Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)
1979-12-12 / 293. szám, szerda
A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGINEK JELENTÉSE A NÉPGAZDASÁGFEJLESZTÉS 1980. ÉVI FÖ FELADATAIRÓL (Folytatás a 3. oldalról,) ci alapokra az általános mennyiségét, valamint az áruk struktúráját és minőségét illetően is annak ellenére, hogy 1975-hőz viszonyítva 17,2 százalékkal több élelmiszert és 14,8 százalékkal több ipari termék került a piacra. A hazai piacon számos fogyatékosság észlel hetö annak következtében is, hogy nem teljesítették teljes mértékben a szállítások tervét. Ez elsősorban az iparcikkek egyes fajtáira vonatkozik. Nincs meg a szükséges választék, hiányoznak főleg az új termékek. A Szövetségi Általános Gépipari Minisztérium, a két nemzeti iparügyi minisztérium, a helyi gazdálkodási vállalatok és az ipari termelőszövetkezetek feladata, hogy sokkal rugalmasabban reagáljanak ezekre a problémákra. Tudjuk, hogy bizonyos problémák vannak a hús- és a hústermékekkel való ellátásban. Kétségtelen, hogy a fogyasztás színvonala magas, egy év alatt egy főre 84 kilogramm jut. Idén a hazai piacra csaknem 80 ezer tonnával több húst és hentesárut szállítanak, mint 1975-ben, ami 11 százalékkal több. 'Azonban a piac folyamatos ellátásához ez a mennyiség sem elegendő, mivel a lakosság száma növekszik, a kistermelők kevesebbet termelnek. KÖVETKEZETES EBBE NI TÖKÉLETESÍTSÜK AZ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERT Elvtársak! A hatodik ötéves terv négy évének alapvető fejlődési irányzatát értékelve megállapíthatjuk, hogy még mindig nem sikerül megfelelő mértékben növelnünk a teljesítményeket, a munka hatékonyságát, javítani minőségét, amint azt a -XV. pártkongresszus előirányozta. A CSKP Központi Bizottságának plenáris ülései konkretizálták ezt az alapvető irányvonalat. Az idei nehéz év még bonyolultabbá tette helyzetünket. Nagy erőfeszítéseket kellett tennünk, és jelentős eszközöket kellett fordítanunk arra, hogy leküzdjük az 1979 elején keletkezett rendkívüli helyzet és a rossz termés következményeit. A CSKP Központi Bizottságának" El' nöksége ezzel kapcsolatban értékeli a dolgozók, a termelés szervezői, a párt, szakszervezeti és ifjúsági szervezetek, a nemzeti bizottságok dolgozóinak ál-1 dozatos munkáját és kezdeményezését, értékeli mindazok öntudatos hozzáállását, akik oly rugalmasan és hatékonyan válaszoltak pártunk Központi Bizottsága 13. ülésének felhívására és ezzel jelentősen hozzájárultak a nehézségek enyhítéséhez. Az idei esztendő tapasztalataiból minden felelős irányító szervnek és dolgozónak le kell vonnia a munkájára vonatkozó következtetéseket. Helytelen lenne a kialakult helyzetet csupán obj jektív okokkal magyarázni, mivel nyilvánvaló, hogy a károk jóval kisebbek lettek volna, ha következetesebb munkát végeztek volna azok, akik fe* lelősek voltak a külszíni bányák, az erőművek és a vasúti közlekedés leiké-* szításéért a nehéz téli feltételekre. Nem került volna sor olyan nagy termelés- kiesésre az ipari vállalatok többségében, nem éleződtek volna ki annyira a problémák a szállítói-megrendelői kapcsolatokban s az év első heteiben bekövetkezett termelési kiesést gyorsabban, kisebb veszteségekkel pótolhattuk volna. Ez az esztendő minden korábbinál jobban bizonyította, hogy a vállalatok, szállítók és megrendelők együttműködése sok ezernyi szálával átszőtt népgazdaságunk zavartalanul csak akkor fejlődhet, ha tökéletesen összehangoljuk ezeket a kapcsolatokat. Egyetlen vállalat sem teljesítheti jól feladatait számos további vállalattal való pontos együtthatása híján. Mind kifejezőbben megnyilvánul az, amit olyan sürgetően hangsúlyozott már a CSKP XV. 'kongresszusa és a párt Központi Bizottságának ezt követő ülései, hogy problémáink és nehézségeink megoldásának alapvető feltétele és egyidejűleg nagy tartaléka minden szinten az irányító munka hatékonyságának lényeges növelése és a tervszerű irányítás rendszerének tökéletesítése. Ebben a vonatkozásban manapság a gyönge pontok már annyira nyilvánvalóak, hogy a kívánatos megoldást nem odázhatjuk el. Már csak azért sem, mivel szocialista építésünk történetében példátlan azoknak a feladatoknak és problémáknak a nagyságrendje, mélysége, bonyolultsága és Összefüggése, amelyekkel meg kell birkóznunk. Ennek során szüntelenül szem előtt kell tartanunk Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárának, a CSSZSZK elnökének a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója alkalmából mondott szavait: „Az előttünk álló problémák bonyolultak és Igényesek. Hiba lenne lebecsülni őket, de még nagyobb hiba lenne észre nem venni, hogy gyarapodnak erőforrásaink és lehetőségeink is. Ide tartozik elsősorban gazdaságunk növekvő, s nem minden esetben megfelelőképpen hasznosított ereje, szocialista iparunk és mezőgazdasági nagyüzemi termelésünk fejlettsége, a szocialista hazánk felvirágzására és jobb élelükre áldozatos igyekezettel törekvő munkásaink, technikusaink és további dolgozóink tudása, tapasztalatai, öntudatossága, energiája ós elszántsága." A MUNKA TERMELÉKENYSÉG NÖVEKEDÉSE TOVÁBBI FEJLŐDÉSÜNK NÉLKÜLÖZHETETLEN ALAPJA Elvtársak, a kedvező tendenciáknak, valamint a fogyatékosságoknak és a problémáknak elemzése és mérlegelése egyértelműen feltárja, hogy a jövő esztendőben mire kell összpontosítanunk vállvetett igyekezetünket, az állami, a párt-, valamint a gazdasági szervek és szervezetek, minden dolgozó figyelmét és tevékenységét. Feladatunk az, hogy a CSKP XV. kongresszusának irányvonala alapján gazdaságunkat továbbfejlesszük, s ennek érdekében elsősorban jelentősen növeljük teljesítőképességét, fokozzuk minden munka hatékonyságát és javítsuk minőségét. Tekintettel a belső és a külső tényezőikre, amelyek a jövő esztendőben hatással lesznek a népgazdaság fejlődésiére, a terv a társadalmi termelés 3,7 százalékos növekedésével számol, ami az idei várható növekményhez képest 1.1 százalékkal több. Azonos mértékben ikell gyarapodnia a bruttó nemzeti jövedeleminek is. Növekedésének 91—92 százalékát a társadalmi munkatermelékenység fokozásával kell fedezni. Ennek az idei esztendőhöz képest 3,2 százalékkal kell növekednie. Ezzel kapcsolatban tisztában kell lenni azzal, hogy a jövő esztendőben a nemzeti jövedelem egy százalékos növekedésének értéke 5 milliárd korona lesz, míg ez tíz évvel ezelőtt csak 2,9 milliárd korona volt. A jövő esztendőben az ipari termelés 4 százalékos növekedése mellett a terv számol a gépipari termelés kiemelt 5,8 százalékos fejlesztésével. Ennek során rendkívüli súlyt helyez arra, hogy 6,8 százalékkal több ipari terméket exportáljunk. Számol továbbá a mezőgazda- sági termelés fejlődése dinamikájának megújításával. A mezőgazdasági termelésnek az idén várható eredményekhez képest 7,2 százalékkal kell növekednie. Az építőipari termelésben 3,8 százalékos növekedéssel számolunk. Az előző esztendőkhöz hasonlóan, 1980-ban is feltételezzük azt, hogy tekintettel Szlovákia egyes területein a munkaerőkkel kapcsolatos bizonyos lehetőségekre, az SZSZK-ban gyorsabban fog gyarapodni az ipari, az építőipari és a mezőgazdasági termelés, mint a CSSZK-ban. Ez hozzájárul a tartalékok jobb kihasználásához és az egész CSSZSZK gazdasági potenciáljának növeléséhez. Míg a Cseh Szocialista Köztársaságban a társadalmi termék 3,2 százalékkal lesz nagyobb, addig Szlovákiában 4,7 százalékkal. Ezáltal Szlovákia részesedése a társadalmi termék előállításában meghaladja a 30 százalékot. Ez 1975-höz képest másfél pontos növekedést jelent. A külfölddel való fizetési mérleg javítása érdekében a terv azzal számol, hogy a nemzeti jövedelem felhasználásának üteme lasúbb lesz gyarapításának üteménél. A nemzeti jövedelem 1979-hez képest — amint azt említettük — 3,7 százalékkal lesz nagyobb, míg felhasználása 2,2 százalékkal növekszik. Ez megkívánja az erőforrások minél célszerűbb és hatékonyabb fel- használását főleg a beruházások területén, melynek növekedési üteme 1979- hez képest továbbra is kis mértékben csökkenni fog. Számolunk azzal, hogy a lakosság pénzjövedelme 5,3 százalékkal lesz nagyobb, s eléri a 361 milliárd koronát. A népgazdaságban dolgozók száma 0,7 százalékkal növekszik a szociális ellátásra pedig 7,1 százalékkal többet fordítunk. Tekintettel arra, hogy a kiskereskedelmi árak idén megvalósított módosítása következtében a létfenntartási költségek átlagosan mintegy 2,9 százalékkal emelkednek, 1980-ban a lakosság reáljövedelmének növekedése 2.2 százalékos lesz. Ugyanakkor a munkások és az alkalmazottak átlagos nominálbére eléri a havi 2712 koronát, ami az idei feltételezett szintnél 2,8 százalékkal több. 'A létfenntartási költségek már említett növekedése következtében a reálbér az idei szinten marad. A kiskereskedelmi forgalom 3,4 százalékkal lesz nagyobb, s hozzávetőleg 4,5 milliárd korona értékben bővítjük a kereskedelmi árukészletet. Ugyanakkor a termelésre és a kereskedelemre ■az a nagyon sürgető feladat hárul, hogy tökéletesítse «z árualapok összetételét s elérje azt, hogy az ipari árucikkek értékesítése gyorsabban növekedjen, mint az élelmiszereiké. A nem termelési ágazatok anyagi (költségeinek fedezésére 3 százalékkal többet fordítunk, mint ez idén. Ez ösz- szesen csaknem 79 milliárd koronát tesz majd ki. Ez az összeg lehetővé teszi az új nevelési-oktatási rendszer fokozatos megvalósításának, az egészség- ügyi gondoskodásnak stb. biztosítását. Jövőre majdnem 141000 Jakást építünk, vagyis 11 százalékkal többet, mint ez idén. Jelentős hányadukat, hozzávetőleg 53 000 lakást, a kijelölt vállalatokban és helységekben a munkaerők toborzásának és állandósításának céljaira használjuk fel. A tervfeladatokat a jelenlegi feltételek tekintetbe vételével szabtuk meg. Ezek a feltételek bonyolultak és a terv teljesítése igényes feladat lesz. A célok elérésének fő útja a hatékonyságban és a minőségben jelentős előrelépés elérésére irányuló sokoldalú igyekezet. Ez az egyetlen lehetséges és helyes módja a hazai problémák megoldásának, a gazadságunkra gyakorolt külső hatások enyhítésének és gazdaságunk kedvező fejlődésének. INTÉZKEDÉSEK A TAKARÉKOSABB ANYAGGAZDÁLKODÁS ÉRDEKÉBEN Eüvtársak, a CSKP XV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy napjaink követelménye a hatékony termelés és a jó minőségű munka. E tekintetben néhány kedvező eredményt már elértünk, ám ezek inkább csak a lehetőségeinkről tanúskodnak. A hatékonyság lassabban növekszik szükségleteinknél. Annál inkább érvényesek Husák elvtárs szavai, miszerint hatékonyan és jő minőségben dolgozni egyet jelent azzal, hogy „minden munkaórából, az anyag minden felhasznált tonnájából és az energia minden kilowattórájából, minden gépből és a beruházások minden koronájából minél nagyobb hasznot érjünk el a társadalom számára. Ez egyidejűleg azt jelenti, hogy ésszerűen kell gazdálkodnunk az élelmiszereikkel és a társadalmunk élete minden területére fordított eszközökkel is. Bőségben élni nem jelent pazarlást“. Ezért az 1980. évi terv ls a tüzelőanyag és az energia, a nyersanyagok, a fémek és további anyagok fogyasztásának csökkentésére összpontosítja a figyelmet. Azzal számol például, hogy a villamos áram termelésében egy százalékos lesz a tüzelőanyag viszonylagos megtakarítása, miközben az eredményeik jobbak is lehetnek. Feltételezi továbbá, hogy termékegységekre számítva, 3—3,5 százalékkal csökken a szür- kefémek 1,2 százalékkal a vörösréz, 3,5 százalékkal a cink, 1,5 százalékkal a gyapjú, 3,7 százalékkal a gyapot, 5,8 százalékkal a marhabőr stb. fogyasztása. Lényegesen, hozzávetőleg a felével igényesebbek ezek a feladatok az utóbbi évek hasonló feladataihoz képest. Ezzel egyidejűleg, az anyagmegtakarításra gyakorolt nyomás fokozása érdekében, igényesebb feladatokat tűz ki a pénzügyi terv: az ún. módosított teljesítményeknél az anyagköltségek hányadának 0,65 százalékkal kell csökkennie az 1976—1979-es években átlagosan elért 0,46 százalékos csökkenéshez képest. Az 1980. évi terv koncepciója az erőforrások megteremtését illetően közvetlenül függ a rendelkezésünkre álló tüzelőanyag, nyersanyag és anyag megtakarításától és hasznosításától. Ezért a minisztériumoknak és a termelésigazdasági egységeknek a tervet olyan intézkedésekkel kell lebontaniuk éartel- jesítését biztosítaniuk a vállalati tervekben, hogy legalábbis a várt eredményeket elérjék. A minisztériumokon, a termelési-gazdasági egységekben és a vállalatoknál ezért a terv lebontását kísérje a termékegységek anyagfogyasztási normái objektivizálására és szigorítására irányuló konkrét munka. Keresni kell a könnyebben beszerezhető pótanyagokat, mindenképpen racionalizálni kell a fogyasztást stb. A terv a következő esztendőre célul tűzte ki a munkatermelékenység olyan arányú növekedését, amely fedezni fogja az ipari termelés növekményéneik 80, az építőipari termelés növekményének 95 százalékát. Nincs más út, mivel nagyon korlátozott mértékben állnak rendelkezésűnkre új munkaerőforrások. A munkatermelékenység növelése szempontjából alapvető jelentőségű a műszaki ellátottság, a technológiai szint, a termelés megszervezése és rendszeres üteme, a munka föl várnátok jó megszervezése. Természetesen a legfontosabb az, hogy miként gazdálkodnak a munkaerővel, az emberi munkával, vajon azt ésszerűen osztják-e meg a társadalmi termelés egyes ágazatai között, s milyen a dolgozók képzettsége és a munkában ügyességük. Ehhez közvetlenül kötődik a bérezés, a szak- képzettség és a teljesítem inyek növelésében való anyagi érdekeltség rendszere is. Ennek a területnek szervezettségétől függ leginkább a munkatermelékenység növekedése, gazdaságunk teljesítőiképessége, az anyai és a kulturális színvonal. A BÉREZÉS LEGYEN ÖSSZHANGBAN A TERMELÉS MINŐSÉGI KÖVETELMÉNYEIVEL Ezekről a kérdésektől az utóbbi időben mind több bíráló szó hangzik el a dolgozók és a széles nyilvánosság körében. Dolgozóink nagy többségének ilyen kritikus állásfoglalásával összhangban széles fronton szervezni kell az emberi munka, az emberi energia jobb felhasználását, a termelés jobb irányítását, az elvégzett munka meny- nyisége és minősége szerinti díjazás szocialista alapelveinek következetesebb alkalmazását. Mindenki látja, hogy a gyakorlatban sokszor megszegik ezeket az alapvető szocialista elveket és a bérezés során gyakran elmosódnak a munka teljesítménye és minősége közti különbségek. Az igazat megvallva, az egyenlősdiség inkább elmélyül. A teljesítmények normázásánaik be kell töltenie eredeti szerepét. Olyan helyzetet kell elérnünk, hogy a normák műszakilag indokoltak és progresszívak legyenek és teljesítésük határozza meg a bér szintjét. Egyelőre gyakran az a helyzet, hogy a norma szintjét az igényelt kei'eset alapján határozzák meg, Illetve teljesítését úgy „módosítják“, hogy „minden rendben legyen“. Ez konfliktusos probléma, do megoldása sürgető fontosságú. Konkrét felelősségvállalást és sokszor bátorságot követel meg azoktól, akik irányítják a termelést és a munkahelyi díjazást. Megkívánja a párt, a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek mindennapos politikai munkáját. Társadalmi haladás nem érhető el addig, amíg a teljesítmény növelésének igyekezetét anyagilag jóval hatásosabban nem befolyásoljuk, a bérekkel nem ösztönözzük. A munkaerővel való ésszerű gazdálkodás követelménye egyaránt vonatkozik a termelési és a nem termelési szférára, az irányító és a műszaki*gaz- dasági apparátusra, az államapparátusra, a kutatóintézetekre, a szolgáltató szervezetekre stb. Az általános helyzet sürgetően megköveteli a kormányszervektől, a munka- és a szociálisügyi minisztériumoktól, az irányító tárcáktól, valamint a termelési-gazdasági egységektől, hogy a bérezési rendszer ésszerűsítését, általában a munka színvonalasabb normá- zását és felmérését haladéktalanul rendesen megszervezzék és irányítsák, természetesen az FSZM cselekvő részvételével. Sokoldalúan nagyobb igényeket kell •támasztanunk a termelés minőségével szemben. Az első minőségi osztályba sorolt gyártmányok hányada az 1974. évi 13,7 százalékról 1978-ban csak 21 százalékra növekedett az összes ellenőrzött gyártmány vo lumenjében. A hibás gyártmányok reklamációi s az így bekövetkező veszteségek költségei 1976-ban több mint 2 milliárd koronát tettek ki, s ezek nem csökkentek, megmaradtak ugyanezen a szinten. A rossz minőségű gyártmányok szintén kiváltják a lakosság elégedetlenségét. E tekintetben is, az élelmiszer- iparban és a közszükségleti iparban egyaránt, a minőségi normák következetes megtartása váljon az üzemek, a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek munkaeredményei megítélésének mércéjévé. < A selejt, a gyártmányok rossz minősége és megbízhatatlansága következtében társadalmunk számára felesleges veszteségek keletkeznek, kárba vész az anyag és az emberi munka. Elsősorban az ágaz-ati minisztériumok vezető dolgozóinak, a vezér- és a vállalati igazgatóknak és általában a termelés irányításáért felelős mhnden dolgozónak sürgető feladata gondoskodni a termelés olyan megszervezéséről, az olyan 1979. XII. 12.
