Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)
1979-12-24 / 304. szám, hétfő
Gustáv Húsok elvtárs gratulál a költőnek 65. születésnapja alkalmából Lőrincz Gyula; L aco Nôíwnieskýt Prágában » Metro kavéházban Sekamna, Nezval, Rybák és a további haladó, nyugodtan kimondhatjuk kommunista, értelmiségi társaságában lehetett megtalálni. Ha itthon volt Szlovákia fő városában, akkor az Astória kávéház első emeletén, vagy a Metropol kávé házban írt vagy vitatkozott, nyáron Clementisszel és körevei a Hajó kávéházban a Dunán, hiszen szerkesztőségi helyiségek nem nagyon voltak, s így a cikkek, a versek a kávéházban ké szültek. A nyomda, a tördelőasztal volt ezenkívül a hivatalos állandó hely. egy szerkesztő, író számára. Persze, ezenkívül a politikai akciók színhelyei, a gyűlések, sztrájktanyák, bírósági tár gyalótermek, üzcinok, vagy az üzemek előtti térségek, előadások, kiállítások helyiségei, egyszóval mozgás a tömegek között, ez volt a politikus, író, művész, szerkesztő munkahelye. Laco Novomeský aktívan élte ezt az életet, éberen figyelve és szavakba rögzítve a szegény nép sanyarú éleiét Sorra megírja a szlovákiai munkásosztály, harcának tragikus állomásait. Az elsőt a korompm csendőr ^őrtűzről: „1920 at írtunk. A rendszer körvonalai, amely államforduiatof hozott a jelszabadult Szlovákiának. mind világosabban kezdtek kirajzolódni a szlovák falvak forradalmi féllángolásának füstjéből és a megnyert bolsevikellenes háború zűrzavarából. A külső ellenséget — a magyar kommün vörös ka tonáit — megdolgozták a budapesti börtönök föld alatti zárkáiban, az or- goványi erdőben, a magyar Dunántúl falvaiban, Horthy Miklós tengernagy és Héjass főhadnagy szabályos vagy öntevékeny büntető expedíciói. . ... A feudális magyar földesurak után a szlovák földmunkás megismer kedett a cseh és a szlovák maradék birtokosokkal... termésével a magyar zsidó ügynökökön kívül az agrárpárti szövetkezetek is kereskedni kezdtek. A szlovák munkásnak pedig — mert erről sem feledkeztek meg —, lehetőség adatott, hogy anyanyelvén kérje a tekintetes hatóságtól az útlevelet. 1920-ban a kivándorlók áradata hagyta el Szlovákiát. A prágai Rudé právonak csaknem mindennapos rovata volt /I vérző Szlovákia, amelyben egy egy alkalommal 100—150, 200, sőt 300 szlovákiai és kárpátaljai kivándorló erke zéséről és távozásáról számolt be." De mi volt Korompán, február 21-én? „A munkásság állítólag rendkívül elégedetlen volt, mivel kukoricalisztet osztottak számára (liszt helyett) ... A csendőrökkel történt összecsapás során két munkás életét vesztette, 17- en megsebesültek, közülük heten súlyosan.“' (Ezek közül még egy a kór házban meghalt. L. Gy.) Laco Novomeský, az osztályharc hű séges krónikása és meggyőző kommentátora folytatja a tragikus állomások rögzítését. „Kosút kis falu Galánta mellett. . . a mezőgazdasági munkásésuládok, amelyeknek a Guttmann, Bradáé, Preiss- és Kuffner báró féle társaság kroftaros munkabéreket diktál, leírhatatlan nyomorban élnek. Napi 12, sőt 14 órai munkáért a férfiak 7 koronát, a nők 6 koronát, a fiatalok pedig 5 koronát kaptak... 1925 óta Kosúton nem volt olyan tavasz, hogy a munkások a járás többi helyiségének mezőgazdasági munkásaival együtt ne álltak volna sztrájkba... Az idei tavaszon a mezőgazdasági munkások óránként 90 fillért kaptak. A nők és a fiatalok bére 50—60 fillér között mozgott. Május második felében a diószegi cukorgyár birtokain újabb sztrájk robbant ki. A munkások a felnőttek számára 1,30 korona, az asszonyok és a fiatalok számára 1,10 korona órabért követeltek. Pfeiffer és Schike- tanz, a diószegi cukorgyár igazgatói hallani sem akarlak a béremelésről.““ (Pfeiffer igazgató évi jövedelme 1 millió 200 ezer korona volt. L. Gy.) 1931. május 25. a kosúti véres pünkösd. Kosúlon újra sztrájk, majd a betiltott népgyűlésen a szónok Major István kommunista képviselő. Soha nem látott csendőri készültség, a többit újra mondja el Novomeský: „Mindjárt az első lövések után a földre bukott Gyevát fános diószegi munkás, (17 évesj, akinek átlőtték a szívét, és Tiiur zó István, egy 30 éves kosúti munkás, akit nyaklövés ért. Zsabka Sándor menekülni próbált a puskagolyók elöli de néhány pillanat múlva a földre roskadt és mellkasából vérsugár tört elő. A többi áldozatot már menekülés közben érte találat. A diószegi kór házban kezelt öt sebesült közül négyet hátulról megsebesítettek* Ott érezzük Novomeskýt a tragikus sorsú mezőgazdasági munkások mellett ugyanúgy, mint a korompai vagy tiszolci ipari munkások harcánál, küzdelmes életénél. A csallóközi földművesek gondjait is osztja. Kifogásolja, hogy a csölösztői földműveseknek nincs vetőmagjuk. A mezőgazdasági tanács ugyan 160 koronáért kínál nekik vetőmagot, de miből fizessenek, az aszály következtében nem volt mit eladniuk, s ha most nem vethetnek, az éhínség fenyegeti őket jövőre is. A csallóközi Tejfalun is időzik, erről azt írja, hogy „Vagy húsz helyi földműves részvételével megtartott gyűlésünk után egy zsellér félrevont és megjegyezte: már az úristen rs úgy akarja, hogy meglegyen az a forradalom. Nem nézheti mindezt, ■ azért küldte az aszályt. Ez egyesít bennünket és megnyitja a vakok szemét.“ Novomeský hozzáfűzi: „elég elűzni az uzsorások, gyárosok és nagybirtokosok bandáját, visszaadni o népnek az nirabolt javakat, s a nyomorúságos tengődés teljes értékű alkotó életté alakul át,.. S a kis Szlovákiá térségében .is emberhez méltó étet indul ei.a Ez volt az őszinte hangja, állásfoglalása a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban a kapitalista kizsákmányoló rendszer ellen. Álláspontját bátran és nyíltan hirdette, mint kiváló publicista a Rudé právo, Pravda, Ľudový denník, Slovenské zvesti, Dav, Tvorba, Magyar Nap, Az út, Haló-noviny és a pártsajtón kívül minden haladó szellemű sajtótermékben, mely a dolgozó nép harcát, igazságkeresését támogatta. Az úgynevezett szlovák állam idején csak illegálisan folytathatta politikai tevékenységét. Husák és Smidke elvtársakkal az illegális Központi Bizottság vezetőségi tagja lesz és részt vesz a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében. 1944. szeptember 6-án egyike azoknak, akik a Szlovák Nemzeti Tanács programját előkészítik és többek közölt elfogadtatják azt a javaslatot, hogy a nemzetiségi iskolákat az 1938 előtti állapotoknak megfelelően vissza kell állítani a felszabadulás után. A felszabadulás után kinevezik isko- la- és népművelésügyi megbízottá és ebben a minőségben 1946-ban javaslatot tett a magyar iskolák, a magyar sajtó, a magyarok állampolgárságának rendezésére, sajnos, a Szlovák Nemzeti Tanácsban leszavazták, ennek ellenére később őt éri a súlyos vád; cseh- és magyarellenes nacionalizmussal vádolják. Az ún. burzsoá nacionalisták csoportjával bíróság elé került és koholt vádak alapján mint burzsoá nacionalistát elítélik és börtönbe csukják. . Én nem így ismertem fit' Sem a burzsoá köztársaságban, sem a felszabadulás után. Egy szombati napon, 1949. október 22 én együtt utaztunk Trenčianske Teplicére, az akkor már megnyílt magyar nyelvű iskolák tanítóinak tanfolyamára, egész úton beszélgettünk és a beszélgetés meggyőzött arról, hogy a régi kommunista, internacionalista szlovák költővel, publicistával és vérbeli pedagógussal ülök a szolgálati autóban. Bizalmas szavalt úgy őriztem és őrzöm, ahogy azt tőlem elvárta, Ezért, ha már megidézzük, meg nem élt 75, születésnapján, engedjük, hogy ő beszéljen saját magáról, ő ismételje meg az 1949. október 22 én mondott szavait. Szóljon a megidézett Novomeský: ... Bppen egy évvel ezelőtt, ezerkilenc- száznegyvennyolc szeptemberében, a Köztársaság kormánya elhatározta, hogy rendezni fogja a Csehszlovákiában ■ élő magyar nemzetiségű lakosok polgári jogait és e lépésből eredt az a rendelkezés, mely szerint a magyar nemzetiségű gyermekek számára magyar tanítási nyelvű iskolákat létesítünk ... A magyar nemzetiségű gyermekeknek saját nyelvükön való oktatása Csehszlovákiában ne)n csupán szép ígéret, hanem tény és nem másodlagos, kevésbé értékes eleme a mi kulturális politikánknak, hanem ugyanolyan komoly és ugyanannyira értékelt, mint a szlovák gyermekek oktatása anyanyelvükön vagy pedig a cseh gyermekeké cseh nyelven. Ennek bizonyítéka a jelen tanfolyam is... Engedjék meg, hogy nyomatékosan hangsúlyozzam, hogy ilyen eljárással mi nemcsak kifejezésre akarjuk juttatni ennek az államnak a tárgyilagosságát, amely egyforma mértékkel mér cseheknek, szlovákoknak, ukránoknak Kelet-Szlovák iában vagy magyaroknak Dél-Szlovákiában, hanem valamivel többet akarunk elérni: kiegyenlített viszonyokat ezen állam egyes nemzetiségei között, kiegyenlített viszonyt szlovákok és magyarok között! Ez a cél sokkal messzemenőbb, mint amelyet bármely kulturális politika a múltban maga elé tűzött. Ezzel a céllal új korszakot nyitunk meg a szlovákok és magyarok együttélésének történetében; ezzel a céllal oly korszakot akarunk alkotni történelmünkben, amelyhez hasonló eddig "ismeretlen volt. E szándék meg* valósításával mi — szlovákok és ese hek — nemcsak a magyar lakosságnak akarunk valamit adni, hanem ön ma gtinknak, a szlovákoknak is végre biztosítani a békés belső fejlődést nemzetiségi súrlódások, soviniszta civakodás nélkül — és ne tekintsék ezt illuzórikusnak — egyben megvalósítani az együttműködésnek és a tapasztalatok, az értékek termékeny kicserélésének időszakát nemzeteink mozgalmasan fejlődő kulturális életének közepette. Semmiféle időszak a múltban oz ilyen szándékok számára nem volt és nem is lehetett kedvező. A szlovák nemzeti élet, ha csak az utolsó században is, szüntelen harcban fejlődött /és fejlődött gyakran csupán, idézőjelekben), állandó ellentétben a magyarositó törekvésekkel, amelyeknek hordozót a régi. Magyarországban, valamint Magyarországon az első világháború után és a második világháború alatt az ural kodó osztályok voltak. Ez a törekvés igazságtalan volt a szlovák élet iránt, de forrása volt a magyar tragédiának is. Azért volt a magyar tragédia fórra sa, mert jogos gátat emelt a magyarok között és közöttünk, de egyben a hor- vátok, románok és a régi Magyaror szág minden nemzete közé, ott is. ahol az ilyen gátak létezésére nem volt semmiféle ok. Idegenkedést, sőt gyakran ellenségeskedést keltett a kisemberben, bár a volóság az, hogy a nagyúri kormányzásnak a régi Magyarországon oly következményei voltak, amelyek nemcsak a szlovák, a román és a horvát kisemberre voltak kedvezőtlen hatással, hanem a magyarra is. A hírhedt magyar nagyuraskodás rabszolgaságba hajtotta a kisembereket nemcsak a Felvidéken, Erdélyben, hanem az Alföldön is. Ha ennek a minden kétséget kizáró állapotnak ellené- re sem találták meg a közös nyelvet - már régebben a szlovák, a román, a horvát kisemberek a magyarokkal, illet-' ve a magyarok a többiekkel, ez azért történt, mert nyomoruk és lealázobtsúguk forrását nem nézték osztályalapon, hanem az egész idő alatt úgyszólván mindig nacionalista alapon. Nem volt még azokban az időkben oly világosan látó erő, amely fel tudta volna tüntetni a tisztán észlelhető perspektíváját minden nemzet dolgozói közös harcának, jogaik és nemzeti szükségleteik tiszteletben tartása mellett, a közös ellenség ellen, amely egyaránt elnyomta a szlovák és a magyar embert." Í me, így beszélt és gondolkozott a megidézett Laco Novomeský, Saját szavaival igyekeztem megrajzolni becsületes arcképét, Idézetekkel, mert úgy gondolom, így ez meggyőzőbb minden róla írt legendánál. Mégis el kell mondanom egy vele kapcsolatos igaz történetet. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága egy alkalommal Sliaöon ülésezett, erre a célra én díszítettem a termet. Este vacsora után a régi kávéházjárós nosztalgia hatására beültünk a kávéházba, poharazás közben Adyt emlegetve versenyezni kezdtünk, hogy melyikünk tud fejből több Ady verset. Hárman ültünk az asztalnál, ketten versenyeztünk — Laco Novomeský meg én — és elvesztettem a versenyt. Ady szerette a magyar népet, aggódott jövőjéért, ezért gyűlölte a magyar uralkodó osztályt, ezért harcolt a feudális urak ellen, ezért perlekedett Tisza Istvánnal. Adyt ezért szerette Novomeský, mégis milyen elferdített vádak érték. Későn, de mégis megkérdem önmagámtól és sok mástól, miért nem lehetett oda kiáltani, hogy hazug a vád?! A hajnalt órákban Adyt és Hviezdo- slavot kérdeztük: Mikor fogunk már összefogni! Mikor mondunk már egy nagyot? Mi elnyomottak, összetörtek. Magyarok és nem magyarok. * (Ezt a megemlékező írást a szocialista együttműködés keretében egyidejűleg közöljük a N épszabudsággal.) Dolgozóink és fiataljaink őrzik és ápolják ladislav Novomeský életművének értékeit. Bratislavában 1976-ban a Tomásik utcai Gimnázium vette fel a nagy szlovák költő nevét. Felvételünk az ünnepségen készült (Archív felvételek} 1379. XII. 24. 4 Ladislav Novomeský újságíró igazolványa a burzsoá Csehszlovákiában
