Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-11 / 6. szám
Közös öröm — közös Qond *ao^o^*<0^. MIT TESZNEK A NEMZETI BIZOTTSÁGOK A GYERMEKES CSALADOKÉRT A nemzetközi gyermekév jó alkalom arra, hogy értékeljük, hogyan gondoskodik szocialista társadalmunk a gyermekes családokról. Szocialista építésünk előrehaladásával párhuzamosan, a gazdasági eredményektől függően, fokozatosan bővült, új formákkal gazdagodott az a társadalmi gondoskodás, amelyben a gyermekes családok, az ifjú házasok és a fiatalság részesül. A gyermekes családokról való gondoskodás szintjét illetően a világ fejlett országai közé tartozunk. Hiszen csupán 1978-ban erre a célra 30 milliárd koronát fordítottunk, ebből az SZSZK-ban 10,5 milliárd koronát. Ez azt jelenti, hogy egy gyermekes családra évente 10 500 korona segítség esik. Az ilyen jellegű kiadások legnagyobb részét a pénzbeli juttatások — a gyermekpótlék, .a szülési segély, a szülési szabadság és a gyermekgondozási szabadság alatt kifizetett segély — képezik. Jelentős összeget kapnak azonban a családok a gyermekek bölcsődei, óvodai, internátusi elhelyezése, az ösztöndíjak és más révén. Meg keli említenünk a különböző kedvezményeket is, amelyek szintén hozzájárulnak a családi költségvetés javításához — ilyen a kedvezményes viteldíj, az adó- és lakbérkedvezmény és a gyermekruházati cikkek, illetve gyermekcipők gyártásához való állami hozzájárulás. Az említett társadalmi gondoskodás rendszerét jól kiegészítik a szociális szolgáltatások, a rendkívüli segélyek, amelyek lehetővé teszik a családok stabilitásával és nevelő funkciójuk megszilárdításával kapcsolatos problémák komplex megoldását. A szociális ellátásról szóló törvény értelmében a szociális szolgáltatások fejlesztéséért a nemzeti bizottságok felelősek. A nemzeti bizottságok állnak ugyanis legközelebb a lakossághoz, jól ismerik a gyermekes családok helyzetét, és így ők nyújthatják a leghatékonyabb segítséget a felmerülő problémák megoldásában. A gyermekek érdekeinek védelme A szociális szolgáltatások keretében nagyon jelentős a nemzeti bizottságok által megszervezett nevelői tanácsadás, valamint a szociális-jogi védelem. A fő cél a kedvezőtlen helyzetbe kerülő családok megsegítése, a gyermekek megvédése a kedvezőtlen hatásoktól és a fiatalok egészséges testi és szellemi fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtése. Az ilyen segítség hatékonysága nagymértékben attól függ, hogy a nemzeti bizottságok idejében tudomást szerezzenek azokról a családokról, amelyeknek szükségük van a segítségre. Ezért a nemzeti bizottságoknak ismerniük kell a többgyermekes családokat, a társadalom segítségére szoruló, gyermekeiket egyedül nevelő anyákat. A járási nemzeti bizottságok évente mintegy 20 000 családnak nyújtanak segítséget a gyermekek nevelésében, illetve szociális-jogi védelmet. Az ilyen jellegű gondoskodás a gyakorlatban a legkülönbözőbb formákban valósul meg. így például segélyt kapnak azok a gyerekek, akiknek felelőtlen szüleik közül valamelyik nem teljesíti kötelességét, megpróbálják rendezni a megbomlott családi együttélést. Társadalmilag nagyon fontos a járási nemzeti bizottságoknak az a feladata, hogy képviselik a kiskorú gyermekeket a bíróság előtt, elsősorban a válásoknál, a tartás- díj, vagy az apaság megállapításánál. Gyakran nagyon bonyolult, hosszas ügyintézésről van szó. A gyermekek szociális-jogi védelmének fontos része a kedvező feltételek megteremtése a családokban. Ezért a nemzeti bizottságok segítséget nyújtanak a házastársak közti konfliktusok megoldásában, a családi kapcsolatok megszilárdításában. Szükség esetén felügyelet alá helyezik a gyerekeket és ezeket a kérdéseket az iskolákkal, a szülők munkaadóival együttműködve oldják meg. Ezen a téren a nemzeti bizottságoknak jobban ki kellene használniuk azt a jogkörüket, amelyet a Tt. 117/1966 számú törvény határoz meg. A törvény szerint szükség esetén javasolhatják, hoey a családi pótlékot a felelőtlen szülők ne kapják kézhez. A helyi nemzeti bizottságok ezeket az ösz- szegeket saját belátásuk szerint a gyermekek ellátására fordíthatják, így például kifizethetik étkeztetésüket az iskolában, vagy pedig megvásárolhatják számukra a szükséges dolgokat. Sajnos, a helyi nemzeti bizottságok tavaly csak 435 esetben javasolták a családi pót-- lék kifizetésének letiltását. Amennyiben nincsenek meg a feltételek a családi körülmények javítására, vagy ha árva gyerekekről van szó, a járási nemzeti bizottságok gondoskodnak a gyerekekről. Javaslatot tesznek a gyermekek örökbefogadására, nevelőszülői gondozására, vagy esetleg intézeti elhelyezésére. 1973 óta vezették be a nevelőszülői gondoskodást. Jelenleg több mint 1700 gyermek él nevelőszülőknél, akik havonta 500—600 koronát kapnak az államtól a gyermek ellátására és ezenkívül még gyermekenként 200 korona jutalmat. BővUl a házassági tanácsadók hálózata Az utóbbi években fokozott figyelmet szentelünk a családoknak. Fokozatosan kiépül a házassági tanácsadók hálózata. A CSKP XV. kongresszusa határozatának értelmében 1980-ig az összes járásban létesíteni kell tanácsadót. Szlovákia területén jelenleg 34 járási és 3 kerületi tanácsadó működik. Eddig Bratislava területén és a kelet-szlovákiai kerületben sikerült teljes mértékben kiépíteni a hálózatot. A nyugatszlovákiai kerületben a galántai, seni- cai és topolőanyi, a közép-szlovákiai kerületben pedig a Cadcai, Rimavská Sobota-i és VefkY Krtís-i járásban kell még tanácsadót létesíteni. Tavaly a házassági tanácsadók több mint 3700 esetet oldottak meg. A házastársak közötti összhang hiányát leggyakrabban pszichikai jellegű nézeteltérések okozzák. Gyakran merülnek fel szexuális problémák, és egyes járásokban különösen sok bajt okoz az alkoholizmus. Továbbá gondot okoz a gyermekek nevelésével kapcsolatos nézetek különbözősége, a különélés, illetve a két nemzedék közös lakása, a rossz gazdálkodás, valamint a házasfelek megromlott egészségi állapota. A házasságkötés előtti tanácsadáson leggyakoribb problémaként a partner kiválasztása, a fogamzásgátlás kérdései, genetikai és szociális-jogi problémák szerepelnek. A tanácsadók egyre szélesebb körű megelőző és nevelő tevékenységet fejtenek ki. A tanácsadók munkatársai részt vesznek a fiatalok felkészítésében a házaséletre, a gyermekek nevelésére. Előadás-sorozatokat, beszélgetéseket szerveznek az iskolákban és elbeszélgetnek a jegyesekkel a házasságkötés előtt. A tanácsadók elsősorban ott működnek eredményesen, ahol szoros kapcsolatot alakítottak ki a társadalmi szervezetekkel. A szociális ellátásról szóló törvény elfogadása, vagyis 1976 óta, a járási nemzeti bizottságok a szociális ellátás új formáit vezették be. Ezek közé tartozik a gondozó szolgálat is. Küldetése, hogy segítséget nyújtson a gyermekek ellátásában, a háztartás vezetésében, ha a család objektív vagy szubjektív okok miatt átmenetileg nem tudja ezt biztosítani. Az ilyen okok közé tartozik az egyik szülő betegsége, a gyermek betegsége, ikrek születése, az egyedülálló anya gyógykezelése stb. A gondozói szolgálatot a család anyagi helyzete szerint, indokolt esetekben ingyenesen nyújtják. Nagy segítségre szorulnak az egyedülálló anyák, elsősorban azok, akik fiatal koruk miatt nem tudják a megfelelő anyagi és szociális feltételeket megteremteni gyermekeik neveléséhez és lakáskérdésük is megoldatlan. Az ilyen anyák számára létesítik a járási és kerületi nemzeti bizottságok azokat az otthonokat, amelyek az elszállásoláson kívül tanácsot is adnak, segítenek a lányanyáknak a szakképzettség megszerzésében, hogy fokozatosan ők is bekapcsolódhassanak a társadalmi életbe. Szlovákiában egyelőre csak egy ilyen otthon működik, amelyet a Kassai (Kosice) Városi Nemzeti Bizottság létesített. Idén, Bratislavában és egyes járásokban is követik példájukat. A gyermekes családokról, a gyermekeiket egyedül nevelő anyákról való szociális gondoskodás további javítása érdekében a kerületi, járási és városi nemzeti bizottságoknak értékelniük kell, hogyan teljesítették eddig a választási programok szociálpolitikai feladatait és ennek alapján meg kell határozniuk konkrét feladataikat a nemzetközi gyermekévben. Stefan bohuS, az SZSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériumának osztályvezetője 1979. II. 11. EMKHWnH, TÜROfMMEL, MEGGYŐZÉSSEL FIATALKORÚAK SZOCIÁLIS PÄRTFOGÖJA BESZÉL A MUNKÁJÁRÓL A véletlennek köszönhettem, hogy /öze/ Miháli- kot az irodájában találtam. Napjait ugyanis többnyire „házon kívül“ tölti: a bíróságon, a rendőrségen, az iskolákban, a különböző munkahelyeken, vagy éppen családi beszélgetésen. Elengedhetetlen része ez a munkájának: a fiatalkorúak szociális kurátora — szociális pártfogója a lévai (Levice) járásban. — Mit rejt tulajdonképpen ez az elnevezés? — kérdem az alig 30 éves fiatalembert. — Röviden annyit, hogy a veszélyeztetett, nehezen nevelhető fiatalkorúakkal foglalkozom. A foglalkozás aztán jóformán esetenként mást jelent. Elsősorban alaposan meg kell ismernem a pártfogoltamat, a szülőket és a családi körülményeket. Minden alkalommal részt veszek a rendőrségi kihallgatáson, a befejező kivizsgáláson, a bírósági tárgyaláson. Jellemzést kell adnom minden hozzám kerülő fiatalról, javaslatot, hogyan lehetne megoldani a problémáját. Huzamosabban főleg azokkal foglalkozom, akik a kihágás vagy a különben — felnőtt kor esetén — bűncselekménynek minősülő tettük elkövetése után nem kerülnek nevelőintézetbe, hanem a családi környezetben maradnak. Pillanatnyilag körülbelül huszonöt ilyen fiatallal tartok rendszeres kapcsolatot. — Van-e saját munkamódszere, lehet-e egyáltalán munkamódszerről beszélni a szociális pártfogók munkájában? — Pályakezdésem tulajdonképpen egybeesett ennek a munkakörnek a létrehozásával. Friss diplomával — a Bratislavai Komensky Egyetem Bölcsészkarán végeztem gyógypedagógia szakot — tapasztalatok nélkül cseppentem bele a hagyományokkal még szintén nem rendelkező szociális pártfogói állásba. A munkakörömnek, a rendeleteknek megfelelően saját belátásom és módszereim alapján dolgozhatok — így kaptam meg az útmutatást. Csaknem ötévi munkám tapasztalata alapján én legfontosabbnak tartom — ezt esetleg a módszeremnek is nevezhetem —, olyan kapcsolatot teremteni az eltévelyedett fiatallal, hogy elhiggye, valóban a javát akarom, érdekét védem. S a meggyőzésnek is más módját választom, mint az érintettek szülei. Ezeknek a fiataloknak a zöme zilált családi körülmények között él, s a szülők legtöbbje a fenyegetést és a verést alkalmazza nevelésként. Én az ésszerű érveket: hová vezethet az életmódjuk, megéri-e tönkretenni a fiatalságukat, mikor lehetőségük van rendesen élni. Persze van, aki csak meghallgatja az érveimet és fütyül rájuk, de olyan is van, aki megszívleli azokat. Hogy példát is említsek: másodikos autószerelő-tanuló volt a fiú, amikor több kisebb kihágás miatt kapcsolatba kerültünk. Ekkor már pár hete az iskolát is kerülte, az apja és a barátai tanácsára — minek tanul, anélkül is kereshet pénzt — segédmunkásnak akart menni. Végül mégis az én érveim győztek, s be is fejezte a szakmunkásképzőt — Mi a szociális pártfogó feladata, szerepe a bírósági tárgyalásokon? — A fiatalok, illetve pártfogoltjaink második védőjének is nevezhetném magunkat. Csakhogy mi itt is elsősorban a nevelési szempontokat tartjuk legfontosabbnak. Ezért aztán előfordulhat — mint velem is megtörtint —, hogy nemcsak az ügyésszel, de a vádlott kijelölt védőjével is ellentétes az álláspontom. Egy 15. évét betöltött cigányfiú ügyét tárgyalta a járásbíróság. Lopott, de mivel az érték alig haladta meg az 1000 koronát, s a fiú büntetlen előéletűként állt a bíróság előtt, az ügyész alacsony büntetést javasolt, a védő pedig még annak is az elengedését kérte. Ekkor kértem én szót, mert a vádlott „jó ismerősöm“ volt. Tizenöt éves koráig ugyanis rendkívül sok kihágást, törvénysértést követett el, de kiskorú lévén, bíróság elé nem került. Én tehát legalább felfüggesztett szabadságvesztést javasoltam, azzal indokolva, hogy így — ha már a szép szó nem használt — talán meg lehet fékezni, hiszen a legközelebbi bűncselekménye esetén már börtönbe kerül. — Munkája melyik részét tartja a legnehezebbnek? — A kapcsolatteremtést: mégpedig a fiatalokkal és a szülőkkel egyaránt. Ha elérem azt, hogy a védencem higgyen nekem, a szülő pedig őszinte legyen hozzám, akkor a továbbiakban már könnyebb a dolgom. Sok emberismeret kell ehhez, amit nem lehet könyvből tanülni, ezt éppen a munkájával gyűjti az ember. Az emberismeret mellé pedig — ezt ugyan Józef Mihálik nem mondta ki — sok-sok türelemre is szüksége van. A szociális pártfogó munkája során nemcsak nevelő, hanem egy kicsit szülő, egy kicsit orvos is. S türelmét akkor sem veszítheti el, ha egy-egy védencével kudarcot vall, hiszen a következő eltévelyedettet esetleg ió útra térítheti. FLÓRIAN MARTA Szórakozva tanulnak az óvodások (Gyökeres György felvétele)
