülök egyetértésével a keresztvíz alá vitte. Azzal indokolták ezt a lépést: mindenképpen a gyerek dönti majd el, ha felcseperedik, hogy melyik utat választja. A keresztanya természetesen a nagynéni lett. — Amikor megtudtam az esetet — folytatta ismerősöm —, megmondtam neki, hogy egyszer majd szemrehányást kaptok ezért a gyerektől. Most ez megtörtént. Megkapták a szülők a nagynénivel együtt. Az immár pionírvezetővé serdült lány kertelés nélkül a szemükbe mondta: „Szégyenlem magam a többiek előtt, amiért megkereszteltetek. Tudom, hogy ez végeredményben nem jelent számomra semmit, de azért mégsem kellett volna ...!“ IDŐSZERŰ GONDOLATOK A CSKP XV., valamint az SZLKP kongresszusának határozatai céltudatos nemzetiségi politikánk és a magyar nemzetiségű dolgozók további kulturális fejlődésének szilárd alapját képezik. Ezek a dokumentumok szocialista társadalmunk fejlődésének, további építésének hosszú távú programját határozták meg hazánk minden dolgozójának érdeke és igénye szerint. A CSEMADOK ma olyan tényező, amely sikeresen hozzájárul a szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember kimunkálásához, s szocialista államunk kulturális politikájával összhangban igényes feladatoknak tesz eleget. Kétségtelen, hogy nagy eredményeket értünk el a magyar nemzetiség kulturális és műveltségi szintjének növelésében. E téren sem eshetünk az önelégültség hibájába. Számos problémát még meg kell oldanunk. Nyugtalanít bennünket például az a tény, hogy a magyar nemzetiségű egyetemisták és főiskolások aránya még nem megfelelő. Ebből adódik a fontos feladat, hogy érjük el: a rátermett magyar nemzetiségű fiatalok nagyobb számban jelentkezzenek egyetemekre, főiskolákra, méghozzá főleg a műszaki irányzatokra. Ennek érdekében javítani kell a középiskolai oktató-nevelő munkát, a tanulók felkészítését az egyetemi tanulmányokra. Ügy véljük, hogy a pedagógusoknak és más nevelőknek még nagyobb erőfeszítést kell kifejteniük a fiatalok helyes pályaválasztási orientációjáért, valamint megfelelő felkészítésükért. Sokkal többet kell tenni azért, hogy megfeleljen a fejlett szocialista társadalmunk követelményeinek, a mai élet igényeinek. Iskola- politikánkban továbbra is következetesen az önkéntesség elvét érvényesítjük, amely lehetővé teszi a szülők és a gyermekeik számára, hogy olyan tanítási nyelvfi iskolát válasszanak, amilyet ők akarnak. A jövőben elsősorban azt várjuk a CSEMADOK tagságától, szerveitől és szervezeteitől, bogy további munkájukban gyümölcsözően felhasználják három évtizedes tevékenységük tapasztalatait, és továbbra is a nemzetiségi kérdés megoldásának lenini elvei szerint végzik kulturális, népművelői és nevelő munkájukat a magyar nemzetiségű dolgozók körében. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk a szorosabb együttműködésüket a nemzeti bizottságokkal, a társadalmi szervezetekkel és más kulturális szövetségekkel. (Eudovít Pezlár elvtársnak a CSEMADOK megalakulása 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen elhangzott beszédéből) Szerénykedve magyaráz* ta, hogy ő semmi olyat nem tett, amiért az újság hasábjaira kerüljön. Valóban nem különleges ember. A mindennapok becsületes dolgozója. Munkájának pontos végzése, a rábízott feladatok teljesítése természetes számára. Németh Ferenccel, a Po- vaíská Bystrica-i Gépgyár gútai (Kolárovo) részlegén találkoztam. Nem véletlenül kerestem őt fel, hiszen a város központjában a legjobb dolgozókat bemutató táblán az ő fényképe Is megtalálható. — Az üzem beindítása előtt az anyavállalatban, PovaZská Bystricában tanítottak be — mondotta magáról. — 1969-ben négyévi tanulás után kerültem Gútá- ra. Először az alkatrész- gyártó, illetve a javító részlegen dolgoztam, később pedig a jelenlegi munkahelyemre, az ellenőrző osztályra osztottak be. Mielőtt a kész termékek, a Babetta kismotorok elhagyják a gyárat, a csomagolás előtt a Németh Ferenc vezette ellenőrző csoport kezébe kerülnek. A hattagú kollektíva jó munkáját bizonyítja, hogy az engedélyezett reklamáció mennyiségét nem lépik túl. Nagy felelősséggel ellenőrzik a nagyrészt tőkés piacra (az USA, Kanada és az NSZK is a megrendelőik közé tartozik) kerülő árut. Tudják, hogy a konkurrencia nagy, az üzem ezért csupán a termékek kifogástalan minőségével tarthatja meg továbbra is a megrendelőket. A hibás gépeket visszaküldik a szerelőknek. A gyártmányoknak meg kell felelniük a szigorú műszaki követelményeknek. Az üzemet naponta 231 Babetta hagyja el. Az, hogy valamennyi hibátlanul kerüljön a megrendelőkhöz, az ellenőrző csoport feladata. Egyre jobban szeretnék teljesíteni ezt a feladatukat, ezért munkájukat a szaratovi módszer bevezetésével akarják tökéletesíteni. A szak- szervezet által meghirdetett munkaversenyben az első helyezést érték el. Ez az eredmény is serkenti őket. Németh Ferenc a részleg pártcsoportjának a vezetője. Nagy érdeme van abban, hogy három tagjelölt is van a kollektívában, akik minden bizonnyal példát vesznek a becsületes kommunistáról. Tevékenyen bekapcsolódik a szakszervezet, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség üzemi szervezeteinek munkájába. Szabad idejében is szívesen foglalkozik motorokkal: gépkocsit vezet. Ha csak teheti, a kertben tesz-vesz, s gyakran látogatja idős szüleit. Felesége a városi nemzeti bizottságon dolgozik, a gyermeknevelésben sokat segít neki. Vajlik Imre, az üzemi pártbizottság alelnöke így jellemezte őt: — Szerény, csendes, helytálló kommunista. Rá mindig lehet számítani. Ezt tudják munkatársai is, akik között közkedvelt. A pártcsoport, melynek vezetője, üzemünkben a legjobbak közé tartozik. Gazdasági feladataink teljesítésében döntő fontosságú a dolgozók helytállása. Feriről ilyen szempontból is csak a legjobbakat mondhatom. Szereti munkáját, üzemünk egyik megbecsült dolgozója. DEÁK TERÉZ A CSOPORTVEZETŐ
