Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-03-18 / 11. szám

Andrianova elvtársnő: »Ott nem foglalkoznak a takarmánynövényekkel, de kénytelenek lesznek. Különben ezen a területen a talajerózió olyan lesz, mint sehol másutt. Nálunk a szél okozta erózió borzalmas csapássá válik, ha már most nem kezdünk védekezni ellene. Az ezzel kapcsolatos intézkedéseket ötéves időszakra rögzíteni kell terveinkben és számításainkban.«

Brezsnyev elvtárs: »Egyetértek önnel. Az SZKP Központi Bizottságához és a kormányhoz intézett levelünkben nyilván kifejezetten meg kell mondani, hogy a köztársaságban a gabonatermelés ilyen és ilyen színvonalat ér el, de azután azt nem haladja túl. Ez teljesen érthető. Két év alatt megművelünk 18 millió hektárt, három éven át búzát fogunk vetni búza után, de ezt így tovább folytatni nem lehet. Amit korábban irányszámként feltüntettünk, csak spontán számadat, óhajunk volt. A továbbiakban a megállapított szintet nagy szűzföldi területek utólagos megművelésével érhetjük el s nem a föld kiszipolyozásával.«

Melnyik elvtárs: »A levél megírására kevés időnk maradt, csak két- három nap.«

Brezsnyev elvtárs: »Vegye ezt az ügyet kézbe Fazil Karibzsanovics Karibzsanov, a Központi Bizottság titkára, önöket hívja meg magához és éjt nappallá téve, sorról sorra írják meg a levelet.«

Melnyik elvtárs: »Akkor a minisztériumot lakattal kell lezárnunk.«

Brezsnyev elvtárs: »Ez olyan munka, amely minden fáradságot megér. A levél legyen rövid és érthető. Csak számok és következtetések. Semmit ne bonyolítsanak, ne tűnődjenek semmi fölött, mindennek pontosnak és világosnak kell lennie.«

A levelet megfogalmazták és Moszkvába küldték. Az idő bebizonyította számításaink helyességét.

A szűzföldeken 1956-ban ütött a boldog óra. A kazah sztyeppéken rendkívül gazdag volt a termés és a köztársaság a megígért 600 millió púd gabona helyett teljes egymilliár- dot szállított az államnak. S én valóban boldog voltam, mikor ebben az esztendőben Kazahsztánnak, a szűzföldeken megtermett gabona első egymilliárd pudjáért, az első Lenin- rendet adományozták. Éppen azért az első milliárdért, amely a szüzföldek- nek tartós tekintélyt vívott ki, amelyet később nem ingathattak meg sem a szilaj elemek, sem a megfontolatlan döntések, amelyek elmélyítették ezeknek az elemeknek hatását.

Sajnos, a saját szememmel nem láthattam ezt az oly sok erő befektetésével elért nagyszerű termést. A XX. kongresszuson ismét megválasztottak az SZKP Központi Bizottsága titkárának.

Este, akkori szálláshelyemre, a Moszkva szállodába, eljött gratulálni Kunajev, Szatpajev, Zsűrin, Makarin és további kazah elvtársak. A búcsú tőlük zavart, szívélyes és kicsit szomorú volt. Az elvtársak már sietve készültek hazafelé és én az új munkára gondoltam. Meg kell azonban mondanom, hogy szomorúan váltam meg barátaimtól, a sztyeppétől, amelyet megszerettem, a szívemhez közel álló kedves emberektől, a „szűzföldi dolgozóktól“.

XI«.

Szerencsére ez a megválás számomra csak ideiglenes volt. A szűzföldek, amelyeken életem feledhetetlen és fontos időszakát töltöttem el, mindig felvillanyoztak és vonzottak. S így bizonyos másféle munkával kitöltött idő után ismét foglalkozni kezdtem a szűzföldek gondjaival. Az SZKP KB Főtitkárának tisztségében számos feladatom egyike volt a szüz- földeken a mezőgazdasági földterület

védelme rendszerének támogatása. Ezt a rendszert A. I. Barajev vezetésével szovjet tudósok dolgozták ki. Ma már a gyakorlatban érvényesül és örök időkre megvédi a szűzföldeket a szél eróziójával szemben. Ezt a rendszert rövid idő leforgása alatt óriási területen alkalmaztuk, a többi között országunk más sztyeppéi övezeteiben is, s a tudományos elképzeléseket megalapoztuk technikai ellátottsággal.

A szűzföldekkel szüntelenül ma is foglalkozom, gyakran ellátogatok Kazahsztánba s azt mondhatom, hogy ott ma megvalósítottnak látom saját álmomat és a „szűzföldi dolgozók“ százezreinek álmát.

A szfizföldi sztyeppéken még távolról sem tettünk meg mindent, a tartalékok itt még óriásak. De erről külön szeretnék beszélni. Említést akarok tenni viszont arról, amit már elértünk, arról, aminek örülünk, s ami mély benyomást hagy bennünk.

A kazahsztáni szűzföldek termővé tétele nemcsak rendkívül jelentős, hanem egyben gazdaságilag is jövedelmező akció volt. Lássuk a bizonyító számokat: Kazahsztán az elmúlt 24 év alatt'több mint 250 millió tonna, vagyis 15,5 milliárd púd gabonát szállított az államnak! Ugyanakkor, 1954-től 1977-ig bezáróan, a köztársaság mezőgazdaságára, hangsúlyozom, az egész ágazatra és nemcsak a szűzföldekre fordított összköltségek 21,1 milliárd rubelt tettek ki. Ezekben az években a gabonaeladás forgalmi adója 27,2 milliárd rubelt képezett, ami annyit jelent, hogy az országnak 6,1 milliárd rubel tiszta nyeresége volt. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a kazah kolhozokban és szovhozokban ma az álló- és a forgóalapok összértéke 15 milliárd rubel. Ilyenformán minden munka- és költségráfordítás maximálisan rövid időn belül megtérült és nyereséget hozott. Ilyen kiváló eredménnyel ért tehát véget az emberiség gazdasági történetének legnagyobb gabonacsatája! Az ősrégi sztyeppe

valóban éltető föld lett. A munka által átformálva, stabillá tette egész mezőgazdaságunkat és biztosította a szükséges gabonamennyiség termelését. S az új föld termőképessége szüntelenül növekszik.

Szálljanak el repülőgépen a sztyeppel térségek fölött. Szemükbe ötlenek nemcsak a gabonatáblák, hanem az aszfaltozott utak szalagai, a lakótelepek, a vasútvonalak, az áramvezetékek, a gabonatárolók, nagy üzemek, gyárak és városok. A füves sztyeppe volt honában mindennek a szüzföldí gabona adott életet.

Visszaemlékszem például arra, milyen volt Akmolinszk, amikor első ízben megláttam. Alacsony, agyagból emelt házacskák, szűk utcák és 80 ezer lakos... És ma? A városban, amelyet Celinográdnak neveztek el, háromszor annyi ember él, csaknem teljesen új és átépített, több tíz ipar- vállalata, négy főiskolája, 15 iparija van, amelyeken csak az elmúlt három esztendőben több mint 20 000 szakember fejezte be tanulmányait.

A szüzföldek óriási ösztönző hatással voltak Kazahsztán termelő erői fellendülésére, gazdasága, tudománya és kultúrája fejlődésére. Óriási ipari létesítmények készültek el, 90 új város épült, köztük az egész országban ismert Rudnij, Ekibasztuz, Jer- mak, Kentau, Arkalik, Sevcsenko. A köztársaságban szenet és kőolajat fejtenek, öntvényeket, acélt, színes fémeket, műtrágyát, a legkorszerűbb megmunkáló gépeket, gépkocsikat és traktorokat állítanak elő. S már senkit sem lep meg az, hogy a valamikor elmaradott Kazahsztánban üzembe helyeztek egy gyorsneutronos reaktort.

Ma a testvéri köztársaságok csillagképében még fényesebben ragyog Kazahsztán csillaga. A köztársaság éveken és ötéveken át fejlődött, de mindezt jóval korábban megtárgyalták, tervezték és „kisütötték“. Az országrész jelenlegi arculatának sok vonását már akkoriban, egy negyed évszázaddal ezelőtt meghatározták, amikor a Központi Bizottságon dolgozószobámban mind gyakrabban megjelentek tudósok, kutatók, tervezők és projektánsok. Ez szintén figyelmet, időt és erőt követelt.

Talán felesleges mondanom, milyen boldog vagyok ma, amikor látom, hogy Kazahsztánban óriási mezőgazdasági-ipari komplexum jött létre, amelynek hatása kidomborodóan megnyilvánult hazánk egész gazdasága fejlődésében. Ebben az országrészben a szűzföldi hősköltemény újra, az egész világ előtt tanúsította a szovjet emberek magas fokúan nemes erkölcsi értékeit, jelképe lett a haza áldozatos szolgálatának és a szocializmus korának nagyszerű művévé vált.

(Vége)

(Gály Iván fordítása)

Az SZKP XX. kongresszusán, 1956 februárjában, büszkén jelenthettem a pártnak, hogy a szüzföldek megművelését siker koronázta. A köztársaságban a vetésterületet két év alatt 27 millió hektárra növelték. Gabonának szántak 23 millió hektárt, ebből 18 milliót a búzának, ami négyszerié haladta meg az új földek megművelése előtti szintet. A szüzföldek valamennyi dolgozója nevében biztosítottam a kongresszust, hogy Kazahsztán egymilliárd, sőt ennél is több púd gabonát termelhet.

Nem vélekedtem azonban úgy, hogy minden befejeződött, mindent megtettünk, s minden nehézséggel megbirkóztunk. Ezért a továbbiakban ezt mondottam:

„Kazahsztán pártszervezete tudatában van annak, hogy most, amikor a köztársaságban a vetésterület 27 millió hektárra növekedett, a gabona- termelés további gyarapításának fő tartaléka a hektárhozamok növelése. E tekintetben még sok a fogyatékosságunk. A szűzföldek megművelésével összefüggésben sürgető feladat — az összes kolhoz és szovhoz helyi sajátosságait tekintetbe véve — kidolgozni az olyan gazdálkodási rendszert, amely szavatolná a föld optimális kihasználását és termőképességének megőrzését. Ez nagy és bonyolult munka. Kérjük, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, a Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériuma, illetve Szovhozminisztériuma ebben a fontos kérdésben segítségünkre legyen, hogy sikeresen befejezzük a szűzföldek megművelésének nagy művét.“

A második világháború hőseinek emlékműve Alma-Atában

(Jan Bla2ej felvétele)

Leonyid lljics Brezsnyev:

SZÜZFDLD