Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-02-18 / 7. szám

\ 1979. FEBRUAR 18 \ VASÁRNAP BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM Ara i KORONA SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA E seményekben gazdagok, mozgal­masak a földművesek napjai. A növénytermesztők már a tavaszvárás je­gyében tevékenykednek, hiszen sosem tudni, miként alakul az időjárás, mikor hangzik el a föld hívó szava. A gép­javító műhelyekben is rengeteg a munka, az állattenyésztésről nem is szólva, ahol messzemenő energia- és takarmánytakarékosság közepette kell eleget tenni az elvárásoknak. A termelési feladatok valamennyi munkaszakaszon igényesek, sőt, min­den eddiginél nagyobbak. Törvénysze­rű, hogy a január—február hónapokban sorra kerülő tanácskozásokon — a pártalapszervezetek értékelő taggyűlé­sein, az üzemi, vállalati tervismertető gyűléseken, az efsz-ek IX. országos kongresszusának jegyében tartott mun­kahelyi-termelési és szocialista munka- brigád értekezleteken, valamint évzáró közgyűléseken — egyaránt sok szó esik a feladatokról, s azok teljesítésé­nek hogyanjairól. Nem vitás, a tanácskozásokon a ter­melés anyagi-műszaki alapjai és az e téren előforduló problémák is szóba kerülnek. Sokan elmondják, hogy több korszerű istálló kellene, hiányoznak bi­zonyos gépek, gyakran okoz gondokat a pótalkatrészhiány, vagy nem mindig állnak rendelkezésre kellő választék­ban az egyes vegyszerek. Lényeges tény azonban — példák sora bizo­nyítja —, hogy eltérően a múlttól, az esetek többségében az ilyen jellegű „számvetéssel“ nem ér véget az elmúlt év eredményeinek értékelése, sem az időszerű feladatok teljesítésének meg­vitatása. Tudják, érzik — vezetők és beosztottak egyaránt —, hogy egyolda­lúan, csak külső tényezőkkel számolni és magyarázni a hibákat a gyengeség jele lenne. Méltatlan a szocialista me­zőgazdasági nagyüzemhez, amelynek három évtized tapasztalataival és ered­ményeivel már elég erősnek kell len­nie ahhoz, hogy dolgozói önkritikusan és kertelés nélkül merjék bevallani, hol, miben hibáztak, s erejük tudatá­ban számba vegyék, hogy a tervek megvalósításáért, az adott körülmé­nyek között mit tudnak tenni ők ma­guk. Valahogy úgy, olyan szellemben és hangnemben, ahogy azt a Csilizközi (Medzicilizie) Egységes Földművesszö- vetkezet kommunistái az üzemi párt- bizottság összüzemi értékelő taggyűlé­sén tették, és ahogy azt — Halász Já­nos mérnöknek, a szövetkezet elnöké­nek szavaival élve — az efsz-ek IX. or­szágos kongresszusát megelőző vita keretében a soron lévő munkahelyi­termelési tanácskozásokon, illetve az egyes üzemegységek évzáró közgyűlé­sein teszik. Tánczos Tibor, az üzemi pártbizott­ság elnöke beszámolójában részletesen elemezte az egyes alapszervezetek el­múlt évi munkáját, s természetes, hogy a komplex felmérésből a termelési eredmények, valamint azok elérésében a kommunisták részéről nyújtott se­gítség számbavétele sem maradt el. Tények, számok bizonyították, hogy a földművesszövetkezet tagsága, élükön a kommunistákkal, az elmúlt évben jól sáfárkodott a rendelkezésére álló esz­közökkel és alapokkal. A szövetkezet összesítésben valamennyi tervfeladatát teljesítette, illetve túlszárnyalta, de ennek ellenére egyetlen összejövetel, tanácskozás „sem válhat a sikerek tük­rében rendezett látványos ünnepség­gé, annál inkább, hogy bőven akad még javítani való“ — hangsúlyozta a beszámoló —, majd konkrét példákkal folytatta. Többek között szóba került a cukorrépa hozama, s olyan kérdések is, mint amilyen az ágazati irányítás elmélyítése, a gépkihasználás, vagy az egyszemélyes, egyéni felelősség. Az állattenyésztők is kellő elismerésben részesültek a sikerekért, de azért jó tanácsot is kaptak: a rossznak éppen­séggel nem mondható koncentrált ta­karmányfogyasztás mellett is érdemes lenne jobban odafigyelniük a trebati- ceiek versenyfelhívására. Számos példát, adatot említett vitain­dítójában Öllé Gyula, a dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) járási pártbizott­ság titkára. Az eredmények — járási és üzemi viszonylatban — jók és kevésbé jók, az utóbbiaknál sok-sok időjárási tényezőt lehetne „okként“ említeni, de ez nem lenne helyes megoldás. A 6. ötéves tervidőszak első három évében a járás átlagos bruttó mezőgazdasági termelésének értéke egymilliárd 450 millió korona volt. A tervidőszakra meghatározott feladatok teljesítéséhez az idén és 1980-ban is egyaránt 300 millióval nagyobb éréket kell megter­melni. Ez csak építő jellegű munkával, rugalmas és határozott irányítással le­hetséges. Szükséges, hogy mindenhol következetesen feltárják és hasznosít­sák a belső tartalékokat. Jó példával ilyen vonatkozásban is a kommunis­táknak kell elöl járniuk, nekik kell ügyelniük arra, hogy mindig helyesen rangsorolják a feladatokat. Az elemző beszámoló és vitaindító nyomán gazdag vita alakult ki. A fel­szólalók szavai bizonyították, hogy azok, akik nevében beszéltek, kellően érzékelik a követelményeket, amiket a nehezebb termelési és gazdálkodási fel­Gyökerei György felvétele tételek között munkájukban, magatar­tásukban elvárnak tőlük. Szalacsy Sándor, a balonyl hízómar­ha-telepen dolgozó állatgondozó például azt fejtegette, hogy milyen eredménye­ket hozott két istálló korszerűsítése, és sürgette további kettő átépítését. El­mondta, hogyan csökkentették 3,84-ről 2,50 kilogrammra az egységnyi állati termék előállításához felhasznált kon­centrált takarmány mennyiségét, és ke­resik a még hatékonyabb termelés le­hetőségeit. Udvarhelyi Zsuzsanna a ba­romfifarm szocialista munkabrigádjai­nak közös vállalásáról és az abban rej­lő tartalékokról szólt, míg a zöldség­kertészet viszonylatában ugyanezt Zsi­dó Mária fejtegette. Keresték és meg­találták a lehetőségét annak, hogy ta­valyhoz képest kevesebb szén, valamint energia felhasználásával több zöldséget termesszenek. Mozgósítóan hatottak és lényeges területre irányították a fi­gyelmet Csicsai Imre üzemgazdász sza­vai, aki a termelés növekedési ütemét a ráfordított költségek nagyobb növe­kedési arányával állította párhuzamba. A helyi tartalékok mozgósítására ösz­tönöztek a növényvédelmet irányító Ag György szavai is. Részletezte a gyom­irtó szerek hiánya okozta nehézsége­ket, de szükségesnek tartotta elmon­dani azt is, hogy a gyomos táblák lát­tán érdemes lenne jobban odafigyelni a táblaszéleken, árokpartokon és a for­dulóknál pusztán kényelemből elha­gyott sávokra, vagy arra is, hogy a szemes kukoricában a gyom elszaporo­dásában milyen része van a felületesen megtisztított kombájnoknak. Az ilyen és hasonló példákra utalva hangsúlyozta zárszavában a szövetke­zet elnöke, hogy a feladatok teljesíté­séhez mindenkinek a maga posztján és a legjobb tudása, valamint képességei latbavetésével kell hozzájárulnia. An­nak meghatározása pedig, hogy kitől, hol és milyen szolgálatot várnak a cé­lok elérésében, az az efsz-ek IX. or­szágos kongresszusát megelőző tanács­kozások első számú feladata. EGRI FERENC A HATÉKONYSÁGRA ÖSSZPONTOSÍTVA

Next

/
Thumbnails
Contents