Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)
1979-12-14 / 295. szám, péntek
KÖZÖS GONDUNK AZ IDŐSEK ÉS A TÁRSADALOM Az 1976—1980. évi gazdasági és szociális fejlődés irányelvei többek között előírják az idős emberekről való gondoskodás további tökéletesítését. Leszögezik, hogy a népgazdaság fejlődésével összhangban meg kell teremteni az anyagi és erkölcsi feltételeket az idősek szociális biztonságának megszilárdításához. A CSSZSZK kormánya a XV. pártkongresszus határozatainak szellemében hagyta jóvá az idős állampolgárok társadalmi ellátásának alapelveit. Ezek az alapelvek érintik az idősebbek életének valamennyi oldalát, — munkaaktivitá- sukiit, anyagi ellátásukat, életmódjukat, a gyógyító megelőző gondoskodást, a gondozószolgálatot, a nyugdíjasok étkeztetését, kulturális, társadalmi életét, lakáskörülményeiket. Megszabja a nemzeti bizottságok, valamint a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek feladatait a kedvező életfeltételek kialakításában. Tervszerűbb gondoskodás Az SZSZK kormánya 1978 októberében mérte fel először, hogyan teljesítik a kormány által 1977-ben jóváhagyott alapelveket. Megállapította, hogy az idősek ellátásában további előrehaladást értünk el. Javult a nyugdíjasok anyagi ellátása, a szociális szolgáltatások és az orvosi ellátás színvonala. Továbbra is lemaradás tapasztalható azonban a nyugdíjasotthonok, valamint a speciális egészségügyi intézmények építésében. Milyen a helyzet ma ezen a fontos területen? A központi szervekben és a nemzeti bizottságokon végzett felmérések azt tanúsítják, hogy az alapelvek érvényesítésével egyre tervszerűbbé válik az idősekről való társadalmi gondoskodás, így például az SZSZK Iparügyi Minisztériumának üzemeiben lehetővé teszik, hogy volt dolgozóik az üzemi éttermekben ebédelhessenek. A Slovcepa termelési-gazdasági egységben 217, az Ogakoban 310, a fa- és bútoriparban 300 volt dolgozónak biztosítanak így kedvező étkezési lehetőséget. Néhány vállalat beutalót ad a nyugdíjasoknak az üzemi üdülőkbe, más üzemek pedig nyugdíjasklubokat építenek. Nagy figyelmet szentelnek a nyugdíjasok munkaaktivitásának. Az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium reszortjában 1978-ban több mint 3000 nyugdíjas dolgozott. Ebben az ágazatban nem feledkeznek meg a nyugdíjasok lakáskérdésének megoldásáról sem. 307 nyugdíjasnak adtak az elmúlt évben kislakásokat és 115 nyugdíjast küldtek üdülni. A žilinai Középszlovákiai Állami Erdőgazdaság 42 volt dolgozóját küldte el gyógykezelésre Turčianske Tepllcébe. Számtalan további példát sorolhatnánk fel arról, hogy a gazdasági szervezetek, amelyek 1977, vagyis az alapelvek elfogadása előtt az évente egyszer megrendezett nyugdíjastalálkozókra korlátozták gondoskodásukat, ma már mit tesznek volt alkalmazottaikért. Ha nem is az összes üzemben egyformán, a komplex szociális programok is tartalmazzák a nyugdíjasokról való gondoskodás feladatait. A javuló helyzet ellenére egyelőre még nem valósult meg az alapelveknek az a megható- rozása, hogy a gazdasági szer vezetek, efsz-ek és nemzeti bizottságok közösen építsenek nyugdíjasházakat, szociális otthonokat, klubokat és esetleg más hasonló létesítményeket, A nemzeti bizottságok feladatai Az Idős állampolgárok ellátásában különösen fontos szerepük van a nemzeti bizottságoknak. Az elmúlt két évben az alapelv érvényesítése eredményeképpen az ő munkájukban is jelentős javulás tapasztalható. Különösen jó eredmények születtek a szociális szolgáltatások, így például a házi szociális gondozás, az étkeztetés, az üdültetés stb. területén. 1979 első felében a nemzeti bizottságok 7500 idős állampolgárt részesítettek házi szociális gondozásban, ami mintegy 10 százalékkal több, mint 1977- ben. A legtöbb idős embert, 2437-et, a közép-szlovákiai kerületben gondoznak. A Bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizottság a 65 évesnél idősebbek 3,5 százalékának biztosít házi szociális gondozást, ami csaknem kétszer több, mint Szlovákia többi kerületében. A városban nagyon sok idős ember él egyedin, nincs külön létesítmény, ahol az idősebbeket, a tartósan betegeket ápolnák, és a szociális otthonok kapacitása — 340 hely — nem kielégítő. Különösen az utóbbi tény miatt a gondozottak egészségi állapota általában rossz, s ez rendkívüli igényeket támaszt a gondozókkal szemben. Fontos szerepük van a nyugdíjasházaknak. Olyan kislaká- sos lakóházakról van szó, amelyekben sokkal gazdaságosabban szervezhető meg a gondozószolgálat. Ez a forma lehetővé teszi, hogy az idősek megőrizzék eredeti életmódjukat, a megszokott tárgyak között éljenek, de ugyanakkor a gondozónők munkája sokkal racionálisabbá válik. Szlovákiában jelenleg 30 nyugdíjasház van, 870 lakással. A nyugat-szlovákiai kerületben 15 van, a közép-szlovákiai kerületben viszont csak hat, 84 lakással. A nemzeti bizottságok 1976- tól szervezik a nyugdíjasok üdültetését. 1979 első félévében a közép-szlovákiai kerületből 1850, a kelet-szlovákiaiból 1620, a nyugat-szlovákiaiból 1120, Bratislavából pedig 570 nyugdíjas üdült. A legtöbben szak- szervezeti üdülőkben, de több mint 800-an vállalati üdülőkben pihentek. Az üdülők kétharmada kedvezményes áron kapta meg a beutalókat, vagyis a nem zeti bizottság térítette meg a költségek egy részét. Fogyaté- kosságként említhetjük meg viszont, hogy a szociális otthonokból csak 69-en jutottak el az üdülőkbe. Klubok, éttermek A nemzeti bizottságok ezenkívül a nyugdíjasok klubjaival egy- vagy többnapos kirándulásokat is szerveznek, a részvevők megtekintik hazánk nevezetességeit, fürdővárosait. Több kirándulást szerveztek külföldre. Az ilyen kirándulások iránt egyre nagyobb az érdeklődés, az első félévben több mint 4000- en vettek rajtuk részt. Évről évre sokrétűbb tevékenységet fejtenek ki a nyugdíjasklubok. A klubok tanácsadó tevékenységet szerveznek, összejöveteleket a születésnapok alkalmából, az egészség- ügyi kérdésekről és más, a klubtagok érdeklődésének megtelelő témákról tartanak előadásokat. Szlovákiában ma 261 nyugdíjasklub működik. Meg kell említenünk, hogy a nyugdíjasok bekapcsolódnak a társadalmi munkába és a közéletbe is. így például a keletszlovákiai kerületben a nemzeti bizottságok, a szövetkezetek, állami gazdaságok és más szervezetek bizottságaiban 98 idős ' állampolgár tevékenykedett. A nyugdíjasok étkeztetését is a nemzeti bizottságok szervezik. 1979 első felében 14 600 nyugdíjas étkezett így, közülük csaknem 10 000-en jutányos áron kaptak ebédet. A legtöbb nyugdíjas a Jednota éttermeiben ebédel. A diétás étkezés megszervezésében a legjobb eredményeket Bratislavában, valamint a nyugat-szlovákiai kerületben érték el. Probléma marad viszont, hogy több vállalat az éttermek hiányos kapacitására hivatkozva nem vállallja a nyugdíjasok étkeztetését, több esetben olyan vállalat sem, amellyel megállapodást kötöttek erről. Elsősorban olyan nyugdíjasokról van szó, akik nem az adott vállalatban dolgoztak, de lakóhelyük szerint ezekben az éttermekben lenne számukra legelőnyösebb az étkezés. A szociális otthonok elsősorban azok számára nyújtanak otthont, akik egészségi állapotuk miatt állandó gondoskodásra szorulnak, vagy pedig akikről családtagjaik komoly okok miatt nem gondoskodhatnak. Szlovákiában összesen 61 szociális otthon van 7400 férőhely- lyel. A szociális otthonok kapacitása nem megfelelő, a nemzeti bizottságoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük hálózatuk bővítése érdekében. Mivel az űj otthonok építkezésein huzamosabb ideje nem teljesítik a terveket, a kivitelezőknek meg kell változtatniuk hozzáállásukat. Nem ritka, hogy a szociális otthonok építése 5—6 évig is elhúzódik. Összegezésül elmondhatjuk, hogy a hatodik ötéves tervidőszak utolsó előtti évében az idősek ellátásában a CSKP XV. kongresszusa irányelveinek megfelelően további jelentős előrehaladást értünk el. Javult anyagi ellátásuk, színvonalasabbak lettek a szociális szolgáltatások, és a közvélemény is nagyobb figyelmet szentelt az idősek problémáinak. ELENA KUPCOVA, az SZSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériumának munkatársa Kommentáljuk NEPSZAMim KÉSZÜNK Már az ókortól kezdve, ha nem is rendszeresen, a társadalmi és a kulturális fejlődés magasabb fokán álló központosított államokban sor került úgynevezett összeírásokra. Ebből az alkalomból többnyire az adózók, esetleg a katonakötelesek lélekszámút mérték fel, ami természetszerűen nem volt ínyükre sem az előbbieknek, sem az utóbbiaknak. Európában rendszeresen, többnyire tízévenként, mintegy száztíz esztendeje tartanak népszámlálásokat, pontos meghatározás szerint „valamely állam népessége számának és életviszonyainak egy meghatározott időpontban történő megállapítását“. Érdekes tény, hogy ez a modern népszámlálás az ókori összeírásokhoz képest tartalmilag jelentősen bővült, de újkori kezdeteitől vajmi keveset változott. A kérdőívek csak itt-ott gazdagodtak néhány kérdéssel, például a háztartások ellátottságára, a műveltségi szintre, a munkáltatókra stb. vonatkozóan. Ennek magyarázata, hogy az annak idején kidolgozott kérdések, jobban mondva, a rájuk adott válaszok nagyjából ma is kielégítik az állami szervek igényeit. Amennyiben pedig mégis további információk szükségesek, azokat a népszámlálás közti időszakban a statisztikai szervek és intézmények rendkívül sokat fejlődött tudományos munkássága, kisebb méretű felméréseik szolgáltatják. Ezen túlmenően, a kérdések szaporítása azért sem érdek, mivel általános törekvés hosszabb távon egybevetni a rokonadatok alakulását, ennek tanulságait, s az utóbbi években megszorító tényező a népszámlálási adatok korszerű, automatikus feldolgozásának igénye is. Hazánkban legutóbb 1970-ben tartottak népszámlálást. Jelenleg már folynak az előkészületek a további, az 1980. november 1-i helyzetet rögzítő általános, országos, nép-, ház- és lakásszámlálásra. Sikere ugyanis jóelőre gondos és nagy munkát követel meg. Szüksége is kétségbevonhatatlan, hiszen, jóllehet az elmúlt évtizedben a statisztikusok figyelemmel kísérték sok társadalmi jelenséget, például a házasságkötések, válások, születések, halálozások, a külső és belső vándorlás (migráció) alakulását, s ezen az alapon a népesség számbeli változását, valamint annak okait, mulaszthatatlan tennivaló e tények pontosítása. Ezen túlmenően, időközben számos olyan változás is bekövetkezett, amelyeket teljességükben csak az átfogó népszámlálás tárhat fel. A népszámlálásnak modern viszonyok között, a tervgazdaságra épülő szocialista társadalmakban különösképpen, a nyilvántartásba vétel kisebb mértékben érvényesülő funkciója mellett, nem csekély a politikai jelentősége. Kiindulópontja, szilárd alapja életünk minden területén, de főként az irányítás, a tervezés szintjein és nemkülönben a közigazgatási tevékenységben a szakavatott, tudományos fundamentumra épülő, célravezető döntéseknek, a nemegyszer messzemenő következtetések levonásának. A népességi statisztika dolgozóira tehát az a rendkívül fontos feladat hárul, hogy az előkészületeken túl, a nép- számlálás nyomán, a számszerűen megragadható jelenségek eddiginél elmélyültebb leírásával és elemzésével hasznosítható alapanyagot szolgáltassanak majd irányító és tervező szerveinknek. GÄLY IVAN m 21 E [jPEBSBEi Államunkban az összes állampolgár számára ingyenes az orvosi ellátás. Fogorvosi ellátásban a lakosok abban az egészségügyi körzetben részesülnek, amelyhez lakóhelyük szerint tartoznak, illetve a munkahelyük egészségügyi központjában. Amennyiben szükséges, ezekből a rendelőkből más egészségügyi létesítményekre utalják őket. Szocialista egészségügyünk az ingyenes fogpótlást is lehetővé teszi. Ez az igényes és költséges kezelés bizonyos feltételek között telljesen ingyenes, más esetekben a beteg bizonyos mértékben hozzájárul a költségekhez. Mikor és mennyit kell fizetni? Először is leszögezzük, hogy a fogpótlásokat gyakorlati szempontból két csoportra: Mit kell tudnunk a fogászati kezelésről? Oj szakszervezeti üdülővel gazdagodott a közelmúltban Piešťany. Az üdülő František Zupka, a csehszlovák és a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom kiemelkedő személyiségének nevét viseli. (Felvétel': Š. Petráš — CSTK) rögzítettekre és kivehetőkre osztjuk. A kivehető fogpótlás, amennyiben ez orvosi szempontból indokolt, akár igényesebb kivitelben is, ingyenes, az Egészségügyi Minisztérium, által meghatározott esetek kivételével. Ingyenes az ilyen műfogsor (fogprotézis) javítása, illetve az új elkészítése abban az esetben, ha a beteg be tudja bizonyítani, hogy a protézis nem az ő hibájából romlott el, illetve veszett el. Az új kivehető müfogsort ingyen készítik el abban az esetben is, ha az előző használhatatlanná vált, illetve a betegnek egészségi állapota miatt újra van szüksége. A fogpótlás további csoportját képezik a rögzített, nem kivehető műfogak. Ezek fémből, vagy porcelánból készülnek, leggyakrabban a fém és porcelán kombinációjával. Egy-egy fogat koronával, több fogat pedig híddal pótolnak. A rögzített fogpótlások készítéséhez aranyötvözetet használnak. Az ilyen sárga „aranyon“ kívül ezüst színű fémet, az ezüst és palládium ötvözetét, ún. pal- largént is felhasználnak. A beteg a fogászati aranyötvözetet a szükséges mennyiségben az államtól vásárolhatja meg az egészségügyi intézet, közvetítésével, iiyen esetben maga fizeti a fém árát és a fogpótló szerkezet elkészítését is. Vannak azonban esetek, amikor egészségügyünk ingyenesen utal ki fémet. Ezekben az esetekben pontosan meghatározott kritériumokat kell a betegnek teljesítenie. A kivételeknél ugyanúgy, mint a fémek vásárlásánál érvényes azonban az a szabály, hogy amennyiben a betegnek nemesfémekből készült fogpót lékmaradványai, illetve aranya van, köteles ezt átadni az illetékeseknek a fogpotlék elkészítéséhez. A hiányzó meny- nyiséget az államtól vásárolhatja meg. Ingyen kaphatnak fogászati fémet a 15 évesnél fiatalabb gyerekek, valamint a fogpótló- szerkezetre szoruló 24 évesnél fiatalabb személyek. Továbbá nem fizetnek bizonyos foglal* kozású betegek az üzemi balesetek során elvesztett fogak pótlásáért, illetve a meghatározott beosztásban dolgozó alkalmazottak a fogak javításáért. Ingyen kapják a szükséges fémet a szájüreg meghatározott betegségeiben, vagy olyan idült betegségekben szenvedő személyek, akiknél a betegség gyógyításának egyik feltétele a fogsor funkciójának teljes felújítása. Ezenkívül egyes betegeknek bizonyos esetekben nem kell fizetniük a fogpóíló szerkezetek elkészítését. Ez a 18 évesnél fiatalabb gyerekekre, a terhes anyákra, illetve a szülés utáni hat hónapon belül az anyákra vonatkozik. Ugyancsak kivételt képeznek az Egészségügyi Minisztérium rendelete értelmében azok, akik a szükséges fogpótlás nélkül nem tudják elvégezni munkájukat, továbbá akik üzemi balesetnél, foglalkozási betegség, vagy más munkahelyi ártalom következtében vesztették el fogaikat. Az ezüst és palládium ötvözetéből készített fogpótlásokat a betegek ingyen kapják, viszont a meghatározott kivételektől eltekintve a munkát meg kell fizetniük. Rövid cikkünkben nem foglalkozhatunk részletesen a fogászati kezelés minden problémájával. A kezelőorvos külön-kü- lön bírálja el az egyes eseteket. A betegeknek lehetőségük nyílik, hogy az orvq^sal részletesen megtárgyalják a fogpótlás költségeinek kérdését és az Egészségügyi Minisztérium rendeletével összhangban megkaphatják a feltételek ^teljesítése esetében a kedvezményeket. Az összes fogpótlást és az esetle- xil. 14. ges kivételeket az egészségügyi intézet sztomatológiai osztályé nak vezetője hagyja jóvá. Dr. ZBYNEK RUŽIČKA ^ 1U79.
