Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-04 / 5. szám
A 1979. II. 4. D élelőtt fél tíz tájban még sűrű köd borítja a falut és az egész vidéket. Száz-százhúsz méternél távolabbra már erőltetve sem lát élesen a szem. Azon túl pedig csak sejteni lehet a rappi (Rapovce) főutca folytatását. Ami azonban a leszűkült látóhatárig a kíváncsi tekintet elé tárul, mégis sokat mutat a faluból. Villaszerű, itt-ott már-már kisebb palotának is beillő, sokablakos emeletes családi házak sorakoznak az utca két oldalán. A legtöbb, szépen rendben tartott udvarból, a garázs sem hiányzik. A kerítések mentén pedig 'mindenütt korszerű betonjárda vezet végig az árokpartokon. Dolguk után siető, vagy éppen ráérősen beszélgető, elégedett emberek benyomását keltő asszonyok, férfiak köszönnek vissza egy-egy hangos jó napottal. — Itt sem szegény emberek élnek! — jegyzi meg újdonsült ismerősöm, miközben elkísér egy darabon. — Bizony kérem, ma már gazdag község Rapp is, akárcsak valamennyi a losonci járásban. Látom az arcán, hogy szívesen mondana többet is erről. Most azonban előbb a falu csaknem három évtizeddel ezelőtti arculatát szeretném megismerni. Pontosabban, azokra a napokra, hetekre vagyok kíváncsi, amikor a szövetkezetalakítás sorsdön-, tő jelentőségű eseményei tartották az újjal járó lázban, izgalomban az ittenieket. Szerencsére még szép számmal vannak olyanok, akik részletesen emlékeznek a nem ritkán hajnalokig nyúlt gyűlések átvitatkozott éjszakáira, a közös gazdálkodás gondokkal, bajokkal bizakodással és reményteljes várakozásokkal egyformán jellemezhető kezdeti időszakára. A ma már hat község, Rapp, Kalonda, Mucsiny (Mucin), Kismúlyad (Mufka), Pilis {Ples) és Romhány (Lipovany) határában összesen 2787 hektáros területen gazdálkodó társult szövetkezet irodájában mindjárt ketten is „kéznél“ vannak. SZOVJET PÉLDÁT KÖVETVE Tóth János elvtárs, a Jövő Egységes Földművesszövetkezet 61 éves főagronó- musa, aki korábban hosszú ideig az elnöki tisztséget töltötte be, a két kilométerre levő szomszéd községből, Kalondáról származik. — Nálunk már 1949 tavaszán megalakult az előkészítő bizottság, amelynek én lettem az elnöke — kezdi az emlékezést. — Számomra akkor már nem volt teljesen ismeretlen a szövetkezetesítés gondolata. Korábban ugyanis hosszabb időt a Szovjetunióban töltöttem, ahol a politikai tanfolyamok keretében gyakran esett szó a különböző gazdasági vonatkozású kérdésekről. Nekünk a szovjet példa követése volt a célunk, amikor a többiek meggyőzésén igyekeztünk. Kalondán annak ellenére, hogy az előkészítő bizottság tagjai azon a vidéken az elsők között kezdték meg munkájukat, nem került sor még abban az évben a szövetkezet megalakítására. Tóth Jánost 1949 őszén újabb politikai tanfolyamra küldték. Azt követően pedig mint a Szlovák Szövetkezeti Tanács dolgozója kapott további feladatokat. — Határunk egy része 1948 februárjáig egyházi birtok volt. Három évvel később, 1951-ben azokon a földeken kezdődött a közös gazdálkodás. Az I. típusú egységes földművesszövetkezet első elnökének Tóth Bóna Antalt választották meg az alakulógyűlésen. A helyi pártszervezet akkori elnöke, Rubint Imre elvtárs pedig mint könyvelő kezdett dolgozni a szövetkezetben. Az alapító tagok közé tartozott még Nagy János, Rubint Kocka Lajos és Kovács Antal, aki aztán az első traktorosunk volt, amikor a gépállomásról megkaptuk a Ze- tort. Jómagam csak 1953-ban kerültem haza a faluba. Röviddel ezután rám bízták a szövetkezet vezetését. Akkor még rengeteg nehézséggel küszködtünk a 240 hektáros szövetkezetben. Lovas fogatokkal, villával, lapáttal végeztünk szinte minden tennivalót a földeken. Megfelelő nagyságú istállóink sem voltak. MAR BDZDfTANI SEM KELLETT Az ötvenes évek közepétől kezdve egyre gyorsabban erősödött a szövetkezet. Erről így mesél Tóth János: — Rengeteget dolgoztunk, de már nem kellett különösebben munkára buzdítani a tagságot. A kezdet nehezét követő első sikerek nagyban megnövelték a munkakedvet. Jól emlékszem például arra a nyárra, amikor a megáradt Ipolyból kellet kihalászni a kévébe kötött búzát. Akkor senki sem várt arra, hogy mihez kezd majd a szomszédja. Gyorsan tutajokat ácsoltunk, úgy mentettük meg a különben igen jó termést. Molnár Dezső elvtárs, a Jövő Efsz 58 éves főállatenyésztője, ereje teljében levő ember. A társulást megelőző években szülőfalujában, Kismúlyadon volt hasonló beosztásban. — Amikor 1952 szeptemberében a sokrétű előkészítő munka eredményeként nálunk is sor kerülhetett az alakulógyűlésre, községünk kisgazdái egy emberként aláírták a belépési nyilatkozatot — mondja. — Valamennyien megértettük, hogy számunkra csak a szövetkezeti gazdálkodás jelentheti a boldogulást. Összesen hat- vanan voltunk azon az emlékezetes gyűlésen. Bolyös Kis Imre, Bolyós Csitári Imre, Bolyós Géza, Bolyós Flórián, Bolyós Lajos és Molnár József alapító tagok voltak a szövetkezetalakítás legaktívabb szorgalmazói. Az ősszel aztán hét pár lóval és két pár ökörrel szántottuk egybe a 150 hektáros terület barázdáit. Szerszámunk, talajművelő eszközünk csak éppen annyi volt, amennyit a belépéskor a lovasgazdák hoztak magukkal. Az állatállományunkat pedig mindössze 30 tehén, alig húsz koca és mintegy 200 tyúk képezte. Bizony az első évben még senki sem kapott nálunk fizetést. A kismúlyadiak mindig a szorgalmukról voltak híresek. Természetesen a szövetkezet megalakulását követően sem az óra vagy a nap állását nézték, ha munkáról volt szó. Például, amikor az első közös termésből rakták silógödörbe a télire való takarmányt, az esti sötétedés után mécseseket erősítettek póznára, hogy még az éjszaka folyamán, eső előtt vastag földtakaró kerüljön a sokat érő gödörre. SZLOVÁKIA LEGJOBBJAI KÖZÖTT Bolyós Géza elvtárstól hallom másodszor ezt a történetet, aki nyugdíjba vonulását megelőzően hosszú évekig a kismú- lyadi szövetkezet elnöke volt. Most a házvégi mindenes műhelyből jön elő a kapu- nyitódásra. — Szövetkezetünkben kezdettől fogva az állattenvésztési termelés fellendítésére fordítottuk az elsődleges figyelmet — magyarázza néhány perccel később, amint kezet mosva hellyel kínál a szépen berendezett, központi fűtéses szobában. — Minit denekelőtt átalakítottuk a régi épületeket, hogy megfelelő férőhelye legyen az állománynak. Azután áttértünk a tenyészállattartásra, ami jelentősen elősegítette az efsz későbbi fejlődését. Ennek érdekében természetesen nagyon jő munkát kellett végezni a növénytermesztésben is. Ma már elképzelni sem könnyű, hogyan lehetett minden őszön az első fagyok beálltáig traktorok nélkül valamennyi tennivalót befejezni a földeken: Soha nem maradt felszántatlanul, bevetetlenül egyetlen parcella sem. — Nagyon sokat jelentett az. hogy mindig volt elég és jó minőségű takarmányunk — veszi át a szót ismét Molnár Dezső. — Szinte törvénynek számított, hogy optimális érettségi állapotukban kaszáljuk le a szántóföldi takarmánynövényeket és a réti szénát, a sarját. Törzstenyészetünkben, amelynek hírét hamarosan Szlovákia-szerte megismerték, 6000 —7000 literes tejhozamú teheneink is voltak. A feiési átlag már a hatvanas évek elején 4300 liter volt nálunk. Pedig akkor csak 18 deka koncentrált takarmányt etettünk egy egy liter tejért! Egyszer például az egész évre elég volt fizetéseknek az a pénz, amelyet 30 üsző és 20 bika eladásáért kaptunk a tenyészállat-vásáron. Igaz, akkor még nem volt olyan nagy a taglétszám, mint most, a társulás óta, és a fizetések összege sem érte el a jelenlegit. Most a csúcsmunkák idején egy-egy fizetésnapra 850—900 ezer koronát is kihozunk a bankból. A szakosodás ütjAn Huszár Lajos mérnök új ember a szövetkezetben. Reggelenként Losoncapátfal- váról jár be a rappi központi irodába. Még csak két éve annak, hogy a társult szövetkezet élére került. Nála viszont aligha ismerheti valaki jobban az egyre inkább nagyüzemivé váló belterjes gazdálkodás jelenét, az ott dolgozók örömeit, gondjait. — Jelenleg még nem tartozunk a losonci járás legjobbjai közé — tájékoztat. — Az utóbbi években sajnos egyszerre több tényező is nehezítette itt a sikeres gazdálkodást. A növénytermesztésben még mindig sok gondot okoz, hogy a szabályozatlan Ipoly rendszeresen elönti a szántóföldek egy részét. Két évvel ezelőtt, 1977. január elsején, egv területi átszervezéskor szövetkezetünkhöz csatolták a Losonci Állami Gazdaság három részlegét. A mucsinyi, a pilisi és a romhányi határral összesen mintegy 1500 hektárral lett nagyobb a mezőgazdasági földterületünk. A földeket, a gazdasági épületeket a hozzájuk tartozó felszerelésekkel együtt meglehetősen elhanyagolt állapotban vettük át. Ez idő tájt azonban korszerűsíteni, illetve újakkal kell felcserélni a szövetkezet legtöbb gazdasági épületét is. A hat falu határában jelenleg 1178 hektáron folyik szántóföldi gazdálkodás. Ebből 700 ha a gabonával bevethető terület. Legutóbb sajnos ismét újabb, több mint száz hektárt lúgozott ki az Ipoly vize annyira, hogy csak savanyú, gyenge szénát termő rét maradt a szántó helyén. — A társulás óta a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyre jobban szakosítjuk a gazdálkodást. A gabonafélék után nálunk a legtöbb figyelmet érdemlő dohánykertészet területét 1979-ben már 80 hektárra növeljük. Összesen hét darab TDO-SIROCCO típusú dohányszárító építését tervezzük a lehető legjobb eredmények elérése érdekében. Ezenkívül 340 hektár szőlő és gyümölcs telepítésével is számolunk a pilisi dombos batárrészeken. Együttesen mintegy 95 millió koronás beruházást igényel majd a teraszokra történő telepítés. BIZTATÓ TÁVLATOK — A jövő tavaszon megkezdjük a 750 hektárnyi talajvizes határrész lecsapolá- sát — sorolja tovább az elnök. — Ezt követően pedig másutt csaknem ugyanekkora területen válik majd lehetővé az öntözéses növénytermesztés. Az állattenyésztésben jelenleg a tej- és hústermelés növelése jelent fontos feladatokat. Ezek érdekében az utóbbi egy év alatt hétszázról ezerre növeltük a tehenek számát. A tehenek mellett még 1020 egyéb szarvasmarhát, 3100 sertést és 1400 juhot tenyésztünk. 1978-ban például csak sertéshúsból már 300 tonnát adtunk a közellátásnak. 1979 tavaszától kezdve azonban már jóval nagyobb húsmennyiség kerül eladásra az eddiginél. Az ágazat szakosítása keretében egy korszerűen gépesített sertéshizlaldát építünk és rátérünk a húsvéti bárányok hizlalására is. Kint már javában sötétedik, amikor Bolyós Kis Imre, az alapító tagok egyike, a kismúlyadi szövetkezet egykori első elnöke nyitja ránk az ajtót. Egyenes járású, fürgén mozgó ember. Csak néhány percre jött, mert még mindig sok a dolga. Kocákat gondoz a szövetkezeti telepen, pedig az idén betöltötte hetvenkettedik évét. — Annak idején még álmodni sem mertük ilyen jónak a mostani világot — bizonygatja. — Hiszen ma már meg sem kell izzadni a munkában. Többnyire a gépek dolgoznak az emberek helyett. Pedig jól emlékszem, az ötvenes évek elején nem lelkesedett mindenki a szövetkezetért. Az egyik kisgazda felesége még el is ájult ijedtében a megalakulás hírére. Most meg senkit sem lehetne arra kényszeríteni, hogy visszavegye magának azt a pár hold földet! LALO KÁROLY Beteljesültek az álmok Tóth János Molnár Dezső Bolyós Géza Huszár Lajos mérnök Bolyós Kis Imre (A szerző felvételei) ^ 1 mm ' *- ja- á- 'íi -*■ - A SZOCIALISTA MIZŰGAZ0ASA6 OTJAN
