Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)
1979-12-15 / 296. szám, szombat
Az ENSZ-közgyűlés a csehszlovák javaslat alapján december 11-én jóváhagyta a leszerelés céljait szolgáló nemzetközi együttműködésről szóló nyilatkozatot. Az alábbiakban közöljük a dokumentum teljes szövegét. 1979. XII. IS. A közgyűlés emlékeztetve az Egyesült Nemzeteik Szervezete népeinek elszánt akaratára, amelyet az Alapokmány rögzít, hogy megvédje a jövő nemzedéket a háború borzalmaitól és e célból egyesítse erőit a nemzetiközi béike és biztonság megőrzésére, ismét hangsúlyozva a rendkívüli leszerelési ülésszakon elfogadott ajánlások és határozatok fontosságát, valamint hivatkozva a rendkívüli ülésszak záródokumentumában rögzített elvekre, meggyőződve annak szükségességéről, hogy haladéktalanul aktívan és közös erőfeszítéssel tovább kell fokozni a tizedik rendkívüli ülésszakon egyhangúlag elfogadott ajánlások és határozatok komplex megvalósítását, s hogy e cél elérése szempontjából rendkívüli jelentőséggel bírnak az államok tartós, folyamatos és összehangolt erőfeszítései, világméretű együttműködés alapján a biztonság és a béke érdekében, emlékeztetve az államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés kérdéseit érintő nemzetközi jogi elvekről szóló deklarációra az ENSZ Alapokmányával összhangban, amelyben a közgyűlés minden állam kötelességévé nyilvánította: becsületesen tárgyalásokat folytatni azzal a céllal, hogy mielőbb megkössék az általános és teljes leszerelésről szóló szerződést és erőfeszítéseket tenni a nemzetközi feszültség enyhítését és az államok közötti bizalom megszilárdítását célzó megfelelő intézkedések elfogadására, hangsúlyozva, minden népnek és minden embernek békés, biztonságos és háború nélküli élethez való vitathatatlan jogát, a szabadság és a függetlenség feltételei között, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete ismét ünnepélyesen megerősí- ' tett a népek békés szellemben történő neveléséről szóló deklarációban. Ennek feltétel nélküli betartása megfelel az emberiség szuverén érdekeinek s legfontosabb feltétele az emberiség sokoldalú fejlődésének, annak tudatában, hogy a feszültség enyhülésériek dinamikus fejlődése a nemzetközi kapcsolatok minden területén az egész világon hozzásegítene a leszerelés céljainak eléréséhez, mélyen aggódva amiatt, hogy a népek nemzetközi békéjét és biztonságát továbbra is a lázas fegyverkezés, de különösen az atomfegyverkezés, valamint a pusztító fegyverek felhalmozása veszélyezteti, s hogy a folytatódó fegyverkezés ellentétben áll az emberiség gazdasági fejlődésének, szociális és szellemi haladásnak érdekeivel, különösképpen hangsúlyozva, hogy a lázas fegyverkezés ösz- szeegyeztethetetlen az új nemzetközi gazdasági rend kiépítésére irányuló törekvésekkel, és ezekkel szöges ellentétben áll, hangsúlyozva, hogy valamennyi állam kormánya, de főleg az atomfegyverrel rendelkező államok kormányai viselik a történelmi felelősséget azért, hogy az emberiség életéből eltűnjön a háború mindenekelőtt az általános és teljes leszerelést célzó hatékony és határozott intézkedések foganatosításával s szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett, megállapítva, hogy az általános és a teljes leszerelés mindenekelőtt az atomleszerelés eléréséért, az atomháború veszélyének elhárításáért az atomfegyverrel rendelkező és más katonai szempontból fontos államok elsősorban felelősek, abból az elvből kiindulva, hogy a kölcsönös bizalmon és politikai jóindulaton alapuló konstruktív, hatékony és rendszeres együttműködés, függetlenül az államok társadalmi rendszerétől és gazdasági fejlődésének színvonalától, rendkíNYILATKOZAT a leszerelés céljait szolgáié nemzetközi együttműködésről vül jelentős a leszerelés elérése és a leszerelés céljainak teljesítése szempontjából, meggyőződve arról, liogv az említett együttműködésnek meg kell mutatkoznia, fejlődnie kell és el kell mélyülnie a kölcsönös kapcsolatokban és minden olyan fórumon, ahol az államok a leszerelésről tárgyalnak, mindenekelőtt a leszerelési bizottságban úgy, hogy mielőbb elérjék a tárgyalások célját, meggyőződve továbbá arról, hogy az említett együttműködésnek ki keli fejeznie az államok közös akaratát, hogy a leszerelési tárgyalásokon hozzá kívánnak járulni a döntő fordulat eléréséhez. Az együttműködést ugyanakkor támogatni kell a kölcsönös kapcsolatokban a bizalom kedvező légkörének megteremtésével, annak tudatában, hogy milyen elsőrendű felelősség és fő feladat hárul az Egyesült Nemzetek Szervezetére a leszerelés problémájának rendezését célzó törekvéseik és együttműködés egyesítése során: Ünnepélyesen felszólít minden államot, hogy aktívan támogassa a leszerelés céljainak elérését szolgáló nemzetközi együttmüködés fejlődését, megszilárdítását és elmélyítését, amint azt a tizedik rendkívüli ülésszak meghatározta, s hogy e célból: 1. Kezdeményező lépéseket tegyenek az atomháború veszélyének elhárítására és a fegyverkezési verseny leállítását és a fegyverkezési versenyben fordulat elérését célzó új, határozott intézkedéseik megvalósítása érdekében, amelyek megnyitják az utat a leszerelési folyamai végső célja, az általános és teljes leszerelés felé hatékony, nemzetközi ellenőrzés mellett. 2. (Aktívan éljenek feltétlen jugukkal és vegyenek részt a tizedik rendkívüli ülésszak zá- ródok ument urnába n megerősí- tett leszerelési tárgyalásokon. 3. Ahol lehetséges, aktívan vegyenek részt a leszerelés terén hozott intézkedésekben, figyelembe véve a nemzetközi és a nemzeti biztonság garantálásiának érdekeit az Alapokmánynyal összhangban, és aktívan járuljanak hozzá. 4. Lelkiismeretesen folytassák a leszerelési tárgyalásokat az elsőrendű feladatokról, beleértve a bizalom megszilárdítását célzó intézkedéseket, arra törekedve, hogy ezek a tárgyalások kölcsönösen kiegészítsék egymást és a leszerelés terén mielőbb döntő fordulatot hozzanak. 5. Tegyenek meg .mindent azért, hogy a fegyverkezési verseny leállításáról és a leszerelésről folyó tárgyalásokon biztosítsák a folyamatos és mielőbbi haladást és tartózkodjanak a tárgyalások akadályozásától mindenekelőtt azzal, hogy a leszerelésre nem vonatkozó kérdéseikkel nem foglalkoznak. 6. A leszerelési tárgyalások során igyekezzenek arra, hogy a tárgyalások megelőzzék a tárgyalások tárgyát képező fegyverek minőségi fejlesztését és felhalmozását, és a lehetőség szerint előzzék meg az új típusú fegyverek és fegyverrendszerek, mindenek előtt a tömeg- pusztító fegyverek létrehozását. 7. Biztosítsák, hogy a leszerelés kérdéseiről folyó sokoldalú regionális és bilaterális tárgyalások a záródokumentumban rögzített határozatok szellemének feleljenek meg, tudatosítva, hogy az Egyesült Nemzeteik Szervezetére hárul a fő feladat és a világszervezet viseli az elsőrendű felelősséget a leszerelés terén. 8. Tegyenek közös erőfeszítéseket: konkrét leszerelési intézkedések elfogadásáért, amely eikneik megvalósítása fokozatosan lehetővé tenné az említett Intézkedések megvalósítása következtében felszabaduló eszközök jelentős részének szociális és gazdasági célokra való felhasználását. Ezzel hozzájárulnának a fejlett és a fejlődő országok közötti gazdasági különbség leküzdéséhez, hiszen a leszerelés és a fejlődés között szoros összefüggés van. II. Sürgősen felszólít minden államot, hogy a záródokumentum teljes megvalósításához és a leszerelésről folyó tárgyalásoknak mielőbbi előrehaladásához szükséges légkör további megjavítása érdekében: 1. Határozott törekvéseket fejtsenek ki a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítását, az államok közötti bizalom megteremtését célzó mielőbbi intézkedésekre azzal a céllal, hogy csökkenjen a háborús konfliktus veszélye. Járuljanak hozzá a leszerelési folyamatban a radikális haladáshoz, beleértve a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához szükséges kedvező nemzetközi légkör kialakítását. 2. Foganatosítsanak hatékony intézkedéseket az ENSZ Alapokmányában rögzített biztonsági rendszer életbe léptetésére és annak megszilárdítására a feszültséggócok fel szá m o lá sá v a 1 és a vitás kérdéseknek békés eszközökkel való rendezésével. E célok érdekében ne törekedjenek katonai fölényre és tartózkodjanak minden olyan lépéstől, amely kedvezőtlenül hatna a leszerelés terén kifejtett erőfeszítésekre. Ezzel összefüggésben ne alkalmazzák saját katonai potenciáljukat agresszív céljukra, ne fenyegetőd zenek erőszakkal és ne alkalmazzanak erőszakot szuverén vagy politikailag független állam, vagy olyan nép ellen, amely gyarmati vagy idegen uralom alatt áll, s amely igyekszik érvényesíteni az önrendelkezéshez, a függetlenséghez való jogát, és ne avatkozzanak be más államok belügyeibe. 3. Következetesen utasítsanak vissza minden olyan koncepciót, amely a katonai fenyegetőzésre és az erő pozíciójának politikájára támaszkodik, mert ezek a lázas fegyverkezés fokozásához vagy tartós meghosszabbításához, valamint a katonai eszközök további felhalmozódásához vezet. 4. Alkotmányos előírásaikban, vagy ha lehetséges, más megfelelő módon rögzítsék (politikai jószándékukat és elszántságukat, hogy minden erővel hozzájárulnak a béke, a nemzetközi biztonság ügyéhez és a leszerelés terén a haladás eléréséhez. 5. Erősítsék meg mind egyoldalúan, mind az ENSZ rendszerének útján az olyan irányú tevékenységüket, amely hozzájárul a fegyverkezési versenyből származó veszélynek és a leszerelés szükségességének a világ közvéleménye részéről történő jobb megértéséhez, és ahhoz, hogy ez a tevékenység kedvezően befolyásolja a kormányoknak a leszerelési kérdések rendezésére kifejtett erőfeszítéseit, felhasználva e célra saját művelődési rendszerüket, tömegtájékoztatási eszközeiket és más intézményeiket. 6. Az Alapokmány elveiből kiindulva tegyenek meg ezzel kapcsolatban minden intézkedést, beleértve a jogi intézkedéseket is, a háború és a fegyverkezési verseny propagálásának megakadályozására és betiltására, a háború politikai, gazdasági, vagy más szükségességéről vagy hasznosságáról alkotott elképzelések terjesztésének betiltására. 7. Kölcsönös együttműködésben vagy akár egyoldalúan foganatosítsanak aktív intézkedéseket a béke, a leszerelés, az együttműködés és a népek közötti baráti kapcsolatok eszméinek terjesztésére. Sürgősen felszólít minden államot, hogy a záródokumentumban kifejtett közös politikai akaratot megvalósítva törekedjenek konkrét leszerelési intézkedéseikre, és ezért: 1. A leszerelésről folytatott minden tárgyaláson a nemzetközi jog általánosan elismert elveit kövessék és maradjanak hüefc a békés egymás mellett élés elvéhez. — 2. Biztosítsák, hogy a iesze- relés kérdéseit a záródokumentum szellemében oly módon oldják meg, hogy az elfogadott i n téz k e dé seik köve tke z té ben egyetlen állam, vagy államcsoport se jusson előnyhöz más államok kárára és így megerősödjön a tárgyalásokon résztvevő államok biztonsága éppúgy, mint az egész nemzetközi közösség biztonsága, és hogy betartsák bármelyik fél biztonságának megsértését tiltó elvet. 3. Vitassák meg egymás között minden szinten, beleértve a legmagasabb szintet is, a leszerelés kérdéseit azzal, hogy a jószándék szellemiben és a nézetek egymáshoz való közelítésére tett igyekezettel megteremtsék a politikai feltételeket a vitás kérdések rendezéséhez, s a leszerelés érdekében maximálisan használják ki az együttműködés valamennyi lehetőségét, az államok kölcsönös kapcsolatainak minden területén. 4. Felelősségteljesen és a kölcsönös együttműködés szellemében bíráljanak el minden javaslatot és kezdeményező lépést, amelyeknek célja a leszerelés terén a kölcsönösen elfogadható konkrét Intézkedések elérésének elősegítése, és járuljanak hozzá a leszerelési tárgyalások mielőbbi előrehaladásához. IV. 1. Kijelenti, hogy e nyilatkozat magyarázata és megvalósítása kölcsönösen összefügg egymással és mind a magyarázat, mind a megvalósítás az államok közös fellépésének részét alkotja azzal a szándékkal, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák és alkalmazzák a záródokumentum elveit és fejlesszék a széles körű nemzetközi együttműködést a tizedik rendkívüli ülésszak által meghatározott reális leszerelés céljainak elérése érdekében. 2. Kijelenti továbbá, hogy e nyilatkozat egyetlen megállapítását sem lehet az Alapokmány, vagy a záródokumentum céljaival és elveivel ellentétben magyarázni. E nyilatkozatban semmi sem gátolhatja az államok individuális, vagy kollektív önvédelemhez való jogának közvetlen érvényesítését, vagy azon törvényes jogának megvalósítását, hogy megvédje területi szuverenitását, felszabadítsa megszállt területeit az Alapokmány értelmében, vagy- ipedig a gyarmati és a kitelepített népeknek azon jogát, hogy minden eszközzel harcoljanak nemzeti szabadságukért, függetlenségükért és önrendelkezésükért. A z Egyesült Nemzetek Szervezetében a tagállamok több millió dollárt fordítanak a diplomaták védelmére. Ennek ellenéire gyakran előfordulnak olyan esetek, amelyek azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok nem teljesíti a vendéglátó ország kötelességét. Szerdára virradóra az ENSZ szovjet missziója épületének közelében időzített bomba robbant, amely jelentős mértékben megrongálta az épületet. A véletlennek köszönhető, hogy a szovjet diplomaták közül senki •sem sebesült meg, de ezért a terrorakcióért néhány amerikai polgár fizetett életével. Többen megsebesültek. Röviddel a robbanás után az AP hírügynökségben megszólalt a telefon. A szolgálatot teljesítő személynek a drót másik végéről egy hang kijelentette, hogy a merényletért az Omega—7 elnevezésű csoport a felelős, amelynek a telefonáló is tagja. Ez a szervezet a kubai emigránsok azon csoportjának reakciós egyesülete, akik ellenzik az Egyesült Államok és Kuba ka p c s o la tál nak no r m a 1 i zá 1 á s á t és akciókat hajtanak végre, hogy megfélemlítsék azokat, akik nem akarják megszakítani a kapcsolatot szülőföldjükkel. A kubai nacionalista mozgalom ultrareakciós elemei és néhány más hasonló szervezet nem ismeretlen az amerikai rendőrség előtt. Több esetben bebizonyosodott, hogy szoros kapcsolatban állnak a CIA-val, amely még máig sem mondott le az emigráns szervezet szolgálatairól. Általában a latinVESZÉLYES KÖZÖMBÖSSÉG amerikai országokban használja fel, de az Egyesült Államokban is, ha maga néhány szennyes akció végrehajtása után „tiszta“ akar maradni. A legismertebb eset, amikor az Omega—7 tagjait bevonták az ilyen „munkába“, Orlando Le- teliernek, a chilei Népi Egység volt miniszterének meggyilkolása. Az akcióit Washingtonban fényes nappal nem messze a Fehér Háztó’ hajtották végre. Annak ellenére, hogy bebizonyosodott: a gyilkosok az emigránsszervezethez tartoztak, az illetékes hatóságok semmit sem tettek ellenük. Pedig mindenki tudja, hol van a székhelyük, kik tartoznak közéjük. Valóban -csak rutinügy lenne a terroristák ártalmatlanná tétele. Mivel mind ez eddig nem történi meg, helyénvalók a szovjet ENSZ-misszió elleni támadás után hallható kétségek: az amerikai hatóságok egyáltalán akarják-e a tetteseket leleplezni és megbüntetni. Ezzel kapcsolatban mély aggodalmát fejezte ki a Szovjetunió külügyminisztériumának jegyzéke, amelyet .szerdán Moszkvában a nagykövetség közvetítésével juttattak el az amerikai külügyminisztériumba. A jegyzék megállapítja: a New York-ban elkövetett terrorakció után az az érzése támad az embernek, hogy az amerikai hatóságok nem hoztak eléggé hatékony intézkedéseket az Egyesült Államokban dolgozó szovjet állampolgárok biztonságának garantálására. A szovjet fél követeli, hogy leplezzék le és igazságosan büntessék meg a tetteseket. Ez jogos követelés. Szembetűnő ugyanis, hogy Washington kétféleképpen értei, mezi a diplomaták kérdését. Az amerikaiak erőszakkal fenyegetőznek azokban az esetekben, amikor úgy vélik, hogy veszélyben vannak diplomatáik. Ilyenkor mindig előszerettel hivatkoznak a vendéglátó ország kötelességeire. Maguk viszont — mint ahogy azt az említett példa :s mutatja — adósak maradnak másokkal szemben. STANISLAV ČERVEŇ
