Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 1. szám
VASÁRNAP 1979. január 7. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 7.43, nyugszik 16.12 Kőzép-Szlovákia: 7.35, nyugszik 16.04 Kelet-Szlovákia: 7.27, nyugszik 15.56 órakor A HOLD kel — 12.28, nyugszik 1.39 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTÉI. KOSZONTJUK ATTILA és BOHUSLAVA nevű kedves olvasóinkat 1899-ben született Sztye- pan Petrovlcs SCSIPACSOV szovjet költö • 1904-ben halt meg Friedrich HEFNER ALTENECK elektrotechnikus, a fényerősség mérésére szolgáié HEF- NER-gyertya megalkotója (szül. 1845). AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Leonyid lljics Brezsnyev: Szüzföld, 8. rész Hittünk benne! Mészáros János riportja Olajsejkek — olajmunkások Önody György kuvaiti riportja Milyen olvasók lesznek? Dr. Szeberényi Judit írása Gyönyörködj halványzöld csirájában Mészáros Károly írása Kulcsár Ferenc versei Az örök tavasz országában Makrai Miklós vietnami riportsorozatának 5. része Életünk változó feltételei között sok minden „kimegy a divatból". Így van ez a babbal is, illetve a karósbab tarka fajtáival. Nagyüzemileg termeszthető fehér gyöngybab itt-ott található még a polcokon, de a tarkának már se híre, se hamva. A falusiak a kertekből, háztáji gazdaságokból kielégíthetik még ez irányú. szükségleteiket, de lm a városi embernek jó kolbászos, vagy hagymás babfőzelékre jön meg az étvágya, esetleg csak a piaci kofáktól szerezheti be e szenzációs étel alapanyagát — a babot. A bab évszázadokon át a dolgozó nép jő húspótló fehérje-forrásául szolgált. Olcsóságát és hozzáférhetőségét mi sem jellemezte jobban, mint a közismert és ma is használt mondás: nem babra megy a játék! A közélelmezési szakemberek ugyanakkor világszerte egyre gyakrabban utalnak arra, hogy milyen nagy veszteségekkel jár az emberiség fehérjeellá- lása állati termékeken, főleg húson keresztül. Ezzel természetesen nem akarom kétségbe vonni az ésszerű táplálkozás követelményeit és szempontjait, s környezetvédelmi vészharangokat sem akarok kongatni. Csupán a bab rehabi- litása érdekében emelem jel a szavam. Babra is megy a játék Nem fér hozzá kétség. hogy a táplálkozáshoz szükséges fehérjék egy részét az említett gazdasági összefüggések miatt, s étrendi okokból is célszerű növényi forrásokból fedezni. Ennek az az alapvető feltétele, hogy ezen a területen is bővüljön az áruválaszték. Ezzel szemben ennek inkább a fordítóttja tapasztalható. A borsó még jól tartja magát, lencse is kapható, de nem ártana, ha a bab is visszanyerné régi megbecsülését. A babhiányt nem a kereskedelem hanyagsága okozza, hanem más, objektív tényezők járnak közre. Elsősorban az, hogy a karósbab nem felel meg a nagyüzemi termesztés számára. De bizonyára lehetne megoldást találni. Ha a nö- vénynemesítőknek sikerült előállítaniuk kom- bájnos betakarításra alkalmas paradicsom-, uborka- borsó- és más zöldség fajtákat, miért ne lehetne valami hasonlót elérni a karósbab esetében is? Talán a termesztési technológiában is volna átmeneti megoldás, esetleg valamilyen nagyüzemi köztestermesztés formájában. jó lenne, ha az illetékesek ezen a kérdésen is elgondolkoznának, mielőtt még teljesen feledésbe menne ez az értékes élelmiszer, hogy unokáink is élvezhessék farsang idején a babfőzelék utánozhatatlan ízét. JjLül •Ló» A. Majerfixné panaszai A minap a főváros egyik kávéháza előtt barátomra várva egy ismerős hölggyel találkoztam. Amikor megláttam, nem hittem a szememnek. Hiszen ez Majerfixné! — Jé, milyen kicsi a világ! Kivel kell találkoznom? — szólított meg felcsillanó szemekkel. — Valóban, asszonyom, arra már én is rájöttem, hogy kicsi a világ. Képzelje, a múlt héten Pók Alajossal találkoztam! — Ne mondja! — szólt álmélkodva, majd kissé eltűnődve megkérdezte: — Ki az a Pók Alajos? A neve ismerősen cseng. — Pók anyagilag egy jól szituált hapsi. Most utazgat, ahogyan ő mondja: ismerkedik a világgal. Ez a legújabb hobbija. Különben főkönyvelő egy vidéki Papír és Rongygyűjtö Vállalatnál. — Szóval ö is utazgat. Hát ezt nagyon jól teszi. Régebben gyakori vendége voltam a jó lúrű fürdőknek és üdülőknek. Mostanában én is inkább utazgatok, de már ezt is megirigyelték tőlem. — Érdekes, én ezt eddig nem tapasztaltam. Rám ugyanis még senki se irigykedett — jegyeztem meg szerényen. — Maga más. Ne haragudjon meg az őszinteségemért, de ki irigyelné magát? Nincsenek százezrei, pazar villája és külföldi márkájú kocsija sincs. Én azért mégis irigylem magát, hiszen szabadon és nyugodtan él. De az én Jenőkém már két éve ül. — Ne mondja! Es mi volt a vád ellene? — kérdeztem ártatlan arccal. — Mi lett volna?! Közvagyon eltulajdonításával és sikkasztással vádolták, mert megirigyelték, hogy okos volt és tudott élni. Nyolc évet kapott ... — Szegény — mondtam tettetett sajnálkozással. — Maga igazán rendes, köszönöm, hogy együtt érez velem. Tudja, az fáj a legjobban, hogy semmit se tehettem érte, pedig ő mindent megtett a kedvemért. Ma gazdag vagyok, de mit ér, ha egyedül maradtam. A régi jó barátok is elhagytak, már meg se ismer egy se. Bezzeg, mikor még Jenő szabadon volt — — szorította meg a kezemet drágaköves gyűrűkkel díszített ujjaival. Közben nagyot sóhajtott, s könnybe lábadt szemekkel szipogta, hogy ő milyen szerencsétlen és árva ebben az irigy emberekkel benépesedett rideg világban __ Ek korra megjött a barátom, aki, ha néhány percet késik, ki tudja, miket zokogott volna még a fülembe szegény árva Majerfixné__ DŐ SZERŰ GONDOLATOK Adottak a teltételek ahhoz, hogy az eddiginél jobb gazdasági eredményüket érjük el. Eanek fontos előfeltétele a politikai nanka, az emberekkel való munka továbbfejlesztése. Az az elsődleges célunk, hogy a munkásság, a parasztság, minden dolgozó megértse, miből erednek a mai fokozódó igények, mert csak ezzel teremtjük meg a feltételeket kezdeményezések fejlődéséhez. Nagyabb mértékben kell mozgósítanánk a műszaki értelmiséget és a tudományos kutatásban dolgozókat a feladatok teljesítésére, nagyobb mértékben kell hasa nositanunk tapasztalataikat és ismereteiket. Nem kevés ember tapasztalatairól van szó, a tudományos kutatómunka fejlesztésére is jelentős eszközöket fordítunk. A párt politikáját az értelmiség döntő többsége is támogatja. Az eddiginél nagyabb mértékben és jobban együtt kell vele működnünk. A mostani ülés határozatait a 11. áléi határozata'val együtt terjeszteni kell az egész pártban, minden szervezetben, kellő gonddal meg kell «tataink e határozatokat a Nemzeti Front szervezeteinek is, meg kell magyarázni e határozatokat a dolgozóknak. Mindenki megérti azt az egyszerű elvet, hogy ha jobban akar élni, jobban kell dolgoznia. Az ebhez szükséges értékekei közös munkával magnóknak kell előállítanunk. M'n- den munkást, földművest, a dolgozók legszélesebb rétegeit meg kell győznünk és megnyernünk annak érdekében, bogy munkáinkkal, tudásukkal, tehetségűkkel az előttünk éllé feladatok teljesítését szolgálják. (GUSTAV BUSÁK elvtársnak a CSKP KB 12. ülésén elhangzott záróbeszédéből) — A Szovjetunió és a szocialista országok külpolitikája egyedülálló a történelemben. Hatást gyakorol a világ eseményeire, áthatja a humanizmus, nagy gyakorlati célokat valósit meg az ember'ség érdekében. Azon igyekszik, hogy békét teremtsen az államok között, megértés és barátság legyen a nemzetek között, arra törekszik, hogy felszámolja az elnyomás és az igazságtalanság m:nden formáját, és kazárja a háborát az emberiség éleiéből. A szocialista külpolitika a munkásosztály politikája, amely k:fejexi az összes dolgosé érdekeit, érthető és vonzó a világ nemzetei számára, amelyek rokonszenveznek vele és támogat-ák. (VASIL BIEAK elvtársnak a Nagy Októberi Sxoc alista Forradalom prágni ünnepségén elhangzott beszédéből) gozott, azt mondták nekem, bogy senkire sem erőszakolta rá döntéseit, nem kiabált, bár gyűlölte és gyűlöli a fegyelmezetlenséget, a mellébeszélést, és alapjában véve elég lobbanékony természetű. — Értette a módját, bogy követeljen — mondta az egyik szocialista munkabrigád vezetője —, és nagyszerűen értett ahhoz, hogy felelősségérzetet ébresszen ben kezett -vissza —, de amikor az órájára pillantott, már tudtuk, hogy ilyesfélét mond majd: Nem kár az időért? Mi lenne, ba nemcsak fecsegnénk? A földművesszövetkezet elnöke pedig elmondta: — Hat hetet kellett volna várni á telefon- és villany- oszlopokra. Fogta magát egy este, elutazott Zvolenba. reggel a Bucina vállalat fiataljainak elmondta, miről van A Szocialista Ifjúsági Szövetség Becsületkönyvébe néhány héttel ezelőtt került be ez a név: Goldschmidt János mérnök. A név viselője egyik legjelentősebb ifjúsági építkezésünk, az Udvardi (Dvory nad Zitavouj Aurora Efsz-ben felépített, 1206 férőhelyes modern tehénfarm építésvezetője volt. Jelenleg pedig a tehénfarm vezetője. Három hónappal a kitűzött határidő előtt adták át rendeltetésének az építkezést, melyen két szocialista munkabrigád és hatezer fiatal dolgozott. Közel 5 millió koronás megtakarítást elérve építették fel a mintegy 52—53 millió korona értékű, modern, mezőgazdasági létesítményt. Amikor az átadási ünnepségen ez a fiatal építésvezető — aki egyébként mezőgazdasági mérnök — megkapta a kitüntetést, a bejegyzésről szóló okmányt, ez a probléma foglalkoztatott: hogyan birkózott meg a több ezer főnyi kollektíva irányításával? Főleg azért izgatott ez a kérdés, mert előzőleg már beszélgettem vele, s önmagáról vallva elmondta, hogy nem volt túl szigorú sem, és bizony vasakarattal sem dicsekedhet. Az ünnepi hangulatban azonban mégis feltettem neki ezt a kérdést: — Élj az idővel! — mondta. — Ez az én jelszavam. Idő nélkül semmit sem végezhetünk eL. Az idő pedig folyik. Ha nem fogjuk meg, úgy kihull kezünkből, mint nyitott ujjaink közül a száraz homok. Ezt tudatosítottam magamban, és arra törekedtem, hogy ezt mások is megértsék, magukénak vallják. Azok, akikkel együtt dőlnünk. Olyan okosan érvelt az időt emlegetve, hogy nem előtte, a vezető előtt, hanem magunk lelkiismerete előtt éreztünk felelősséget. A másik szocialista munkabrigád vezetője ezt mondta: — Tudta, a dicséret hatásosabb, mint a dörgedelem. Tudta, a bizalom többet ér, mint a kicsinyes gyámkodás. Senkit sem hajszolt, de nagyon is éreztette velünk, hogy mi sürgős és mi nem. Érdekes volt az egyik, építőtáborban dolgozó diák véleménye: — Mindig mindenkit türelmesen meghallgatott — emlészó, milyen szükség van az oszlopokra. Harmadnapra már itt volt a szállítmány. 0 maga így vélekedik az idő okos, céltudatos, ügyes felhasználásáról: — Légy gazdája és ura az idődnek ügy, hogy jusson belőle mindenre, a pihenésre is, mert hiszen fontos az erőgyűjtés is. Élj az idővel okosan! Hogy ehhez ért, és jól ért, bizonyítja a tény: három hónappal korábban adták át rendeltetésének az építkezést. Sikerült másokkal, sokakkal megértetnie: ha nem fogjuk meg az időt, úgy kihull kezünkből, mint nyitott ujjaink közül a száraz homok. HAJDÚ ANDRÁS Élj az idővel!
