Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)
1979-12-18 / 298. szám, kedd
TELJESÍTIK a meg növekedett feladatokat Is TÍZÉVES A TECHNOEXPORT A járókelők érdeklődéssel szemlélik Bratislava második városkerületében azt az épületet, amelyben a Technoexport külkereskedelmi vállalat működik. Érdekessége, hogy az emeletei teraszosan emelkednek egymás fölé. A minap meghívó invitált bennünket ide, mégpedig a Technoexport dolgozóinak ünnepi ülésére, melyre a vállalat fennállása tizedik évfordulója alkalmából került sor. Ezen számot adtak eddigi tevékenységükről, összegezték az elmúlt Időszakban lebonyolított áruforgalmat; kivitelt és behozatalt, tájékoztattak az elkövetkezendő időszak tennivalóiról. Küldetés Mikuláš Farkaš vezérigazgató beszámolójában leszögezte, hogy a Technoexport fontos helyet tölt be a csehszlovák kül- kereskedelml vállalatok rendszerében, fontos eszköze hazánk bekapcsolásának a nemzetközi munkamegosztásba. Jelentős szerepet játszik olyan gépek és berendezések behozatalában és kivitelében, melyekre nagy szükség van az élelmiszeriparban, a vegyiparban, a cellulóz- és papírgyártásban, göngyöleg és műanyaggyártásban. A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány elnöksége tíz évvel ezelőtt azzal a céllal hozott létre Szlovákiában több külkereskedelmi vállalatot, közöttük a Technoexportot, hogy lendületet adjon a népgazdaság további fejlődésének és lehetővé váljék Szlovákiának az eddiginél nagyobb mértékű részvétele a külkereskedelemben. A megalapozás ével A vállalat alapjainak a lerakása nem volt könnyű és zökkenőmentes. Különösen kevés volt a tapasztalt üzletember. Azonban fokozatosan növelték a szakképzett munkaerők létszámát, mely az elmúlt tíz év alatt 90-ről 317-re emelkedett. Keresték a kereskedelmi munka és a vállalaton belüli szervezés hatékony módszereit. Mintegy húsz hazai válalattal vettek fel kapcsolatot, továbbá nyílt párbeszédbe kezdtek számos európai, amerikai, ázsiai, afrikai ország kereskedelmi szerveivel. 1970-ben már 252 millió korona értékű árut hoztak be. Kiviteli tevékenységüket egy évvel később kezdték meg. 1971-ben még csak 21,3 millió korona értékű termékre, főleg csomagológépekre., húsfeldolgozó berendezésekre, t abletta présekre sikerült vevői találniuk. A kivitel Az igyekezet azonban, hogy minél több hazai árut értékesítsenek külföldön, meghozta a gyümölcsét. Mépedig azáltal, hogy exportképes termékek előállítására ösztönözték a hazai üzemeket. 1975-re a kivitelt megtízszerezték, de a tőkés piacra még mindig nem sikerült betörni. A hatodik ötéves tervidőszak első éveiben több területen is változás állott be. A szocialista, kapitalista és a fejlődő országokba ezután már nemcsak darab árut visznek ki, hanem egész üzemeket. Ezek képezik azóta is a kivitelnek mintegy ötven százalékát. Többek között tejszárító, műbélgyártó üzemeket, nagy teljesítményű takarmánygyártó technológiai berendezéseket, nagy befogadóképességű gabonasilókat, malmokat szállítottak a Szovjetunióba, Lengyelországba, a Német Demokratikus Köztársaságba, Jugoszláviába, Szudánba, Irakba és Szíriába. A behozatal amit fennállásuk óta lebonyolítottak, nagyban hozzájárult hazánk iparának a fejlesztéséhez. Számos, jelentős beruházás kivitelezését segítették elő gépek, berendezések külföldi vásárlásával. Ők szerezték be a bratislavai Georgi Dimitrov Vegyiművek részére a szemcsózett műtrágya gyártásához a gépeket, a vágsellyei (Šaľa) Duslo vállalat építésének negyedik szakaszában elkészült iizem- résziegekbe a berendezéseket, a humennél Chemlon részére a polyamid selyem előállításához szükséges technológiai berendezést, a sviti Chemosvit részére a polypropylén fólia gyártásához szükséges gépsort és a Slovnaft részére az etylén- oxid-gyartó berendezést. Jelentősen hozzájárultak az élelmiszeripar fejlesztéséhez is. Ügy, hogy szerződéses alapon felépítették és berendeztették a dunaszerdahelyi (Dunajská StredaJ, a lévai (LeviceJ, a párkányi (Štúrovo), a rozsnyói (Rožňava) sütödét, a rimaszombati (Rimavská Sobota) malmot. Ugyancsak ők vásárolták meg a rimaszombati konzervgyár berendezéseit, a bratislavai Húsipari termelési-gazdasági egység részére a közkedvelt Nitran szalámi gyártásához szükséges gépsorokat, a prešo- vi Frucona részére a Márka és a bratislavai Borászati Üzemek részére a Vinea üdítőital előállításához szükséges berendezéseket, továbbá a lévai és a se- recfi tejgyár részére a tejszá- rító technológiai berendezést. Oj feladatok előtt A vállalat életében az első és a második évtized találkozásának időszakában a fejlődésnek olyan pontjára jutottak, amely lehetővé teszi, hogy a jövő nagy feladatainak is eleget tegyenek. Melyek ezek? Mindenekelőtt azok, amelyekről Václav Hüla, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSKP KB 14. ülésén többek között így beszélt: „Jelentősek a tartalékok a külkereskedelem munkájának színvonalában. Az igényes feladatok és a külföldi piacotk feltételei a Külkereskedelmi Minisztériumtól és vállalataitól megkívánják a piackutatásnak és az értékesítési módszereknek határozottabb tökéletesítését, hatékonyságuk növelését, s a termelő szervezetekkel való együttműködésük sokoldalú elmélyítését.“ A Technoexport tevékenységében is vannak még hiányosságok — állapította meg a vezérigazgató. Nem takargatjuk őket, hanem okulunk belőlük. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a problémák okait feltárjuk, s a hiányosságok kiküszöbölésére hathatós formákat, módszereket keresünk s bizonyára találunk is. A megalapozás nehéz évei után nem kisebb feladatokkal kell megbirkózniuk a most következő fejlesztés időszakában sem. De most már megizmosodva, tapasztalatokkal felvértezve kezdik meg a második évtizedet. KOVÁCS ELVIRA Új létesítményekkel gazdagítják a járást 1979 XII. 18. A Hydrostav 1.965-ben olyan szándékkal létesített fíóküze- met Komáromban (Komárno J, hogy a későbbiek során ez komoly építkezési vállalattá váljon. A járás továbbfejlesztése kívánta ezt, ennek ellenére a fióküzemből 11 évvel később csupán egy üzemrészleg és 450 alkalmazott maradt a városban, akik közül csaknem valameny- nyien a termelésben dolgoznak. A napokban felkerestem Boncsek Péter mérnököt, az üzemrészleg vezetőjét. A komáromi járás lakosai úgy tudják, hogy a Hydrostav fokozatosan kivonja építőit a járásból és teljesen átáll a Gabčíkovo— Nagymaros vízlépcsőrendszer építésére, pedig dolgozói sok szép létesítmény felépítésével gazdagították a járást. Hogy csak kettőt említsek: az ő munkájukat dicséri a komáromi járási pártbizottság székháza és a sportcsarnok. Boncsek Péter elmondotta, hogy a vállalat nem vonja ki építőit a járásból, annak ellenére, hogy fontos szerepet kap a komáromi üzemrészleg a Gabčíkovo—Nagymaros akcióban is. A komáromi járásban több fontos építkezésben vesznek részt. Elsőként említette a Priemko műhely-telepét Komárom ipari negyedében. Az idén ötmillió korona értékű munkát végeznek ezen az építkezésen. A járás továbbfejlesztése szempontjából fontos létesítmény a Doprastav számára épülő, hídelemeket gyártó üzemrészleg. E hatalmas létesítmény munkálataival jelenleg késnek, mivel az építkezésben részt vevő társvállalatok nem tartják meg a világítás acélkonstruk- ciójának, valamint a létesítmény külső acéllemez-burkolatának leszállításával kapcsolatos határidőket. A komplex lakásépítési program keretében építik az üzemrészleg dolgozói a 7 emeletes 300 ágyas munkásszállót a hajógyár dolgozói számára. Idén 8,6 millió korona*éitékű munkát végeznek el az építkezésen. Az 1965-ös árvíz még sok csallóközi és komáromi ember emlékezetében él. Nos, ilyen veszély Komárom városát nem fogja többé fenyegetni. A Hydrostav üzemrészlegének dolgozói a Duna holt ágán átívelő csapóhíd mellett építik a két hatalmas zsilipet, amely a hajógyár és a város árvízvédelmi rendszerének egy része. Árvíz- veszély esetén a hajógyár mellett épült szivattyúállomás segítségével elszívatják a belvizet. Ez 10 évig tartó építkezés, amelyet az év nyarán már sikerült olyannyira előrehozni, hogy az esetleges nagy vizeket már fel tudták volna tartóztatni. További építkezéseken is dolgoznak a Hydrostav szakemberei a járás területén, amiből világosan láthatjuk, hogy a 450 főből álló üzemrészleg mily fontos létesítményekkel gazdagítja a komáromi járást. Szó sincs tehát az építőmunkások kivonásáról. Boncsek Péter elmondotta, hogy az üzemrészleg évi terve 45 millió korona. Ennek teljesítése pedig nem kis feladatot jelent a 450 tagú kollektíva számára. Dicséretükre váljék; hogy sikeresen megbirkóznak az igényes feladatokkal, sőt, az év eleji lemaradást már az első félévben pótolták. A vezető azt is elmondotta, hogy az üzemrészleget a vállalat jól ellátja gépi berendezéssel. Az üzemrészlegen kibontakoztak a munkaverseny különböző formái. A szocialista munkabrigád mozgalomba 14 kollektíva 144 dolgozója kapcsolódott be. A szocialista munkabrigád címért versenyző csoportok közül többen eliiyerték a cím aranyfokozatát is. Ezeknek a kollektíváknak a tagjai nagymértékben hozzájárulnak az üzemrészleg sikereihez. KOLOZSI ERNŐ Záluíí u Mostuban, a Csehszlovák—Szovjet Barátság Vegyiművekben utolsó szakaszába jutott a petrolkémiai kombinát második részének építése, jelenleg az építkezési és szerelési munkákat, fejezik be, az év végén a berendezéseket készítik elő próbaüzemelésre. A kombinát I960 júniusában fog teljes gőzzel üzemelni. Felvételünkön Kandics Boriszov, a jugoszláviai Termoelektrika vállalat dolgozója a kompresszor szabályozó berendezését szigeteli. (Felvétek CSTK — J. Sýbek) TAKARÉKOSSÁG ÉS KAMPANY Már jónéhány év telt el azóta, amikor a villanykapcsolók, vízcsapok fölött megjelentek az odatűzött, szegecselt vagy ragasztott papírcédulák, figyelmeztetésül, hogy a vízzel, árammal takarékoskodni kell. Az elején jókora volt a nekibuzdulás. Főnökök és beosztottak nézték az órát, nehogy az energetikai csúcsidőkben esetleg kávét főzzenek, s nem feledkeztek meg ellenőrizni, vajon nem akad-e olyan, aki fittyef hány a felsőbb rendelkezésekre. Eleinte. Később ugyanis egyre kevesebben ... S egyre kevesebbet jelentettek nekünk mindnyájunknak e jobb sorsra érdemes cédulák. Ottfelejtettük, és elfelejtettük őket csaknem teljesen, akárcsak saját nekibuzdulásunkat. Ügy végezték, akár a nagy kampányok nagyrésze — feledésbe merültek. Pedig amire figyelmeztettek bennünket, nem volt lég- bőlkapott ötlet. Nem csoda, hogy ilyen előzmények után az elmúlt téli nagy ijedtséget is elég hamar kezdtük elfeledni, s azt is, hogy — ha különböző mértékben is — de mindannyian tehetünk valamelyest a bekövetkezett helyzetről. Ekkor valaki elmondta, leírta az azóta már szállóigévé vált mondatot: „A takarékosság nem kampány!0 Valóban nem az, mégha a cél érdekében —, hogy a takarékos szemlélet minél mélyebben ivódjék a köztudatba — annak módszereit most már hosszú távon, de nem minden siker nélkül alkalmazzuk. A minap hallottam a buszon egy beszélgetésfoszlányt, amelyből annyi jutott el fülemig, hogy „no szépen vagyunk, ha már mindennel spórolni kell“. Aki a kijelentést tette, egyáltalán nincs egyedül véleményével, ezért nem árt egy pillanatig elidőzni e megállapításnál, először is annak másik felével. Eszerint mindennel spórolni kell. Ez így igaz. Pontosabban mindenből annyit kell fogyasztani, amennyi feltétlenül szükséges, mert ha „átesünk a ló túlsó oldalára“, akkor esetleg még balgábban cselekszünk, hiszen spórolni nem azt jelenti, hogy elspórolni. Ha egy alkatrészt anyagtakarékosság címén gyengébbre terveznének a kelleténél, nyilván pazarlás lenne, Az Észt Állategészségügyi Kutatóintézet dolgozói kidolgozzák a szarvasmarhák tenyésztésének módszerét. A kutatóintézet kísérleti állomása a Tartu sazvhoz. Felvételünk a tenyészállatokról készült {Felvétel: ČSTK) mert gyakran kellene cserélni, nem is beszélve a gyakori üzemzavar miatti termeléskiesésről. Jártam olyan üzemben, ahol az energián ez idén megtakarított több millió korona sem tette boldoggá a termelésfelelősöket, hiszen kényszer- helyzetben maradt meg a pénzük, nem kapták meg a termeléshez szükséges mennyiségű gőzt, és most veszélyben a terv teljesítésük. A kijelentés első fele, a „no szépen vagyunk“, mi tagadás, pesszimista életszemléletről tanúskodik, mert a spórolási igény nem hazai specialitás. A nyugatnémet sajtó az eljövendő évek energiaigényének biztosítását latolgatva egybehangzóan megállapította, hogy az egyik legbiztosabb „forrás“ a takarékosság lesz. Olaszo szágban rövid idő alatt másfél millió dollárnyi összeget fordítanak a lakosság takarékossági szemléletének elmélyítésére, ennél többet szánnak ugyanerre a célra a franciák, ahol az ügy szervezését az Energiatakarékossági Iroda(!) vállalta magára. Hasonló eszközökhöz folyamodtak. Nagy-Britanniában, az NSZK-ban, Svájcban, de a többi nyugat-európai országban is, pedig a felsorolt országok energiafelhasználása ez idáig is gazdaságosabb volt a miénknél. Vagy vegyük például a Szovjetuniót, amelyről köztudott, hogy a világ egyetlen olyan országa, amely nemcsak önellátó energiahordozókból, hanem jelentékeny exportra is képes. Mégsem tekintik kicsinyességnek a gépkocsik porlasztóinak, adagoló berendezéseinek állandó ellenőrzését és beállítását. Ily módon — olvashattuk egy tudósításban — az utóbbi három hónapban a tavalvi hasonló időszakhoz képest, a legnagyobb moszkvai közlekedési és szállítási vállalatnál 2,5 százalékkal csökkent a benzin, és 4,5 százalékkal a dízelolaj felhasz nálása. Ez utóbbiakból is látni, hogy a világ komolyan veszi — s nem tehet másként — a jelen időben kialakult energia- és nyersanyaghelyzetet, s nem áll egyetlen országnak sem szándékában, hogy csökkentse a lakosság szemléletének módosítására szánt „energiát“ (de akár az idézőjel el is hagyható). A szemlélet megváltoztatása pedig aligha érhető el az idáig beidegződött kampánymódszerekkel, azaz tartós igénnyé kell válnia, hiszen a takarékosság előtérbe kerülése nem valamiféle nagy elhatározás eredménye, hanem a kényszer váltotta ki. Érvényesítése céljából intézkedések egész sora született, születik és marad is érvényben. Mindez azonban nem lenne elegendő. A pocsékolás megszüntetése a takarékos gazdálkodás szemléletének és szellemének hosszú távon való érvényesülését követeli meg tőlünk. Ez bár szokatlan, de semmi rendkívüli követelményt nem támaszt az emberrel szemben, pusztán annyit, amennyit egy észlénytől — önmagától — joggal elvárhat: észszerű gazdálkodást, ésszerű fogyasztást. mészáros János
