Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-15 / 296. szám, szombat

TERMEL A KE LET-SZLOVÁKIAI VASMŰ OJ NAGYOLVASZTÓJA' Megcáfolhatatlan tény a Ke­let-szlovákiai Vasmű új nagyol­vasztója a helyén áll, a terve­zett határidőn, 115 napon belül olyan állapotba került, hogy november 30-án Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KR Elnökségé­nek tagja, az SZLKP KB első titkára jelenlétében ünnepélye­sen üzembe is helyezhették. Két nappal később pedig már lecsa polták a közel egymilliárd ko­rona beruházással felépített új nagyolvasztóban termelt első nyersvas mennyiséget. Szilárd meggyőződés Igazságtalan lennék, ha azt állítanám, mindenki bízott eb­még igényesebb szakasz, az üze­meltetés előtti befejező mun­kálatok­Megvalósul a CSKP KB határozata Teltek a hetek, napok és órák, sok száz szakember vál­totta egymást, éjt nappá téve dolgoztak az igényes munkában kiválóan összeszokott, kollektí­vák, Egyre tökéletesedett az új, 2400 köbméter kapacitású nagy- olvasztó, amely a jövőben éven­te az eddiginél 40 százalékkal több nyersvasat termel népgaz­daságunk számára. így valósul meg a CSKP KB 12. ülésének határozata s egyben a XV. párt­Karol Matula mérnök és tár­sa, Vojtech Sirota mérnök már a harmadik éjszakát töltötte a koksztöltő-berendezés irányító- pultjánál. A berendezés utolsó próbái folytak. Amikor végre lassan bein­dult, Sirota mérnök felkiáltott: „már szórja!“. Amikor széjjelnézett, az előző nap reg­gele óía először látott mosoly­gó embereket. „Most rákap­csoljuk a számítógépre és meg­látjuk.“ Valaki megkérdezte, hány óra van. „Ejfél elmúlt, mindjárt egy óra“ — Jelezték többen is. Pár perc múlva folyamatosan működött a kokszadagoló be­rendezés. Adam Gaško: „No, végre*“ ben a sikerben. Kezdetben, s még jóval a munka megkezdése után is, kevesen hittek abban, hogy 115 nap alatt — amire eddig még nem volt példa —■ elvégezhető egy ilyen, minden szempontból igényes munka.-Michal Vošcinár mérnök, a vasmű termelési igazgatója, az építkezést irányító bizottság el­nöke a legnagyobb problémák rendezésének időszakában is, minden alkalommal derűlátóan tájékoztatta a munkálatok me­netéről az újságírókat. Mindig nyíltan, kendőzés nélkül ele­mezte a helyzetet. Ugyanígy tet­te Adam Gaško mérnök, a vas­mű javításelőkészítő osztályá­nak vezetője, Ladislav Milčevio, a vasmű karbantartó üzemének vezetője, Jozef Varga, a nagyjavítás vezetője és a kivi­telezővállalatok minden képvi­selője is. Azt is éreztük, hogy az itt dolgozó kollektívák a szo­ros határidő feltétlen megtartá­sára törekszenek. Összehangoltan Amikor megszületett az épít­kezés minden szakaszára kiter­jedő ütemterv, megszűntek a magyarázkodások, az egyes vál­lalatok képviselői arra töreked­tek, hogy egymást segítve rö­vidített határidőn belül elvégez­zék az ütemtervben meghatáro­zott feladatokat. Elhatározásukat — a Kohó- építő Vállalat kollektívái kez­deményezésére — együttes fel­ajánlással pecsételték meg. A jól szervezett, összehangolt munkának egyre kézzelfogha­tóbb eredményei születtek. Jegyzetfüzetemből idézem Vošcinár mérnök szavait, ame­lyek az egyik szeptemberi saj- tóértekezleten hangzottak el: „Jó légkört sikerült teremteni ezen a fontos építkezésen, az itt dolgozó kollektívákban. Ogy érezzük, közös, országos ügy­ként kezelik ezt a nagyjavítást, s ez a Jó. Hiszen egész népgaz­daságunkat érintő kérdés: si­kerül-e idejében üzembe helyez­ni a korábbinál 681 köbméter­rel nagyobb kapacitású új nagy- olvaszt lí?" A gei eráljavítás „hajrájában" erre a i érdésre is kielégítő vá­laszt adlak a nagyolvasztó épí­tésén dolgozók. A vállalt határ­időt tizenhárom nappal lerövi­dítették, szeptember 21- én helyére került a több mint 11,5 ezer tonna súlyú, közel het- venhárom méter magas új nagy- olvasztó. Olyan esemény volt ez, ami­lyennek csak jól összehangolt, „egy húron pendülő“ kollektí­vák lehetnek részesei. így érett be a sok-sok gond közepette kifejtett közös igye­kezet gyümölcse. Azon a szep­temberi napon befejeződött a javítási munkák első, kockázat­tal teli szakasza, s kezdetét vette • második, műszakilag kongresszus célkitűzése: 1980- ig 10,5 millió tonnára növelni hazánkban a nyersvastermelést. A párthatározatok megvalósí­tására, mint örvendetes tényre, szinte teljes magabiztonsággal hívta fel az újságírók figyel­mét Michal Vošcinár, az épít­kezés „vezérkari főnöke“ és Ján Cabala, az építkezési párt- bizottság elnöke a november 28-án — az építkezés 113. nap­ján — megtartott sajtótájékoz­tatón. „De még hátravannak az utol­só napok és a legnehezebb órák — jegyezte meg Cabala elvtárs. Eddig is megpróbáltuk a lehetetlent, és sikerült. Re­méljük, végig így lesz. Nagyon örülök annak, hogy a kommu nistákban nem csalódtunk, s a nagyolvasztó minden építője ki­tartott. Joggal lehetnek büszkék a sikerre. Felejthetetlen napok November utolsó napjaiban újságírók zöme is szótlanul szemlélődött a hatalmas, impo­záns, új nagyolvasztó körül: Nehezen lehetett volna beszél­getésre bírni bármelyik vezetőt, munkairányítót, szerelőt vagy bárkit, aki fáradtan, talán né­hány napi alvás nélkül, de fo­kozott igyekezettel végezte munkáját. Sokan talán azt sern érzékelték, hány óra van. Jozef Varga: „Hát ez sikerültľ Michal Voščinár egy gomb­nyomással hozta mozgásba a berendezést, Adam Gaško pedig bejegyezte a „nagykönyvbe“: „1979. november 30-án, 01 óra­kor az új nagyolvasztó koksz­adagoló berendezése átadva.“ Délután 13 óra körül tértünk vissza az új nagyolvasztóhoz. Már gyülekeztek az emberek. A párt- és kormányküldöttség élén megérkezett Jozef Lenárt elv­társ, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titká­ra. Ünnepélyes keretek között adta át rendeltetésének hazánk legkorszerűbb nagyolvasztóját. — A béke, az emberek ba­rátsága és boldogsága, a munka jelképeként termeljen ez a nagyolvasztó — mondotta Le­nárt elvtárs, miután az égó fáklyát a nagyolvasztó nyílásá­hoz tette. Majd elismerését, kö­szönetét fejezte ki azoknak, akik ezt a nagy jelentőségű művet rekordidőben felépítet­ték. Az első csapolás Két nap múlva, december 2- án szorongva vártuk, mikor „önti ki“ magából az első nyersvasmennyiséget az új nagyolvasztó. Vasárnap volt, de ezzel kevesen törődtek azok közül, akik ott időztek. Este 19 óra 45 perckor Štefan Kyselica olvasztár átégette a Fényárban úszott az új nagyolvasztó üzembehelyezése előest­én, Foto: S. Písecký A 114. nap késő esti óráiban, nem tudom aznap hányadszor találkoztam az új nagyolvasztó „főnökével“, Ján Grom vezető mesterrel. Nagyon fáradtnak né­zett ki. Egy pillanatra leült az irányítópulttal szemben egy székre, homlokát törölgette. Mikor aludt utoljára? — kér­deztem. — Ha hiszi, ha nem, nem tu­dom — válaszolta rekedt, fá­radt hangon, s máris ment mun­kája után... Éjfél felé Voščinár és Gaško mérnökökkel, a „vezérkar“ tag­jaival s más vezető dolgozók­kal a nagyolvasztó irányítópult­jánál találkoztunk. Lehettek ta­lán harmincai) Is. nagyolvasztó nyílását, s szikrá­kat szórva útjára indult a fo­lyékony nyersvas. Fénye bera­gyogta a közelben álló kíván­csi emberek fáradt arcát. Ott álltak a „vezérkar" tag­jai: Voščinár, Gaško, Varga, Milčevič elvtársak is, akik szá­mára felbecsülhetetlen elégté­telt jelentett ez a nagy siker. Hiszen hónapok óta szinte éj­jel-nappal az új nagyolvasztó építésének irányítása, szervezé­se foglalkoztatta őket. Most már ők is gondtalanabbul mo­solyogtak, s mintha a „baráz­dáltból“ is kevesebb lett volna arcukon... KULIK GELLERT k SZÓREND NÉHÁNY KÉM Nyelvünkben a szórendnek nincsenek olyan szigorú sza­bályai, mint egyes indoeurópai nyelvekben. Nincs határo­zottan megszabva az, hogy a mondatrészek milyen sorrend ben kövessék egymást. Bizonyos szórendi szabályok azon­ban bennünket is kötnek. Ezeket meglehetősen nehéz rövi­den összefoglalni. Általában a mondathangsúlyból indulunk ki. A magyarban ugyanis megkülönböztetünk nyomatékta- lan és nyomatékos mondatot. Ha a mondatban nincs olyan rész, melyet külön nyoma­tékkai akarunk kiemelni, akkor a legfontosabb mondat­rész, az állítmány a mondat közepe táján helyezkedik el, és a többi mondatrész fontossági sorrendben veszi körül. Nem szerencsés megoldás az, ha ebben a típusban az állít­mány a mondat végére kerül, és hosszú szerkezetláncok állnak előtte, mint például ebben: „A dolgozók kezdemé­nyezésének fejlesztésében, a dolgozóknak az irányításban való részvétele megvalósításában a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom a munkavédelemről való gondoskodással, a dolgozók szakképzettségének fokozásával, szükségletei­nek kielégítésével — szociális téren — a kialakított for­rásokat és a kollektívák és egyének érdekeivel összhang­ban érvényre juttatja nevelő hatását.“ Első olvasásra (ha megérteni lehetetlen isj annyi meg­állapítható, hogy a szórenden kívül számos egyéb nyelv­helyességi hibát is tartalmaz. A feladat az, hogy az állít­mány jobb elhelyezésével helyreállítsuk e terjengős mon­dat egyensúlyát. Egyéb hibákat is javítva, talán így: „A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a kollektívák és az egyének érdekeivel összhangban érvényesíti nevelő hatását a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatásában, az irá­nyításba való bekapcsolásukban, a munkavédelemről törté­nő gondoskodásban, szakkképzettségük fokozásában és min­denekelőtt szociális szükségleteik kielégítésében.“ A leg­jobb megoldás az lenne, ha több mondatra, illetve tagmon datra bontanánk e szörnyeteget. Más szórendi problémát találunk ebben a mondatban: „E feladatok és célok megadják a tömegpolitikai munka konkrét tartalmát, emellett szavatolják a dolgozók kezde­ményezésének és a szocialista versenymozgalomnak a fej­lesztését állandó eszmei és politikai ráhatással." Az olyan mondatokban, amelyekben nincs külön nyoma­tékkai kiemelt rész, jó, ha a határozó — mindenekelőtt a módféle határozó — az igei állítmány elé kerül. Tehát így módosíthatnánk: .. emellett állandó eszmei és politi­kai ráhatással biztosítják a dolgozók kezdeményezésének és a szocialista versenymozgalomnak a fejlesztését.“ Zavart idéz elő a mondatszerkezetben, ha a szorosabban összetartozó szókapcsolatok közé hosszabb szerkezetlánc kerül. Ezért — s persze egyéb okok miatt is — zavaros, első pillanatra szinte meghökkentő ez a mondat: „Agitá­toraink tevékenységük során rendszeres eszmecserét foly­tatnak a napi feladatok teljesítésével, az az energia taka­rékossággal és egyéb fontos kérdésekkel kapcsolatosan dol­gozóinkkal.“ A végén minden kiderül ugyan, azonban az olvasót egy pillanatra sem szabad bizonytalanságban hagy­nunk. A szórend megváltoztatásával és egyéb kisebb módo­sítással minden félreértést elkerülhetünk: „Agitátoraink te­vékenységük során eszmecserét folytatnak dolgozóinkkal a napi feladatok teljesítéséről, az anyagtakarékosságról és egyéb fontos kérdésekről.“ Néha szórend! hibát okoz, hogy nem ismerjük föl a hang­súlyos mondatot: vagyis azt, hogy a mondatnak van nyoma­tékkai kiemelt része. Például: „Ez a program kiindul a pro­letár internacionalizmusnak, az egész világ haladó anti- imperialista erőivel való szolidaritás elveiből.“ A mondat­nak ebben a típusban a főhangsúlyos rész az állítmány elé kerül; az igekötős igei állítmány fordított szórendben lesz. Tehát: „Ez a program a proletár nemzetköziségnek, a világ haladó antiimperiaíista erőivel való szolidaritásnak elveiből indul1' ki." A módosítószóra általában, tehát a tagadószóra is, az a szabály vonatkozik, hogy az előtt a mondatrész előtt áll, amelyikre vonatkozik, amelyiket tagadja. Mint az alábbi példa tanúsítja, az elbizonytalanodott nyelvérzékű fogalma­zó nem mindig van ennek tudatában: „A népgazdaság ál­talában folyamatosan és aránylag gyorsan fejlődik, jóllehet mindenütt nem értük el a feltételezett dinamikus ütemet.“ Ebben sem a szórend az egyetlen hiba. Szórendet s egyebet is helyesbítve: .. nem mindenütt értük el a feltételezett ütemet.“ Nem az állítmányt tagadjuk ebben sem: „Ismét aláhúzom, hogy a felmerült problémákat nem oldottuk meg a dolgo­zók rovására.“ A problémákat megoldottuk, de: „...nem a dolgozók rovására oldottuk meg.“ Szórendünk e néhány szabályának fölelevenítésével talán sikerült hozzájárulnom néhány bosszantó fogalmazási hiba elkerüléséhez. MORVA? GÄBOR MIKOR SÚJT, MIKOR SÜLYT? Aki szorgalmas újságolvasó, bizony gyakran áll meg ol­vasás közben egy-egy szónál vagy sornői. A felszisszenés először talán a nyomda incselkedő ördögének szól, később azonban elégedetlen fejcsóválássá válik, mert kénytelen tu­domásul venni, hogy csupán a szerző vagy olvasószerkesztő helyesírási „tudományának“ elrettentő megnyilvánulásával áll szemben. Az újságokban gyakran előforduló hiba a sújt — súlyt szóalakok nem megfelelő helyesírása. „Lesúlyt bennünket az eset“ — olvasom. Itt írásban a lesújt ige j-je helyett ly-t találunk, azaz a súly főnév tárgy­ragos alakjával teljesen azonos ejtésű igealak már írásban sem különböztethető meg. Ezzel már rá is mutattam a hiba gyökereire. Talán lélektani okok vezetik a szerzőt vagy olvasószer­kesztőt, amikor az igében ly-t ír, ahogy a súly főnevünkben s annak származékaiban: súlyt helyez rá, súlytalan, súlyta­lanság stb. Az igében azonban mindig j-1 kell írnunk, sőt származékaiban is: lesújtó vélemény, sújtás, földrengés sújtotta vidék stb. Igyekezzünk hát, hogy ilyen súlyos hibák ne kerüljenek bele lapjainkba, mert az olvasó lesújtva áll meg egy-egy sornál. Ha nagyobb súlyt helyezünk a gondos helyesírásra, az olvasónak sem lesz lesújtó véleménye napjaink újság­írásáról. NAGY VIOLA M79. XII. 15. i 4 Az első csapolásig... Michal Voščinár arcát a fo­lyékony nyersvas fénye ragyog­ta be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents