Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-24 / 304. szám, hétfő

Vigyáznak o szerviz jó hírnevére A motoros emberek között elterjedt jö hírek és saját ta­pasztalataim tettek kíváncsivá, hogy többet is lássak a király­helmeci (Kráí. Chlmec) autó­szerviz életéből, az alig 7 éves üzem fejlődésének útjáról és a távlatokról. — Az idegenforgalom eléggé elkerüli ezt a tájat, lesz-e még­is szükség szolgáltató üzemük bővítésére a közeljövőben — kérdem Boka Zoltánt, a Járá'si Ipari Vállalat autójavító üzemé­neik vezetőjét, — s hogyan áll­nak a megrendelésekkel? — Tény, hogy nem vagyunk n turistaforgalom központjában, munkánk mégis van bőven. Sőt, szolgáltatásunk iránt rohamo­san nő a kereslet, ezért meg kell gyorsítani a fejlesztést — tájékoztat tömören Boka elv­társ. Beszélgetésünk közben többek között azt is megtudom, hogy nyomon követik a Bodrogköz­ben a személygépkocsik számá­nak gyarapodását. Tudják, hogy jelenleg csak Királyhel- mecen 400 személygépkocsi van személyi tulajdonban, s a kör­nyező falvakban Is 100—200 között mozog a kocsitulajdono­sok száma. Ma már nem egyedi jelenség, hogy az efsz dolgozója személy- gépkocsival meg répát kapálni, vagy a szőlőskertjébe gyü­mölcsfát ápolni. Tavasztól őszig — különösen az idénymunkák idején — kocsik hosszú sora látható a földek szélén, mint hajdanában a tehenes és lovas szeke^pk. A szocialista társa­dalmi rendszerünk adta általá­nos anyagi jólét, s létbiztonság természetessé, és már megszo­kottá tette mindezt előttünk. A kocsik számának gyarapo­dása és az elhasználódás kö­vetkeztében egyre többen igény­lik a szerviz munkáját. A most épülő nagy munkacsarnok is már sok autó befogadására ké­szül. Átadására 1980-ban kerül sor. Ekkor kocsimosással, ke­néssel, motorteszteléssel, kon­zerválással, fu tómű beállítással, bővül a szolgáltatások skálája. Mindezekre már megvannak a szakembereik, azonban a szűkös férőhely miatt összébb tkell hú­zódniuk még, különösen a hideg téli és esős őszi Időszakban. Tizenegy hídjuk van, s mind­össze csak négyet tudnak elhe­lyezni a két műhelyben. A to­vábbi hét a nagycsarnok átadá­sára vár. — Végzünk most is karosszé­ria- és motorjavítást, festést- lakkozást, elektromos javításo­kat — kapcsolódik a beszélge­tésbe Csákó István, az üzem mestere —, de reklamálásra oly régen nem került sor, hogy már nem is emlékszem, mikor volt. Festőik jó munkájának a ke­rületben is híre járja. Festettek már kassai (Košice) és Kassa- környéki kocsikat. Szmolyák Lajos nagy szakértelemmel irá­nyítja a kis festő és lakkozó csoportot. Ö'ket is tartják az üzemben a legjobb kollektívá­nak. — Raj van a festők utánpót­lásával — panaszolja Boka elvtárs —, a fiatalok érthetet­lenül nem érdeklődnek a festő szakma iránt, nem akarják ki­tanulni a lakkozást, csak autó­szerelők szeretnének lenni. Pe­dig az ő keresetük sem marad el a többiekétől, sőt gyakran még túl is szárnyalják azt. Nagy gondot fordítanak az utánpótlás nevelésére. A 46 al­kalmazottnak csaknem a fele tanuló, összesen 21-en vannak. 1980-ban többen közülük szak­munkásképesítést szereznek, és nagy szüksége lesz rájuk a kibővített javítóüzemnek. — A szakemberképzés terén van mit javítani — mondja az üzemvezető —, amit sürgősen pótolni kell, mert az üzem ér­deke, fejlődése így kívánja. Ez­zel kapcsolatban fonios a cso­portos nevelés, melynek igen nagy szerepe van az elmélet­nek a gyakorlatban való kipró­bálásában, és a műveletek be­gyakorlásában. Az oktatók irá­nyításával a tanulók egymást segítve és ellenőrizve mélyít­hetik el tudásukat a motorok javításában. A szerviz Katocs Menyhért igazgatóval az élén mindent megtesz azért, hogy az utánpótlás nevelés üzemünkben feltételeket. És ez sikerült. Azt hiszem ez volt a hőskora a szerviz életének. S hogy azóta is nagyon jó megértésben dol­goznak, azt az is bizonyítja, hogy náluk nincs munkaerő- vándorlás. Megrendelőik az el­telt több éy után is a már is- * merős arcokat találják, ugyan­azokat a mestereket, szakembe­reket, akik már egyszer meg­nyerték a bizalmukat. Életkorban se nagyon külön­böznek egymástól az alkalma­zottak. Átlagéletkoruk 26 év. Nagyon kevés üzem dicseked­het ilyen fiatal korátlaggal. A legidősebb közöttük Boka Zol* tán üzemvezető. Ennyi fiatal igen nagy hasz­nára van a szerviznek. De ho­gyan állnak a javítási munkák határidejének megtartásával, a tervteljesítéssel? — teszem fel a kérdést. A terv teljesítése természete­sen nálunk is törvény — mon­dotta Boka elvtárs. Ezt tudato­sította minden dolgozónk. Az objektív nehézségek ellenére minden évben, és már ez év­ben is 100 százalékon felül tel­jesítettük a termelési tervünket. Megtartjuk a megrendelések el­végzésének határidejét. Olyan esetekben van eltolódás, ami­kor — saját hibánkon kívül — az alkatrészek beszerezésével vannak gondjaink. Ezt előre tu­datjuk a megrendelővel és kér­jük, legyen türelemmel. Mi sze­retnénk minden megrendelőnk kívánságának eleget tenni: a bizalom erősítéséért... Kiváló szakemberek segítenek az irányításban, és a szervezés­ben — mondja Boka elvtárs — Csákó István, az üzem helyet­tes vezetője, Tóth Pál techni­A törzsgárda és „vezérkar“ (balról) Boka Zoltán üzemvezető, és Kendy István mesterek megbeszélés közben korszerű és a legeredményesebb legyen. Mindössze hétéves múltja van a szerviznek. 1972-ben hozták létre, amikor 12-en dolgoztak itt. Három évvel ezelőtt költöz­tek át az új telep azon helyi­ségeibe, amelyeket a Járási Építkezési Vállalat az építési folyamat első szakaszában át­adott. Számuk azóta megnégy­szereződött, termelésük a hat­szorosára nőtt. Emlékszem rá, mindjárt az átköltözésük után nekem is akadt dolgom náluk. Míg vára­koztam, elnéztem, hogy az üzem mechanikusai, festői mi­lyen nagy igyekezettel dolgoz­tak. Gödröt ástak, vizet szivaty- tyúztak, betonoztak, s hogy a javítómunkában ne maradjanak le, felváltva végezték azt is. Bo­ka Zoltán, az üzem vezetője is munkaruhába öltözve segítette az autószerelők munkáját. Egy cél fűtötte őkef: minél előbb megteremteni a javító­szolgálat végzéséhez szükséges kus, Szunyogh József, a szocia­lista munkabrigád vezetője. Ne­kik mindenkor előbbrevalő az üzem jó híre, mint a személyes érdekük. Felelősségteljes mun­kájukkal, kezdeményező kész­ségükkel jelentős részt vállal­nak az üzem fejlesztésében, a jó kollektív szellem megtartá­sában. Az 1978-ban kapott magas ki­tüntetés is fémjelezte üzemünk kiváló munkáját. A Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormánya dicsérő oklevélben fejezte ki elismerését és köszö­netét az üzem dolgozóinak szo­cialista társadalmunk iránti el­kötelezettségéért, kiváló mun­kasikereiért. CSURKŐ DEZSŐ A motor szakértői, a motor felett. Gálya Ferenc és Remák Tibor javítás közben (balról). Háttérben a tanulók (Molnár János felvételei) EREDMÉNYESEN KÖZVETÍT ÉS TÁJÉKOZTAT a Csehszlovák—Szovjet Kereskedelmi Kamara A 31 esztendővel ezelőtt meg alakult Csehszlovák—Szovjet Kereskedelmi Kamara tevékeny­ségéről Josef Janovec titkár nyújtott tájékoztatást. — Célunk mindenekelőtt or­szágaink széles körű, kölcsönös együttműkdésének további el­mélyítése és együttműködésünk eredményeinek népszerűsítése. A kezdetben mintegy 65 tagot számláló közös intézményünk ma már 236 ipari, gazdasági és kereskedelmi szervezetet tömö rít. A legjelentősebbek közé tar­tozik a ČKD termelési-gazdasá­gi egység, a plzeňi Škoda Mű­vek, a gottwaldovi Svit és szá­mos külkereskedelmi vállalat, mint például a Centrotex, a Skloexport és az Exico. A szov jet vállalatok közül a legismer­tebbek a Maspriborintorg, az Avtoexport, a Novoexport, és a Raznoexport. A Kamara legfőbb küldetése a szocialista gazdasági integrá­ció Komplex Programjának a támogatása, tehát az, hogy a KGST-országokban a lehető leg­jobban hozzájáruljanak a prog­ram megvalósításához. Emellett tájékoztató kiállításokat, előa­dásokat és értekezleteket ís rendeznek hazánkban és a Szov­jetunióban. így például az éven­te megtartott technika napjain szakembereink megismerkedhet­nek a szovjet ipar legújabb ter­mékeivel, fejlesztési eredmé­nyeivel. Ilyenek többek között a mesterséges gyémántokból ké­szített szerszámok, amelyek he­lyenként már nálunk is jó szol­gálatokat tesznek. A Kamara felaadta az is, hogy terjessze a legújabb találmányokkal, szaba­dalmakkal kapcsolatos tudniva­lókat. Nagy sikerrel zajlottak le pél­dául a Szovjetunió egyes váro­saiban — Rigában, Kijevben, Vilniuszban, Bakuban és Lenin- grádban — a csehszlovák tudo­mány és technika napjai. Ugyancsak nagy visszhangja volt a csehszlovák népgazdaság napjainak, amelyet ez év őszén rendeztek meg Alma Atában. A szovjet köztársaságok gaz­daságának alaposabb megisme­résére az önálló szovjet kiállí­tások adnak alkalmat. A tava­szi brnói vásáron a Moldovai SZSZK rendez majd kiállítást, majd pedig a gruzin tudomány és technika napjai következ­nek, amelyek színhelyéül Prá­gát jelölték meg. Gazdasági kapcsolataink to­vábbi fejlesztésének, a problé­mák sikeres megoldásának, va­lamint a kooperáció és a sza­kosítás elmélyítésének bevált módja a szakfolyóiratok, áruis­mertető és egyéb közlemények kiadása, s a mindkét fél részé­re hasznos tudományos-műszaki értekezletek megszervezése. A szovjet . mezőgazdasági technika érvényesítésének lehe­tőségeivel kapcsolatban az idén februárba Brnóban tartottak ilyen értekezletet. A Kamara és a szovjet Medexport szovjet külkereskedelmi vállalat az egészségügyi dolgozók bevoná­sával rendezett tudományi's-mű- sz:iki értekezletet. Ez alkalom­ból hazánkba érkezett Rabkin professzor, ismert szovjet ra­diológus, aki Bratislavában, Br- nóban, Hradec Královéban, Ost­rá vában és Prágában egy új szovjet találmánnyal, a xero- rönthenográfiával ismertette meg hallgatóságát. A Szovjet­unió már megkezdte az ERGA NT típusú, tévékészülékekhez hasonló berendezés sorozat- gyártását, amely három má­sodperc leforgása alatt nem­csak a csontok, hanem a szö­vetek elváltozásáról is tökéle­tes képet nyújt. A rosszindu­latú daganatok gyors felisme­rését, tehát az idejében való beavatkozást lehetővé tevő ta­lálmány — Josef Janovec sza­vai szerint — valóságos forra­dalmat jelent az egészségügy­ben. Megnyugtató, hogy rövi­desen a mi kórházainkból sem hiányzik majd ez az ember éle­tének meghosszabbítását kilá­tásba helyező készülék. Lehetetlen lenne teljes képet adni a Csehszlovák—Szovjet Kereskedelmi Kamara sokolda­lú, hasznos tevékenységéről, amely semmi esetre sem te­kinthető formálisnak. A Kama­ra dolgozói további vállalatok bevonásával újabb kapcsolatok megteremtésére törekednek, mert meggyőződésük, hogy ez a feltétele a CSSZSZK és a Szovjetunió népgazdasága to­vábbi felvirágoztatásának, élet- színvonalunk emelésével pedig népeink elégedettségének. KARDOS MÁRTA 1979 XII. 24. Ulánbátori mezőgazdasági üzemek Ulánbátor, a főváros nemcsak szép új házairól, ipari üzemei­ről nevezetes. Mezőgazdasági üzemek is működnek itt, illet­ve a környéken. Ezek egyike az ulánbátori szőrmefarm, ahol az állatok bőrét és szőrméjét feldolgozó üzemrészek mellett nemrég egy újabb részleg lá­tott munkához: a szarvasagan­csokban található gyógyszer- anyagokat kivonva, a gyógyá­szat céljaira alkalmas alapa­nyagot termelnek. (BUD APRESS—MONCAME) 18 milliárd tonna só A híres „festő"-brigád tagjai fbalról) Körmöndi Miklós és Szmo- lyák Lajos az utolsó simításokat végzik az autón Talán a só a világ egyetlen nyersanyaga, amely hiánytala­nul kielégíti a Föld lakosságá­nak szükségleteit — már évez­redek óta. Az ősi Egyiptomban a tengervízből párolták, a római birodalomban a sóbányákból nyerték. A középkori Európában, így Oroszországban is, már sófőző­műhelyeken állították elő ezt a fontos anyagot. Artyomovszk városa (régi ne­vén Bahmut), amely nemrégen ünnepelte 400. születésnapját, a sótermelés egyik történelmi központja. Ezt a régi dokumen­tumok is bizonyítják, ősidők óta folyt ezen a területen a sóki­termelés. 1870-ben A. Karpin­szkij geológus kutatásai tudo­mányosan is feldolgozták az it­teni sótelepek geológiáját. Az élet igazolta a tudományt: 100 —150 méter mélységben nagy sótelepeket találtak. 1872— 1873-ban indult meg az intenzív munka, és a termelés fejleszté­se nyomán Oroszország 1900-ra sókitermelésben lehagyta Ang­liát, Németországot, az USA-t és Franciaországot. A modern tudományos kutatások megálla­pították, hogy 170 négyzetkilo­méter területen 19 rétegben mintegy 18 milliárd tonnányi sókészlet helyezkedik el e kör­zetben. A mai modern automa­ta és félautomata gépekkel fo­lyó termelés eredményeként van olyan bánya, amely napon­ta 16—18 ezer tonna sót ad. Nagyon fontos feladat a só­bányászat állandó fejlesztése, hiszen a só a háztartásoktól az élelmiszeriparon át a modern vegyiparig az élet minden te­rületén szükséges (BUDAPRESS-—APN) Boka Zoltán, a királyhelmeci autószerviz vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents