Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-02-04 / 5. szám

ft

■■■■■

mm

modozó embereket, rádöbbent, hegy Jgp is közéjük tartozik. — De mi lesz jövőben, ha nem tudok az álmoktól sgszabadulni? Meg kell valósítanom ;et. Ahhoz pedig éreznem kell a becsü- tes munkában megkeményedett izmoit. Magamba szívni a természetet. — ízben kapát ragadott.

A ringben ki tudja, hányadik menet jlik. Az eső kitartóan permetez, a kel veién kövér esőgyöngyök csillannak, il a piacon, túl a városon, széles mezőin, egy másik városban talán most éb- d Ibolya. — Jó reggelt, kislányom — ttogja maga elé Balog Kelemen, s me- get lehel csuromvizes markába.

Pavol Országh Hviezdoslav*

(RÉSZLET)

S mikor még el se bújt a nap s o jóvorfa nagy levele akár a kinyújtott tenyér csillog fémesen - küszöbre le gyakran ülnek és merengnek.

S ahogy ülnek, tekintetükben tükröződik a naplemente.

A küszöbre ma is kiülnek, a férfi lejjebb. Hanka följebb, munkához szokván, varrogat most is, házi vászonból épp, mely a liliomnál fehérebb.

S elvörösödik - álnok visszfény önti el s festi meg a gyenge ujját, az álnok cérna is akár a véres kígyó mérge.

Rendbe kell magát, Viogy szedje (és varr tovább megint, tovább varr a kalapját '"•ürkészi férje), arca a varrás fölé hajlik s köténye fehér függönyének, haj, árnya rejti, ha fölviharzik.

Miska lejjebb ül egy fokkal és látja a szépséges arcot, szemeinek a mosolyát. Hogy röpköd, az ujját vezetve csillagként, sötétbe veszve.

Ő látja, ó, nagyon is látja hamvát és árnyalatját Hanka arcának, mely könnyen lángra gyűl, s haját, mely homlokába hull,

s rózsaként nyíló ajkát látja, amel” körbe-körbe járja a világot. A szépség mind e bőségét s mellesleg a pőre lába szárát. S nézi merengve ízlelgeti, nézi sóváran, s mindféle jár az agyában.

Fölpattan hát, közelebb ülne, az erőteljes vágy karmában, fölindulton és fölgerjedve.

S faggatja (jaj neked, menyecske!), mint egy galamb, úgy turbékolva:

,,Mit csinált az én asszonyom ma?“

És várt, míg választ nem kapott.

„Sej, kosárban vizet cipeltem, s időt rőffel: idővel mertem.”

Nem ilv válaszra áhított, így hát tovább sem hagyja abba. „Megszoksz-e már, mondd, lelkem, drága? No, mondd, boldogságom virága."

Hanka csak vállt von, ha von.

„Hogyan? Hát nem szeretsz már úgy min- régen?" S közelebb húzódik.

„Úgy szombattól vasárnapig" vágott vissza, arrébb húzódva, nagy-nagy komolyságot mutatván, noha csak röpke tréfa volt, lám (és nem is egyszer, ha nem látta Miska végigmérte titokban).

De kibírta. „A mindenit hát, szeress belém hát akkor inkább a hét minden napján, a szádat

akarom, ide, de mindjárt, én az urad parancsolom, száz ördög, mert ha nem, fogom (szemében haragos láng lobban) magam s megyek. A szádat, gyorsan!"

S a látszat párharc ellenére, keményen derékon ölelte, a cérnát kettészakítva, száját kereste, csókra nyitva.

Nincs kegyelem. „Nodehát, Miska, hagyj békét, engedj, összegyűrsz mindent. Meglátod, hogy megszúrlak. Jaj. a kendőm, mind összegyűrve a varrás. Hagyj, tegyek a tűzre.“

Fejét erre-arra dugva,

úgy csinál, mintha haragudna.

Megkapta hót, noha a bér - mert elszökött tőle - kevés.

S hogy elfutott, kacagott vígan, és minthogy ki is nevette, mondván: A qyönge nőnek is van ereje. Férfi létedre elszöktem, lóm. Ah, a szívem, hogy dobog, lásd, hogy elfulladtam." „No várj csak!"

„Hogyne! Futok lassan."

Így kötekedtek, ám hamar i'ibékültek, akár a kölykök, ha már a szép tavasz kinyílt s az első rózsát várja mind.

CSELÉNYI LÁSZLÓ fordítósa

' 1849. február 2-án született Hviezdoslav, a szlovák nép egyik legnagyobb költőfe. Az évforduló alkalmából közöljük legjelentősebb epikai müve új mag yar fordításának részletét- kérdezte. — Hol van

elte Tony. — Nita már í van.

az amerikai. — Látni

— Ujjai közt forgatta rjnél van.

1.

ik — mondta az ame- é vált. — Megmondod hogy hamarosan Maniste Tony. — Nem tud- f Elköltözött, amerikai elkomorodott másikat nézte. — Hát ütem volna Nitát. — Semmi sem változott, k ... Például a gyerekoztam kint az utcán. )e a városba, az összes s azt kiabálták: Rágósét gyerek nem szólt rágógumit említettem, tudják, miről beszélek.

'oltak — mondta Tony.

— A hátsó bejárathoz futottak és elmesélték nekem. Úgy nevelem a fiúkat, hogy ne vegyenek el semmit az amer ... az idegenektől.

— Helyes ez így? — kérdezte az amerikai. Egy pillanatig hallgatott és kiöntötte a maradék sört a pohárba. — Na és te, Tony, mit csináltál azóta, amióta utoljára láttalak?

Tony felállt és egy darabig járkált a szobában. Megfogta a szék támláját a felesége mellett, úgy mondta:

— Mit csináltam? — hangjában feszültség érződött. — Ogy kellett volna mondanod: — Mit csináltam neked, Tony?

Az amerikai feszülten nézett rá. — Ez nagyon furcsa megjegyzés — felelte. — Nem értem. Nem csináltam semmit.

— Nem? — kérdezte a nő és előreszegte az állát.

— Az amerikai kormányra gondolok — felelte Tony, és nyugtatóan a felesége vállára tette a kezét. — Mintha nem emlékeznél rá, Paul, hogy a feleségeméknek rizsmalmuk volt. Az amerikai repülők lebombázták, mikor a hadseregetek jött. Nem voltak ott semmiféle japánok, de ők lebombázták. Mindenünk elpusztult. Tudod te, hogyan éltünk mi, amikor először voltatok itt. A ti katonáitok könyörado- mányaiból. Akkor még reméltük, mert ti —

a ti hadseregetek — a háborús károk megtérítését ígérte. De soha nem fizettek többet, mint a károk töredékét, azt a keveset pedig elvitték az ügyvédek, akiket fogadnunk kellett, hogy védjék a követeléseinket. Ö, nem mi voltunk az egyetlenek. Sokan voltak olyanok, mint mi. Megfizettük a ti háborútokat. Most persze nincs pénz, hogy visszaadják nekünk, a Fülöp- szigetek lakóinak. Lehet, hogy az a pénz arra a támaszpontra kell, ahol te élsz. Nyugodt élet, úgy mondtad?

— Várjál, Tony — szólt közbe az amerikai. — Nem hányom a szemedre, de ne háríts minden felelősséget rám. Ha lenne pénzem, megfizetném neked. Ezt tudod.

— Azt kérdezted, mit csináltam — felelte Tony. — Láttad azt a kis üzletet a ház mellett, mikor jöttél? Marék szárított halat meg cukorkát árulok.

— Nagyon sajnálom, Tony — mondta az amerikai. — Ha tehetnék valamit... Figyelj rám, jó kapcsolataim vannak a hadsereg üzletével. Hozhatnék neked egy teherautó árut. Igazi üzletet nyithatsz ...

— Ugyan kérlek! — vágott vissza Tony, felemelte a kezét, szeme összeszűkült.

— Legalább Nita a húgod, lenne itt — mondta az amerikai. — Mindig volt mit beszélnem Nitával.

— Nita! — horkadt fel hirtelen az asszony. — Ne beszéljen Nitáról! — Tony meg akarta fogni a felesége vállát, de elhúzta.

— Jó — mondta félig megroskadva saját szavai alatt. — Ha nem mondod meg neki te, rtiegmondóm én^ — Az amerikai felé fordult. — Nitának gyereke van. Azért ment el innét. Nitának gyereke van.

— Gyereke?

Az amerikainak kilöttyent a sör a nadrágjára. Letette a poharat az asztalra.

— Mit akarnak ezzel mondani, mire célozgatnak? — mondta az amerikai. — Az orromnál fogva vezetsz, Tony! Igaz ez?

— Igaz — mondta Tony rideg arccal.

— De én ezt nem tudtam, nem mondta nekem.

— Hogyan mondhatta volna ezt magának? — kérdezte az asszony. — Nem tudta, hol van. Soha nem írt neki.

— Máshová vezényeltek — mondta az amerikai.

— Soha nem írt neki — ismételte az asszony.

— Most visszajön, ott akarja kezdeni, ahol abbahagyta. így van?

— Meg kell hogy mondják, hol lakik — erősködött az amerikai. — Meg kell őt találnom.

— Nem tehetem meg — felelte Tony.

— Megtalálom — szólalt meg az amerikai. — Találok valakit.

— Hagyja őt békén! — mondta az asszony.

— Nem csinált még elég bajt neki?

— Eleget? — kérdezte az amerikai. —• Biztosan rosszul megy neki. Pénzre van szüksége.

— Pénzre? — kérdezte Tony. — Valamit a háborús károkért?

— Biztosan gyűlölnek a merészségemért — jegyezte meg Paul. Tony hallgatott.

Az amerikai ügyetlenül felállt.

— Figyeljenek rám — mondta. — A gyereknek fel kell nőnie és meg kell tudnia az igazságot. Egyet legalább megmondhatnának nekem? Fiú vagy lány?

— Mit változtat ez a tényen? — felelte Tony.

— De én vagyok az apja! — hangsúlyozta az amerikai.

Hallgattak.

— Megmondják neki, hogy itt jártam? — szólalt meg az amerikai.

— Mire lenne az jó? — felelte az asszony.

— Inkább megyek — mondta az amerikai. — Azt akarom, hogy tudják, nem így akartam az egészet. Mindent jól akartam csinálni.

Sem Tony, sem a felesége nem szólt semmit. Az amerikai lassan az ajtó felé indult. Megfordult.

— Ja ... Isten velük.

Kiment az ajtón; a lépcsőn meggyorsította lépteit. A kapu nyikorgott, mikor kinyitotta, Az emberek az utcán merően nézték őt. Bdült a dzsipbe és elindult.

MOZGAY BÉLA fordítása

* A Fülöp szigetek irodalmának haladó képviselője

I

’TÉRÉS