Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-11 / 10. szám
* tart, merre halad a csehszlovák filmművészet. A cseh és a szlovák filmek évente megrendezett fesztiválja filmművészetünknek olyan jelentős fóruma, mely lehetővé teszi a mérlegkészítést, számvetést és előretekintést. A seregszemle célja, hogy egy esztendő filmtermését' felvonultatva értékelje a cseh és a szlovák filmgyártás helyzetét, s elemezze, mit tettünk a párt kultúrpolitikai határozatainak teljesítéséért és az alkotások mennyiben feleltek meg a szocialista filmművészettel szemben támasztott követelményeknek. A szemle jelentősége tehát abban van, hogy jelzi a csehszlovák film útjának egy-egy állomását, és képet ad a hazai filmművészet jelenéről. Ebben az évben a tavaly készült 47 O rszágos rangú kulturális esemény színhelye lesz a jövő héten Hradec Králové. Az idén itt rendezik meg a cseh és a szlovák filmek fesztiválját. Banská Bystrica, Plzeft, Ostrava, Kosice, Ostí nad Labern, Nitra, Prága, Brno, Bratislava és Ceské Budéjovice után ez a keletcsehországi város vette át a stafétabotot, hogy öt napig vendégszerető otthont nyújtson a fesztivál résztvevőinek. Március 12-e és 16-a között itt fogadják a seregszemle vendégeit — rendezőket, írókat, színészeket, kritikusokat és a kulturális élet vezetőit —, akik találkoznak, hogy áttekintsék és értékeljék a múlt esztendő hazai filmtermését, s lemérjék: hol játékfilm (38 cseh és 9 szlovák alkotás) közül 25-öt tűznek műsorra; a barrandovi játékfilmstúdió 20, a gott- waldovi 1, a kolibai pedig 4 filmmel mutatkozik be. Az alkotások közül többet ősbemutatóként vetítenek. A filmek elbírálása során főleg a szocialista elkötelezettséget és művészi igényességet, az újszerű ábrázolás- mód és kifejezőeszközök keresésére irányuló törekvéseket veszik figyelembe. Nincs lehetőségünk e helyütt felsorolni a műsoron szereplő ösz- szes alkotást, ezért csak néhány jelentősebbre hívjuk fel az olvasók figyelmét: Botrány a Gri-Gri bárban (rendezte Karel Stekl?), Haláljai (Ja- roslav Bálik), Az öreg hölgy magánszáma (Václav Matéjka), Remek férA cseh és a szlovák filmek fesztiváljáról fiák kurblival (Jifí Menzel), Az ijjú ember és a fehér bálna (Jaromil Ji- res), Találkozás júliusban (Karel Ka- chyna), A szép és a szörnyeteg (Ju- raj Herz), A bátyám minden pénzt megér (Stanislav Strnad), Aranyidők (Stefan Uher), Sízők (Ivan Húsfava), A győztes (Dusán Tranéík). Újdonság, hogy — a korábbi évektől eltérően — az idén csak játékfilmeket vonultatnak fel a szemlén. A rövidfilmek ezentúl ugyanis önálló fórumot kapnak: ebben az évben március 27-e és 29-e között Piesfanyban rendezik meg a kisfilmek seregszemléjét. Változatos és sokrétű lesz a filmszemle műsora. A jövő héten Hradec Králové két mozijában, valamint Ná- chodban és Pardubicében délutántól késő estig szinte szünet nélkül peregnek majd a filmek. A fesztivál azonban nem csupán verseny, a zsűri elismeréséért folyó versengés, hanem a filmművészek és a közönség találkozója is. A cél, hogy minél közvetlenebb kapcsolat alakuljon ki az alkotók és a nézőik között, ezért egy- egy filmbemutató után a művészek találkoznak a közönséggel, s ellátogatnak néhány üzembe is, hogy elbeszélgessenek- a szocialista brigádok tagjaival. t tölgy essyj > Négyszemközt Bordán Irénnel em tehet róla, hogy szépnek született. Es arról sem, hogy filmről filmre vándorol. A szépség nem érdem. A természet ajándéka. Adottság, amely egy színésznőnek nemcsak előnyt, hátrányt is jelent. Örökös bizonygatást, hogy nemcsak szép — tehetséges is. — Mit gondol, melyik szerepében nyújtotta eddigi legjobb alakítását? — Most törjem a fejem? ... Segítsen! — Dorica, a püspök kedvese volt a Csillag- szeműben, Bözsi, a betyárok szeretője a Talpuk alatt fütyül a szélben, Jablonszky Mária, a vágyakat perzselő dekoratív teremtés a Kísértet Lublónban, Gabriella, a vonzó ápolónő a Mire a levelek lehullanakban ... Soroljam tovább? — Nem kell. Már megvan. Azt hiszem, A szerelem bolondjai Malvinája áll hozzám legközelebb. — Népszerűségét minden filmszerepével meghatványozza. A színházban milyen a közérzete? — Hát, nem a legjobbkor kérdezi. Most éppen fáziseltolódásban vagyok. — Ezt hogy érti? — Három éve végeztem el a főiskolát. Osztály- főnököm javaslatára, sajnos, a Nemzetihez szerződtem. Két év alatt egyetlenegy jó szerepem volt: Tünde. Abba is csak úgy ugrottam be. Két napom volt a felkészülésre... — A József Attila Színházban viszont rögtön főszereppel kezdte az évadot. — Azóta sem kaptam újabb szerepet... De eljön majd az én időm, tudom. — Arra a lehetőségre nem gondolt, hogy csak filmszínész legyen? — Nem. Szilárd meggyőződésem, hogy a színház legalább annyira nekem való, mint a film. —. A rendezővel szemben milyen elvárásai vannak? — Az a típusú színész vagyok, aki igényli a külső kontrollt. Úgy érzem, rendező nélkül mindenre képtelen lennék. Tudnom kell, hogy alakít 1 és formál, közben azt sem bánom, ha a végsőkig gyötör, csak hozza ki belőlem azt is, amiről én sem tudok. Ha netán nem egyezik a véleményünk, mindketten elmondjuk az elképzelésünket, és vagy közös nevezőre jutunk, vagy nem. — Az összhang érdekében azonban valakinek mégiscsak meg kell adnia magát. S ez a valaki általában a színész. — Ha az az érzésem, hogy nekem van igazam, s hogy „ezt csak így lehet", mindenképpen úgy formálom meg a szerepemet, ahogy én látom jónak. Később úgyis kiderül, jól csináltam-e? — És milyennek látja azt a Bordán Irént, aki a filmvászonról, vagy a képernyőről néz ránk? — Nem tudom megítélni. — Próbálja meg. — Az az igazság, hogy sosem tudok objektív szemmel nézni az alakításomra. Csupán annyit tudok mondani magamról, hogy jó, vagy rossz voltam. A kollégáim véleményét szoktam kikérni, akik tudják rólam, hogy mindig a maximumra törekszem. — Másokkal szemben is ennyire igényes? — Nehezen vagyok elnéző, de nem szoktam megbántani az embereket. Még a szerelőket sem, akik szemrebbenés nélkül megvágnak, s ráadásul meg sem javítják rendesen a kocsimat. — Tévedek, ha optimistának tartom? — Nem, mert valóban az vagyok. Ha nem így volna, sokszor bosszús, elkeseredett lennék. Mert ezen a pályán gyakran éri komoly bánat vagy sérelem az embert. Szerencsére most is boldog vagyok. Társra találtam. — Erezte már, hogy ezt vagy azt a szerepet ok nélkül bízták önre? — Hát persze. A Weekend a tengerparton Ma- vise sem nekem való. Nem is tudom, miért éppen rám osztották? Azt hitték talán, hogy nekem mindegy, milyen szerepben vagyok a színpadon? ... — Rádió? Szinkron? — Egyiket sem tartom igazi iskolának. Pedig gyermekkoromban állandóan rádiót hallgattam. Meg nem is nagyon hívnak... Lehet, csak be kellene szólnom, ha ráérek. — Ügy tudom, legújabb filmszerepét egy olasz—magyar koprodukcióban játssza. — Gianfranco Mingozzi Isztambuli vonatjában a főhős feleségét alakítom. Jóformán semmit sem tudok a nőről, mégis izgatottan várom a forgatást. Hogy miért? A rendező miatt. Tiz évig volt Fellini asszisztense. — Lelkesedéséből arra következtetek, most sem ismer szebb hivatást, mint színésznek lenni. — Hát azt hitte, hogy véletlenül kerültem erre a pályára? Nem is létezett más foglalkozás számomra ... G. SZABÚ LÁSZLÓ ma. in. íi. 14 A filmszemle a Botrány a Gri-Gri bárban című új cseh film díszbemutatójával kezdődik meg. A felvételen Jirf Krampol és Petr Svojtka az alkotás egyik jelenetében A fesztivál az Aranyidők című szlovák film bemuta tásával ér véget. A képen az alkotás gyermekszereplői (M. KordoS felv.) (D omonkos Sándor felvétele)