Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)
1979-12-23 / 303. szám, vasarnap
tanít es példát mutat Josef Hruška hű maradt a családi hagYomanyhox — Ha te is úgy dolgozol majd, mint o bátyáid, akikor minden rendben lesz — mondta neiki az első napon a kollektíva vezetője. A fiatalember, bár tisztában volt azzal, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, nem aikarla megbontani a ésaládi hagyományt. Ezért határozta el — Rudához, Vládához és Jan- dálioz hasonlóan — hogy ő is bányász lesz. És nem bánta meg. Kitartásának, lelki- i sm er ét ességé n eik, t u dá s vá gyánaik 'köszönhette, hogy csakhamar kitűnt a többiek •közül. Huszonkét éves ikorá- ban már előmunkásként dolgozott. 1963. május 12-t mutatott a naptár. Josef Hruška sohasem felejti el azt a napot, amelyen a csoportvezetőik sorába lépett. — Szorgalmasan gyűjtöttem a tapasztalatokat, minden erőmmel arra törekedve, hogy ne hozzaik szégyent bátyáim fejére — mondja. Kezdetben azonban nem sok siikerrel dicsekedhetett. Kollektívája tagjainak 60 százaléka nem tartozott az igyekvő emberek közé, különösen a föld mélyében nem találták a helyüket. Ve-, zetőjük hiába törekedett a megneve lésükre. Szerencsére régen elmúlt már az az idő, amikor az ilyen semmittevőket megtűrték a bányában. Hruška kollektívája is rövidesen megszabadult tőlük. Helyettük mások jöttek, murika- szerető, dolgos emberek: Tonda Sperka. Bohuš Rum- pta, vagy akár az óriásnak is beillő Josef Novák. Ha az utóbbi kezet szorított társaival, a fájdalomtól könny szökött a szemüikbei Mégis úgy vélte, hogy a legerősebb izmoknál is többet ér a tudás, s ezért állandóan a gépeket tanulmányozta. | Josef Hruškának is ez volt a meggyőződése és még valami: „A fivéreim vájárok, én azonban a még igényesebb |j munkát, a folyosók hajtását választottam“ — utal a mesterségére. Ebben a munkakörben ugyanis az ember egy személyben lakatos és karbantartó is, akinek a kisujjában van a föld alatti közlekedés irányítása, emellett a robbantáshoz is értenie kell. Véleménye szerint nagy- kár, hogy a fiatalok közül nem sokan érdeklődnek e bonyolult, de megbecsült szakma iránt, amely erős akaratot és kitartást igényel. í Ezzel magyarázható, hogy Hruška kollektívája is csaik idő múltán vonta magára a figyelmet, akkor, amikor már valamennyien elsajátították a korszerű technikával, főleg az új rakodógéppel a munkát. Első vállalati csúcsteljesítményükkel 1969-ben a párt új vezetését akarták támogatni. Azóta a kollektívája — habár a tagok váltakoznak — 12 csúcsteljesítményt ért ol. Legutóbbi csehszlovák rekordjuk Ö75 m hosszú folyosó kihajtása volt 31 nap alatt, ami műszakonként és fejenként 90 cm-es teljesítménynek felel (meg. Josef Hruška tapasztalatai I szerint nincs olyan tevé- I kenység, amelyet nem lehet- I ne még jobban végezni. Aki B ezt az elvet vallja, az elke- I rüli a felesleges fáradozást, I és sok bosszúságtól is meg- jg kímélheti magát. Ennek, de 8 a körültekintő munkaszerve- p zésnek és a műszaki fogá- p soknak is köszönhető, hogy fi a kollektíva nemcsak a Győ- |j zelmes Február Bányában, i hanem az egész Ostrava— | Karvinái Szénmedencében i általános elismerésnek ör- | vend. 1 Amikor 1977 októberében H Josef Hruška összevont bri- i gádcsoportot szervezett, | amelyből a fiatalok sem hiá- I nyoztafc, jól tudta, hogy mit i csinál. Munkatársai — más i brigádok bevált tapasztala- ® tait érvényesítve — Milan Žabčík, Ferdinand Ogrocký, és Ľubomír Sakmar munka- módszereit kezdték alkalmazni. Elhatározták, hogy a 6. ötéves tervidőszak végéig 1 millió tonna kokszosítható szenet tárnak fel. Habár még teljes egy esztendő választja el őket a megadott határidőtől, Josef Hruška meggyőződése, hogy a fiúk nem hagyják őt cserben. — Igaz ugyan, — mondja, hogy a kötelezettség vállalá sa mindig egyszerűbb a megvalósításnál, hiszen a nagy mennyiségű szén biztosítása és ezzel kapcsolatos tetemes anyagmegtakarítás nem gyerekjáték. Az új bá nyák feltárása 800—1000 m mélységben, — a 40 fokos hőség és az időnként felbukkanó, bokáig érő talajvíz miatt — igényes feladat. Ehhez járul a tény, hogy a hernyótalpas géppel, a kapa- róval, a rakodóval is bánni kell tudni. A korszerű technikát részletekben szállították le a bányába. Szerelésük a föld mélyében számos nehézség leküzdésével járt. Hruškáék szakismerete nélkül aligha sikerült volna megoldani a problémákat. Ha pedig az ilyen 1 millió koronára becsült gép a hiányzó néhány koronás gumi- tömítés, vagy más pótalkatrész miatt egy ideig vesztegel, vagy ha javítása el sem végezhető a helyszínen, az időveszteséget minden körülmények között pótolniuk kell. A szenet, kokszot, gázt, áramot igénylő üzemektől viszont a szabad szombatokon és vasárnapokon is önfeláldozóén dolgozó bányászok olykor hiába várnak segítse get, pótalkatrészeket. — A legfontosabb az össz- játék, az, hogy a dolgozók mindenekelőtt a népgazdaság érdekeit lássák — utal Josef Hruška a munka társai között kifejtett nevelő munkájára. — Tudnom kell — mondja — hogy mire ké: pesefc, mit várhatok tőlük, de főleg meg kell találnom a hozzájuk vezető utat. Ha ugyanis megbíznak bennem, ha elismernek, akkor nyer* ügyem van. Josef Hruška azonban nem elégszik meg ennyivel. Legutóbb is úgy látta, elérte célját: brigádja megbízhatóan teljesíti, sőt túlteljesíti feladatait, irányítására tehát nincs szükség. Néhány munkatársával együtt ezért el búcsúzott betanított, jól kereső kollektívájától, hogy egy ifjúsági brigád törekvő, de még tapasztalatlan tagjainak legyen segítségére. A — A fiatalok uyanis a legnagyobb teljesítményekén versenyző kollektívákban többnyire nem bírják az iramot, s lemaradásuk kedvüket szegi — mondja. Ez a tapasztalat adta tehát az ötletet, hogy a fiatalok élére álljon, akik türelmes irányítás mellett kiváló szakemberekké válnak. — Már 23 esztendővel ezelőtt, 14 éves koromban tudtam, hogy a folyosók hajtása több tudást és felkészültséget igényel, sokkal bonyolultabb a szénfejtésnél. — Ezekkel a szavakkal jellemzi szeretett mesterségét, amelyre a ma alig 38 éves ereje teljében levő, de már őszülő Josef Hruška újabb nemzedéket nevel. Az ő felügyelő te alatt sajátítja el Mirek Zdenék, Honza és a többi ipari tanuló a szükséges ismereteket, a korszerű technika kezelését, a munkát a föld alatt, a bányászok öntudatos gondolkodásmódját. Érthető, hogy neveltjei társaságában időnként felidézi fiatal éveit, mindazt, amit másoktól tanult és emit a saját tapasztalataiból merített Gustáv Husák elvtárs az idén májusban, a prágai várban megérdemelten adomá nyozla neki a legnagyobb kitüntetést, a szocialista munka hőse címet. KARDOS MÁRTA 03 is öw Vi *K) k* n a Ü o ~ <U A; 3 <m O a 00 0'mu Öj*í m .2.5 ® Sto E N •o tu 'O CSs co CJ <3 ös a c e 'QJ 3 S Q ösSS a 3. C ess 1) 6 A Gabčíkovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer és az erdőgazdaság A Duna nyolc országon folyik keresztül, s a mintegy 817 ezei négyzetkilométernyi vízgyűjtő területén 76 millió ember él. Európa második legnagyobb fo lyója, a hajózás, az energiatermelés, a vízellátás és az üdülés jelentős hasznosítási forrása, Kezdetben a folyó felső, nagyobb esésű szakaszán létesültek erőművek, majd a hetvenes évek elején a Vaskapu-vízlépcső is megépült az alsó szakaszon. Az eddig tervezett mintegy 27 erőműből 20 már üzemel, míg a többiek építése tervszerűen folyik. A Gabčíkovo — Nagymarosi Vízlépcsőrendszer a folyó középső, nevezetesen a Bratislava —Budapest közötti, mintegy 220 km hosszú szakaszt hivatott hasznosítani és szabályoz ni. Bár a vízlépcsőrendszer elsődleges rendeltetése az áram termelés — évente átlagosan 3675 gigawattóra villamosenergiát állít elő, melyhez 3,8 millió tonna barnaszenet, vagy 1 millió tonna kőolajat kellene felhasználni — ezen túlmenően igen fontos feladatot teljesít majd a nemzetközi hajózás, az árvízvédelmi folyamsza bály ozás és a területfejlesztés szempontjából is. Természetesen a vízlépcsőrendszer bizonyos negatív kihatásaival is számolni kell, melyek elsősorban a körzetében elterülő erdőket érintik majd. A vízlépcsőrendszer hatására megváltoznak azok a sajátos ökológiai viszonyok, melyek a folyamszabályozás óta eltelt időben elsősorban a gátak között elterülő hullámtéren alakultak ki, megteremtve a maximális fa termesztés előfeltételeit. Jelenlegi ism a re te ink szerint a tervezett vátozások általában kedvezőtlenül befolyásolják majd az optimális fatermesztés lehetőségeit. Nem hagyhatjuk ugyanis figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Duna hullámterében elterülő nemes nyárasofc 30 éves vágásforduló mellett a 800 köbméter összfatermelést is elérik. Ezt a hullámtérben gyakorta megismétlődő és igen jó hatású elárasztási viszonyok, valamint az ezzel összefüggő, ugyancsak rendkívül kedvező talajvízszint teszik lehetővé. A vízlépcsőrendszer megépítésével kapcsolatos változások az erdőgazdálkodást, és ezen belül az itt folyó fatermesztést, három szempontból érintik. A vízlépcsőrendszer létesítményeinek megépítése következtében csökken a jelenlegi erdőterület, módosulnak až eddigi elárasztási viszonyok, s ezzel párhuzamosan a jelenlegi talajvízszint is megváltozik. Tekintettel az említett változások jelentőségére, szükségesnek tartjuk ezekkel részletesebben is foglalkozni. A rendelkezésünkre álló adatok alapján a vízlépcsőrendszer megépítésének következtében mintegy 10 617 hektárt kitevő területen változnak meg a termőhelyi, s ezzel kapcsolatban a fatermesztési viszonyok. Ezeknek az erdőknek a területe azonban a vízlépcsőrendszer építése során nem kevesebb mint 2961 hektárral véglegesen csökken. Népgazdasági szempontból nem közömbös, hogy az így igénybe vett erdőterületen többnyire igen jó hozamú nemes nyárasoik állanak, melyeket rendkívüli vágások keretében kell kitermelni. A kitermelésre iker ülő fa mennyisége 408108 köbmétert tesz ki. Az ilyen arányi! fakitermelés bizonyos negatív változásokat idézhet elő az életkörnyezetben, s az itteni erdők élőfakészletét is jelentősen csökkenti. Az említett negatív kihatások mérséklése érdekében az érintett erdőgazdaságok a fennmaradó erdőterületeiken az elkövetkező években csökkenteni fogják a vágásokat. Ez a léj^és rendkívül fontos, mivel az életkörnyezet fenntartása mellett lehetővé teszi fafeldolgozó iparunk folyamatos ellátását is az elkövetkező évek folyamán. A vízlépcsőrendszer hatására a megmaradt erdőterületen elsősorban az elöntési viszonyok változásával kell számolni. Bár ezeket a változásokat ma még egészen pontosan nem ismerjük, a külföldi tapasztalatok és saját feltételezéseink alapján a vízlépcsőrendszer üzembe helyezése után a kis mértékű és nagyon rövid ideig tartó elárasztások lesznek jellemzők. Ennek, valamint a jelenlegi Duna mederben és a holt ágakban bekövetkező változások következtében a jelenlegihez viszonyítva a talajvízszint is jelentősen módosul az érintett erdőte: rületekén. A víztároló körzetében, vagyis a Bratislava—Hru- sov közötti szakaszon, a talajvíz- szint a jelenlegihez viszonyítva emelkedik, s ez a tény kedvezően befolyásolja majd a fatermelést. Ezzel szemben a Körtvé- Iyes (Hrüsovj—Szap (Falkovi- öovo) között elterülő térségben, vagyis a műszaki csatorna körzetében tartós talajvízszint- csökkenéssel- kell számolni. Ez azt jelenti, hogy a talajvíz szintje a jelenlegihez képest megközelítőleg 3 méterrel süllyed, s így a mélyebben fekvő kavicsrétegben helyezkedik majd el. Ez a körülmény rendkívüli mértékben megnehezíti, sőt sok esetben lehetetlenné teszi a termőréteg vízutánpóllását. így aztán a jelenlegi gyorsan növő fafajták (nemes nyárak, füzek) helyén csak szárazságtűrő, kevésbé vízigényes, s egyben lassan növő, kemény, lombos fafajták termesztése jöhet csak számításba, sok esetben különleges és egyben költséges erdőművelési technológiák alkalmazása mellett. A talajvízszint-süllye- déssel érintett erdők területe összesen 4236 hektárt tesz ki. Végül ugyancsak bizonyos mértékű talajvízszint-emelikedés várható a Szap és Kolozsnéma (Palkovicovo—Kližská Nemá) között ‘elterülő szakaszon is, ahol mélyíteni fogják a Duna medrét. Joggal vetődik fel ezek ntán a kérdés, vajon lehetséges-e az előbbiekben vázolt negatív kihatásokat valamilyen módon mérsékelni, esetleg a kedvezőtlen kihatások elejét venni. Mivel e feladat tudományos alapokon történő kutatása még csak folyamatban van, de befejezést még nem nyert, végleges választ a feladatok megoldásának módozatait illetően még nem adhatunk. Az eddig elért részleges eredményeink, valamint a hasonló külföldi tapasztalatok alapján azonban már most leszögezhetjük, hogy valóban léteznek olyan megoldások, melyek az említett kedvezőtlen kihatásokat jelentősen mérsékelhetik. E megoldások részint kifejezetten műszaki, részint pedig biológiai jellegűek. A műszaki intézkedéseik révén biztosítani lehetne, hogy a holt ágakban havonta néhány napig megfelelő vízállás legyen, ami biztosítaná, hogy a talajvíz- szint a kavicsréteggel egy magasságban vagy fölötte helyezkedjen el. Ebben az esetben ugyanis a felső termőréteg vízutánpótlása állandó és szabályos lenne. A biológiai megoldás viszont olyan erdőművelési technológiák alkalmazását jelenti, melyek segítségével a kedvezőtlenebb vízellátási viszonyok mellett is lehetővé válik az értékesebb, nagyobb fatömeg termesztése. KOHÄN ISTVÄN A Dolní Benešov-i Sigma vőlialat Eduard Vanek vazetta kollektívája az idei év februárja óta az 1930. évj tervmutatók szerint dolgozik, és már ezeket a mutatňkat is túlteljesítette. Felvételünkön: Eduard Vanek a kollektíva néhány tágjával megbeszéli a munkát (Felvétel: CSTK — P. Berger]
