Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-02-11 / 6. szám

VASÁRNAP 1979. február 11. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 7.07, nyugszik 17.05 Közép-Szlovákia: 6.59, nyugszik 16.57 KeletSztovákia: 6.51, nyugszik 16.49 órakor A HOLD kel — 16.36, nyugszik 6.21 órakor NÉVNAPINKON SZERETETTE!. KÖSZÖNT) (1K BERTOLD és DEZIDER nevű kedves olvasóinkat 1829-ben halt meg Alek- szandr Szergejevics GRI- BOJEDOV orosz drámaíró, költő és diplomata (szöl. 1795) • 1839-ben született Josiah Willard GIBBS ame­rikai fizikus, a kémiai ter­modinamika és a statiszti­kus mechanika egyik meg­alapozója [t 1903) • 1864-ben született BALAS­SA József nyelvész, a ma­gyar nyelvtndomány egyik jelentós képviselője ( + 1945) • 1889-ben született Jaroslav BRUHA cseh szob­rász, érdemes művész • 1939-ben halt meg Elena MäRÖTHY SOLTESOVA szín. vák realista Írónő (szül. 1855). AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL j Leonyid lljics Brezsnyev: Szűzföld, 13. rész Erőforrás Bodnár Gyula riportja ... jutott eszembe, ami kor elolvastam a mind­össze ötsoros hírt: a svéd játékgyárosok és keres­kedők kötelezettséget vállaltak, hogy 1979. de­cember 1-től nem gyárta­nak és nem forgalmaz­nak játékfegyvereket és játékkatonákat (ez alól csak az első világhábo­rú előtti fegyverek és fi­gurák jelentenek kivé­telt). Igen, így kellene tenni az igazi fegyverek és igazi katonák ügyében is. Néhány jó szándékú ember összeült és hozott egy hasznos döntést. Nem készítenek kattogó játék­géppisztolyt, s a kis tank sem szórja majd a szikra­esőt. A kapitalista játék­gyáros lemondott erről a bevételi forrásról, és ez jó. Mit készít helyette? Búgócsigát, vagy három­lábú marslakói? Az ö dolga, s ha mindezt dup­la áron adja majd, azt sem irigylem tőle. Valahogy így kellene ezt nagyban is csinálni. Az évek óta készülő SALT-ll., amelyet már na­gyon várunk, közel áll a így kellene tenni megvalósuláshoz. Nagy sikert jelent ez az eny­hülés szempontjából, de nem végleges megoldás. Bécsben is folynak az im­már maratoni — hatodik éve tartó — leszerelési tárgyalások. Pedig talán az ésszerű megegyezés­hez nem is kellene ak­kora ördöngösség, mint oly sokan hiszik. Értel­mes, jó szándékú embe­rek összeülnek, s meg­hozzák a döntést: kapita­lista fegyvergyáros, lásd be, ezt kívánja az embe­riség érdeke, mint ahogy példánkban a gyerekeké. Hiszen annyi mindent le­hetne helyette termelni, ami hasznos és egyben jó üzlet is lenne! Csak az asztal túlsó felén is telje­sen őszinte, emberséges politikai szándékokkal kell leülni. Örömmel nézem gyere­keim kezében a rugóra pattanó focistákat, a szí­nes ceruzát, az építőkoc­kát. Kisfiam a lovat is, a mackót is, a kutyát is zöldre festette, neki ez a szín tetszik a legjobban. Játszik, felszabadultan, igaz örömmel. Ha a kis garázs összedől, sír. Majd újra építi. Valahogy így kellene tenni végre. Hogy a fel­nőttek is felszabadultan, örömmel játszhassál mindenütt szép, ország­építő játékukat. Miért nem síeltem az idén? Evek óta keseregnek a síelés kedvelői, hogy nincs hó, nem hódolhat­nak a legszebb sportnak. Az idén nem panaszkod­hattak, nem kellett a Tát­rába menniük, hogy fel­köthessék a sílécet. Elha­tároztam, hogy az idén én is síelni fogok, bár még sosem próbáltam, amiből az következik, hogy nem tudok síelni. De hiszen minden gyerek megtanul­ja, nekem miért ne sike­rülne? Valószínű nem ne­vezhetek be az olimpiára, de azért elcsoszogok a friss havon, s ha netán esem, igyekszem kecse­sen bukni. Elképzeltem magam egy jól szabott síruhában ... Feltétlenül pirosat veszek, az szépen mutat majd a fehér ha­von. Miért ne síelnék? Elvégre a sí már nem­csak a felsőbb osztály ki­váltsága, mint valamikor. Meg aztán annyit beszél­nek a tömegsportról, a testmozgás szükségessé­géről, meg arról, meny­nyire helyes — sőt egye­nesen kívánatos —, hogy az ember ne csak nyáron vegye ki a szabadságát és süttesse magát négerbar nára a napon, hanem tölt­sön legalább egy hetet a hegyekben télen, és téli sportot űzzön. Gondol­tam, megfogadom a bölcs emberek tanácsát. Éppen egy hét szabadságom van még, szállodát talán ka­pok — hiszen vannak né­mi összeköttetéseim. Hat­hét napra nem kerülhet többe a szoba, mint — ha nem első osztályú szállo­dába megyek — 6—700 koronába, az étkezést megoldom szerényen, reggeli, vacsora otthon, napjában egyszer meleg étel, ha nagyon spórolok, az napi 50 korona, hét­szer ötven az annyi, mint 350 korona, tehát a szál­lás és a koszt vastagon számítva 1200 korona, az útiköltség oda-vissza — a taxit is beleszámítva — 200 korona, az 1400 koro­na, előre nem látott ki­adások 600 korona, ösz- szesen 2000 korona. Nem vág a földhöz, ennyit igazán megér az egészsé­gem. Most már csak sí- felszerelés kell. Elmen­tem a sportboltba. Sport­szereink messze földön híresek jó minőségükről és olcsóságukról. Mon­dom az eladónak, mi kel­lene. Elém rakja a síléce­ket, a legolcsóbb 1600, de van 5000 koronás is, ba­kancsot már kapok 1450-ért, de a külföldi 3000-be kerül, a síruha — a pirosnak éppen erre az árnyalatára gondoltam! — 1900. kell még síkö­tés (kétezerért), sapka, kesztyű, szemüveg ... Ki- támolyodtam az üzletből, s amikor a levegőn ma­gamhoz tértem, eszembe jutott, hogy a sít tartják a téli sportok királynőjé­nek. Azt hiszem, ez igaz is. Legalábbis ami az ára­kat illeti... Egyszer s mindenkorra döntöttem: csakis nyáron megyek szabadságra, és maradok az úszásnál, akármit mondjanak is a bölcsek. A hírek szerint az idei fürdőruhákhoz még kevesebb anyagra lesz szükség ... IDŐSZERŰ GONDOLATOK Azt mondhatjuk, hogy az 1979-es évbe közösen pozitív előfeltételekkel léptünk. A hadászati támadófegyverek korlátozásáról kötendő új megállapodás munkálatai befe­jezésükhöz közelednek, habár nyilvánvalóan még bizonyos időre lesz szükség óz állás­pontok végleges összehangolásához. Feltéte­lezzük, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve, amelyet a Szovjetunió és az USA alapvetőnek tart, helyes megoldások­hoz vezet és hogy Carter elnökkel a közel­jövőben aláírásunkkal erősíthetjük meg a megállapodást. A feladat, amelyet maga az élet állított elénk: az esztelen fegyverke­zési hajsza megszüntetése, államaink biz­tonságának szavatolása és a nemzetközi békének a katonai konfrontáció alacso­nyabb szintjén való megszilárdítása — meg­éri a fáradságot. (Leonyid Brezsnyevnek a Time-nak adott nyilatkozatából) Az életszínvonal emelését egybe kell köt­ni az anyagi szükségletek, a szociális vív­mányok és a nép széles tömegei biztonság- érzete eddig elért magas fokával s azt sok­oldalúan fejleszteni kell. Erősíteni kell az életszínvonal aktív hatását a termelőerők fejlődésére. A társadalmi termelés növelé­sével, hatékonyságával összhangban bizto­sítani kell a gazdasági feltételeket a nép anyagi és szellemi szükségleteinek maga­sabb fokú kielégítéséhez. Támogatni kell a szocialista életmód kialakulását, a nép al­kotóképességének fejlődéséi, társadalmi el­kötelezettségét, munka iránti felelősségér­zetét. Céltudatosan érvényre kell juttatni a munka jellegében a haladó változásokat, javítani kell a munka társadalmi, gazdasá­gi és termelési feltételeit, meg kell terem­teni a feltételeket társadalmunk valameny- nyi tagja kulturális fejlettségének, szocia­lista öntudatának növeléséhez. (A CSSZSZK 1976—1980. évi gaz­dasági és társadalmi fejlődésének irányelveiből) Müemlékvédetein két ősi városban Kulik Gellér riportja Franciska és a halál Onelio Jorge Cardoso elbeszélése Ján Bartók írása Üzletemberek a Kanári szigeteken, avagy: százmillió dolláros foigalom Alekszandr Szapszaj cikke ÉGJIMM mesterség is lassan kimegy a divatból. Itt is egyre kevesebb a kovácsmunka. Patkóból se kell sok, alig van egy pár ló a szövetkezetben. Rágyújt, s lassan eregetve a füstöt folytatja: — Kitanultam én a géplaka­tos szakmát is. Ha nincs ko- vácsolnivaló, akkor segítek a traktorok és más gépek javí­legszik az ember. Hívtak a gyárba is dolgozni, de itt dol­gozik a vöm, traktoros, a lá­nyom bérelszámoló. Van szép házunk, most a fiataloknak építünk. Én vagyok itt a legidősebb az ötvenhárom évemmel. A többi fiatalabb. Nagyon jó munkások, valamennyien. Szocialista munkabrigádban ovacsmester A pártelnök javasolta, hogy írjak Nagy Tiborról. Kezdettől a szövetkezetben dolgozik, munkáját becsületesen, lelki- ismeretesen végzi. Tavaly kapta meg A mezőgazdaság és élelmezésügy kiváló dolgozó­ja kitüntetést. A kovácsműhelyben keres­tem fel, éppen patkót ková­csolt. Csengett az üllő, szik­rázott a fehérre izzított idom- talan vasdarab. Néztem, ho­gyan formálódik patkóalakű- vá. Megemeltem az egyik ka­lapácsot, vagy öt kilónyi. Elég egész nap fél kézzel emelget­ni. Gyermekkoromban mindig csodáltam a megtermett, csu­pa izom kovácsmestereket, a falunkban több is volt belő­lük. Most is tisztelettel néz­tem fel a majdnem két méter magas, erősen deresedé hajú Nagy Tiborra, a galsai (Holis) földművesszövetkezet kovács- mesterére. Vízbe mártja a félig kész patkót, amely sistereg és ve­szít tüzességéből. —Tgy edződik, keményebb lesz a patkó — mondja ma­gyarázatképpen. Megvárom, amíg elkészül vele, s csak aztán ülünk le beszélgetni. — Apám szegény ember volt, s azt akarta, hogy én mesterember legyek. Erős és magas növésű voltam már su- hanckoromban is. Egy napon azt kérdezte tőlem, nem len­ne-e kedvem elszegődni ko­vácsinasnak? Az bizony jó lenne — mondtam —, mert már gyerekkoromban is sze­rettem vasat kalapálgatni. 1941-ben szereztem meg a se­gédlevelet. Egy kovácsolt kis­kaput kellett a vizsgára ké­szítenem. Szép volt, sokan megcsodálták. Akkoriban, de még később is sok kovácsolt kaput és kerítést csináltam, persze csak a módosabb em­bereknek jutott pénze ilyes­mire. A szegény ember örült, ha drótkerítést húzhatott a portája köré. Ma már ez a tásában. Szeretem azt a mun­kát is, de a kovácsmunkához jobban húz a szívem. Azt sze­retem a legjobban, amikor iz­zik a vas, és úgy engedelmes­kedik, formálódik a kezem alatt, ahogyan én akarom. Hogy nehéz munka? Az biz­tos. Nem bírna ezt akárki csi­nálni. Estére már én is elfá­radok, érzem, hogy zsibbad a karom. Nem is csoda, hiszen 13 éves koromtól emelgetem a kalapácsot. Sokszor még ál­momban is vasat kalapálok. Ilyen az ember, amit megsze­ret, hát álmában is azt csinál­ja. Reggel, amikor az üllő elé állok: no kezdődik a munka — mondom magamnak. Az el­ső mozdulatok nehezek, de aztán ahogyan mozog a kéz, a derék, lassan-lassan beleme­uuigULUtin, műi uiujviiuii >-» bronz fokozatot. Engem vá­lasztottak brigádvezetőjükké. Voltunk már együtt többször jutalomkiránduláson. Jártunk a Szovjetunióban, Magyaror­szágon, a Magas-Tátrában, megnéztük Karlové Varyt is. Érdemes jól dolgozni. Az em­bert megbecsülik. Kommunis­ta vagyok, s azt tartom, hogy nekünk még inkább példát kell mutatnunk a munkában és a magánéletben egyaránt. Szeretem az embereket. Ügy érzem, engem is szeretnek. Amikor búcsúzóul kezet fog­tunk, még azt mondta: — Ne haragudjon, hogy csak ilyen derengő félhomály­ban beszélgettünk. Mi is ta­karékoskodunk az energiá­val. Mindenki úgy takarékos­kodik, ahogyan tud és módja van rá... TOROK ELEMCR

Next

/
Thumbnails
Contents