Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-06 / 288. szám, csütörtök

Jó ügy szolgálatában MEGÉRTETTÉK A BESZÉLGETÉS CÉLJÁT j$ ARÁNYOSABB FELADATVÁLLALÁSSAL $ A FIATALOK MEGNYERÉSE # EGY AKTIVISTA TAPASZTALATAI A kommunista párt alapszer­vezetei, üzemi bizottságai és a felsőbb pártszervek közti kap csolat fenntartásában igen nagy szerepet játszanak a járási, il­letve a kerületi pártbizottságok aktivistái, akik rendszeresen részt vesznek a számukra kije­lölt pártszervezet (vagy szerve­zetek) munkájában. Az aktivis­ták tapasztalt párttagok, akik elméleti ismereteiket és gyakor­lati tudásukat egyaránt kama­toztatják a pátrmuukában. Daniel Krajčovič mérnök, az SZLKP Közép-szlovákiai Kerüle­ti Bizottságának és egyben Ži­linai Járási Bizottságának is az aktivistája. Gazdasági tisztségét tekintve a Tudományos Gazdál­kodási Rendszer Közép-szlová­kiai Intézete területi állomásá­nak vezetője. — A kerületi pártbizottság aktivistájaként a Martini Állami Gazdaság üzemi pártbizottságá­ban tevékenykedem, a járási pártbizottság aktivistájaként pe­dig a Dolný Hričov-i falusi párt- szervezet munkájában veszek részt — mondta, amikor nem rég hosszasan elbeszélgettem vele. — Hol nehezebb az aktivista munkája, az üzemi pártbizott­ságban, vagy az alapszervezet­ben? — adódott a kérdés szin­te magától. Nem kellett soká gondoikod nia a válaszon: — A falusi szervezetben átte­kinthetőbb a munka. Az üzemi pártbizottságban 120 párttag és hét alapszervezet munkájáról van szó. Ezek hét gazdaságban tevékenykednek. Ahhoz, hogy valamely alapszervezet problé­máit megértsem és a felvetett kérdésekre válaszolni tudják, az egész vállalat gondjait is­mernem kell. A pártbizottság arra törekszik, hogy minden alapszervezetben egyaránt jó legyen a pártmunka. Ebben az évben különösen Igényes feladatok várnak az ak­tivistákra. Hogy miért, erről Krajčovič elvtárs így véleke­dett: — A párttagokkal való be­szélgetés és a tagsági igazolvá­nyok cseréjének alapos előké­szítése megkövetelte, hogy gyakrabban látogassunk el a szervezetekbe, a pártbizottsági ülésekre is. Részt vettem a be szélgetéseken is. A 24 tagú ia- Jusi szervezetben már szeptem­berben megtartottuk a beszélge­téseket. Ez évben minden szer­vezetben havonta legalább egy­szer kint vagyok. Azzal is meg­bíztak, hogy januárig rendsze resen segítsem a Martini Álla­mi Gazdaság egyik alapszerve­zetének a munkáját. Ebben a szervezetben ugyanis új, fiatal elnököt választottak. Mint akti­vista tapasztalom, milyen fon­tos az elnök személyének he­lyes megválasztása. Nemcsak szervezőkészségét, elméleti is­mereteit és gyakorlati tapaszta­latait kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy munkabe­osztásánál fogva bármikor ren­delkezésére állhasson, ha szük­ség van rá. Az egyik alapszer­vezet elnöke például javító, s nem mindig tud részt venni a tanácskozáson. A tagokkal való beszélgetés tanulságait Daniel Krajčovič így foglalta össze: — A legfontosabbnak azt tar­tom, hogy az elhangzott észre­vételek tanúsítják: a párttagok tudatosították a beszélgetések legfőbb célját, a tagság aktivi­tásának fokozását. Az észrevé­telek egyrészt konkrétan a párt- szervezet munkájára, másrészt össztársadalmi kérdésekre vo­natkoztak. Egyik veterán ta­gunk például arra figyelmezte­tett, hogy a társadalom életé­ben nagyobb határozottsággal kell fellépni a rendetlenség el­len. Bizonyos esetekben túlsá­gosan soknak tartja az admi­nisztratív munkát, s úgy véli, a szavak és a tettek közt nincs mindig összhang. A fiatalok cí­mére elmondta, hogy sokan kö­zülük készen várják a dolgo­kat. Ezt az észrevételét arra alapozta, hogy a falusi pártszer­vezet hatáskörében az időseb­bek nagyobb arányban kapcso­lódnak be a választási program teljesítésébe mint a fiatalok. Azt is megerősítették a beszél­getések, hogy olykor a pártta­goknak is jobb példát kellene mutatniuk. A feladatokat ará­nyosan kell vállalni és végezni. Nem szabad megengedni, hogy valaki csak sodródjék az árral. A feladatok aránytalan elosz­tása a munka minőségének csökkenéséhez vezet, s olykor (egyesek állandó elfoglaltsága, túlterheltsége miatt) családi problémákat is előidéz. Ez pe­dig semmiképpen sem engedhe­tő meg. Abban az alapszervezetben is, ahol. Krajčovič elvtárs a járási pártbizottság aktivistája, külön­féle konkrét feladatokkal bíz- ták meg a tagokat. Egyebek közt azzal, hogy vegyenek részt valamely tömegszervezet mun­kájában, a választási program teljesítésében. Volt, akit előadá­stik megtartásával bíztak meg. A pártbizottság, a bírálatból ki­indulva, keresni fogja a fiata­lok megnyerésének további le­hetőségeit. Mivel Daniel Krajčovič 1971- től a járási, 1972-től pedig a kerületi pártbizottság aktivistá­ja. igen gazdag tapasztalatok­ra tett szert. Azt is elmondta, mi jellemzi, a jó aktivista mun­káját. — Mindenekelőtt a kitartás, a szívósság — jegyezte meg kissé elgondolkozva. — Az sem kedvetlenítheti el, ha az egyik szervezetben csak hosszan tartó munkával éri el azt, amit a má­sikban azonnal. A rövid és a hosszú lejáratú feladatok együt­tes teljesítése jelenti a sikert. Egy aktivista nagy módszer­tani segítséget nyújthat a párt­bizottságnak, illetve az alap­szervezetnek. Gazdasági kérdé­sek megoldásában is segíthet, például az aratás előkészítésé­ben. Fontos a szerepe az ellen­őrzés terén is. Jó aktivista csak az lehet, aki megértésre talál, s akinek sikerül szorosan együtműködnie a szervezet min­den tagjával a feladatok telje­sítésében. Aki ismeri a problé­mákat és meg tudja nyerni az embereket. Akinek a munkája nyomán állandóan tökéletese­dik a szervezet tevékenysége. — Az egyik alapszervezetben azt tapasztaltam, hogy a tagok nem akarnak véleményt nyilvá­nítani. A probléma alaposabb megismerése után kiderült, hogy ennek az oka a párt- és a gazdasági vezetőség közti bi­zonyos ellentét. Hosszabb ideig eltartott, amíg a helyzet meg­változott. A Dolný Hričov-i alapszervezetben egy évig dol­goztam, a Martini Állami Gaz­daság üzemi bizottságában har­madik éve dolgozom. Az előbbi Žilinától — ahol lakom — 11, az utóbbi 39 kilométernyire van. Az az alapszervezet pedig, ahol januárig kisegítek, 39 kilomé­ternyire. Bevallom, szívesebben lennék vagy csak a kerületi, vagy csak a járási pártbizottság aktivistája, hiszen akkor több időt fordíthatnék a rám bízott szervezetre. Daniel Krajčovič elvtárs nős, három gyerek édesapja. Legki­sebb gyermekük négy éves. Tisztségét — akárcsak a többi aktivista — mindennapi munká­ja mellett végzi. FÜLOP IMRE Kommentáljuk JÓL ÉS OKOSAN Azok, akik a szocialista demokrácia kiszélesítésén fára­doznak, joggal és gyakran mondják: a vita, a véleménycse­re szükséges. Terveink, gazdasági körülményeink kínálják is a témákat, s a szakszervezeti üzemek konferenciák, a termelési értekezleteik gazdag programmal szolgálnak a vitákhoz. Elevenek — néha élesek, kemények, máskor meg hosz- szúak is — ezek a viták. A felszólalók nem mindig téved­hetetlenek, nekik válaszolva, velük vitázni kell közérthe­tővé tenni a célokat. Másuk meg érzékenyen reagálnak a legkisebb hibára is. de magától értetődőnek tartják a jót. Es akadnak olyanok is, akik a munkabrigád, a műhely érde­keit szem előtt tartva nem veszik észre az üzemi, a társa­dalmi célokat. Ezek ellenére is jó iskolái a viták a szakszervezeti moz­galomnak. Erősítik a felelősségérzetet, igényességre, kriti­kus szemléletre nevelnek. Hozzájárulnak, hegy ne marad­jon senkiben kétely, értetlenség a határozatokkal, irányel­vekkel kapcsolatosan. Az Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Ipari Vállalat pí»r kányi (Štúrovo) varrodájában a legutóbbi termelési érte­kezlet vitája két óra hosszat tartott. Mégsem volt unalmas, mert a szabászatban, a vasalóműhelyben és a szalag mellett dolgozók érdemben szóltak a problémákról. Nemcsak arról, hogy az öltözőt fűteni kellene, — ami egyébként jogos köve­telményük —, hanem arról is, hogy miként, milyen további megrendelések vállalásával lehetne a szalag melletti mun ka hatékonyságát növelni. Az utóbbi megvitatása már csak azért is figyelmet érde­mel, mert a főleg exportra termelő varroda másfél éve egyetlen reklamációt sem kapott, tehát a minőségi munka követelményeinek eleget tesznek. Ugyancsak Párkányban, de a kenyérgyárban, azt vitatták meg, hogy miként lehetséges az energiatakarékosság köve telményeit teljesíteni okos, ésszerű intézkedésekkel. Megál­lapították: a ventilátorokat be kell kapcsolni mikor már szinte kibírhatatlan a meleg, de nem szabad, hogy a he­lyiségekben, a raktárakban hanyagság miatt olyankor is vi­lágítsanak a villanyégők, amikor senki sem tartózkodik ott. Kis ügy? Részletkérdés? Ahhoz viszonyítva, hogy három járás egyik legjobb kenyérgyárában, élenjáró üzemben ke­rült napirendre ez a téma, bizony csak részletkérdés. Meg­vitatására azonban szükség volt, mert a vita megmutatta: igenis lehetséges a takarékosság és a szükséges áramfo­gyasztás követelményének összeegyeztetése. Ha szükséges, vitázzunk, érveljünk. A társadalmi igény, elvárja, hogy a dolgozók gazdái legyenek saját munkahe­lyüknek. Részesei legyenek a vezetésnek. Sajnos, egyesek gyakran általánosítanak. Ilyenkor a vita nem éri el eredeti célját. Az eltérő nézetek, az őszinte véleménynyilvánítás nem gyengíti, hanem erősíti a cselekvést és egységet. Ezért értünk egyet a párkányi kenyérgyár szakszervezeti tisztségviselőinek véleményével: akik jól és okosan vláznak az üzemi konferencián, a termelési értekezleten, azok segí­tőtársak az irányításban, a munkaszervezésben. HAJDÚ ANDRÁS Igyekezet van, mégis növekszik a lemaradás A PÁRTALAPSZERVEZETI TAGGYŰLÉSEN ELHANGZOTT ÉSZREVÉTELEK NYOMÁBAN A Cigel Bányában a Milan Pružinec vezette szocialista municu- brigád az elmúlt napokban vállalati csúcsot állított fel. A 80 tngú kollektíva 47 702 tonna szenet fejtett ki, 1192 tonnával túl­szárnyalva fozef Belokostolsky ifjúsági munkabrigádjának eddigi csúcsteljesítményét. Felvételünkön: 4 CSKP XIV. kongresszusa nevet viselő szocialista munkabrigád néhány tagja (P. Simoncík — ČSTK felvétele] A Bohuminí Vas- és Drót­ipari Vállalat Acélgyára pártalapszervezetének gazdasági bizottsága elkészítette a gazda­sági eredmények részle­tes elemzését uz 1978 végén megtartott taggyűlés számára. Néni érdektelen elindulni az ér­tékeléssel kapcsolatos észrevé­telek nyomában. / A dolgozókollektíva — mint az a jelentésből kitűnik — an­nak idején nem volt könnyű helyzetben. Szeptemberben ugyan az acélgyáriak 693 ton­nával túlteljesítették az állami tervet, az év utolsó napján azonban adósak maradtak több mint 800 tonna acéllal. Az acélgyár emberemlékezet óta teljesítette a terveket —- és egyszerre ekkora lemaradás! Pavel Pončík, Jan Horák, Mi­roslav Formánál és más elvtár­sak ezzel kapcsolatban megtet­ték bíráló megjegyzésüket. A terv teljesítésének oka szerin­tük az volt, hogy rossz minősé­gű hulladékvasat kaptak, és na­gyobb mennyiségű volt a gyár­tott selejt, nem volt jó a tü­zelőanyag-gazdálkodás, és hogy elavultak a termelőberendezé- pek. Ugyancsak panaszkodtak a daruk elviselhetetlen műszaki állapotára. Azóta tehát, amikor szót kér­lek, eltelt egy év, s ezalatt az acélgyár dolgozókollekíívája fokozott erőbedobással igyeke­zett behozni a lemaradást. Valóban mindent megtettek, hogy elhárítsák az értékelő tag­gyűlésen kifogásolt fogyatékos­ságokat. Megjavult a vashul­ladék minősége és elhelyezésé­nek módja az olvasztókemencé­ben, amikor is sok múlik az emberek felelősségérzetén és a művezető ügyességén, mert so­hasem szabad a kokilláltat sem túl magasan, sem pedig túl ala­csonyan beállítani. Elvégezték az egyik daru javítását és egy teljesen új darut állítottak mun­kába. A használt samottal töl­tött vasúti kocsikat már nem irányították olyan gyakran a hulladék lerakóhelyre, hanem a samottot újra megőrülték, hogy ismét hasznosítani lehessen. U r gy látszik tehát, hogy jobbra fordultak a dol­gok az acélgyárban, és a dol­gozók jobban összpontosíthat­nak -a munkájukra — a kom­munisták a fogyatékosságok ki­küszöbölésére, az emberek moz­gósítására, hogy minőségileg jobb és hatékonyabb legyen a termelés, hogy kialakuljon az elvtársi légkör és a jő munka- környezet. A kedvezőtlen téli időjárás azonban újabb gondokat oko­zott. Mit telhet az energetikus egy olyan üzemben, ahol a nagyolvasztók óriási mennyisé­gű villamosáramot „nyelnek el“, annyit, amennyivel több kisebb üzemegységet el lehetne lát­ni? A megoldás így hangzott: le kell állítani azokat a be­rendezéseket, amelyek a leg­több áramot fogyasztják, s ez­zel az acélgyár mankója több mint 3 ezer tonna acélöntvény- nyel növekedett. Ehhez a bevá­sárlók is hozzájárultak, akik olcsóbb vashulladékot rendel­tek, nem gondolva arra, hogy ezt ki kell rakni a vagonokból, és fel kell darabolni. Az em­berek robotoltak — minden ko­molyabb eredmény nélkül. Egyik olvasztás követte a másikat, így lehetne jellemezni erőfeszíté­seiket az első negyedévben. A kommunisták jó példával jártak elöl, hogy minél nagyobb le­gyen az olvasztott acél meny- nyisége. De hogyan lehet behozni a lemaradást, a hiányzó tonná­kat? A terv havonta 4 óra üzemi leállással számol. Az üzemelte­tés folyamatos, nincsenek tarta­lékok sem az olvasztókemencék időteljesítményében, sem egy- egy olvasztási betöltés súly- mennyiségében. És az emberek kezdeményezése? Ez nagy volt. Valamennyi szocialista brigád és az ezért a címért versenyben álló kollektívák kötelezettséget vállaltak, és ezeket becsülettel teljesítik. S mégis november­ben a kollektíva olyan adósság előtt állt, amely töb mint négy­szerese a 12 hónap előttinek. Az okok? Ezek közül többet már felso­roltunk, de ide tartozik az is, hogy elavultak a termelőberen­dezések. Ez az öntöde már 90 éve működik. A kemencék utol­só nagyjavítását 11 évvel ez­előtt végezték el. A legöregebb darut a század elején szerelték fel. És a kokillák? Nem segít itt semmi, mondják az olvasztá­rok — egyliteres fazékba nem lehet két litert beletölteni. Az összesen négy kilencven ton­nás kokilla közül júniusban egy felmondta a szolgálatot. Ez a kokilla — fan llorák és Miro­slav Formánál elvtársak szerint, akik bíráló észrevételeket tet­tek a taggyűlésen — a mérleg nyelve, ennek tudható be, hogy lehet-e csökkenteni a jelenleg egyre növekvő adósságot. Az üzem már négy éve kér új ko- killákat. Az acélgyári kommunisták a közeli napokban fognak tár­gyalni az ötéves tervidőszak utolsó évére kidolgozott tervről. Nem véletlen, hogy a pártalap- szervezeti bizottság éppen en­nek a kérdésnek a tisztázására szándékozik a legnagyobb gon­dot fordítani. J osef Marejko, Josej Ja- nošek, Antonín Subrt, Miroslav Formandl, Ladislav Kubínek, Ľubomír Strnadel és másoik a tagkönyvcserével kap­csolatos beszélgetések során kötelezték magukat: megtalál­ják annak módját, hogyan le­het javítani az olvasztárok, az öntők és a darukezelők mun­káján. Szeretnék csökkenteni a veszteséget, a megszakított ol­vasztások számát, csökkenteni az olajfelhasználást, a lehető legnagyobb mértékben igénybe venni a darukat. De mindezekkel a feladatok­kal egyedül nem tudnak meg birkózni. KAREL SEBEK 1979. XII. B. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents