Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-18 / 298. szám, kedd

Egy könyvesbolt - Madách-naptár nélkül _-_Oj_FILMEK A STOPOSLÄNYOK HALÁLA (cseh) Gyermekkoromban, majd ké­sőbb ifjúként gyakran megfor­dultam Kassán (Košice), anyámmal „utaztunk föl" a Bodrogközből vásárolni, pedig nagymama váltig hajtogatta, „ne menj, lányom, az egész vi­lág egy város, itthon ís meg- veheted, amit akarsz“, Kassa mégiscsak Kassa volt. A na- gyobb város nagyobb választé­kot is jelentett. Es mi jártunk üzletről üzletre, be betétiünk a könyvesboltba is, nemcsak azért, mert földink dolgozott ott, akit hatvanhárom táján, sokakkal együtt, családostul vonzott magához a rohamosan fejlődő város, hanem azért is, hogy legyen mit olvasnunk ha­zafelé a vonatban meg hát ott­honi Néhány évé jobbadán szol­gálati út visz engem Kassára. Nem a szülőföldemről, ellenke­ző irányból utazom, és legalább ötször olyan messziről, mint an­nak idején. A belváros, a főutca megőrizte történelmi arcát, mint gyermekkoromban, szinte ugyanúgy sorakoznak az üzle­tek, amelyek közül azonban már csak a könyvesboltot is­merem igazán, azaz belülről. Szokásommá vált, hogy mindig „benézek“, valahányszor Kassán járok. De vajon valóban isme­rem-e belülről? Mint vásárló: talán igen — sokszínűségével, gazdagságával vonzó a kirakat, ugyanolyan a benti „világ“. Aki tudja, milyen könyvet akar és másra nem kíváncsi, az hamar távozhat innen, de aki szeret böngészni, szívesen bele-belela- poz kevésbé ismert vagy telje­sen új művekbe, örömét leli ab­ban, ha fölfedezhet valami iz­galmasat a saját maga, gyer­meke vagy barátja számára, az órákat tölhet el itt, a polcokon és asztalokon olyan kiadvá­nyokra is bukkanhat, amelye­ket másutt hiába káresett. Hogy megtudjam, mi van a mögött, ami a szemnek a tet­sző, legutóbb nemcsak vásárlá­si kedvemet vittem magammal a könyvesboltba — pontosabb ne­vén: a Magyar Könyvesboltba — hanem néhány kérdést ís. Az elsőt azok a hirdetések, könyv- ajánlatok fogalmaztatták meg velem, amelyeket időnként ol­vashatunk lapunkban. Grilli Emilné szerint, aki tizennyolc éve dolgozik itt, tizenegy éve mint üzletvezető, érdemes hir­A CSEMADOK KB és a prá­gai Magyar Kulturális Központ által rendezett 'koncerten a ma­gyar zongora iskola ikiváló ne­veltjével volt alkalmunk meg­ismerkedni a bratislavai Prí­más palota t ük őr termében. Némethy Attila rövid művészi pályafutása során jelentős nem­zetközi sikereiket ért el. Az 1977, évi athéni nemzetközi zongora- versenyen a második díjat nyer­te el (első díj nem volt), 1978- ban a brüsszeli „Erzsébet iki- rálynő“ nemzetiközi zongoraver­senyen a Belga—Magyar Bará­ti Társaság különdíjával tüntet- télk ki. A zongoraverseny első két száma G. F, Händel G-dúr cha- conne-ja és W. A. Mozart C-dúr K. 330 szonátája volt. A szólis­ta mindkét műben kitűnt stílu­sos előadásmódjával. Egyedi felfogásról vallott a műveik visszafogott dinamikája, a hang­erősség különösen Mozart szo­nátájában a pianissimo és me- zoforte (rendkívül halk és kö­zéperős) fokozatain mozgott. A zongoraművész a visszafogott hangerősséggel hallgatói figyel­mét a mély fájdalommal átita­tott lassú tételre irányította, hogy a feszültséget majd a be­fejező tétel könnyed mozarti (motívumaiban oldja fel. Talán a hangverseny egyet­len olyan műve, melynek előa­dásáról nem csak felsőfokok­ban lehet beszélni, L. v. Beetho­ven f-moll zongoraszonátája volt. Az f-imoll szonáta első té­tele remeik folytatása volt a már említett Hündel és Mozart műveik művészi színvonalának, azonban az első tétel után az egyik hallgató figyelmetlen köz- betapsolása láthatólag megza­varta a művészt. A további há­rom tétel előadására bizonyos fajta de/koncentráltság volt jel­detni, mindenféle szempontból eredményes az ilyenféle iro­dalomnépszerűsítés. Legutóbb kétezernél több megrendelést kaptak ajánlatukra. Ezek és a többi, egyéni és csoportos, meg­rendelések nem kevés munkát adnak, az asztalok mögött gyakran sorakoznak alacso­nyabb- magasabb könyvoszlopok, csomagoló, címző kezekre vár­ván. Az üzletvezetővel együtt hatan — vagyis nem többen, mint akkor, amikor egymillió­val kevesebb volt a tervük — — elégítik ki az örvendetesen növekvő igényeket. A terv felét egyébként utánvétellel teljesí­tik. Távolabbi könyvesboltokba is küldenek innen könyveket, és mint másutt, kiállításokat szer­veznek, együttműködnek CSE- MADOK-szervezetekkel, magyar tanítási nyelvű iskolákkal. Gondjuk mostanában, hogy a Szlovák Könyvkereskedelmi Vál­lalattól nem kapják meg azt a mennyiséget egyik-másik műből, amit megrendeltek, így aztán nehezen tudnak eleget tenni a közmegrendeléseknek, köztük azoknak, amelyek — ahogy Grilli Emilné mondta — vára­kozáson felül érkeztek. És hát a vásárló is bosszankodhat, ha elkésett, vagyis ha órákon be­iül a hiánycikkek listájára ke­rült az általa annyira keresett könyv. Ha már itt tartunk, a hiánycikkek közé tartoznak kü­Ma már fenntartások nélkül eLniondhaljuk, hogy a hetvenes években Kelet-Szlovákiában is jelentősen kiszélesedett a mú­zeumi hálózat, és intenzívebbé vált a szakemberek tudomá­nyos munkája. Ebben a kerület­ben jelenleg 19 múzeum van, 16 fiókrészileggel és 18 temati­kus emlékszobával. Ugyancsak megemlíthetjük itt azt a 842 „forradalmi emlékszobáit“ is, melyet diákok és pedagógusok létesítettek az egyes iskolák­ban. Persze nem hangolhatjuk el azt sem, hogy Volt olyan idő­szak, amikor múzeumaink több­nyire csak idegenforgalmi lá't­lemző, nem nyújtották azt a harmóniát, mint az addig el- ha ng zo 11 zo ngo rairn ű vek. Amennyire nem sikerült visz- szaadm a Beethoven szonáta belső egységét, olyan elsöprően nemek volt a hangverseny má­sodik része. Némethy Attila az eredeti programtól eltérően Liszt Ferenc Funereilles c. zon­goradarabját és Chopin négy Scherzója közül az első h-moll Op. 20, és a második b-moll Op,. 31 Scherzokat játszotta. Mindkét darabban démoni erők viaskod­nak egymással, súlyosan csatta­nó pörölycsapások váltakoznak csodálatosan lágy, melegen su­gárzó motívumokkal, ördögien vad dallamok szelídülnek éteri t isz t a ság ú bo ld og ság - hangokká. s mindezt egy fiatal, 23 éves (művésztől kaptuk, aki meggyő­zött bennünket az előadómű­vész igazi küldetéséről: meg­szabadulva a technikai határok béklyóitól, hűen és mégis egye­dien tolmácsolni a zeneszerzők gondolatait. Elgondolkoztató, hogy erről a ikiváló koncertről hiányzott a közönség — mindössze 57-en hallgatták a hangversenyt. Tu­datosítanunk kellene a zene megiked ve 1 tetését szó rgalmazó propaganda fontosságát, hiszen a zenei élet elképzelhetetlen a befogadó elem, a közönség nél­kül. Hiába születnek remekmű­veik, hiába szólaltatják meg őket kiváló művészeik, ha hiányzik a hozzáértő közönség. Mindezek ellenére köszönet és tisztelet a rendező szerveiknek a remek hangverseny létrehozásáért, és őszintén remélem, hogy elkö­vetkezendő zenei rendezvényei­ken nem fogja tátongó, üres széksorok látványa feszélyezni sem a művészt, sem hallgatóit. SIMON MÄRIA lönféle lexikonok, szótárak, to­vábbá a Kirándulás az Ábécé­hegyre, valamint az Učebnica maďarčiny, immár bárom éve. És még valami, amiről külön bekezdésben kell szólni. Az 1980-as Madách-naptárból egyetlen darabot sem kaptak eddig, ami fölöttébb meglepő, és kérdezésre indító: hogy vajon kinek a hibájából. És ha ez a könyvesbolt nem kapott, ka­pott-e a többi, és kaptak-e a hírlapárusok — Kassán és egyáltalán a kerületben. Nyu- gat-Szlovákiában tudtommal ok­tóbertől árusítják a legújabb Madách-naptárt, van könyves­bolt, amely több száz példányt adott már el, nem keveset a hírlapárusok, habár egyik-másik újságos kioszk üvegfala mögött még mindig sok naptár látható. Csak nehogy a zúzdába kerül­jenek, amikor máshol szívesen megvásárolnák őket, természe­tesen ha kaphatók lennének. A kassai Magyar Könyvesbolt­ban is bizonyára sok elfogyott volna, a könyvekkel együtt, amelyek közül a drágábbak is olvasóra találnak, a művészeti kiadványokat például magyarok és szlovákok egyaránt vásárol­ják. A bolt szép, mondta Grilli Emilné is, majd hozzátette: ha raktárhelyiségünk nagyobb len­ne, még több könyvet tudnánk eladni. BODNÁR GYULA ványosságként szerepeltek. Csu­pán ennyivel nem eiégedhe- 'tíink meg. Ezért az elmúlt évek során a múzeumok a korszerű pedagógus elválaszthatatlan tartozékaivá váltak. Most már úgy is fogalmazhatunk, hogy a történelem oktatását vagy a polgári nevelést elősegítendő, a múzeumok rendszeres és tar­talmas műsorokat: készítenek a tanulóifjúságnak. Kelet-Szlová- kiában e tekintetben a levoeai, a kežmaroki, a svidníki, a Spiš­ská Nová Ves-i, a michalovcei, a gelnicai néprajzi múzeumok, a Rozsnyói (Rožňava) Bányász Múzeum, Prešovon a Szlovák Tanácsköztársaság Múzeum és Kassán (Košice) a Kormány- program. Múzeum végez kivá'ló munkát. Ez utóbbi három mú­zeum gyűjteményében a ma­gyar munkásmozgalom 'törté­nelméből is számos dokumen­tum található. A Szlovák Tudo­mányos Akadémia nyitrai (Nit­ra) régészeti intézetével a Ke­let-szlovákiai Múzeum szakdol­gozói tartanak termékeny kap­csolatot. A kerület múzeumhálózatá- nak fejlesztése —• az eddig felsoroltak ellenére — még ko­rántsem befejezett. A tervek szerint még több olyan múze­umnak kell létesülnie, melyek újabbkor! történelmünk doku­mentumainak lesznek a tárhá­zai. Csehszlovákia első felsza­badított községében, Kalinovó- ban éppen az idén nyitottak egy új emlékházat, melyben a 35 évvel ezelőtti időszakra vo­natkozó tárgyak és írásos em­lékek találhatók. 1980-ban új tárlattal bővül a bardeijovi Sá- rosi Múzeum és úgyszintén a tőketerebesi (Trebišov) Népraj­zi Múzeum, valamint a Stará Ľubovfia-i is. A fasizmus elleni harc, a keleti front dokumen­tumainak nagy része a Smiža- nyban létesítendő múzeumba kerül. Tárlatot készítenek a dorgói harcok anyagából és nem utolsósorban Tokajik tra­gédiájáról. A párthatározatokból kiindul­va, Kelet-Sziovákiában sokat tettek és tesznek a múzeum­hálózat fejlesztéséért, a múzeu­mok tudatformáló erejének el­mélyítéséért. A múzeumok dol­gozói a közelmúltban szeminá­riumon vitatták meg eddigi ta­pasztalataikat és a megoldásra váró feladatokat. Amint elmon­dották, munkájukat nagyon megkönnyítené, ha a šaoai ke r ü le ti k on zer vál ó-rest a urá 1 ó műhely tágasabb helyiségbe költözhetne. További megoldás­ra váró feladat: a restaurátor- utánpótlás biztosítása. —szák A rendőrség naplójából címet is kaphatta volna ez a cseh film, hiszen forgatókönyvének alapjául egy rendőrségi hír, egy 1976-ban történt bestiális gyil­kosság szolgált. A film azon­ban nem a megtörtént esetet rekonstruálja, csupán motívu­mait használja fel. Egy elegáns hölgy az út szé­lén állva a feléje közeledő te­hergépkocsit megállásra kéri. A férfias, jóképű gépkocsivezető magával viszi a nőt, rövidesen azonban erőszakoskodik vele. A hölgy nem sejthette, milyen ferde hajlamú férfi karmai kö­zé került s talán éppen köny- nyelműségének köszönhette, hogy életben maradt. Tragiku­san végződött azonban két fia­tal lány útja: lekésve a vona­tot felkéredzkedtek a teher­autóra ... A gépkocsivezető dol- gavégeztével nyugodtan hazá­iért egy összkomfortos villába. ahol albérletben lakott és szin­te apai szeretettel rajongott a tulajdonosnő kisfiáért. Meggyőző, pergő ritmusú, minden részletében átgondolt, a film, különösen első fele. Jind- fich Polák rendező mint egy mélytengeri búvár, úgy eresz­kedik le a főhős lelkivilágába, hogy a lehető legsokoldalúbban jellemezze öt. Bemutatja a gép­kocsivezetőt munka közben, vi­déki kiküldetései során, látjuk őt szabad idejében, aztán mun­katársai körében. Minden meg­nyilvánulása erőszakos, gyak­ran szinte dührohamai vannak, beteges magányérzet gyötri Őt, időnként furcsa ösztön keríti hatalmába, mely abban nyilvá­nul meg, hogy gátlástalanul magáévá akar tenni minden útjába kerülő nőt. A rendező irányításával a főszerepet alakító Marek Pere­DR. MOREAU SZIGETE Talán matematikai számítá­sokat végeztek a Dr. Moreau szigete című amerikai film al­kotói; lehet ekképpen okoskod­tak: ha népszerű, olvasmányos irodalmi alapanyaghoz nyúlnak (ezúttal H. G. Wells angol író regényéhez), mely fantasztikus és meghökkentő elemeket tar­talmaz) egy tudós állati lé­nyekké változtatja az embere­ket) s a főbb szerepeket is­mert és tehetséges színészekre bízzák (Burt Lancaster, Michael Yorkj — kész telitalálat, vagy­is a siker önmagában biztosí­tott. Számításuk azonban nem egészen „jött be“. Mert film jük ugyan érdekes és szórakoz­tató, csak éppen művészileg kevésbé értékes. Don Taylor valószínűleg nem igen erőltette meg magát, hogy peczko lengyel színész valóságos tanulmányt tár elénk arról, hogy a rejtett gátlásosság, a magány, a kapcsolatteremtés hiánya milyen ferde hajlamot alakíthat ki az emberben s kö­vetkeztében hogyan tévedhet az egyén rossz útra, erkölcsi gát­lástalansága miatt hogyan vál­hat bűnözővé. A lengyel mű­vész színészi képességeinek egész arzenálját felvonultatva érzékelteti a főszereplő betege­sen ellentmondáSos egyénisé­gét. A főhős jellemzését, a kettős gyilkosság bemutatását (az al­kotók szinte nyersen, natura- lisztikusan tárják elénk a bűnügyet, a hidegvérrel elkö­vetett gyilkosságot, az áldoza­tok gondos elrejtését, a bűnnyo­mok eltüntetését) követően a tettes kézre kerítését kísérhet­jük figyelemmel. A nyomozás ábrázolására azonban aránylag kevés idejük maradt az alko­tóknak. A filmnek ez a részé tehát korántsem készült olyan műgonddal, mint az első fele. Kár, hogy a néző számára nem tették lehetővé, hogy közelebb­ről is megismerje a nyomozók munkáját, a tények és bizonyí­tékok feltárását, a tettes lelep­lezését. Ezáltal a lélektani elemek­kel átszőtt bűnügyi film két részre szakad. Kétségtelen, hogy az alkotás első fele rész­letessége ellenére is dinamiku­sabb, mint a második rész, ho­lott az események ebben síirí- tettebbek (de elkapkodottabbak is). Ennek ellenére A stopos* lányok halála az utóbbi évek legsikeresebb cseh bűnügyi drá­mája; előregyártott elemektől mentes krimi, mely erkölcsi tanulsággal is szolgál. adaptációja ötletes legyen. Igaz, Wells kalandtörténete fantáziadús és fordulatokban is gazdag, de a rendező ennyivel meg is elégedett: egy az egy­ben átültette a regényt, meg­feledkezve arról a többletről, mely a művet aktuálissá tehet­te volna; nevezetesen felhívhat­ta volna a figyelmet a modern tudomány veszélyeire. Hiányol­juk az alkotó emberi-művészi állásfoglalását is. Emiatt a film nem több más­fél órás kikapcsolódásnál. Az alkotás egészében véve kelle­mes szórakozást nyújt; lesznek, akik lélegzetelállító jeleneteit látva riadozni fognak, a gya­koribb mozilátogatók azonban csak megmosolyogják az író fantáziájának szüleményeit. — ym — Jelenet az amerikai filmből; jobbra Michael York ÉRTÉKES KONCÉRT - KEVÉS HALLGATÓVAL Nem csupán idegenforgalmi látványosság Bövüló múzeumhóiózat Keieí-Szlovákitíban A cseh bűnügyi film egyik drámai jelenete (Miloslav Mirvald felv.) (amerikai) 1979. XII. 1».

Next

/
Thumbnails
Contents