Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-15 / 270. szám, csütörtök

NAPIRENDI PONT: EGYEBEK MIRŐL TANÁCSKOZIK A SZAKSZERVEZET! ÜZEMI BIZOTTSÁG? # HA A BIZALMIAKÉ A SZŐ A nagymegyeri (Galovo) szolgáltatóüzem szakszervezeti üzemi bizottságának ülésein rendszeres napirendi pontként szerepel a tervfeladatok telje* sítésének értékelése, a szocia- lista munkaverseny, a vállalá­si mozgalom. És persze soha­sem marad el ez a napirendi pont: egyebek. Az üzemL-bizottság elnökével, Simonies Imre elvtárssal a na­pirendi pontok szerint próbá­lunk megfogalmazni most rö­vid, tömör helyzetjelentést. — Ami a tervfeladatok tel­jesítését illeti — mondja —, határozottan biztatóak a kilá­tások. Már az év első felében 51 százalékra teljesítették a terv­feladatokat. Felméréseik jel­zik: több mint valószínű, hogy évi 20,7 millió koronás tervüket az év végéig túlteljesítik. Bi­zonyos, hogy a lakosságtól származó bevétel már most több mint 8 millió korona, így a tervezett 3,36 millió koroná­nál több lesz nyereségük is. Egyébként a növekvő munka­termelékenység nyomán a dol­gozók havi állagkeresete 2431 koronára emelkedett. A szocialista munkaverseny, melynek fő szervezője és irá­nyítója a szakszervezeti üzemi bizottság, már komoly lendítő­erőt jelent, de nem ok nélkül — magyarázza az elnök: — Munkánk jellegéből adó­dóan üzemünkben nehezen le­het kialakítani a verseny meg­szervezésének kedvező feltéte­leit. Ezért szerepelnek állan­dó napirendi pontként ülésein­ken a szervezési problémák. Hogy nem hiába, azt ezek a tények bizonyítják: hat munka- kollektíva 106 dolgozója verse­nyez a szocialista munkabri­gád megtisztelő címért. Az üzem elismerő oklevelet és vö­rös vándorzászlót kapott a Nyu­gat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsától, illetve a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom Kerületi Tanácsa titkár­ságától a jó gazdasági eredmé­nyekért, a „Mindenki szocialis­ta módon" versenyben elért ke­rületi elsőségért. Ekkor kaptak „Kiváló munkáért“ kitüntetési: Podabek Lászlóné, Csóka Fe­renc, Bereck Árpád, Barna Pál, Nagy Sándor, Varga Miklós, Grój László, Polák József, Móry Oezsöné, Cafik Mária, valamint Méri/ Dezső elvtárs, az üzem igazgatója, Vigh lózsef elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke és a szakszervezeti üzemi bi­zottság elnöke. A vállalási mozgalom két fő célja: csökkenteni az önköltsé­get, takarékoskodni az energiá­val. Ebbe bekapcsolták az ifjú­sági szervezet és a nőszövetség üzemi szervezetének vezetősé­gét is, — Legutóbbi ülésünkön öröm­mel állapítottuk meg —, tájé­koztat az elnök —, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés év­fordulója tiszteletére tett válla­lásunkat, melynek értéke száz­hatvanötezer korona volt, be­csülettel teljesítettük. Most pe­dig újabb akció megkezdését szorgalmazzuk. Ezzel az ülések utolsó napi­rendi pontjához érkezve, az „egyebek“ napirendi pontról tájékoztat az elnök: — Főleg a bizalmiaké ilyen­kor a szó. Nálunk ugyanis úgy szokás, hogy a bizalmiak fel­jegyzik a munkahelyek sajátos problémáit, a dolgozók kérdé­seit, észrevételeit és kéréseit, s ilyenkor terjesztik elő. Az elmúlt időszakban főleg az üdülési lehetőségekkel kap­csolatosan tettek fel kérdése­ket a dolgozók, illetve képvi­seletükben a bizalmiak. A gaz­dasági eredményeknek megfe­lelően, vagyis az adott lehető­ségekhez képest igyekeztek is minden igényt kielégíteni. A felnőtt dolgozók két csoportban vettek részt egy-egyhetes üdül­tetésen. Heten kaptak gyógy­fürdőbe szóló beutalást. A szak­A Ml AKTIVISTÁINK Veterán pártharcos o fiatalok között Jól működő ifjúsági szerve­zet a SZISZ sajógömöri (Ge­mer) szervezete, saját ifjúsági klubja van. Mindkettő tevé­kenysége ismert a környéken. S nemcsak ismert, hanem von­zó is, hiszen az ifjúsági klub­ba gyakran ellátogatnak, főleg az érdekesebb akciók alkalmá­val, más községek fiataljai is. Az ifjúsági szervezet aktivis­tája a helyi pártalapszervezet elnöke, Klinkó Károly elvtárs, gyakori vendége az ifjúsági klubnak. A fiatalok egyszerűen csak Károly bácsinak szólítják, de annál inkább tisztelik és szeretik, hiszen nemcsak együttérez a fiatailokkal, érti az ifjúság problémáit, hanem jó tanácsokat is ad. Nem fiatal már, hetvenéves. Életútja ismeretes községünk lakossága, ifjúsága előtt, s a fiatalok számára ez az életút ad megbízható tájékoztatást a munkásmozgalom, pártunk har­cairól. Károly bácsi 1928 óta tagja «i pártnak. A Horthy-megszáil- lás idején részt vett az illegá­lis pártmunkában. Amikor a frontra küldték, több társával együtt átszökött a szovjet csa­patokhoz, majd a Szovjetunió­ban alakult csehszlovák dandár katonájaként harcolt a fasisz­ták ellen. Megsebesült, jobb ke­zét leszakította egy akna. Egyébként mellén ott ragyog a Vörös Csillag Érdemrend, mely bizonyítja: méltó elisme­rést kapott. Küzdelmes életútja nyomán, ma már nyugdíjasként, pihenés­sel tölthetné napjait, ő azon­ban olyan, mint a fiatalok: mindig tettre, cselekvésre vál­lalkozó a holnap érdekébem. Tőle tanulta meg az ifjúsági szervezet vezetősége, hogy mi­ként kell jói szervezni, miként kell a politikai akciókba egyre több embert bekapcsolni, ö ma*- gyarázta meg a jő vezetés „tit­kát“: aki vezet, élenjáró legyen munkában, tudásban egyaránt. Nagyszerűen kamatoztatja élettapasztalatait. A vele tör­ténteket sohasem csak azért mondja el, bogy példaképként tetszelegjen a fiatalok előtt, hanem úgy mondja el, hogy abból megértsék: ma, a mai kö­rülmények között mit kell cse­lekedni a siker érdekében. Előfordult már az is, hogy nem voJit elég sikeres az ifjú­sági szervezet akciója. Elsőként sietett a fiatalok segítségére. Nem korholó, feddő szóval, vagy Intelmeknek tűnő szóla­mokkal, hanem nagyon egysze­rűen megmagyarázta: a hibából is lehet tanulni. Végtelenül türelmes. Minden­kit meghallgat. A fiatalok fő­leg azért becsülik, mert nem­csak meghallgatja őket, hanem végighallgatja, amit mondanak, és sohasem ítélkezik elhamar­kodottan. Büszke lehetne élet útjára, munkájára, tisztségére, ő azon­ban szerény. Nem törekszik arra, hogy elsőként alkosson véleményt, elsőként szóljon, de amit mond, az mindig elgon­dolkodtató. arra figyelni kel!. M,i viszont büszkék vagyunk l‘ea> ZSÖR* íLÜtKO szervezeti üzemi bizottság „Is­merd meg a hazádat!" címmel társas kirándulást rendezett az alkalmazottak és családtagjaik részére. — A bizalmiak ilyenkor szok­ták jelezni azt ís — magyaráz­za az elnök —, hogy melyik munkahelyen kinek a munka-, vagy életjubileuma köszöntésé­re kell felkészülnünk. Mindenkit köszöntenek, s az üzemi pártszervezet vezetőségé­vel együttesen, az illető dol­gozó érdemeit méltatva, érté­kelve készülnek fel arra. — Ilyenkor szokott szóba ke­rülni az is — mondja az el­nök —, hogy milyen művelő dési lehetőségeket tudunk biz­tosítani a dolgozók számára. Ha jelzik, hogy kívánatos lenne valamelyik kulturális rendezvényen a dolgozók rész­vétele, a szükséges belépője­gyeket rendszerint megvásárol­ja számukra az üzemi bizott­ság. A felszólalások és észre­vételek nyomán már több, kö­zös színházlátogatást is szer­veztek. Legutóbb, a bizalmiak kívánságára, a győri színház előadására. A szakmai tovább­képzés fontosságát szem előtt tartva, ennek a napirendi pont­nak volt a tárgya az is, hogy jóváhagyták: a tekercselő rész­leg két dolgozója négyéves szakközépiskolában folytassa tanulmányait. A kapott tájékoztatásból, a rögtönzött helyzetjelentésből kitűnik: az „egyebek" napiren­di pont szorosan kapcsolódik azokhoz a napirendi pontokhoz, melyeknek feladata a szakszer­vezeti tevékenység hatékony­ságának fokozása. Helyesen, jól teszik, ha az üzemi bizottság ülésein soha­sem feledkeznek meg erről a napirendi pontról. KRASCSEN1CS GÉZA ŰJ RÉSZLEG A Bohumíni Vashuzal- és Drót­gyárban 340 millió korona ér­tékű beruházás megvalósításába kezdtek. Az iij drótkötélgyár termelése fedezi az egész ha­zai piac szükségletét. Felvéte­lünk az új drótkötélgyártó részlegről készült (Felvétel: ČSTK — P. Berger) KATONÁK A BARÁTSÁGI HÓNAPBAN A néphadsereg alakulataiban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója és a csehszlovák—szovjet barátsági hónap tiszteletére különféle politikai és sportrendezvénye­ket szerveznek. A katonák eze­ken keresztül is kifejezik hű­ségüket a Nagy Október ha­gyatékához és barátságukat leghűbb szövetségesünk, a Szovjetunió iránt. így például abban a katonai alakulatban, amelyben Jirí Doubrava őrvezető működik, kirándulást szerveznek Bratis- lavá’ba és meglátogatják a Le­nin Múzeumot. Az egységben tetszetős faliújságokat készítet­tek és előadásokat tartanak az Októberi Forradalom jelentősé­géről. Megrendezik a szovjet filmek fesztiválját, amely ke­retéiben filmeket mutatnak be a szovjet nép hős harcáról és a szocializmus építésében elért sikereiről. Honvédelmi sport- vetélkedőt is rendeznek az el­ső csehszlovák hadtest 8. zász­lóalja e'lesett hőseinek emléké­re. A testvéralakulatokkal és a szovjet katonák küldöttségével együtt hálameneten vesznek részt a Devín-Slavín útvonalon. Virágcsokrokkal adóznak tiszte­lettel azoknak, akik szabadsá­gunkért, mai boldog életünkért áldozták életüket. Színvonalas rendezvényeket szerveznek a barátsági hónap­ban a Komenský Egyetem ka­tonai tanszékén is. A pártalap­szervezet és a. Nemzeti Front szervezetei] ünnepi gyűlést tar­tottak a Nagy Október évfor­dulója és a barátsági . hónap megkezdése tiszteletére. A tan­szék hallgatói számára előadá­sokat szerveznek, a CSSZBSZ- tagok megtekintik egy szovjet vendégegyüttes műsorát, közö­sen filmbemutatókon vesznek részt, a Honvédelmi Szövetség tagjai céllövő versenyen mérik össze tudásukat, a CSSZBSZ a la p s z er v e z e t én e k díjaiért. A néphadsereg alakulataiban a hónap folyamán rendezett bemutatók, előadások, beszélge­tések és kiállítások mind hoz­zájárulnak a katonák interna­cionalista szellemben történő neveléséhez, a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk mgszilárdí- tásához. —ff/— takislgs, BHBtarattsni A szocialista építés feladatainak teljesítése megkívánja a párt vezető szerepének még hatékonyabb és következe tesebb érvényesítését. Ez azt is jelenti, hogy a munka- módszerrel. a munkastílussal mindig időszerű foglalkozni, ez nem lehet kampányfeladat. A pártinunka eredményességének egyik meghatározója a politikai, gazdasági irányvonal, a munkamódszer és a munkastílus közötti összhang. Az a pártszervezet cselek­szik helyesen, amelyik a gyakorlatból kiindulva állapítja meg, hogy munkamódszere, munkastílusa megfelel-e a párt vezető szelepének biztosítására, a párt politikai! és gazda sági irányvonalának gyakorlati érvényesítésére. Másfelől, összhangban van-e a helyi politikai, gazdasági döntések­kel, bíztosítja-e, segiti-e azok megvalósítását, Ez persze igényli azt is, liogy a pártszervezetek vezetői politikailag és szakmailag is állandóan képezzék magukat. Az alapos politikai, szakmai leikészültség, a politikai elvhííség és rugalmasság szükséges ahhoz, hogy a pártszervezet a min­dennapi élet követelményeihez igazodva dolgozzon, jottá nyit sem engedve a marxizmus—leninizmus alapeiveibol. A pártmunka eddigi tapasztalatai bizonyítják, hogy a mun­kamódszerek helyes megválasztása és alkalmazása egyik legfontosabb meghatározója a kitűzött gazdasági és politi­kai feladatok teljesítésének és nem utolsósorban a párt­tagok aktivitásának. Ipolyvísken (fViskovee nad Ipfom) például — ahol igaz, hogy a pártszervezet döntő többsége veterán kommunis­ta — olyan célratörően, cselekvően kapcsolják össze a pártmunkát a megvalósításra varé feladatokkal, amely sok pártszervezet számára példamutató lehet. S az eredmény? Az ö szavaikat idézve: „Amit akartunk, elértük. Szinte már törni kell a fejünket, hogy mit is tehetnénk, még a falu érdekében.“ Ez azt is jelzi, hogy a közös cselekvésnek, a jó végre­hajtásnak egyik fontos alapja, hogy a politikai, gazdasági döntések megfontoltan célratörőnk, konkrétak legyenek, amelyekből világosan kiderül a pártmunka fő célja. Felhozhatom jó példának a nagyráskai (Veľké Raškovce) pártszervezet munkastílusát is, ahol viszont a párttagság­nak több mint a fele 30 éven aluli. Itt meghatározó a pártmunkában a fiatalos, forradalmi lendület, a párton belüli vita színvonala, a mindig javító szándékú bírálat, a kommunista példamutatása, és ami nagyon lényeges: szó ros kapcsolat a pártonkivüli dolgozókkal. Nem véletlen tehát, hogy a nagyon igényes választási programot — amelyben egy korszerű új művelődési ház felépítése is sze­repelt — már eddig hatvanezer koronával túlteljesítették. A kommunistákkal való beszélgetéseim során találkoztam kevésbé eredményes munkamódszerrel és munkastílus al­kalmazásával is. Például! az abarai (Oborin) Felvirágzás Efsz mellett működd pártszervezetben, ahol ezért a tag gyűlések sent tölthetik be a tőlük elvárt szerepet. Nem szentelnek kelló figyelmet a pártgyülések előkészítésének, így szegényes es formális a vita, a legtöbb esetben az elnöki beszámolót néma csend követi. A pártszervezet mun­káját segítené itt is, ha közvetlenebb lenne a kapcsolat a vezetőség és a tagság között. Nem elegendő, ha csak tájékoztatják a tagságot a feladatokról, problémákról, azo­kat alkotó, jó légkörben meg is kell vitatni a gyűlésén, hogy a tagok érdemben dönthessenek róluk, s azután megnyerhessék a többi dolgozót is a határozatok teljesí- tésére. így is öregbítve a párt tekintélyéi, a pártunk poli­tikája iránti bizalmat. A helyes munkamódszer, munkastílus alapvetően fontos kritérium a pártmunkában. Ebből következik, hogy fej­leszteni kell a már eddig jól bevált módszereket, gazda­gítani az érvelő, meggyőző és tennivalókra mozgósító szer­vező, irányító munkát. TÖRÖK ELEMÉK M bányász-oktató A Vörös Csilfog Érdemrend viselője Valamennyi bánya — így a kladnói kőszénbánya tröszt üze­mei számára is nagyon fontos, hogy szaktanintézeteik osztá­lyai az utolsó helyig megtelje­nek a bányász szakma ifjú je­löltjeivel, Az idén kis híján há­romszáz szakmunkás-tanuló kezdte meg tanulmányait Sto- chovban és Malé Svatoüovicé- ben. Ezek számára nemcsak nevelőket, és pedagógusokat, hanem szakoktatókat is bizto­sítani kell. Méghozzá jó oktatókat. Olya­nokat, mint Jan Réger a tuch- lovicei Nősek Bányában. Már jó tizenhárom éve arra igyek­szik megtanítani a fiúkat, hogy szívvel-lélekkel, s necsak mun­kaszerződéssel legyenek bá­nyászokká. Az ötvenhárom éves férfi elő­ször 1949-ben ereszkedett le a rynholeci Csehszlovák Hadse­reg Bányába. A közben eltelt jó néhány év alatt a „fekete kő" iránti szerelme szenvedély­éé vált. Ezért nem maradt sem a termelőszövetkezetben, sem hivatásos katona, valami na­gyon erősen a bányászathoz vonzotta. A bányában szállítómunkás­ként kezdte. Volt vájár, önálló bányász, s 1960-ban már egy, a szocialista munkabrigád cí­mért versengő tizenhat tagú kollektíva tagja. A bányászok között ő volt az egyik legfiata­labb, a fiúknak mégis sikerült vezetésével elnyerni a címet. Jan Réger számára egy-egy le­dolgozott műszakkal nem zárult le a nap, a közéletben és a pártban is fontos teendők vár­tak rá. 1966-ban a Csehszlovák Had­sereg Bányában megszűnt a fej­tés. Jun Réger mégsem mon­dott búcsút a bányászatnak. A Nősek Bányába került, szakok­tatóként. S hogy nem félt-e a* új feladattól? — Nem volt pedagógiai vég­zettségem, de e helyett temér­dek szakmai ismeretem. No meg a saját négy gyermekem neveléséből is szereztem tapasz­talatot jócskán, — mondotta. Nagy odaadással kezdtem el magam is tanulni és végeztem az oktatást. Ebben a bányában kicsit más volt a munka, mint amilyet én eddig ismertem. S íme, nagyobb körzet, teljesen más bánya, új szakma. Meg­szoktam ugyan s képes voltam, hogy két kezemmel mindent megmozgassak, de most a fiúk­nak magyaráznom, mutogatnom kellett, nagy türelemmel taní­tani őket. Nem volt könnyű munka. De sikerült leküzdenie a gyenge pillanatok szorongásait. Tanít­ványait rendre, felelősségérzet­re, kezdeményezésre neveli. Szigorú és kedves, mikor mit követel a helyzet, mert azt akarja, hogy a fiúk megtanulja­nak valamit, megszeressék a bányász szakmát. S jó érzés tölti el, ha tanítványai közül egy-egy utána jön, megáll né­hány szóra. A bányászat iránti szereidre nemcsak a munkában nevelte a fiúkat. Mindkét fia apja nyom­dokaiban halad. Ján Réger szereli a szakmá­ját. Nem csoda hát, ha a szak ma példás dolgozója megtiszte­lő cím viselője. Tanítványai kö­rében végzett áldozatkész mun­kájáért az idei bányásznap al­kalmából Vörös Csillag Érdem­renddel tüntették ki. ALENA MtJLLEROVÄ mss 1979. XI. 15. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents