Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-09 / 265. szám, péntek

HÁRMAN A FALUBÓL A múltra emlékeznek, értékelik o jelent A Latorca, Laboré és az Ondava összefolyásától nem messze fekszik Imreg (Brehov). Ha valaki még alig 15 éve ide akart utazni, csak a Sziirnyeg (Sirník) felőli úton érhetett célba. E folyók szabá lyozása óta Céke (Cejkov), sőt Zemplín felől is megközelíthe­tő. Imreg nagyon régi telepü­lés. Kúp alakú hegy lábánál fekszik. Ezernél soha sem volt több lakosa, jelenleg 960. A .187 lakóház egy kivételével új, vagy újjáépített. A szántóföld területe a folyók szabályozása előtt alig volt néhány száz hek­tár. így a lakosság többsége napszámból, alkalmi munkából élt, vagy a környező uradal­makban csalédeskedett. Ilyen szegény családban nőtt fel az 56 éves Rontó László is, a falu­si pártszervezet elnöke, a föld­művesszövetkezet gépesítője. Apja régi kommunista, ő 1948- ban lépett a pártba. Amikor a múltról kérdezem, arca elkomo­rul, s hosszan maga elé néz. emlékeit, gondolatait rendez­geti. — A szívem még ma is elszo­rul, ha a múltra kell emlékez­nem. Mi nagyon szegények vol­tunk. Az édesapám cipész volt. Heten voltunk testvérek, egy szoba-konyhás bérházban lak tünk. Én voltam a legidősebb. Többször feküdtünk le korgó gyomorral, mint jóllakottan. Hányszor láttam szegény édes anyámat könnyes szemmel le­feküdni, mert sült krumplival sem laktathatott jól bennünket. Tízéves koromban már nap­számba jártam, aztán legényko­romban én is kiálltam a sátor­aljaújhelyi „emberpiacra“, így hívtuk azt a teret, ahova a magamfajta munkanélküli sze­gény emberek eljártunk napon­ta abban a reményben, hogy hátha kapunk valamilyen mun­kát. De bizony sokszor jöttünk haza éhesen, fáradtan, mert nem kaptunk munkát. Nekünk, fiataloknak, tavaszkor és nyár elején akadt néha munka a sző­lőben, ahol aztán látástól veku- lásig dolgoztunk. A napi bé­rünk 60 fillér volt, ennyibe ke­rült akkor egy liter bor. Ki hi­szi ezt ma már el a fiatalok közül? Az én gyerekeim is csak mesének tartják. Azért mondom sokszor, nem árt emlékeztetni a fiatalokat, hogy ez a mai gondtalan, szép életük nem szü­letett magától, akik ezt meg­teremtették, azok régen sokat éheztek, nyomorogtak. Meg az­tán a kezdeti évek a szocializ­mus építésében nem voltak könnyűek, de azért dolgoztunk, tettük a magunkét, mert tud tűk, hogy mit akarunk. Nagy volt bennünk a lelkesedés, a hit, hogy a régi helyén felépül az új világ. Es fel is épült, ezt ma már büszkén ki merjük mondani, még ha vannak is gondjaink, hiszen ez is az élet természetéből adódik. Ma pél­dául Imreg lakosainak 80 szá­zaléka keresi meg kenyerét a helyi földmfivesszövetkezeiben, 15 százaléka dolgozik az itteni kőbányában, s csak öt százalé­ka jár el dolgozni a környező üzemekbe. S miközben ezeket mond­ja, arra is gondol: bi­zony jó ez így, ahogyan ma van. Az unokáim már nem tud­ják, ml az éhes gyomorral le­feküdni, nem majszolnak sült krumplit a petróleumlámpa pis­lákolófényénél. Múltjának ár- nyékképei összemosódnak, s már csak úgy rémlenek fel benne, mint egy rossz álom. S amikor ezeket elmondta, ar­cáról nyugodt derű sugárzott Majd bocsánatkérően felállt, hogy mennie kell, mert ma es­te még termelési értekezlete lesz A '/ első ránézésre olyan ez a falu is, mint a leg­több a Bodrogközben. Takaros, villaszerű házak, cifra keríté­sek, a házak előtt rendezeft vi­rágágyak, az udvarokon szőlő­lugasok. De van ebben a falu­ban valami meghittség, ősi nyu­galom is. Ilyen nyugalmat árasztó a falut körülölelő hegy, és a lankás dombok is. Szőlő­sorok, gyümölcsösök 1 útnak le egészen a házakig. Kőhajítás- nyira a falutól kőbánya tátong a hegyoldalban, mint egy rop­pant, nyitott seb. Ennek a kő­bányának a vezetője az 52 éves Szücs János, a hajdani zsellér fia. Ö is 1948-tól párttag. — Apám vöröskatona volt. Tulánál lépett a vörös hadse­regbe s majdnem két évig har­colt a fiatal szovjethatalomért. Látta személyesen Lenint is, so­kat beszélt nekünk erről gye­rekkorunkban. Majd, amikor hazajött, a Magyar Tanácsköz­társaságot védte. Tagja volt a sátoraljaújhelyi direktórium­nak. Horthy fehérterrorja elől egy szénásszekérbe bújva szö­kött haza, Csehszlovákiába. Tő­le tanultam meg, mit is jelent a proletárhatalom. Ezért lép tem még fiatalon a pártba. Hét gyermekem van és ugyanannyi unokám. Gyermekeimet is ab­ban a szellemben neveltem, amelyben én nőttem fel. A kő­bánya vezetése mellett én töl­töm be Imregen a hnb titkári tisztséget, tagja vagyok a he­lyi pártszervezet vezetőségé­nek, de van egyéb társadalmi tisztségem is. Hobbym? A va dászat, szeretem nagyon a ter­mészetet. Piros arcáról fiatalos derű sugárzik. Meg se látszik rajta, hogy már hét unoka nagyapja. A hajdani zsellér fia, aki szin­tén bérházban nőtt fel, ma szép, összkomfortos lakásban lakik, amit két keze munkájá­ból épített, büszke is rá. Sokat örökölt apja forradalmi hajla­mából. A faluban és a kornyé­ken is szókimondó, az igazsá­gért kiálló kommunistának is­merik. S oltész Dénes, a hnb el­nöke, a múltat már csak a történelemből ismeri. 1944- ben született. Ekkor szabadult fel Imreg község. Apját nem ismerte, elesett a fronton, ő még ekkor csecsemő volt. Ár­ván nevelkedett, de már egy születő új világban. Anyja az elsők között lépett be a föld­művesszövetkezetbe. — Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy könnyű volt a gyer­mekkorom. Sokat kellett dol­goznom, segítenem az édes­anyámnak, aki akkoriban bi­zony még a szövetkezetben na­gyon keveset keresett. A kez­deti évek ott is nehezek vol­tak. Az alapiskolát sem fejez­hettem be, a hetedik osztály­ból maradtam ki, pedig jő ta­nuló voltam, szerettem is tanul­ni. Aztán később jobbra fordult a sorsunk, megerősödött a szö­vetkezet, édesanyám is jól ke­resett. A falusi pártszervezet vezetősége úgy döntött, hogy tovább kell tanulnom. Leérett­ségiztem és egészségügyi dol­gozó lettem. 1968-ban kerültem vissza a faluba, segédkönyvelö lettem a szövetkezetben. Majd 1972-ben a hnb fizetett titkára, ekkor léptem be a pártba Is, 1976-tól pedig én vagyok a hnb elnöke. Nekem is űj házam és kocsim van. Boldog ember és családapa vagyok. S nem frá­zis, ha azt mondom, én való­ban mindent ennek a rendszer­nek köszönhetek. Sokszor el­képzeltem magamban: mi lett volna belőlem, az apátlan árva gyermekből, ha nem változik meg a világ? TOROK ELEMEK Hatékí v? -■ nyitás, jobb szerelés A Prága-nyugati járásban növelik o pártmunka hatékonyságát A tervek szerint az idén a Prága nyugati járás mezőgazda- sági üzemeiben tí25 ezer tonna hússal, l millió 531 ezer li­ter tejjel és 1 millió tojással többet kell termelni, mint ta­valy. Sikerül-e ezt elérniük és hogyan? Erről nyilatkozott a járási pártbizottság néhány tisztségviselője. 1979. XI. 9. František Hubáček, a járási pártbizottság elnökségének a tagja így vélekedett: — A terv­feladatok teljesítése végett ja­vítjuk a politikai-szervező mun­kát. A fő hangsúlyt az olyan intézkedésekre helyezzük, ame­lyek a mezőgazdasági termelés jő minőségéről és hatékonysá­gáról döntenek. A párttagokat és -tagjelölteket arra ösztö­kéljük, hogy jó példával járja­nak elől. A XV. kongresszus programjának teljesítéséért folytatott küzdelemben nagyon fontos szerepük van a műszaki középkádereknek. Ha ezek va lamennyien a párthatározatok szellemében járnának el, nem lennének komolyabb gondjaink pártunk mezőgazdasági politi­kájának biztosításában, nem fordulnának elő néha szinte felháborító hibák az egyes üze­mekben. Hubáček elvtárs szavainak hitelességét bizonyítják a Vei­ké Prílepy-i Vörös Fény Efsz- ben folytatott beszélgetések eredményei is. A szövetkezet elmúlt évi gazdasági eredmé­nyei mind a terjedelem és a minőség, mind a hatékonyság terén sok kívánnivalót hagytak hátra. Az állattenyésztésijén a középkáderek rendszerint rossz módszereket választottak. A tagkönyvcsere kapcsán folyta­tott beszélgetések arra is rá­mutattak, hogy a gazdasági vezetők gyakran figyelmen kí­vül hagyták az emberek véle­ményét, süketek maradtak az elhangzott kritikákkal szemben, s legtöbbször még a maguk hozta intézkedések teljesítését sem ellenőrizték. Az ellenőrző bizottság tag­jai javasolták az üzem pártbi­zottságának, valamint az alap­szervezetek bizottságainak, hogy növeljék az irányító dol­gozók munkájával szemben tá­masztott igényeket, foganato­sítsanak intézkedéseket a föld­művesek munkaerkölcsének és -figyelmének megszilárdításá­ra, a pártoktatás és a szakkép­zés hosszú távú programjának kidolgozásával javítsák a dol­gozók felkészítését. Azóta a pártbizottság rend­szeresen figyelemmel kíséri a komplex gazdasági elemzése­ket, ellenőrzi a szövetkezet ve­zetőségét, amely viszont most már sokkal következetesebben lép fel, tervszerű tevékenysé­get folytat. A dolgozókat anya­gilag is érdekeltté tették a költségek csökkentésében, a munka minőségének és haté­konyságának növelésében — ehhez kötötték ugyanis a pré­miumokat. Hasonló ellenőrzéseket vég­zett a járási ellenőrző és reví­ziós bizottság más mezőgazda­A BESZÉLGETÉSEK TAPASZTALATA $ A FELADAT ÉS A SZEMÉLYI FELELŐSSÉG A kommunistákkal folyta­tott beszélgetések eddigi tapasztalatai országszer­te, így a kelet-szlovákiai kerü­letben is azt igazolják, hogy nagyon célszerű, a párton be­lüli erőket mozgósító, a társa­dalomépítés eredményeit, fo gyatékosságait feltáró, a párt­tagok és tagjelöltek részére konkrét, személyre szóló fel­adatokat szabó politikai mun­káról van szó. Számos példa bizonyítja, hogy az aktív politikai életnek ként vallalta a felelősséget a munkaszervezés további tökéle­tesítéséért. AZ IRÁNYÍTÁS FONTOSSÁGA Nagyon fontos munkát jelent a vasúti kocsikkal történő bá­násmód szervezése, helyes irá nyitása, különösen a határ menti vasúti állomásokon. Nem lehet mindegy, milyen állapot ban „lépik“ át az államhatárt, illetve hogyan érkeznek hoz­BEVÁLT MÓDSZER sági üzemekben is. Ezek segí­tettek az irányításban és a szer­vezésben meglevő tartalékok feltárásában s a hiányosságok eltávolításában. Marie Svobodová, a járási pártbizottság tagja a hiányos­ságok fő okát a következetlen munkaszervezésben látja! — Chýnéi szövetkezetünk hat éve lett nagy termelési egységgé. Ez idő alatt sok ta­pasztalatra tettünk szert, de még így is akad nehézségünk bőven. Még mindig nem sikerül hatékonyan kihasználni a ter­mőföldeket, jó minőségű takar­mányt előállítani, még mindig nagyok veszteségeink a terme lésben. Véleményem szerint kommunistáink nem gondol­kodtak el afölött, mi ennek az igazi oka. Nyilván egyszerűbb nekik, hogy változtassanak a munkameneten, minthogy kér­dőre vonjanak valakit, esetleg megállapítsák, mi is a helyzet a munkaerkölccsel az egyes kollektívákban. Számos nagy termelő üzem­ből nagyon hasznos ötletek, tapasztalatok érkeztek a járási pártbizottságra azzal kapcsolat­ban, hogyan lehet elmélyíteni a pártalapszervezetek irányítá­sát, hogy tevékenységük által még jobban biztosítsuk pár­tunk mezőgazdasági politikája feladatainak hiánytalan telje­sítését. Ilyen például az a ja­vaslat, hogy meg kell erősí­teni a mezőgazdasági üzemek­ben működő pártszervezeteket, természetesen úgy, hogy ez ne ezt a formáját, mint jól bevált módszert,. a jövőben a tag­könyvcserét követően is, egy­re tökéletesítve, feltétlenül al­kalmaznunk kell. A VÁRAKOZÁSNAK MEGFELELŐEN KOCSKA Gyula elvtárs az Ál­lamvasutak kelet-szlovákiai ke­rületi kirendeltsége mellett mű­ködő pártbizottság elnöke, a sa­ját és a pártbizottság elnöksé­gének egybehangzó véleményét tolmácsolva nagyon hasznos­nak minősítette a tagkönyvcse­rét megelőző beszélgetést: — Sikerült elérnünk azt, amit vártunk a kommunisták­kal folytatott beszélgetéstől. Már amikor ezt a fontos politi­kai munkát szerveztük, számol­tunk a párt vezető szerepének további elmélyítésével, a körze­tünkben dolgozó kommunista vasutasok követésre méltó pél­damutatásának kibontakozásá­val, különösen a felmerült fo­gyatékosságok, problémák ren­dezésében. A legnagyobb siker­nek azt tartjuk, hogy minden kommunista konkrét feladatot kapott, illetve vállalt, amit igyekszik is valóra váltani... Kocská Gyula elvtárs tájé­koztatójából megtudtuk, a ke­rületi vasúti kirendeltség párt- bizottságának elnöksége töb­bek között kedvezően értékelte; hogy a kassai (Košice) kocsi­javító üzem kommunistái -— tu­datában üzemük fontos nép- gazdasági küldetésének —, az irányítás vezető dolgozóitól igé­nyelték a munka tökéletesebb szervezését. Rámutattak a ki­használatlan tartalékokra, kü­lönösen az új, korszerű kocsi­javító részlegben. Ezt az igényt Snajder elvtárs a részleg vezetője is jogosnak tartotta és személyes feladat­menjen a falusi szervezetek ro vására. A járási pártbizottság elnök­sége támogatja ezeket a tö­rekvéseket. Egyre nagyobb súlyt helyez a párthatározatok megvalósítására, s az alapszer vezeteket arra ösztönzi, hogy üzemeikben rendszeresen ele­mezzék a gazdasági helyzetet. Nagyon fontos, hogy valameny- nyi pártbizottságnak rendelke­zésére álljon a gazdasági ve­zetés által kidolgozott pontos szervezési eljárás a szezon­munkák biztosítására. Ennek teljesítését a pártszervezet rendszeresen ellenőrzi. Ugyan­ez érvényes a tömegtakarmá­nyokra is. A pártmunka javulása a já­rási pártbizottság tagjai sze­rint csupán az által érhető el, ha az alapszervezetek követ­kezetesen megvalósítják az el­nökség határozatait. Ezekre ne úgy tekintsenek, mint vala­miféle hirdetményre, hanem mint olyan eszközre, amely va­lamennyi kommunistát aktivi­zálja. A Prága-nyugati járás kom­munistái fokozatosan tudatára ébredtek, hogy a jelenlegi ne­hézségekkel nem lehet egysze­rűen csak úgy megküzdeni, a CSKP KB 13. ülésének határo­zatait nem lehet azzal megva­lósítani, hogy csak az embe­rek öntudatára, szakképzettsé­gére támaszkodunk. Döntő az, hogy valamennyi mezőgazda- sági üzemben javuljon az irá­nyító és szervező munka, mert az egyre növekvő igényeknek csupán így tehetünk eleget. KAREL SEBEK zánk a vasúti kocsik. Például a Tiszacsernyő (Čierna nad Tisou —Csop, illetve Nagykapos (Veľ. Kapušany)—Uzsgorod közti szakaszon. A beszélgetés alkalmából Andrej Sabolöík mérnök, aat üzem helyettes főnöke felada­tul kapta, hogy ezekben a fon­tos vasúti gócpontokban toké zott figyelmességet követeljen a kocsimesterektől s az eddigi­nél kisebb kocsimeghíbásodási arányt érjenek el. A jövőben még jobban ki kell használni a kocsijavítók kapacitását a cser női határállomáson. Nem könnyű feladatot ka­pott, mégis komoly elhatáro­zással vállalta teljesítését Ond­rej Suchovič elvtárs. Gondos­kodnia kell a kocsitolatók szá­mának növeléséről az új ko csijavítóban. Sajnos, szakmát tanult, képzett koesitolató ke­vés van. Csupán a kassai (Ko­šice) vasúti állomáson negyven hiányzik ... CÉL: A TAKARÉKOSSÁG A régebbi vasúti kocsikon ~ ezekből van bőven — igen sok gondot okoz a csapágyak gya­kori besülése. Általában ha­vonta legalább száz ilyen ko­csit kell félreállítani. Ez ked­vezőtlenül hat az áruszállításra, a folyamatos vasúti közleke­désre. Miroslav Burčík, a teher­szállítás technikusa kapta fel­adatul, hogy személyesen ellen­őrizze a vasúti teherszállító ko­csik csapágyai gyakori bemele- gedésének okát, tegye meg a szükseges megelőző intézkedé­seket. Gondoskodjon az illeté­kes kocsimesterek felügyelete mellett a csapágyak rendsze­res, tökéletes karbantartásáról, kenéséről. Egyébként hasonló feladatot kapott minden egyes kommunista kocsimester is. A beszélgetések folyamán megkülönböztetett hangsúlyt kapott az energia- és fűtő- anyagtakarékosság. Az állam­vasutak kerületi kirendeltsége 2,5 százalékos. megtakarítást irányozott elő a tervezett ener­giaszükségletből. A kocsijavító üzem pártbizottsága alaposabb elemzés után úgy látta: ennél még nagyobb arányú takaré­kosságra is van lehetőség. A pártszervezet tagjai közül har­mincán vállaltak konkrét fel­adatokat az energiatakarékos­ság szakaszán. EGYÉNI KEZDEMÉNYEZÉSEK Több, kellemes meglepetést szerző egyéni kezdeményezés is született. Például Kaszonyi Bé­la és Juraj Stecho elvtársak — akik a vasúti személykocsik fű­tőrendszerének összekötő, kap­csoló csöveit javítják az egész SZSZK részére —, közölték, hogy az előírt huszonöt össze­kötő cső javításán felül na­ponta még további tizenöt csö­vet rendbehoznak s így csők kentik a téli hónapokban a személyszállító kocsik kifűté­sével kapcsolatos gondokat. Példájukat Jozef Hanko elvtárs is követte. Végezetül azt is megtudtuk, hogy a vasúti kocsijavító üze­mek szlovákiai versenyében a kelet-szlovákiai nyerte el a győztest megillető vörös zász­lót. Az itt dolgozó kommunis­ták s a példájukat követő pár­tonkívüliek most azon fáradoz­nak, hogy ez a zászló továbbra is náluk maradjon. Ebből fa­kad az elhatározás és a közös Igyekezet: december 15-ig tel­jesítik a vasúti kocsik egész évre tervezett javítási munkáit. K. C.

Next

/
Thumbnails
Contents