Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-04 / 9. szám
1979. III. A. Beszélgetés Lorincz Gyulával, a CSKP KB tagjával, a CSEMADOK országos elnökével / • Lőrinci elvtárs, ön három évtizeddel ezelőtt a CSEMADOK első országos* elnöke volt. Arra kérjük, elevenítse föl, milyen politikai, társadalmi légkörben s milyen céllal alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége? — Nem lehet minden meghatódott- ság nélkül visszaemlékezni a 30 évvel ezelőtt történtekre. Az első — számunkra történelmi jelentőségű esemény — az Oj Szó első számának megjelenése volt. A megkönnyebbülés sóhajával, örömkönnyektől áztatott szemekkel olvastuk mi, csehszlovákiai magyarok, az anyanyelvűnkön megjelent újságunkat, a munkásosztály, a dolgozók győzelmének, a februári események évének utolsó hónapjában, 1948. december 15-én. Jeladás volt ez a csehszlovákiai magyar dolgozók életében, egy új korszak kezdetét jelezte, azt, hogy állampolgári jogaink politikai és társadalmi egyenjogúságunk megvalósítása elkezdődött. Ennek rövid időn belül újabb bizonyítékát láttuk. Az Oj Szó zászlóbontásához hasonlóan ugyancsak Csehszlovákia Kommunista Pártjának kezdeményezésére, 1949. március 5-én megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr- egyesülete. Az említett megkönnyebbülés sóhaja talán válasz is arra, hogy milyen politikai és társadalmi légkörben született a CSEMADOK. Csehszlovákia Kommunista Pártja a februári eseményekig állandó „vigyázzállásra“, éberségre kényszerült, számítva egy puccskísérletre, mely be is következett. Ennek leverése után bizony szükség volt még legalább egy évre, hogy a szocialista forradalomban a párt vezető szerepe annyira megerősödjék, hogy félresöpörve az előítéleteket, bizalmatlanságot, a proletár nemzetköziség szellemében hozzáláthasson a nemzetiségi kérdés egyenjogúságon alapuló rendezéséhez. Ehhez szükség volt — a mi viszonylatunkban — magyar nyelvű sajtóra, melyen keresztül a párt, a Nemzeti Front kormánya, a nemzeti bizottságok szólni tudtak a csehszlovákiai magyarokhoz, ezt biztosította az Oj Szó. Szükség volt egy nemzetiségi kulturális szervezetre is, hogy segítsen pártunknak a magyar dolgozók kulturális, ideológiai nevelésében, nemzeteink és nemzetiségeink közti barátság elmélyítésében, a jó testvéri együttélés feltételeinek megteremtésében. Ezek voltak a leglényegesebb első lépések. Persze, rendezni kellett a magyarok állampolgárságát, az iskolakérdést, az anyanyelven való oktatást, a közéleti irányításban való részvételt és így sorolhatnám tovább például a vagyonjogi kérdésekkel ösz- szefüggő dolgokat stb. • Nyilvánvalóan széles körű, szerteágazó kérdés, de főbb vonalakban talán mégis összefogható: véleménye szerint a CSEMADOK három évtizedes tevékenységének mik a legfontosabb pozitívumai, eredményei? — Ha három évtizedet értékelni lehetne, vagy felosztani pozitív és negatív korszakra, eredményekre és kudarcokra, nagyon nehéz volna, nem is lehetne ilyen szempontból a határvonalat meghúzni. Eszembe jut megboldogult barátunknak, Bábi Tibornak egy cikke, amelyben, ha jól emlékszem „mindent csináló Jánosoknak“ nevezte a CSEMADOK dolgozóit, titkárait, Gúnnyal, iróniával vagy éppen jóindulatú aggodalommal írta ezt, nem tudom. Ügy érzem azonban, megboldogult barátunknak adósai maradtunk a válasszal. Ezek a „mindent csináló Jánosok“ zömével fiatal vagy idősebb paraszt és munkásemberek voltak, értelmiségi alig volt köztük. Az értelmiség egyelőre bizalmatlanul elzárkózott, nem szívesen exponálta magát a CSEMADOK feladataiért, tisztelet a kivételnek. Ezek a gyakorlati emberek többnyire mozgalmi múlttal, szervező agitáló képességgel, sokszor fél vagy annál is kevesebb fizetésért jöttek hozzánk dolgozni. Közös munkákat szerveztek a háborús nvomok, a romok eltakarítására, az újjáépítésre. A falvak szépítésére. építésére szervezték a „Z“ akciókat. Hónapokig éjszakákon át vitatkoztak a mezőgazdaság kollektivizálásának előnyeiről. A kommunista párt segítségére sietve szervezték és megalakították az egységes földművesszövetkezeteket. Közben CSEMADOK helvi szervezeteket alakítottak, tagokat toboroztak. a tagsági díjat hajszolták, színdarabokat tanítottak be — nemegyszer alkalmatlanokat, amelyeket a plébános úr vagy a volt jegyző nyomott a kezükbe — s ezzel tulajdonképpen a CSEMADOK-munkát úgy végezték, mint mellékes foglalkozást. Sokaknak nem volt meg az alapfokú műveltsége, egyesek „gyorstalpaló“ tanítóképző tanfolyamot végeztek, hogy tanítónak mehessenek, hiszen ezen is múlt, lesz-e valahol magyar iskola, vagy sem. Funkciókat vállaltak a nemzeti bizottságokban, vagy a társadalmi élet más területén. Hogyan értékelhetjük ezt a korszakot, pozitívan vagy marasztaljuk el? Bizony a CSEMADOK célkitűzéseinek megvalósítása ebben az időben még nagyon is hiányos volt, ha csak egy-egy helyi csoportnál nem akadtak lelkes aktivisták, akik pótolni tudták a szakirányítás fogyatékosságait. Azt hiszem, ezt a korszakot mégis pozitívan értékelhetjük, a mindent vállalók odaadó munkájával együtt. Meg kell jegyezni, hogy később ezek a mindent csináló Jánosok zömével tanultak, művelődtek, pótolták azo kát a hiányosságokat, amelyeket az előző társadalmi rendben nem állt módjukban elsajátítani. Nem egy közülük ma is megállja a helyét, mint CSEMADOK funkcionárius, mások különböző vezető helyeken érvényesülnek szocialista társadalmunk hasznos tagjaiként. Ez volt az a korszak, amikor kerestük a megfelelő formákat a CSEMADOK munkájához. Tanfolyamokat rendeztünk munkatársaink számára, tanulva tanítottunk, tapasztalatokat gyűjtöttünk, cseréltünk. A második szakaszt már nagyobb gyakorlati tudás jellemzi. A CSEMADOK munkája elsősorban kultúrális téren, a színjátszás, a tánc- és a énekkarok működésében mutatkozik meg. Sok előadást tartunk: a szocialista ha- zafiság, internacionalizmus, haladó történelmi hagyományok adják a fő témát, emellett iró-olvasó találkozókat szervezünk, irodalmi esteket rendezünk. Nem akarnám maradéktalanul a CSEMADOK javára írni, de a szocialista hazafiságra, a proletár nemzetköziségre való nevelésből bőséges szerep jutott szervezeteinkre és azt hiszem minden dicsekvés nélkül megállapíthatjuk, hogy nem véletlen az a józan és megfontolt magatartás, melyet a csehszlovákiai magyar dolgozók tanúsítottak 1956 októberében, amikor a szomszédos Magyar Népköztársaságban ellen- forradalom tört ki. A csehszlovákiai magyarok akkor érettségiztek szocialista hazafiságból és elmondhatjuk, hogy a vizsgát jól letették. • Napjaink egyik figyelmet érdemlő jelensége a lakosság művelődési és szórakozási igényeinek nagyfokú differenciálódása. Mit tesz a CSEMADOK azért, hogy ezeket az egyre szélesebb körű igényeket kielégítse? — Pártunk XV. kongresszusa is hangsúlyozta, hogy a szabad idő értelmes eltöltésének, valamint a szocialista társadalmunknak megfelelő művelődés és szórakozás szempontjából rendkívül fontos, hogy dolgozóink ne csak pasz- szív szemlélői, hanem cselekvő részesei legyenek kulturális életünknek. Mit tesz, mit tehet a CSEMADOK tagságának még nagyobb aktivizálásáért? — A CSEMADOK nevéből eredendően is a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, s ez már magában is arra kötelez, hogy a széles dolgozó rétegek művelődési és szórakozási igényét kielégítse. Megállapíthatjuk, hogy ez az igény egyre színvonalasabb követelményeket , támaszt. Tudomásul kell venni, hogy a televízió elterjedése, a rádió és más kommunikációs eszközök, a hivatásos színház vendégszereplése bő lehetőséget nyújt a konfrontációra, ezért minden művelődési munkát, szórakoztató programot helyi csoportjainkban is megfelelő színvonalra kell emelni. Ezt nem úgy értem, hogy egy műkedvelő együttes versenyképes legyen a hivatásosokkal, hanem olyan programot kell összeállítani, amely a helyi lakosság érdeklődésének középpontjában áll és így vonzó lesz a közönség számára. Ezt persze csakis a helyi szervezetek tagságának, vezetőségének aktivizálásával lehet megvalósítani. Az országos rendezvényeink iránt egyre nagyobb az érdeklődés, tapasztalatunk mégis az, hogy ezekre csak közvetlenül a rendezvény előtt készülnek fel egyes helyi csoportjaink, pedig az igények emelkedése megkívánná, hogy az egyre erősebb konkurrenciát figyelembe véve, a felkészülés rendszeres, egész éven át tartó legyen. A központilag szervezett országos rendezvények is csak akkor lehetnek sikeresek és egyre színvonalasabbak, ha helyi csoportjaink egész éven aktívan készülnek a szereplésre; ezt nem egy jól működő helyi csoportunk már meg is tette. • Társadalmi életünk valamennyi területén elsőrendű követelmény a minőségi rhunka. A CSEMADOK központi és járási apparátusában miképpen érvényesül a követelmény, elsősorban az irányító, a szervező és a módszertani segítség területén? — Valóban Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusa és főleg a párt Központi Bizottságának 11. és 12. ülése erősen kihangsúlyozta a munka minőségének javítását, fokozását, társadalmi életünk minden szakaszán, így természetesen a népművelés és a kultúra területén is. Beszélgetésünk elején rámutattam, milyen nehézségekkel kellett megbirkóznunk szervezetünk indulása idején; képzett káderek hiányoztak, főleg a módszertani segítség területén. Azóta nagyon jelentékeny javulás látszik a CSEMADOK munkájában, az apparátus dolgozóinak műveltségi, szakismereti színvonala is emelkedett. A létszám is gyarapodott, de őszintén meg kell mondanunk, főiskolát végzett, szakműveltséggel rendelkező munkatársunk még mindig kevés van, és ez a minőségi munka színvonalának megfelelő emelését erősen gátolja. Ezt a hiányt szakbizottságaink aktivitásával igyekszünk pótolni. • A helyi szervezetek és az amatőr csoportok, művelődési klubok és szakkörök sikeres munkájának egyik fontos előfeltétele, hogy összehangolják tevékenységüket más kulturális szervezetekkel, s megfelelő kapcsolatokat építsenek ki az illetékes párt- és állami szervekkel. Történt e ezen a téren lényeges előrelépés? Ön hogyan ítéli meg a párt- és az állami szervek viszonyát a CSEMADOK-hoz, országos és helyi méretben? — Igen, történt ezen a téren is javulás. A járási bizottságok többsége nagyon jól együttműködik a járási népművelési központokkal és a járási népkönyvtárakkal. Az együttműködés további elmélyítését szorgalmazta az az országos értekezlet is, melyet a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma 1978 áprilisában rendezett Bojnicén. Ezen megjelentek a kerületi és járási nemzeti bizottságok kulturális osztályainak vezetői, a járási népművelési központok igazgatói, valamint a CSEMADOK és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének képviselői. Ennek folytatása volt az a felmérés, amelyet a CSEMADOK, a Népművelési Intézet és a járási szervek végeztek a népművészeti munkaszakaszon az ősz folyamán abból a célból, hogy felmérjék, milyen az anyagi ellátásuk a CSEMADOK mellett működő népművészeti csoportoknak. Feladatunk tovább keresni a lehetőségeket és tovább erősíteni az együttműködést az említett szervekkel és szervezetekkel. A központi párt- és állami szerveknek — bátran mondhatjuk — jó a CSEMADOK-hoz fűződő viszonya; mind a párt központi szervei, mind funkcionáriusai részéről megértést, segítséget, irányítást és támogatást kapunk. Ugyanezt mondhatom a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumáról, melynek 1972 óta közvetlen alárendelt szervezete vagyunk. Helyi viszonylatban nem lehet általánosítani; ahol a CSEMADOK illetékes vezetősége a párt és az állami szervekkel, nemzeti bizottságokkal keresi és megtalálja az elvtársi, emberi kapcsolatot, ott jó az együttműködés is, ahol nem, ott sajnos a panaszok ellenére is nehéz ezt a viszonyt mindig „felülről“ rendezni. • Valamennyi kulturális szövetségre a jövőben még igényesebb feladatok várnak. Véleménye szerint melyek azok a legfontosabbak, melyek sikeres megoldása révén a CSEMADOK a jövőben is jelentős részt vállalhat a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális és eszmei nevelésében? — Adva van a CSEMADOK programja, munkájának tartalma; célunk a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális színvonalának emelése, a szocialista hazafiság, a proletár nemzetköziség szellemének elmélyítése, nemzeteink és nemzetiségeink együttélésének, kölcsönös haladó. hagyományainak, ápolásának, egymás megbecsülésének formáit tartalommal megtölteni. Többek között — mert hiszen abból a széles skálából, mely a CSEMA- DOK-ra vár, nem tudok mindent felsorolni — ezeket a feladatokat kell magasabb szinten, egyre jobb minőségben teljesíteni. Ezzel jelentős szerepet töltünk be a csehszlovákiai magyarok kulturális és eszmei nevelésében. Hozzájárulunk nemzeti kultúránk ápolásához, fejlesztéséhez, jelentős lépéseket teszünk közös szocialista kultúránk további fejlődése érdekében. SZILVASSY JÚZSEF 11 HÁROM ÉVTIZED A SZÍNVONALAS KULTURÁLIS ÉS ESZMEI NEVELÉS ÉRDEKÉBEN Ezekben a napokban ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége. Alábbi beszélgetésünk a jubileum alkalmából készült.
